Válasszunk lövedéket

bulletsMinden vadász álma, az a jelenet, ahogy a vad a lövéstől tűzbe rogy. Ennél többet nem kívánhatunk. Ahhoz, hogy ez megtörténjen megfelelő fegyver-lőszer-vadász kombináció szükségeltetik. Rövid cikkünkben most a rendszer lövedék összetevőjét vizsgáljuk meg.

 

A kontrollált expanzió és a vadászlövedékek

Gyakran találkozunk ezzel a kifejezéssel, ha lőszertöltéshez lövedéket szeretnénk választani. Maga a fogalom könnyen érthető, annyit tesz: beleavatkozni, irányítani a lövedék viselkedését, amikor az a vad testébe csapódik. Igaz vadászemberként minden erdőt járó, vadat űző ember elsődleges célja, hogy úgy vegye el a vad életét, hogy a lehető legkevesebb szenvedést okozza. Ehhez több hatásnak is együttesen, szerencsés arányban kell megtörténnie a találatkor. A célunk az, hogy a vad a lehető leggyorsabban veszítse el eszméletét, s nem hagyja el a rálövés helyét, lehetőleg egy méter távolságra sem.

 Minden vadász álma, az a jelenet, ahogy a vad a lövéstől tűzbe rogy. Ennél többet nem kívánhatunk. Ahhoz, hogy ez megtörténjen megfelelő fegyver-lőszer-vadász kombináció szükségeltetik. Rövid cikkünkben most a rendszer lövedék összetevőjét vizsgáljuk meg.

Mi történik a vad testében a lövedék becsapódásakor?

Ha nagyon le szeretnénk egyszerűsíteni a képletet, akkor úgy foglalhatjuk össze a lövedék célballisztikai hatását, hogy feladata minél több eret elvágni. Ha sok eret vág el a lövedék, sok vér folyik el gyorsan, vagyis az agy oxigén nélkül marad, a vad elveszíti eszméletét. Ahhoz, hogy sok eret tudjunk elvágni a lövedéknek többféle képességgel is rendelkeznie kell. Egyrészt szükség van arra, hogy pontos legyen, vagyis képesek legyünk eltalálni a vad vitális zónáját.

Másrészt a lövedéknek segíteni kell a bő kivérzést: bemeneti és kimeneti nyílást kell nyitnia, hogy a vad mindkét oldalán vérezzen, és/vagy nagy belső üregeket kell megnyisson, hogy az elvágott erekből a vér elfolyhasson.

Piros: központi csatorna. Sárga: a lőkéshullám hatására kialakuló szövetroncsolódás.

Piros: központi csatorna. Sárga: a lőkéshullám hatására kialakuló szövetroncsolódás.

A bemeneti nyílás jellemzően össze szokott záródni, a kimeneti nyílás sem szokott olyan hatalmas lenni, így a vérvesztés elsősorban a testüregekbe történik: a mellüregbe, vagy a hasüregbe, ferde lövés esetén mindkettőbe. Ezek elegendő térfogatúak ahhoz, hogy az állat el tudjon vérezni. Ebből értelemszerűen következik, hogy kellő áthatolási képességgel is bírnia kell a lövedéknek, hogy elérhesse a létfontosságú szerveket, valamint át is üthesse a vad testét. Ez mind szükséges, de még nem elégséges. E hatások mellett fontos az is, hogy a lövedék képes legyen megfelelő módon leadni mozgási energiáját, jó legyen az energia átadó képessége. A lövedék, miközben lassul a szövetben maradandó és időszakos sebcsatornát hoz létre. A maradandó sebcsatorna nem záródik vissza, míg az időszakos sebcsatorna – a mozgási energia elnyelése közben összenyomódó szövetek között létrejövő üreg – visszazáródik. Az energia leadás közben azonban a környező szövetek roncsolódnak: nem csak a lövedék által vágott vonalon sérülnek az erek, de a tényleges sebcsatornát egyre csökkenő amplitúdóval követő hullám mentén is szakadnak, elindul a vérzés.

