Vágottólom vs. gömblövedék – a 17. század második fele lövedékeinek sebballisztkája

A vágott ólom mindig is kiegészítő lövedék típus volt olyan esetekre, mikor gömblövedék nem állt rendelkezésre. 17 századi török kori csatatereken az általában 10-18 mm közötti méretű gömblövedékek mellett jelentős mennyiségben található különböző méretű és formájú vágott ólom lövedék is.

 

 Török fegyverek Marsigli leírásából

Török fegyverek Marsigli leírásából

Ebben a korszakban mind a császári, mind a török hadsereg változatos tűz- és hidegfegyver arzenállal rendelkezett. A tűzfegyverek között megtalálhatóak voltak a kanócos, kovás (francia kovás és spanyol ütőkakasos, un. Miquelet) és keréklakatos szerkezetű fegyverek is. A császári hadseregben ebben az időben még nincsenek központi szabványok, így mind a típusok, mind a kaliberek terén jelentős változatosság tapasztalható. A török fegyverek űrmérete hasonlóan változatos volt, ahogy lakatszerkezeteik is. A Porta maga gyártatta, vagy importálta a fegyverhez való alkatrészeket, így két azonos darabbal szinte nem is találkozni. Fegyvereik közt jelentős mennyiségben találhatóak meg a huzagolt, balkáni kovás szerkezetű, jellegzetes hasáb-szerű ágyazással rendelkező tüfedzsik, vagy janicsár puskák.

 

 Balkáni (oszmán) kovás lakat

Balkáni (oszmán) kovás lakat

A leggyakrabban használt balkáni kovás lakat igen egyszerű szerkezet volt. Míg a francia kovás és spanyol kovás szerkezethez több rugó kovácsolása volt szükséges, addig a balkáni szerkezetekhez mindössze egy főrugó kellett.

 

 

 

Ebben a korszakban íródik a császári hadsereg első kiképzési szabályzata. J.S. Grubern: Die heutige Kriegs-Disciplin, Worinnen in drey besondern Theilen gehandelt wird című művében részletesen leírja a kovás és a kanócos muskéta töltésének fogásait 43 lépésben. Nem említ más lövedéket, mint gömblövedéket munkájában. A törökök – és valószínűleg végváriak – által előszeretettel használt vágott ólom lövedékek leírását megtalálhatjuk Marsigli: Il Stato Militare dell’Imperio Ottomano c. könyvében: „Ólomrúd, melyet hasábokra vágunk baltával, és amelyet golyó hiányában betöltünk a csőbe.”


 Vágott ólom leírása és ábrázolása Marsigli könyvében

Vágott ólom leírása és ábrázolása Marsigli könyvében

Anton Dolleczek, aki az 1800-és évek utolsó negyedében a császári és királyi arzenálok fegyverraktárában található eszközök alapján írta le a korábbi korok császári hadseregének fegyverzetét, szintén nem tett említést vágott ólom használatáról Monographie der k. u. k. österr.-ung. Blanken und Handfeuer-Waffen c. munkájában.

 

Az ólomrúd könnyen elkészíthető: nem kell más hozzá, mint egy falapba egy vájatot vésni, vagy néhány deszkából öntőformát összetákolni. Nem mértünk semmit sem ki precízen, a lövedékek készítésénél gondosan száműztünk minden más mérőeszközt, mint a jó öreg szemmértéket. Minden centizgetés ellenére sikerült a kész hasábot 20-22 g közötti tömegű darabokra vagdalni. A kész lövedékek mérete nagyjából 20x12x10 mm lett.


 A hitelesség felé: zselatinba ágyazott vaddisznó bordák. Elé még ruhadarab került.

A hitelesség felé: zselatinba ágyazott vaddisznó bordák. Elé még ruhadarab is került.

A szokásos zselatintömbünk egy újdonsággal egészítettük ki: vaddisznó bordákból „mellkast” készítettünk egyik oldalához, hogy a csonttalálat is szimulálható legyen. A lövészet előtt minden esetben szövetet is helyeztünk rá, hogy a katona ruházatát is szimulálni tudjuk.

 

A fegyver, a lőportöltet és a töltés módjai

 

A kísérlethez választott fegyver egy 17,6 mm űrméretű sima csövű muskéta volt, mely kalibere nagyjából megfelel a korszak legáltalánosabb űrméretének. A csőbe jelentősen kisebb – 15,9 mm – átmérőjű golyót töltöttünk. Dolleczek több 17,6 mm űrméretű fegyverhez írja le ezt a típust a 17. század második felének vonatkozásában.

 Papírtöltény repro Dolleczek leírása alapján (1700)

Papírtöltény repro Dolleczek leírása alapján (1700)

A lőportöltet beállítása nehezebb ügy volt: igaz hogy Dolleczek Geschichte der österreichischen Artillerie von den frühesten Zeiten bis zur Gegenwart c. könyve alapján ismerjük a korabeli császári muskétapor elkészítési módját, receptjét, sőt, mivel ekkoriban már használtak papírtöltényeket az egy töltethez szükséges lőpormennyiséget is ismerjünk, mégsem kaphatunk egzakt eredményt, aminek több oka is van:

  • A korabeli lőporok nem granuláltak voltak, hanem kén, szén és salétrom porának egyszerű keverékei, minden egyéb utókezelés, adalékolás nélkül. Minél több ideig keverték a zúzó malomban, annál jobb lett a lőpor. A muskétaport például 16-20 óráig zúzták. A zúzás, keverés ellenére is hosszas szállítás során szétváltak az összetevők, így a lőporos hordók különböző mélységeiben különböző erősségű por volt.

