Szervusztok Urak !
Tegnap történt velem valami, ami némi kellemetlen “utóízt” hagyott bennem.
Vadászruhában voltam és hazafelé beugrottam egy pékségbe Dorogon. Ott a boltban megszólít két ember, hogy látják a ruhám és adjak már el nekik agancsot, mert 10e forintot fizetnek / kiló. Mondom nekik, hogy nem tudok.
Csak nem hagynak békén, hogy ugyanmá’, stb. Mondom nekik, hogy tényleg nem tudok és amúgy sem kéne ilyen fennhangon kéregetni, mert hát adott esetben ez törvénybe is ütközhet.
Hát az őket nem érdekli, meg amúgy is olyan sokan adnak el nekik. Vadászok is nagyon sokat.
Azt azért itt megjegyezném, hogy a környéken gímek jellemzően csak a Pilisi Parkerdő területén vannak, a környező többi területen nem esik gím számolatlanul. Ezek fényében kimondottan érdekesnek tartottam, hogy az “urak” honnan is szerezhetnek ennyi agancsot mint amiről beszéltek.
No de a rosszérzésem oka: ilyen kétes “urak” nyugodatan odamennek direkt egy vadászhoz, ismeretlenül, hogy ugyanmá’ adjon agancsot sokat … Nem pont “félniük” kéne az effajta üzletet folytató embereknek a vadászruhától? Nem pedig biztos partnernek tekinteni a vadászokat :(
És milyenek a vadászok, hisz “… Sok kincset őrzök mit rejt szép hazám …” – vagy a jelek szerint mégsem őrzik?
Olyan fura érzés öntött el a boltban a vadászruhában :(
Üdv:
Levi