Ez egy mechanikai lökéshullám, amit a lövedék hoz létre, és ami a sejtek belső folyadékterén, ill. a sejtközötti állomány folyadékterén keresztül terjed szét, és mivel a folyadék nem nyomható össze, ez a lökéshullám mintegy szétveti a folyadéktartalmú szöveti tereket. Hasonlóan, mint a tengeralattjárók ellen használt mélységi bombák. Minél rövidebb idő alatt minél nagyobb energialeadás történik, annál nagyobb lesz a lökéshullám ereje is. A tűzberogyásért is ez a lökéshullám felelős. Hatékony lökéshullám azonban csak olyan testrész találata esetén tud kialakulni, amely rendelkezik elegendő zárt, egybefüggő folyadéktérrel. A hasüreg, ami gázzal telt, nagy elmozdulásra képes belekkel van kitöltve, nem alkalmas arra, hogy jó lökéshullám alakuljon ki. (Gyomor, ill. hasi lövéssel akkor nem megy messzire a vad, ha van olyan szerencséje a vadásznak, hogy eltrafálja a hasi fő verőeret (hasi aorta). Ha nincs szerencséje, ez a vad csak napok múlva hashártyagyulladásban pusztul el.) Az izmos szegy, a mögötte lévő nagy erekkel, a szívvel, az ebben a régióban sok nagy eret tartalmazó, feszes tüdővel viszont segíti a lökéshullám kialakulását, terjedését. Ezért van az, hogy a vad egy szegyet ért horzslövésbe is bele tud rogyni, de mivel nincs olyan folyamat, ami a halálához vezet, kis idő múlva feláll és elmegy. Ugyanakkor egy rekesz környéki tüdőlövéssel el fog menni a vad, mert ugyan kialakul a lökéshullám, de a nagy erek hiánya és a tüdő légtartalma miatt gyorsan csillapodik a lökéshullám, anélkül, hogy lényeges károsodást okozna. Ez a vad majd az elvérzésbe, ill. a légzési elégtelenségbe fog elpusztulni, jóval később.

Tehát a lövedék feladata nem egyszerű. Ahhoz, hogy nagy legyen az áthatolás kevés deformálódásra, ahhoz, hogy jó legyen az energia leadó képesség, megfelelő lökéshullám alakuljon ki, nagy deformálódásra van szükség. Vagyis a két hatás egymással ellentétes, de ha úgy tetszik egymást egészíti ki. És itt lép be a történetünkbe a tudomány, és a lövedékeket tervező mérnökök, akik a két hatást megfelelő arányban hangolják össze, hogy a vadászati célnak megfelelő lövedéket tölthessünk lőszerünkbe.

Engedjék meg, hogy egy pillanatra elidőzzek a vadászati célnál. Nem egyszerűen arról van itt szó, hogy kis, közepes vagy nagy testű vadat szeretnénk vadászni az adott lövedékkel. Több egyéb tényezőt is figyelembe kell vennünk. Nincs olyan lövedék, mely minden körülmények között tökéletesen működik, vagy amelyikre ezt mondják, arra fokozottan igaz, hogy ami mindenre jó, az semmire. Nekünk a megfelelő lövedék kiválasztásánál fontos feladatunk van. Tudnunk kell, hogy milyen méretű, milyen kemény izomzatú vadra fogunk vadászni, csontot, vagy lágy blattot tervezünk lőni. Tudnunk kell, hogy milyen távolsági tartományban fogjuk meglőni a vadat. Tudnunk kell, hogy milyen lövedékhossz, lövedékforma és milyen lövedéksebesség ad ideális szórásképet fegyverünknek.

