Svédacél! – XII. Károly hadifegyverei

A svéd nagyhatalmi státuszt a kicsi, de professzionális és fegyelmezett hadsereg tartotta fent. XI. Károlynak a svéd-brandenburgi háborút (1675-1679) követően gyorsan meg kellett erősítenie seregét, ezért 1682-ben felszámolta a régi sorozási rendszert (äldre indelningsverket) és felállította az újat, ami aztán 200 évig különösebb módosítás nélkül fennmaradt.

Négy farmot szerveztek egy egységbe, amely szerződést kötött a Koronával, hogy vállalja egy katona kiállítását, ellátását fegyverrel és a szükséges felszerelésekkel, valamint a katonának földet és házat biztosít. A rendszert úgy szervezték meg, hogy minden tartomány 1000-1200 fős ezredet állítson ki béke- és hadiidőben is. A négy farm – azaz egy Rote – többi lakója ezzel mentesült a katonáskodás alól.

A lovasságot hasonlóan állították fel, mint a régi sorozási rendszerben: a nagyobb majorok adtak egy lovast a szükséges felszereléssel együtt és lovat is. Mivel a ló azonban drága volt, ezt adókedvezmény formájában lehetett érvényesíteni.

A morál nagyon magas volt – nem utolsósorban a katonák mély vallásosságának köszönhetően. A lutheránus tábori lelkészek pedig nem csak prédikáltak: az ütközetekben éppúgy kivették részüket, mint a közkatonák.

 

XII. Károly olyan sereget örökölt apjától, amelyet féltek és tiszteltek szerte Európában. A hadvezetés nem törődött a túlerővel: a taktika alapelve a fegyelmezett, agresszív támadás volt.

 

Svéd kovás muskéták – a kezdetek

Az első kovás gyújtású fegyvereket az 1670-es években vezették be a svéd hadseregben, de a kanócos gyújtás csak a század végére tűnt el. Az első, 1500-as években feltalált kovás lakatok serpenyőfedele mechanikusan volt összekötve a lakat többi részével.

Az alábbiakban két kortárs fegyvert láthatunk – a gyújtási rendszert kivéve erős a hasonlóság. A muskétákat spanyol mintára készítették, mindkettő kalibere .78 körüli volt, hosszuk 149-150 cm.

Musköt m/1680

Musköt m/1673

 
Egy évszázaddal később, a serpenyőfedél és az acél már egy darabból készült, így a lecsapódó kova nyitotta a serpenyőt is. Az újabb típusú lakatok az 1600-as évek végén terjedtek el a hadseregben. A svéd tervezők a francia fegyvereket vették alapul, és így a lakat formavilága ismerős lehet a későbbi európai fegyverekről is, mint például az 1777 Revolutionaire.
Hangsúlyosabb lett a sátorvas – hogy kesztyűben is használhatóak legyenek a fegyverek – de alapszerkezetük nem változott.

Musköt m/1690
 

 

1697-től az európai mintának megfelelően megjelent a bajonett is – elsőként a gránátos-századok részére. Így a muskétákat szálfegyverként is lehetett használni. A svédek viszonylag korán átvették ezt a rendszert, azonban a svéd hadseregből nem tűntek el a pikások sem. Minden harmadik gyalogosszázad kizárólag szálfegyverekkel volt felfegyverkezve. Ezek a lovasság elleni védekezés mellett hasznosak voltak a gyalogsági harcban is, mert hosszukkal egyetlen szuronyos muskéta sem vehette fel a versenyt.

A puskák hossza (és kalibere) nem változott, így a 76 cm hosszú bajonettel együtt 220 cm hosszúak voltak.

Musköt m/1696



Érdekesség, hogy a svéd gyalogságnál minden katona – legyen az pikás vagy muskétás – hordott egy tőrt is. A nagy északi háborúban általánosan használt típus az m/1685 típus volt, amelyből 350.000 darab készült.
 
Komissvärja m/1685
 

Gyártás

1620-ban a Gustavus Adolphus svéd király felszámolta a fegyvergyártás régi rendszerét. Addig a fegyverkovácsoknak a helyi hatóság adta meg, mennyi muskétát készítsenek és mikorra. Ezeket aztán helyben vizsgálták be, majd küldték el Stockholmba. Mivel a kommunikáció lassú volt, a rendszer egyáltalán nem volt hatékony: a fegyverek csak lassan és rendszertelenül érkeztek meg a hadsereghez. (Egy mester átlagosan 40 puskát tudott elkészíteni egy év alatt.)
Az új rendszerben a fegyverműveseket egy-egy városba telepítették le, mint Örebro, Arboga, Jönköping, Sundsvall, Söderhamn, Norrtälje és Norrköping. A mesterek külön-külön műhelyben dolgoztak, de megindult köztük az együttműködés. A műhelyeket az elkészített lakatok után fizették. Azokat a műhelyeket, ahol a végső összeszerelés folyt Faktor-nak nevezték, a velük együttműködésben dolgozó beszállítói hálózatot pedig Faktorier-nek. A fegyvereket a hadsereg vizsgálói vették át. A harmincéves háború ideje alatt a termelés évi 15.000-20.000 muskéta közt mozgott.
Bár az 1700-as évekig az állami arzenálok – Faktorier-ek – nem voltak monopolhelyzetben, de folyamatosan erősödtek a privát beszállítókkal szemben. XII. Károly végül a fegyvergyártó városokban lévő műhelyeket az állami arzenálokba olvasztotta. A termelés évi 2.000-10.000 muskéta közt mozgott.
1840-re már csak három arzenál működött: Norrtälje, Husqvarna és Carl Gustaf.
 
Érdekesség: az 1600-as években Svédország állította elő az összes Európában gyártott ágyú 30-40%-át. A Finspong gyár az 1700-as években is a legnagyobb európai ágyúexportőr volt, végül 1911-ben a Bofors Konszernbe olvadt be.

 

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.