Abból kell kiindulni, hogy eddig elöltöltő fegyvert használni (vagyis lőni vele) csak klubtagként lehetett. Ekkor azonban a lövészklub biztosította (már ahol) a lőport és a csappantyút. Ez most sem változott, csak kiegészült a vadászati célú használhatósággal illetve, lett egy kiskapu a “lőszerújratöltehtőséggel”. De ahogy olvasom, versenyezni is szeretnél. Az elöltöltős versenyzéshez mindenképp kell lövészklub tagság és elöltöltős vizsga, de semmi egyéb.
Balázsék egyelőre ennyit tudtak elérni. Ha megpróbálunk kicsit egy országgyűlési képviselő fejével gondolkodni, akkor belátható, hogy ez is szép teljesítmény. Magyarországon nagyon kevés ember szocializálódott úgy, hogy már gyerekkorától kezdve fegyver volt körülötte és volt alkalma megismerni azt. Legelőször általában a sorkatonai szolgálat alatt találkozott fegyverrel az állampolgár, ahol azt inkább megutáltatták vele. Az emberek – mivel nem ismerik – félnek a fegyvertől és félnek a fegyvertartó másik embertől, ezen belül a vadászokat pedig kimondottan utálják. Ebben a környezetben kell a jogalkotónak úgy lavírozni, hogy ne sérüljön egyik fél vélt vagy valós érdeke/joga sem. Mindenféle felesleges adminisztráció kiküszöbölését és ésszerűsítését az átlag állampolgár – a média hathatós közreműködése révén – a fegyverhez jutás egyszerűsítéseként él meg és attól fél, hogy itt “amerika” lesz. Tehát ehhez képest lehet nekünk haladni lépésről lépésre.