Nem véletlen, hogy a lövedékgyártó cégek mindezen információt megadják katalógusaikban: megadják, hogy az adott lövedék milyen gyorsaságú huzagolásokhoz jó, megadják, hogy milyen lövedék sebesség és milyen távolságok esetében képes hatékonyan leadni mozgási energiáját a, és természetesen megadják azt is, hogy milyen jellegű vad vadászatához ajánlják. És valóban nincsen ász a pakliban. Ha valaki ebben kételkedik, kérdezze meg a vérebes utánkeresőket, milyen gyakran találkoznak magnum kaliberekkel történő sebzésekkel. Pedig a lőszer és puska sokszor már a látványával is agyoncsaphatná a vadat, az mégis kilométereken keresztül viszi el az alig, vagy egyáltalán nem vérző sebet. A hatalmas kaliber ugyanis nem pótolja a lőhelyzet helyes megválasztását, és a pontos lövést. Ha a lövedék még/már olyan sebességgel csapódik a vad testébe, melyen az adott lövedék nem tudja hatékonyan átadni energiáját, megette a fene a nagy kalibert. Pedig helyes lőszerválasztással, lőszernek megfelelő vadászati móddal kitűnően működhetne.

E mátrixban a gyártók újabb és újabb megoldásokkal helyezgetik termékeiket. A deformálódás kontrollálására számos eszközük létezik. Nézzük őket sorban, a teljesség igénye nélkül.

A köpeny anyaga és szerepe

A köpeny felelős azért, hogy a huzagolás megfelelő hatékonysággal forgassa meg a csőben nagy sebességgel közlekedő lövedéket. Ha az ólommag nem rendelkezne lágy fémköpennyel – ez legtöbb esetben réz, vagy rézötvözet (tombak, sárgaréz), de lehet lágyacél is – egyszerűen áttörne a huzagoláson anélkül, hogy forgó mozgásra kényszerülne.

A köpeny vastagsága

A lövedék köpeny vastagsága, kialakítása nagy szerepet játszik a deformálódás kontrollálásában. Minél vékonyabb a köpeny, annál könnyebben deformálódik majd lövedékünk becsapódás után. A folyamat lassításának, vagy gyorsításának számos módja van. Gyorsítja a folyamatot, ha az egyébként is vékony köpeny a lövedékcsúcs felé haladva tovább vékonyodik. Ilyenkor értelemszerűen a lövedék áthatolási képessége is csökken. Ilyen lövedékek a különféle gyártók szortimentjében megtalálható Varmint, vagy apró testű prémes kártevő elejtésére tervezett lövedékek. Ez esetekben nem gond ha a lövedék akár több részre is szakad a becsapódás után, hiszen a vadásznak a húsra nincs szüksége. Ilyen lövedék a Nosler Varmageddon vagy a Sierra BlitzKing.

Ha azonban gyors expanziót és jobb mélységi hatást együttesen szeretnénk elérni – nagyobb testű vadra vadászunk, és/vagy a húst is szeretnénk birtokba venni – , úgy valahogy rá kell vennünk a lövedéket, hogy a gyors expanzió közben is maradjon egyben. Ez már csak azért is fontos, hogy a lövedék eredeti tömegének lehető legnagyobb százalékát megőrizze. Ha a lövedékfenék felé haladva vastagodik a köpeny, éppen ez a hatás érhető el.

Szép számmal találunk olyan lövedékeket is, melyek fenékrészén már annyira vastag a köpeny, hogy az már tömör réztest. Ilyen lövedékek esetében is a lövedék elejében elhelyezkedő ólommag felelős a gombásodásért, míg a tömör réz fenékrész a nagy áthatolásért. Ilyen lövedék például a Nosler Accubond. Találunk olyan típusokat is, melyek esetében az ólommag a teljes lövedékhez képest csak csekély méretű, és csak az expanzió megindításában van szerepe (pl.: Grom lövedékek).

 

Az ólommag anyaga

brenneke_tugNem mindegy, hogy milyen keménységű ötvözetből készül maga az ólommag. A lövedékmagok legnagyobb hányada tiszta ólomból készül, de ha a tervezők nagyobb áthatolásra, és nehezebb deformációra akarják rávenni a lövedéket, keményíthetnek az anyagon. Az ötvözéshez többféle anyagot is használnak, mint például az ónt, vagy antimont.

Ismerünk olyan lövedékeket is, melyek magja két különböző keménységű ólomdarabbal bír. Ilyen például a Brenneke TIG és TUG lövedéke, mely fenékrészében keményebb, orr részében puhább maggal rendelkezik. A két lövedék között mindössze annyi a különbség, hogy míg a TIG esetében a a keményebb magrész kúpformában körbe öleli a puhább magrész fenék részét, addig a TUG esetében a keményebb mag ékszerűen ül a puhább magrész fenék részébe. Ez utóbbi lassabb expanzióra, nagyobb áthatolásra képes.

