Elöltöltős sörétes patron:
Én kizárólag elöltöltős CAS-ban és egyéb kalandlövészetekben sörétezek, azaz nem voltak vadászati szempontjaim. Ezért valószínűleg egy az egyben nem adaptálhatóak a tapasztalatok, de kiindulásnak biztos jó lesz. A vadászatban lényeges energia kérdésével Én csupán olyan szinten foglalkoztam, hogy borítja-e a boppert adott távolságon megbízhatóan, vagy nem.
Az elöltöltős sörétes papírpatron (röviden: patron) nem új keletű találmány, ahogy Attila is írta. Én a saját verziómat a neten fellelhető korabeli leírásokból, és két kollégám korábbi tapasztalataiból raktam össze. A patron magában foglalja a fojtást, a sörétet és a zárókorongot. A lőport nem. A „csomagolt” lőpor töltésének a sörétesnél is ugyanazok a problémái, mint más elöltöltősöknél. Minden csomagoló anyag hagy nem kívánt égéstermék többletet a csőben. Ez okozhat gyúlyuk eltömődés vagy töltet megszorulást. Az előbbi ellen még csőkihúzással sem lehet védekezni. Ami azonban ennél veszélyesebb dolog, hogy a DP söréteseknek sem kaliberazonos a csőfara, azaz a cső egy 3-4 mm-el kisebb átmérőjű és kb. 15 mm hosszú furatban végződik, ami a csőfardugóból van kimunkálva. Ennek a végébe csatlakozik be a gyúlyuk. Azaz, ha a lőpor csomagoló anyaga töltéskor nem szakad fel, ide nem kerül lőpor. Vagyis el lehet csettegtetni egy marék csappantyút akkor sem lesz lövés. Vagy felszakad ugyan, de csak részlegesen tölti ki ezt a kisebb átmérőjű részt, és légrés marad a lőportöltetben. Szóval szerintem a csomagolt lőportöltetnek a hátultöltősöknél van létjogosultsága, az elöltöltősöknél csak, jobb esetben bosszúság, rosszabb esetben maradandó fegyverkárosodás lehet az eredmény.
Visszatérve a patronra. Ez is egy próbálgatásos folyamat, mint majdnem minden az elöltöltős műfajban. A végére egész jó eredményeket értem el vele (legalább is magamhoz képest). Két fajta sörétet használok. Cseppsörétet és #0-ás sörétet. Cseppsöréttel megyek a különböző fémcélokra (csengő, boruló) és #0-sal a reaktív célokra. A cseppsörét egyszerűen vízbe csepegtetett ólom, cseppformájú. Próbálkoztam gömbsörét készítéssel is (shotmaker), de hosszas sikertelenség után feladtam és megbékéltem a cseppsöréttel. A szórás nagyságát tekintve semmiben nem marad el a gömbsöréttől. Az egyenletessége hagy némi kívánnivalót maga után, de azért nincsenek benne tenyérnyi lyukak. A #0-ás sörétet meg .315-ös dupla gömblövedék öntőformával „állítom elő”. Kicsit hosszadalmas, de legalább nem kell venni. Egységesen 72 grain Vesuvittal lövöm a patronokat. Kisebb töltet nem szakítja szét megbízhatóan a patront, nagyobb töltet meg minek. Energiáról annyit tudok mondani, hogy a cseppsörét 40 m-en is megbízhatóan borítja a boppert, a #0-ás meg ugyanezen a távon simán átüti a colos fenyődeszkát, vagy a 19-es laminált bútorlapot. Mostanra egész jó szórási eredményeket értem el, ismét jelezném magamhoz képest, mert az elején elég siralmas volt. 8A lőlapon a cseppsörét 12 m-en 85-90%-os, 25 m-en 60-65%-os, 40 m-en 25-30%-os, a #0-ás 12 m-en benne van 35 cm-ben, 25 m-en a 8A-ban 5-6 db., 40 m-en 2-3 db.
A patronkészítés előnye a gyorsabb töltés. Azaz csodákat nem érdemes várni tőle. Soha nem fog űberelni egy szétnyíló műanyag sörétkosarat. Nekem a szétszakadt patronok kb. 5 m-en esnek le, azaz kb. 3-4 m-en szakadnak szét. Az a tapasztalatom, hogy ami eddig nem szakad szét, az már nem is fog a becsapódásig. A patron nagy ellensége a „slugosodás”, azaz amikor nem szakad szét, hanem egyben marad. Ez a próbálgatás lényege, hogy olyan patront készítsünk, ami kellően bírja a strapát. A patrontáskában rázkódást és egyéb igénybevételeket, de kilövéskor megbízhatóan szakadjon. A szerkezete nagyon egyszerű. Két vékony zárókorong között egy rugalmas folytásanyag, ami lefelé megy könnyen, kifelé viszont „beledagad” a csőbe. Aztán a sörét és az azt lezáró korong. Mindez belecsomagolva egy papírhengerbe.
A töltet szerkezete szempontjából jellemző hibák a közepén lyukas szórás, a gyorsan táguló és ritka szórás, a slugosodás. Jellemző hiba még az inhomogén szórás, de az nem a szerkezet hibája, hanem a sörété. A középen lyukas szórást a túl vastag, vagy kemény sörétlezáró korong okozza. Ezt nagyjából mindenki tudja. Tehát a patronban is a vékony kartonkorong a nyerő (pl tea filteres doboz). Van Aki viasszal zárja a sörétet és esküszik rá, hogy sokkal később nyílik. Én is kísérleteztem vele, de nem tapasztaltam különbséget a vékony kartonhoz képest. Ezért maradtam az utóbbinál, mert egyszerűbb, gyorsabb az elkészítés. A túl gyorsan táguló és ezáltal ritka szórás hibáját a fojtás anyaga okozza. A túl kemény vagy vékony fojtásnál a lőporgázok jobban szétfújják a sörétrajt, mint a rugalmas fojtásanyagoknál. Ez pusztán tapasztalat. A fizikai okát lehetne boncolgatni, de nem érdemes. A patron dolog lényege a rugalmas fojtásanyag, azaz nem kell lefelé döngölni, mint a parafát, hanem csak le kell tolni. Ugyanakkor megbízható stabil töltetet ad, ami nem mozdul ki az első lövés után, a másik csőben, és megfelelően zár lövéskor. A harmadik a slugosodás. Ennek oka a papír anyaga, hogy hányszor tekeri az ember, stb. Én ezzel szenvedtem (szenvedek) a legtöbbet.
Hát röviden (vagy nem is olyan röviden) ennyit az elöltöltős sörétes papírpatronról. Ezek az Én tapasztalataim, természetesen a tévedések és rossz következtetések jogát fenntartva.
Ha van rá igény csinálok egy képes leírást arról, hogy Én, hogy készítem a patront. Viszont képeket sajnos nem tudok ide felrakni (anélkül meg nehezebb elképzelni), elküldöm mailben.<
Üdv: LQ