Yenky, én valahogy nagy naívan úgy képzelném el, hogy: 1. Érdekel a dolog, megveszem a puskát, tanulok. 2. Elmegyek orvoshoz, aki megállapítja, hogy testben és lélekben egész vagyok. 3. Levizsgázok elöltöltő-tudásból, ahol számot adok a következőkről: – szabályzat – fegyverkezelés – lőportárolás 4. Kialakítom a lőportárolót, keresek egy lőteret, bevásárolok. 5. Kimegyek a lőtérre, ahol nekiállnak engem meggyőzni, hogy legyek állandó tag ennek előnyeivel. Ha nem sikerül, akkor lövök napijeggyel. Ellenőrzik a papírjaimat (ha belépek, akkor egyszer, ha napijeggyel lövök, akkor minden alkalommal). 6. Amikor éhes leszek, akkor döntök: – dicsőségre, akkor beiratkozok egy sportklubba és versenyzek. – húsra, akkor kijárom a vadásziskolát, de a söréttel galambralövés gyakorlati vizsgájával akkor is hagyjanak békén… És ahogy elolvastam az idevágó irományokat, ehhez a rendszerhez minden adott is lenne a vadászelöltöltő vizsga által, csak annyit kellene változtatni, hogy az első vizsgán a lövést nem pontozzák. Hiszen akkor még csak a lőtérkapu átlépéséhez vizsgázok. Majd a célbatalálás képességét vizsgálják meg a 6. pontban a választott szakiránynak megfelelően. Az a baj, hogy ezért vagy azért, de fordítva ül a jogszabályi környezet a lovon. Lőszerszerelő vizsga olyan puskához, ami nem ismeri a szerelt lőszert? Söréttel madárralövés vizsga golyós fegyverrel rókáralövéshez?
Hát ezen most így kár rágódni, belátható időn belül nem lesz alapvető változás sem a fegyvertörvényben, sem a vadásztörvényben. Most arra kell koncentrálni, hogy bebizonyítsuk az elöltő fegyveres vadászat “létjogosultságát” (de utálom ezt a szót) a jelenleg még kételkedőknek, de főleg a közvéleménynek.