Ólom hegy, „spitzer” hegy, csapott hegy, kerek hegy, üreges hegy, fúrt hegy

Nem mindegy az sem, hogy milyen a lövedék csúcskiképzése. Kilóg a hegynél az ólom, vagy túllóg az ólommagon a köpeny? Mekkora az ólomhegy és milyen formája van? Milyen kiképzéssel rendelkezik a magon túllógó köpeny, milyen az így kapott üreg formája, mérete, pereme? Mind, mind befolyásolja, hogy milyen gyorsan indul meg az expanzió. A csúcsos kiképzés elsődleges célja természetesen a kedvező aerodinamikai forma. Minél hegyesebb a lövedék, annál kevésbé hat rá ugyanis a légellenállás, vagyis annál kevésbé lassul a röppályán haladva. És persze minél hegyesebb a lövedék, annál érzékenyebb is a mechanikai behatásokra. S ki tudna olyan lövedékkel nagy távolságra pontosan lőni, melynek ólomhegye már rég elverődött…

 spitzerNézzük először a hagyományos ólom hegyű (SP = soft point) lövedékeket. E lövedékek könnyen felismerhetőek, és talán nem túlzás kijelenteni, hogy a lehető legjobban ismert vadászlövedékek. A köpenyből kilógó ólomhegy segíti az expanziót. E lövedékek továbbfejlesztett változata a „Spitzer” (SPT) lövedék, mely mindössze annyiban különbözik, hogy még hegyesebb, mint a soft point. Elsősorban a katonai felhasználásból vándorolt át a vadászmezőkre. E lövedékek csúcsa már igen könnyen deformálódik minimális behatásra is, ezért nem véletlen, hogy ezt a formát leginkább teljes köpenyes, vagy ballisztikai csúccsal rendelkező lövedékek esetében használják. Célja a külballisztikai képességek javítása: minél csúcsosabb a lövedék, annál jobban őrzi meg sebességét, energiáját nagyobb távolságokon is.

flatnoseCsapott hegyű (FN = flat nose) lövedékeket elsősorban csőtáras ismétlőfegyvereknél használunk. Ha ilyen puskákhoz hegyes lövedékkel szerelt lőszereket használnánk, fennállna a veszélye, hogy a fegyver visszarúgása hatására már a tárban elsüthetik egymást a lőszerek. Ezt kivédendő a lövedék csúcsa lapos, ami azonban rontja az alaki tényezőt, vagyis a lövedék kevésbe lesz jó nagy távolságú lövésekre. Cserében azonban a köpenyből kilátszó nagy, lapos ólomfelületnek köszönhetően e lövedékek már kis távolságokon és moderált lövedéksebességek esetében is megbízhatóan expandálnak.

roundnoseHasonlóan kis és közepes távolságra tervezték a kerek csúcsú (RN = round nose) lövedékeket. Ezek esetében is nagy a köpenyből kilátszó ólomfelület, így hasonló tulajdonságokkal bírnak, mint a csapott hegyű lövedékek.

hollow-pointÜreges hegyűnek nevezzük azokat a lövedékeket, melyek esetében az ólommagon túllóg a köpeny (HP = hollow point), vagy ha a köpenyből kilátszó ólommag furattal rendelkezik (JHP = jacketed hollow point). Mindkét megoldás célja, hogy a lövedék expanzióját gyorsítsák.

Kétkamrás lövedékek

A két magos lövedékek archetípusa nem más, mint a Nosler Partition lövedék. John Nosler (1913-2010) elkötelezett vadászember volt, aki az akkori lövedékgyártás két alapvető problémájával szembesült. A hadi eredetű teljes köpenyes lövedékek vadászati használata esetén megfelelő volt az átütési mélység, de elégtelen volt a gombásodás, a korabeli soft point vadász lövedékek esetében pedig bár jó volt a gombásodás, a lövedékek gyakran hullottak elemeikre amennyiben a lövés csontot talált. A hadi lövedékek köpenye általában a lövedék fenéknél volt nyitott, míg teljesen fedte a csúcsot, a vadász lövedékeké viszont éppen fordítva: fedte a lövedék fenekét, és szabadon hagyta az ólommagot a csúcsnál.

