Történelmi fegyverek, lőszertöltés, vadászat

“Én vadászok esetében a legcsekélyebb mértékben sem bízom a fegyver kultúrájukban”

Sajnos nem tudok ellentmondani… Nem a cucilizmustól megvert kis hazánkban, hanem a sógoroknál fordult elő pár éve a kabátos sztoridhoz hasonló történet. Akkor a téli vadászat után vágták zsebre a lőszert, egyenest a szénrudas kézmelegítő mellé. Még szerencse, hogy a robbanás már odahaza, a szék támlájára tett kabátban következett be, így nem sérült meg senki…

Hány olyan eset lehet még, amiről senki nem tud, mert pár miliméteren múlott csak, hogy nem lett baj…

De itt van még egy díszteríték:

http://www.facebook.com/photo.php?fbid=407516652724401&set=a.394128847396515.1073741867.218528518289883&type=3&theater

A puskacső egyenesen a fotós felé néz… Ez ugyanolyan dolog, mint hogy nem szívesen mennék át két felhőkarcoló között egy 60 cm széles, korlát nélküli hídon. Még négykézláb sem. Tudom, hogy nem fogok leesni róla, de attól még sz@r érzés. Így vagyok a felém meredő, akár töltetlen csőtorkolatokkal is…