Pedersoli Lightning ismétlő puska

Szailer Miklós bécsi üzletében a 20. század elején 76 koronáért árulta belőve, beszabályozva a Colt cég előágyszános ismétlőjét, a Lightningot. A hirdetés alapján a fegyver “védelmi és czéllövészeti fegyvernek, valamint vadászati czélokra kiválóan alkalmas”, s egyben “megbízható, pontos munka”.

 

20. század eleji hirdetés vadászkatalógusból

20. század eleji hirdetés vadászkatalógusból

A pisztoly kaliberű többlövetű puskák fontos szerepet játszottak a fiatal amerikai állam megteremtésében, hiszen alacsony áron egy egyszerű, megbízható fegyver képében megfelelő tűzerőt adtak a telepesek kezébe, mellyel megvédhették családjukat, és elejthették a mindennapi betevőfalatot. Nem voltak ezek a fegyverek erőművészek, vagy a maximális pontosság mintaképei, ugyanakkor nagyszerű mindenesek voltak a marhahajcsárok, a törvény és a törvénytelenég emberei kezében.

 

Számos nagy fegyvergyártó cég készített alsókulcsos ismétlőket, de közülük a legismertebb név minden kétséget kizáróan a Winchester volt. Nem voltak egyedül a piacon, hiszen olyan jól működő fegyverek is kihasítottak némi szeletet az üzletből, mint a Burgess, Whitney, Evans vagy a Kennedy. E fegyverek ismertsége, elfogadottsága messze nem érte el a nagyüzemi méretekben gyártó, jó marketing stratégiával megáldott Winchestert. .32-20, .38-40 és .44-40 lőszert tüzelő 1873-as modelljeik, és a nagyobb tűzerőt képviselő 1876-os modell uralta a piacot, melyet a cég más nagy gyártókkal kötött „gentlemen’s agreement”-ekkel is óvott. Különösen fontos szóbeli megállapodás kötötte a Colt céghez, pedig a Colt gyártási tapasztalatai, kapacitása bőven lehetővé tette volna már jóval az 1880-as évek előtt, hogy beszálljon az ismétlőpuska üzletbe is. Nem is állt volna távol a cégtől, hiszen revolver karabélyt már gyártott a Paterson csappantyús revolverek bázisán is, sőt a polgárháború alatt 0,56”-os űrméretben gyártott hadipuska méretű forgódobos csappantyús ismétlőpuskát is, melyet eredetileg mesterlövész alakulatoknak szántak, de soha nem nyerték meg igazán a hadvezetés tetszését.

 

A többlövetű puskák kérdését ezért a Colt egészen az 1880-as évekig erősen hanyagolta, pedig terveik természetesen voltak arra, hogy hogyan tudnának vásárlókat elhódítani a nagy vetélytárstól. Az 1883-ban piacra dobott Colt-Burgess alsókulcsos puska azonban csak egy amolyan politikai fegyver volt a piaci harcban. A Colt cég arra használta a mindössze 6400 darabos mennyiségben gyártott, Winchesterekre hajazó alsókulcsos ismétlőt, hogy belezsarolja a Winchestert egy újabb megállapodásba. A Winchester ugyan is piacra kívánt dobni egy nagykaliberű DA elsütőszerkezetű revolvert, mely komolyan veszélyeztette volna Colt rövidfegyver eladásait. A Winchester céget fokozottan irritálta az is, hogy a gazdagon díszített, szinte csak deluxe kivitelben gyártott puskák piacot nyerhetnek ismétlőiktől, fenn állt a veszélye annak is, hogy elsődelges reklámarcuk, Buffalo Bill Cody – a híres Buffalo Bill Vadnyugati Show tulajdonosa -, aki a Colt céggel is szoros kapcsolatot ápolt, egyszerűen leváltja a megszokott 1873-asát egy Colt-Burgess puskára

 

Buffalo Bill

Buffalo Bill

A Colt-féle politika működött, így felek megállapodtak abban, hogy a Winchester tartózkodik az új revolver piacra dobásától, a Colt pedig abbahagyja az alsó emelőkaros puskák gyártását és forgalmazását. Csakhogy a Colt nem játszott nyílt kártyákkal. A megegyezés idején már W. H. Elliot, C. J. Ebbets és W. B. Franklin tervei alapján készültek az előágyszános Lightning ismétlőpuskák tesztpéldányai, melyek természetesen meg sem lettek említve a megállapodásban, hisz maga a koncepció forradalmian új volt.

