Sjögren – az inerciális reteszelés ősapja

„…az ember oly könnyen válik igényessé és a régit lebecsülővé, keveslővé, hogy ma azzal sem elégszenek meg az új vadászok, amit a Winchester, meg a Browning produkál, hanem Sjörgen kell nekik, amely ugyan nem vált be bonyolult és könnyen romló szerkezeténél fogva, de már közel jár ahhoz, hogy automatice menjen ki vadászni, vadász nélkül.”

A cikket, melyből a fenti idézet való, nemrégiben közöltük honlapunkon. Bársony István 1915-ös visszaemlékezése az elöltöltő-fegyveres vadászat korszakáról megszívlelendő és érdekes olvasmány a mai vadászember számára is. A cikkben említett Winchester és Browning márkaneveket ma is mindenki ismeri, még ha soha semmi köze nem volt a fegyverek világához. De ki vagy mi volt ez a Sjörgen, ami Bársony István szemében ultramodern vadászfegyver volt?

 

A konstrukció

Nos, először is nem SjöRGen, hanem SjöGRen – ami a svéd tervező-feltaláló, Carl Axel Theodor Sjögren nevét őrzi. A hosszú skandináv éjszakákon Sjögren úr egy rendkívül előremutató konstrukciót alkotott, de a jó mérnöki elgondolást nem követték üzleti sikerek.

A Sjögren az egyik legelső öntöltő sörétes fegyver volt. A Browning-féle csőhátrasiklásos reteszeléssel ellentétben, ez a fegyver merev csővel és inerciális zárolással készült, ezáltal a mai Benelli, Stoeger modern öntöltő sörétes ősének tekinthető. Az ütőszeg a nagyméretű zártömbbe van építve. Elsütéskor a hátraható erőnek először az ütőszeg rugóját kell összenyomnia – ezzel ismételten tűzkész állapotba hozva azt – miközben a nagyméretű zártömb súlyánál fogva helyben marad. Az ütőszeg felhúzásával a szerkezet oldja a zárolást is, ekkorra a csőben már biztonságos mértékűre esett le a gáznyomás. Az így kireteszelt a zártömb elindul hátrafelé: kivetve az üres hüvelyt és a csőtárból újat betöltve.

Gyártás

Sjögren három szabadalmat jegyeztetett be a fegyverre: 1900-ban, 1903-ban és 1905-ben. Egy svéd üzletember, bizonyos A. Karlsson fantáziát látott a konstrukcióban, és 5000 fegyvert rendelt. Ezeket 1907 augusztusában kezdte gyártani a koppenhágai Töjhusafdelningen och Haandvaabenverksäderna fegyvergyár. Mind az 5000 fegyver 12-es kaliberű, 70cm hosszú, ¾-es szűkítésű csővel készült. Az utolsó fegyver 1909-ben készült el, a sorozatszámok 1001-től 6000-ig tartanak.

Emellett 500 szintén 12-es, de 60 cm hosszú és cilindercsöves változat készült. 1910-ben Sjögren a 954 546 számú amerikai szabadalmat kapta meg fegyverre. Ennek ellenére nincs információ arról, hogy az USA-ban gyártották volna a puskát.

Katonai és polgári használat

A fegyvernek létezettek kísérleti golyós változatai 8mm Danish és 6,5×55 Swedish kaliberben. Három darab készült 7,62x54R kaliberben, amelyből egy a brit hadseregnél landolt, rendszeresítési célból. A Bisley-ben végzett tesztek azonban nem hoztak sikert, a fegyver túl bonyolult volt (eufemisztikusan: túlságosan megelőzte korát) ahhoz, hogy sikeres hadifegyver váljon belőle. A British Pattern Room azonban megőrizte a tesztfegyvert, így nyoma maradt a brit kalandnak.

Vannak információk arról, hogy a norvég hadsereg rendszeresítette a Sjögren sörétest, illetve hogy mindkét világháborúban be is vetették a fegyvert. Jelenléte a harctereken azonban a gyártási mennyiséget figyelembe véve még marginálisnak is alig nevezhető.

A fegyver polgári – elsősorban vadászati – célú eladásai azonban hoztak némi sikert. Azok, akik el tudták fogadni hogy egy hatalmas acéldarab robog minden egyes lövéskor az arcuk felé, szerették a fegyvert. A Browning A-5 korszakban azonban nem tudott kiemelkedni a puska, így megmaradt gyűjtői különlegességnek.

 

felül: 70cm csőhosszú változat, középen: 70cm csőhosszú változat brit beütőkkel, alul: 60cm csőhosszú változat

felhasznált irodalom: Philip Peterson: Sjogren, The First 12-Gauge Auto In. GunDiegest 2010/december

 

képek: ForgottenWeapons.com

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.