Lehet elvi vitákat folytatni, csak én megfordítanám a dolgot. Nem kicsit.
Egyelőre úgy áll a helyzet, hogy a legális és jogkövető fegyvertartás valójában egyáltalán nem sérti a nem fegyvertartó polgárok érdekeit, nem egy esetben sőt, kifejezetten egybevág vele. A jogkövető gondolkodású egyének vannak ebben a fene nagy demokráciában letojva, konkrétan a mi érdekeink nem nagyon vannak figyelembe véve.
A hosszú és bürokratikus procedúra ellehetetlenítő jellege pedig teljesen világos mint a nap, ezen felesleges is lenne vitázni. Szándékosság van mögötte. Nem hat meg egyik nagy tézis sem, és filozófiai eszmefuttatás a demokráciáról mindaddig, 1. szándékosan van egy közösség mellőzve mondvacsinált okokból 2. Változatlanul alapjognak tartom minden társadalomban a fegyvertartást az másik kérdés, hogy a jártasság és alkalmasság igazolásáról nem kell, és nem is lehet lemondani, ahogy a targoncára is kell “jogsi” úgy a lőfegyverre is kelljen. De azt nem tudom elfogadni, hogy majd egy rendőr bácsi egy ablak mögött dönti el helyettem, hogy szerinte jogosan gondolom, hogy a tanyán nekem otthon védelemre kell e egy sörétes. SEMMI köze hozzá, hogy valóban jogosan féltem az életemet, vagy csak szeretem e a glock-ot és azért tűzném az övemre, amíg van fegyvervizsgám, és a pszichomókus szerint sem vagyok ámokfutó. :) Alapjogomba való belepofázásként értékelem. Ez magánvélemény nyílván, és nem nagyon izgat fel, hogy ezt olvasva a jogalkotó most a szívéhez kap e. Amint partnernek tekint engem, majd én is őt.