Köszi! Akkor még egy kérdés: Van egy Remington 1858 NMA SS. és ezt a tulajdonságát csak ma fedeztem fel. A keret és a töltőkar nem mágnesezhető a többi igen. Mi indokolja a kétféle ötvözet használatát? Szép estét!Sz
Szia Szita!
Az austenites acélok remek korrozióállóságukkal és szívósságukkal tűnnek ki. ASME 300-as sorozat, vagy ahogy EU-ban ismerik 1.4401/1.4403. Még alacsony hőmérsékleten is. Ezért alkalmazzuk extrém alacsony hőmérsékletű nyomástartó edényekhez akár -200°C-ig is. Viszont a rágógumi acéloknak van egy rossz tulajdonságuk, mégpedig hogy csapnivaló a szakítószilárdságuk. Ráadásul pl. a 316-os rozsdamentes acélt okádja minden acélgyártó a legnagyobb mennyiségben és ezért az ára is elég baráti. 5-6 €/kg ami a minőségi szénacélok árához áll közelebb.
A martensit-es acélok, amik mágnesezhetőek, hőkezeléssel elég magas szilárdságra vihetőek, keményíthetőek és jó a kopásállóságuk is. ASME 400-as sorozat. Viszont szigorúan tilos őket nyomásrató berendezések falához használni! Ezt nem értem, akkor hogyhogy a cső ebből készült? Spagettifeszítő testvéreink híresen jók ebben a témában (nem ironikusan mondom, tényleg így van) A cégemnél szelep ülékeket, szeleporsókat, zárótesteket csinálunk belőle. Ára szintén nem egetrengető. Kerethez és az egyébként is nagy igénybevételnek kitett töltőkarhoz nagyon jó lehetne. Nekem a nem rozsdamentes NMA-on a töltődugattyú csapfurata volt az első ami feladta. Ovális lett. Austenites acéllal ott nem is próbálkoznék a kis keresztmetszet miatt.
u.i. A metallográfusoktól az esetenként slendrián fogalmazásért előre is elnézést kérek.
Üdv: Balázs
Kösz.
Ezek szerint sokkal átgondoltabban tervezik, gyártják a fegyvereinket, mint hittem.