Yenky, én valahogy nagy naívan úgy képzelném el, hogy:
1. Érdekel a dolog, megveszem a puskát, tanulok.
2. Elmegyek orvoshoz, aki megállapítja, hogy testben és lélekben egész vagyok.
3. Levizsgázok elöltöltő-tudásból, ahol számot adok a következőkről:
– szabályzat
– fegyverkezelés
– lőportárolás
4. Kialakítom a lőportárolót, keresek egy lőteret, bevásárolok.
5. Kimegyek a lőtérre, ahol nekiállnak engem meggyőzni, hogy legyek állandó tag ennek előnyeivel. Ha nem sikerül, akkor lövök napijeggyel. Ellenőrzik a papírjaimat (ha belépek, akkor egyszer, ha napijeggyel lövök, akkor minden alkalommal).
6. Amikor éhes leszek, akkor döntök:
– dicsőségre, akkor beiratkozok egy sportklubba és versenyzek.
– húsra, akkor kijárom a vadásziskolát, de a söréttel galambralövés gyakorlati vizsgájával akkor is hagyjanak békén…
És ahogy elolvastam az idevágó irományokat, ehhez a rendszerhez minden adott is lenne a vadászelöltöltő vizsga által, csak annyit kellene változtatni, hogy az első vizsgán a lövést nem pontozzák. Hiszen akkor még csak a lőtérkapu átlépéséhez vizsgázok. Majd a célbatalálás képességét vizsgálják meg a 6. pontban a választott szakiránynak megfelelően.
Az a baj, hogy ezért vagy azért, de fordítva ül a jogszabályi környezet a lovon. Lőszerszerelő vizsga olyan puskához, ami nem ismeri a szerelt lőszert? Söréttel madárralövés vizsga golyós fegyverrel rókáralövéshez?