 

Természetesen írásos feljegyzések ilyen háttér megállapodásról nem nagyon maradtak fent, ezért akár az is lehet, hogy az egész csak egy városi legenda, meg sem történt. Mindezektől függetlenül azonban a fegyver gyanúsan gyorsan jutott ki a piacra. Az új típus 1884 telén jelent meg a fegyver- és egyéb kereskedőknél három tokméretben. A legkisebb tokméretű változat 0,22”-es peremgyújtású lőszert tüzelt, a közepes tokméret készült .32-20, .38-40 és .44-40 kaliberekben, míg a legnagyobb tokméret az 1876 Winchester legkedveltebb űrméreteiben: .40-60, .45-60, .45-85 és .50-90. A túl korán piacra dobott fegyverek azonban még messze nem voltak tökéletesek: folyamatos adogatási gondokat produkáltak szinte minden űrméretben, aminek köszönhetően a céget elözönlötték a vásárlói panaszlevelek. A Colt gyors tempóban tökéletesítette a szerkezetet, a még kereskedőknél lévő fegyvereket visszahívta nagyjavításra, a vásárlók hibás fegyvereit pedig ingyenesen megjavította. A nagy költségekkel járó szervizprogram jelentősen növelte a típus sikerét és a márka felfogott értékét, de a gyors Colt Lightning mégsem érhette már el azt a sikert, melyet elődei elkönyvelhettek.

 

A Lightning gyorsan elterjedt szerte a kontinensen a cég kitűnő disztribúciójának, partnerhálózatának köszönhetően. 1898-ig több mint 186000 darabot gyártottak belőle, mellyel a cég előlépett a második helyre az ismétlő puskák piacán, olyan nagy nevet taszítva le a dobogó második fokáról, mint a Marlin. A fegyvert pontosan ugyan oda árazták be, mint a nagy konkurens termékeit, 11 dollár 80 centért bármely kaliberben elérhető volt az alapváltozat. A cég bízott abban, hogy az előágyszános ismétlőszerkezet gyorsasága elég lesz a piac elnyeréséhez. Tévedtek. Persze ez elsősorban nem a fegyvernek volt köszönhető, hanem inkább az idők változásának. A 19. század végére a cowboyok kora leáldozóban volt, a törvény megvetette a lábát még a legtávolibb istenháta mögötti településeken is, egyre kevesebb értelme volt ragaszkodni az öreg, mindenre jó, de semmire sem tökéletes pisztolykaliberekhez. A füstnélküli lőpor megjelenése átrendezte az igényeket, az ismétlőpuskákkal szemben támasztott követelmények örökre megváltoztak.

 

A fegyver azonban rövid pályafutása alatt is megtalálta az utat a vadászokhoz, marhahajcsárokhoz, és a törvény embereihez is. A nagy nevek közül Buffalo Bill és Annie Oakley – A Vadnyugati Show fő attrakciója, és egyben az Egyesült Államok első női sztárja – is használt Colt ismétlőt, sőt a San Francisco Városi Rendőrség is e fegyvert rendszeresítette a 19. század végén.

 

A piac változása miatt 1898-ban beszüntették a tiszavirág életű fegyvertípus gyártását, de 1902-ig még tartották katalógusukban ajánlatként. A ’10-es években még megtalálhatóak voltak a fegyverkereskedők készletén, de az évek során szép lassan kikoptak az üzletekből, hogy a típus eltűnjön a fegyvertörténelem forgatagában egy 100 éves téli álom erejéig…

 

A Pedersoli Lightning

 

 

 

