Nos … Akármilyen -“kérjük türelmüket” meg “a vadőr bemegy az iskolába a gyerekekkel beszélni /jééééééézusmááária!!! az a maradék kevés esze is elment? Minimum fiatalkorú megrontása, zaklatása!/ – előzetes figyelemfelhívás mellett is egy fajta szánalmas lény nem talál kivetnivalót a dolgon: a vadász. Mert annyira böszme, hogy igenis vannak emberek akiknek a céltalan ölés, pláne a a kert végében nézve megzavarja a nyugalmát. Még mielőtt a “céltalant” és az “ölést” valaki nekiállna kimagyarázni az erkölcsi jóváhagyáshoz szépen legyártott, vadászvizsga felkészítőkön idillikusan előadott klisékkel, vessünk rájuk egy pillantást: 1: “a k…válkodással ellentétben ez az egyik legősibb mesterség” Nos ez a tény kétségtelenül igaz, őseink valóban halászó-vadászó-gyűjtögető életmódot folytattak, életben maradási szükségleteik kielégítése céljából. Igen ma is eszünk húst, igen azt is tudjuk, hogy vadhús is kapható szinte minden városban lévő vadhús üzletekben, tudjuk azt is, hogy nagyrésze a szemétbe kerül. Pár hónapja volt valamelyik a rádióban szó a közétkeztetésről, hogy jó lenne bevonni a vadételeket is, ugyanis évente 1500 tonna fölösleges vadhús termelődik ami a végén megsemmisítésre kerül!!! Következő snitt a riportban konyhások, szakácsok megkérdezésével: “költségesebb, körülményesebb elkészítés, az emberek nagy része nem szereti, a tapasztalat szerint gyerekek meg sem eszik, az ólommal szennyezett madárhúst közétkeztetésben egésszégügyi szempontokat szem előtt tartva képtelenség elkészíteni, nem mellesleg drága”. 2: “mezőgazdasági területek védelme” No igen, 10 év fegyverkereskedelem után 15 év mezőgazdászként ez sarkalatos pont lenne, valamilyen szinten összekapcsolódik a 3.-kal: “túlszaporulat megakadályozása”. Nézzük csak: a vad mint minden más ott szaporodik ahol van mit ennie és jólét van. Erre a “vadgazdálkodás” rá is segít törtszem felvásárlással és etetéssel (bocsi felénk pl. tök véletlenül a szárítóból eltűnik a 3-4% törtszem, és tök véletlen a szárítós testvére a főatyaúristen a vadászatban errefelé) tehát a vad túlszaporodik ami ellen már tényleg védekezni kell, aminek következtében visszakanyarodunk az első ponthoz a felesleges húshoz, tehát mi volt az értelme: néhány terepszínű ruhás agyilag torzszülött vagy kirittyentett nemes gondolatokkal drága puskákkal felvértezett arisztokratikus eszmei légkörben keringő figura sok pénzt kifizet, hogy ‘sportból’ ölhessen, majd nemes gondolatokkal telitömködi vad száját falevéllel és elmaradhatatlanul fotózkodik: aztapi….a micsoda hős voltam, más is lássa. A mezőgazdasági károkozásról elsőkézből annyit, hogy ha nem lenne vadászat, b…a rosseb elférne, egyébként meg ígyis sokat kell költeni a védekezésre (kerítés, villanypásztor, vegyszer), mert csak osztozkodás van mindig, mondván nekünk is meg kell tennünk mindent. 4: ” selejtes egyedek kilövése” ezt egyszer a boltban az akkori megyei fővadász vagy mi az izé az agancsokkal magyarázta, hogy nem így vagy úgy áll, csökevényesen fejlődik, hiányzik az egyik oldalon. Nos erre azonnal az evolúció és az evolúciót irányító mutáció ugrott be, erre már nem tudott mit mondani: képzeljük el milyen tetű dolog lehet egy akácosban, de akármilyen más erdőben 2 b…ott nagy szanaszéjjel álló aganccsal a fejeden közlekedni, zsákmányállat ösztönnel menekülni. Mi van ha éppen az evolúció dolgozik? Erre aki egy kicsit tájékozott az egymás közti rivalizálást hozza fel, de ugyanmár tudjuk hogy szinte tök azonos a szociális viselkedésük a lovakkal, és a lovak is meg tudják oldani agancs nélkül. Másrészről majd egy vízvezetékszerelő, környékünkön a nagy kirittyentő kőműves vállalkozó -de mondhatnék akár etológust- döntsön az evolúcióról. Még írnék az őzek-szarvasok lovakkal szinte azonos szociális viselkedésükről, anyaállat és borja közti életen át tartó kapocsról, arról, hogy lóháton szinte kartávolságra lehet menni hozzájuk, és szemükben mennyi minden látszik ilyenkor az érdeklődéstől kezdve a felismerésig, hogy valami tájidegen van a másik hátán és fussak vagy ne fussak. De ilyenek gondolom senkit nem érdekelnek a puskatus felől.
Kedves aranyparkettás borderguard! Mivel sorkatonaként szombathelyen IRK-s őrmesterként szereltem le, vajon tudsz-e róla miközben lehet, hogy éppen te öntözted lassított felvételként Babos A. irodája melletti unatkozó főtisztek irodájában a dísznövényeket, mi voltunk kinn fegyveres embercsempészeket elfogni majd elszedni tőlük a libériai menekülteket. Igaz senki nem tudta, hogy szervezett csempészet megy, meg azt sem hogy fegyverük van, szerencsénk volt, hogy a gépkarabélyok láttán elő sem merték venni, és csak a ruházat átvizsgáláskor derült ki, de vajon van-e fogalmad milyen érzéssel megy ki a következő szolgálatokra az ember: bakker lehet, hogy a következő lőni fog amíg én az első riasztólőszert küzdöm ki.
Szóval kedves mindennapi hősök! Ki mernétek-e menni fegyverrel a kezetekben az erdőbe úgy, hogy lehet már célkereszben vagytok!