Nosler ötvözni akarta a jó mélységi hatást, a jó gombásodást és a nagy tömegmegtartás képességét egy lövedékben. Célja az volt, hogy lövedéke széles sebességhatárok között is jól gombásodjon, ezért két magot helyezett el a köpenyen belül két külön kamrában. A fenékrész egy hadi lövedéknek megfelelően olyan köpennyel rendelkezett, mely alul nyitott volt, a mag csúcsa viszont köpennyel volt körülvéve. A csúcs felőli mag viszont éppen olyan volt, mint amilyen egy soft point vadász lövedék: a köpeny csak a csúcsot hagyta szabadon. Ezzel 1946-ban megszületett a Nosler Partition lövedék.

A ballisztikai csúccsal rendelkező lövedékek

A közelmúltban több olyan lövedéktípus is megjelent a piacon, melyek műanyagból, vagy alumíniumból készült csúccsal rendelkeztek. Ennek a kis extra alkatrésznek többféle haszna is lehet. Egyrészt megoldhat egy régi problémát: javíthatja az alaki tényezőjét a csőtáras fegyverekhez tervezett vadászlőszereknek, feltéve, hogy a lövedékcsúcs elég puha anyagból készül ahhoz, hogy védje a lőszert a korábban már említett véletlen elsüléstől. Ilyen például a Hornady LeveRevolution lövedékcsaládja, vagy a Nosler SilverTip és BallisticTip, vagy a Sierra BlitzKing lövedékcsalád.

A kis csúcsocska megoldja a soft point lövedékek egy komoly hiányosságát is. Forgó-tolózáras ismétlőpuskáknál a visszarúgás hatására a tárban lévő lőszerek előre-hátra csapódnak, miközben elverődik a lövedék puha ólomcsúcsa, így romlik ballisztikai képessége. Nos ezt a csúcsot ha egy műanyag vagy alumínium heggyel helyettesítjük, máris kisebb a gond.

A hegy ezen felül a mag expanzióját is segítheti. A Nosler cég számos olyan lövedéket gyárt, melyek műanyag csúcsának feladata nem egyszerűen az alaki tényező javítása, hanem a mag expanziójának felgyorsítása is. Becsapódáskor a hegy hátrafelé mozdul, és ék szerűen feszíti szét az ólommagot.

Szőrvágó peremek

Több lövedéken figyelhetünk meg szinte merőleges peremet valahol a teljes átmérő környékén. E vágóperem feladata, hogy a seb ne tudjon könnyen visszazáródni. Az ilyen lövedékek egy kört vágnak ki becsapódáskor a szőrből-bőrből, ami segíti a kivérzés a bemeneti oldalon is.

Az ólommag kötése a köpenyhez

A lövedéktervezés egyik fontos kérdése, hogy hogyan tartható egyben a lövedék köpenye és magja becsapódás után. Szeretjük ugyanis, ha a lövedék szilánkokat nem kell a húsban keresgélni, vagyis a lövedék maradványa a lehető legnagyobb tömeget őrzi meg. A mag és köpeny egymáshoz kötésének van mechanikai és kémiai útja is.

A mechanikai kötés példáját figyelhetjük meg a már említett TIG és TUG lövedékeken, de hasonló elven működik a Remington Core Lokt megoldása is. Ezen esetekben az ólommagot homokóra szerűen két részre választja egy a köpenyből kialakított belső perem. Ez a középső rögzítő öv biztosítja, hogy a mag és köpeny együtt mozogjon becsapódás után is. A köpenyt és az ólom magot azonban nem csak mechanikai úton lehet összekapcsolni, hanem elektrokémiai megoldásokkal is. Ilyen lövedékek a Nosler cég „bonded” lövedékei.