Évek óta, minden alkalommal, mikor valamilyen kiállítás, vagy találkozó keretében összefutottam Pierangelo Pedersolival szinte az első kérdéseim egyike volt mindig, hogy mikor dobják végre piacra a Lightningot. A fejlesztés már lassan 5-6 éve tartott folyamatosan, így érthető volt talán türelmetlenségem. A válasz mindig kitérő volt, ugyanis ameddig a tesztpéldányok nem voltak mindenben tökéletesek, nem akartak kísérletezni a kereskedelemben. A versenytársak közben – Taurus, Uberti, US Firearms – mind megjelentek a piacon az előágyszános ismétlőkkel, és azonnal koppantak is egy nagyot. Mindegyik cég ugyanis majdnem teljesen lemásolta az eredeti szerkezetet, aminek köszönhetően a friss replikákra is átörökítették az eredeti puska gondjait, meghibásodási lehetőségeit. Gyakorlott IWA látogatók tudhatják, hogy évek óta ott voltak a fegyverek a kiállítási standokon, de valahogy egyik gyártó sem akarta igazából előtérbe nyomni saját termékét, mivel tisztában voltak a modellek korlátaival. A Pedersoli cég más filozófiát választott. A márkanév elsősorban versenyfegyverekről ismert, ezért a cég nem engedhette meg magénak azt a luxust, hogy félkész terméket dobjon piacra. Az évek során furcsa volt, a végterméket kézbe véve azonban nyilvánvalóvá vált, hogy ez volt a jó döntés. A 2007-ben megjelent .44-40 és 45LC, valamint a 2008-as újdonságként megjelenő .357 Mag változat megérte a hosszú várakozást, ugyanis szerkezetük a piacon egyedüliként tökéletesen működik mindhárom kaliberben. A cég átdolgozta a teljes belső szerkezetet, megerősítette az eredeti fegyver törésre hajlamos alkatrészeit, és ezzel egy megbízható, gyors, versenyképes árú fegyvert adott a western lövészek, és vadászok kezébe.

 

A puska 3-féle változatban készül, 3 kaliberben, 3 féle csőhosszal, kerek vagy nyolcszögletű csőprofillal. A Standard kategória tokjának felülete kékített, a Premium kategória márványos felületkezelésű, a Deluxe kategória pedig polírozott, lézergravírozott. A csőhossz háromféle lehet: a „Baby Carbine” esetében 20”, a „Rifle” modell esetében 24” vagy 26”. A kaliberválaszték a már említett 357 Mag, 45LC és .44-40, de remélem, hogy hamarosan elkészül a fegyver nagyobb tokméretű változata, vadásziasabb lőszerekhez is.

 

A tok kovácsolt-forgácsolt fegyveracél, tehát nem öntött, mint az eredeti darabokon.

 

Változtatások

 

Mint azt említettem, számos problémával kellett megküzdenie a cégnek, hogy megbízható adogatású fegyvert dobhassanak piacra. Az első fontos módosítás az adogatásban résztvevő alkatrészek szinte teljes átdolgozása volt, hogy a működés akadálymenetes legyen minden kaliberben. Az eredeti Colt Lightning puskák sajátos tulajdonsága volt, hogy ha az elsütőbillentyűt elhúzva tartotta a lövész, csak a szám mozgatásával is működtetni lehetett a fegyvert, vagyis le sem kellett venni az ujjat a billentyűről a folyamatos tüzeléshez. Ez az un. „fanning”, vagy legyezés. Az eredeti szerkezet azonban lehetővé tette azt is, hogy a kakas előrecsapjon már akkor, mikor a zárfej még nem tolta a lőszert teljesen a töltényűrbe, és a csőfar nem volt reteszelve. Ez nem okozott túl nagy gondot a korabeli gyenge feketelőporos tölteteknél, de a mai modern nitrolőporos lőszerek esetében már teljes mértékben kerülendő. A Pedersoli puska esetében ezért a billentyű csak akkor húzható el, ha a lőszer már teljesen a töltényűrben, a zár pedig reteszelt állapotban van. Az eredeti modell gyakori meghibásodási forrása volt a sátorvas első részén található gomb is, melynek a fegyver biztonságos ürítésében van szerepe. A gomb megnyomása után a fegyver tárából gyorsan üríthető a lőszer az elsütőbillentyű érintése nélkül is. A gomb az eredeti fegyvereken vékony fémlemezből készült, ami gyakran eltört, a Pedersoli ezt az alkatrészt háromszor vastagabbra tervezte az eredetihez képest.