  • Nem ismerjük, hogy milyen szenet használtak a porhoz, pedig a lőpor erejének egyik kulcsa a jó minőségű szén.

  • A papírtöltények mellett Grubern leírja azt is, hogy a katonák töltéstokból és lőportartóból is tölthették a fegyvert.

  • Központi szabványok híján szinte minden ezred fegyverei eltértek egymástól, még akkor is ha elméletileg azonos típusúak voltak.

  • Nincsenek feljegyzések, leírások ebben a korban, amelyek a kilőtt lövedék ballisztikáját, esetleg kezdősebességét ismertetik.

 Lőporzúzó malon

Lőporzúzó malom

A sok bizonytalan tényező miatt ezért egyszerűen 90 grain 1,5 Fg Swiss lőpor mellé tettük le a voksot. A töltést azonban a Grubern-féle szabályzat és Dolleczek töltényleírása alapján végeztük: a golyó papírfojtások közé került és nem használtunk tapaszt.

 

Kezdősebesség, pontosság

 

A vágott ólom sebessége alacsonyabb volt a 24 g-os gömblövedéknél, pedig tömege 2-4 grammal kisebb volt. Ennek oka, hogy a hasáb forma sokkal kisebb felületet fed a csőben, mint a jobban illeszkedő golyó, így jóval nagyobb résen fújhatnak ki a lövedék mellett a hasztalan gázok.

 

A pontosságot 50 lépés (kb. 37 m) távolságon vizsgáltuk. Ilyen távon nincs komoly különbség pontosság tekintetében. Az öt gömblövedék közül négy csapódott a célba, és egy az értékelt zónán kívül. Hozzáteszem, hogy az értékelt zónán kívüli találat valószínűleg egy másik katonát talált volna el a zárt alakzatban, tehát igazából ezt sem kellene hasztalannak tekinteni. A vágott ólomból egy teljesen lapon kívül volt, egy lapon de értékelt zónán kívül, és három a felsőtestben. Nem sokkal rosszabb eredmény.

 

Célballisztika

 

A zselatintömböket 5 méterre helyeztük el a lővonaltól, hogy a lövedék biztosan megfelelő helyen csapódhasson be. A kísérlettel 50 lépésen történő becsapódást akartunk vizsgálni, így a lőportöltetet addig csökkentettük, míg a gömblövedék az 50 lépésnek megfelelő sebességgel indult a csőből.

 

A golyó jóval nagyobb átütéssel bírt de energia leadási képessége kisebb volt, mint a hasáb ólomé. Mindkét lövedékkel sikerült csonttalálatot elérni, s mindkettő hasonlóan viselkedett: bevitték a sebbe a szövetet, porrá zúzták a bordát és beterítették a sebcsatornát csonttörmelékkel, kosszal, szövetszálakkal. A szövetszálak elsődlegesen voltak felelősek a fertőzésékekért, mivel a ruhán megtapadt kórokozók is mélyen a sebbe jutottak.

 A kioperált hasáb felületén még mindig ott voltak a szövetdarabok

A kioperált hasáb felületén még mindig ott voltak a szövetdarabok

A hasáb ólom bár kisebb (20 cm-rel rövidebb) távolságot tett meg a zselatinban, mégis nagyobb roncsolást okozott: nagyobb volt a bemeneti nyílás, szélesebb a központi sebcsatorna, erősebb a környező szövetek roncsolása, valamint az éles fémdarab bukdácsolt a sebben, legalább háromszor bukfencezett előrehaladtában.

 

A hasáb ólom kevésbé deformálódott, mint a golyó, melyből még egy kis darab is leszakad a csonttalálat után. A lövedékek hiába értek csontot, eredeti pályájukról a vékony borda nem volt képes kitéríteni őket, egyenesen haladtak tovább.

 

Összefoglalás

 

A kísérlet alapján nem jelenthető ki egyértelműen, hogy a kisegítő szerepű vágott ólom kevésbé volt hatékony korabeli muskétás harcászati távolságokon, mint a szabályzatokban előírt gömblövedékek sem pontosság, sem ölőerő terén. Természetesen a kísérlet eredményei nem általánosíthatóak minden fegyverre, lövedékre.

 A két lövedékhatás összehsonlító diagrammja: felül golyó, alul hasáb

A két lövedékhatás összehasonlító diagramja: felül golyó, alul hasáb

A vágott ólom egyszerű logisztikája, könnyű elkészíthetősége mesze több előnyt jelentett, mint a kissé rosszabb pontosságból elszenvedett hátrány. A golyó 414 m/s átlagsebességgel hagyta el a csövet, ami 2050 J torkolati energiát jelentett, míg a hasáb ólom mindössze 360 m/s átlagsebességgel indult, ami 1300-1400 J torkolati energia elérésére volt alkalmas. Ugyan ebben a zselatinkeverékben 8×57 JRS Norma vadászlőszereim lövedékei 50 m-en becsapódva után 43-50 cm-t tettek meg…

 

(A közölt cikk kivonat Polgár Balázs és Németh Balázs tanulmányából)

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.