A lövedék feneke

A fenék formája mindig és minden esetben fontos kérdés a vadászember számára. Jól meg kell fontolnunk, hogy milyen kialakítást választunk, ha nem akarunk túl sokat szenvedni a megfelelő szóráskép keresgélése közepette.

 full-metal-jacketElőször is nem mindegy, hogy a köpenybe mely irányból helyezik az ólommagot. Ha ezt hátulról teszik – vagyis a köpeny alulról nyitott – kapunk némi segítséget abban, hogy lövedékünk az ólommagot hátulról érő erő hatására belezömüljön a huzagolásba. Ezek a lövedékek azonban felül zártak, vagyis teljes köpenyesek, ami vadászati felhasználásra nekünk nem fog megfelelni.

semi-pointA vadászlövedékek esetében általában a csúcs felől kerül az ólom a köpenybe, vagyis a lövedékfenéknél zárt a burkolat. Nem kell azonban aggódnunk, ha a lövedék feneke lapos, így is szépen belezömül majd a huzagolásba, vagyis kopottabb csőből is jól lesz lőhető.

boattailA lapos fenék azonban nem éppen ideális áramlástani szempontból, ezért találták ki a csónak formájú (BT – boat tail) és torpedó formájú lövedékeket. A torpedó forma már annyira erősen csónakforma, hogy nincs is csapott része, hanem hátul is csúcsban végződik. Ilyen lövedékek például a már többször említett TIG (Torpedo Ideal Geschoss) és TUG (Torpedo Universal Geschoss) lövedékek. A csónak forma egyik legklasszikusabb, legismertebb példái pedig a Sierra cég MatchKing céllövő lövedékei. Az ilyen fajta áramvonalas lövedékek azonban igen kényesek a cső állapotára és a huzagemelkedésre…

Monolit lövedékek

Szót kell még ejteni azokról a lövedékekről, melyek nem rendelkeznek maggal. Ezeknek egyik felhasználási területe a keménytestű afrikai vadfajok vadászata, ahol a kemény bőr átütéséhez szükség van arra, hogy a lövedék becsapódáskor a lehető legjobban megőrizze formáját.

Szintén ebbe a kategóriába sorolhatóak a az olyan egy anyagból készült lövedékek, melyeket olyan céllal terveztek, hogy képesek legyenek az ólommagos lövedékékhez hasonlatos expanzióra, miközben nem tartalmaznak környezetszennyező, mérgező anyagot.

Hogyan válasszunk lövedéket?

Mindezeken kívül természetesen létezik számos más jellegű megoldás, újítás is, de a lőszerét maga töltő vadászember elsősorban a fenti tényezők ismeretével kell felvértezze magát ha a fegyverének, vadászati módjának, és a vadászott vadfajnak megfelelő lövedéket szeretne tölteni lőszerébe.

Vagyis először ismerjük meg fegyverünket: tudjuk meg, hogy milyen huzagemelkedéssel bír. Minél gyorsabb a huzagemelkedés, annál jobban fogja stabilizálni a nehezebb, hosszabb lövedékeket. Ismerjük meg fegyvercsövünk állapotát. Érdemes adott esetben elvinni a fegyvert egy felülvizsgálatra a fegyverek és lőszerek vizsgálatára jogosult hivatalhoz e célból. Gondoljuk át, hogy milyen vadat, milyen távolság tartományból szeretnénk vadászni, és ennek tudatában keresgéljünk a lövedék gyártók katalógusában.

Ha megtaláltuk a szimpatikus lövedéktípust, akkor üssük fel a lőszertöltő könyvet és nézzük meg, hogy milyen töltés szükség ahhoz, hogy a lövedéket a megfelelő sebességhatárok között tudjuk majd lőni.

Egyszerű igaz? Noszt azért el lehet játszogatni pár hónapot a megfelelő töltet kiválasztásával. De tapasztalatból mondhatom, hogy elejteni a vadat a magunk által készített tölténnyel páratlan élmény.

Németh Balázs, Dr. Batta József Tamás

Egy hozzászólás érkezett

  1. Charles Wildfire

    Nagyon érdekes írás, roppant hasznos. Pont mint a legtöbb cikk a kapszlin. (nem udvariaskodom, tényleg)

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.