Vagina és pénisz motívumok: gímszarvas agancs lőportartók

A rejtély megoldása azonban egyszerűbb volt, mint gondolnánk: a gímszarvas agancs elágazásaiból kialakított tárolók nagyszerűen megfeleltek mindenféle nedvességtől védendő porított anyag (pl.: só) tárolására is, így ez a forma, ez az eszköz hagyományozódott át a lőportartókra is a tűzfegyverek korában. A leggyakoribbak a kétágú lőportartók, ezek legtöbbször a középág, vagy korona elágazásából készültek. Ritkábbak a „háromlábú” lőportartók, melyek a koronából készültek. A Kárpát-medencére oly annyira jellemző lőportartó formavilág megjelenése a 16. század első éveire tehető, s divatjuk csak a 18. század utolsó évtizedében múlott

 

Nem véletlenül nevezzük a lőportartó alsó szárait lábaknak, sőt a felső nyúlványát törzsnek, annak előoldalát pedig mellnek. Az erotika nem csak a mai kor sajátja. Az emberi alakot idéző lőportartók sokszor bizony nemmel is rendelkeznek. A két láb közén gyakran ott látható a férfi vagy női nemi szervet halvány utalásként vagy realisztikusan ábrázolva, kihangsúlyozva. A péniszt gyakran külön csontdarabból mintázták meg, s úgy ragasztották helyére, a fanszőrzetet pedig spanyolozással érzékeltették. Ezek az ábrázolások mind az úri, mind az egyszerűbb népies lőportartókon is megtalálhatóak. Hiába no. A cserkeléssel töltött éjszakák vagyoni helyzettől függetlenül is éppen annyira hosszúak, hidegek tudnak lenni….

 

(Képek forrása: Borsos Béla: Magyar vadász lőportartók)

 

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.