 

A fegyver működtetése, szerkezet

 

Jelentősen különbözik a fegyver töltése az alsókulcsos fegyverekhez képest. A Lightning esetében a zárat teljesen hátra kell húzni, hogy a lőszerek betölthetőek legyenek a rugóval megtámasztott töltőkapun keresztül a cső alatt elhelyezkedő teljes hosszúságú csőtárba. A 24”-es változat 10 db, a 26”-es 11 db a 20”-es csőtára pedig 9 lőszer befogadására alkalmas. A lőszereket igen nehéz az erős rugó ellenében a csőtárba tolni, és kell némi gyakorlat ahhoz, hogy a hüvelyből kiálló lövedékfej könnyen megtalálja a csatornát. Rendkívül kényelmetlen a fegyver töltése hideg időben, mivel az utolsó lőszert kisujjal kell mélyen besegíteni a csőtárba. Bele lehet jönni a dologba, de a 73-as Winchestert azért jóval egyszerűbb megtölteni. Az utolsó lőszer töltése után a kapu magától becsukódik. Ha ilyenkor előretoljuk a zárat, akkor nem nyom lőszert a töltényűrbe a fegyver, mivel a lift felemelt pozícióban van töltésnél, és csak a reteszelés után süllyed le, hogy egy új lőszert nyomjon fölé a tárrugó. Ha ilyenkor visszaengedjük, majd biztosított állásba húzzuk a kakast, akkor a fegyver teljesen biztonságosan hordható vadászterületen. Természetesen a kakas biztosított állása csőre töltött állapotban is működik, így ez a szállítási mód is teljesen biztonságos egy hajtóvadászaton.

 

A szán következő hátrahúzásakor a lift felemeli a következő lőszert a töltényűrhöz, majd előretoláskor a zártömb betolja a lőszert a töltényűrbe és reteszel. Fontos tudnunk, hogy a lift a csőtengellyel bezárt éles szögben adja fel a lőszereket, így e fegyverek esetében is nagyon fontos a megfelelő lövedékprofil, csakúgy, mint a 1892-es és 1894-es Winchesterek esetében. Az elsütőbillentyű csak azután húzható el, miután a csőfar már teljesen reteszelt állapotban van, és a hüvelyvonó ráfogott a lőszerhüvely peremére. A lövés leadása után a zár nyitása közben a hüvelyvonó kihúzza az üres hüvelyt a töltényűrből, majd az kipattan a keretből felfelé. A zár következő előrenyomásával pedig máris csőre töltődik is a következő lőszer. A folyamat addig ismételhető, amíg lőszer van a csőtárban.

 Nagy tokméretű nagyvadas Lightning puskák

Nagy tokméretű nagyvadas Lightning puskák

A fegyver töltési rendszere rendelkezik egy előnnyel a ’73-as Winchesterhez képest, ami igazából csak a western lövészeknek fontos. A cowboy action shooting versenyek során léteznek olyan pályák (stage-ek), melyeknél a tár kiürítése után a lövésznek még egy lőszert kell töltenie egy-egy bónusz cél leküzdése érdekében. Ez az egy darab plusz lőszer töltése a ’73-asba csak a töltőkapun keresztül lehetséges, vagy nagyon körmönfont módon a zár megnyitása után, lenyomjuk a liftet, a lőszert pedig a töltényűrbe lökjük. Mindez természetesen hosszú másodperceket vesz igénybe, ami nem nagyon jó egy olyan sportban, mely időre megy. A Lightning esetében elég a plusz lőszert a nyitott zár ejektornyílásába ejteni felülről, majd ellőre nyomni a szánt, és voilá, a lőszer már csövön is van.

 

A Lightning azonban egyértelműen hátrányban van a szerelhetőség terén. Míg a ’73-as oldallemezei lecsavarozhatóak, így hozzáférünk könnyen a pofonegyszerű belső szerkezethez, addig a Colt ismétlő szétszerelése jóval bonyolultabb, jóval több mozgó alkatrésszel rendelkezik a fegyver.

 

Első benyomások

 

A fegyver első kézbevételekor érdemes figyelnünk az első benyomásokat. A fegyver tömegközéppontja valahol az irányzék alatt van, pont azon a tájékon, ahol az előágyszán markolata helyezkedik el. Ennek megfelelően az ismétlőszerkezet mozgatásakor nagyon keveset mozdul a puska. Az ismétlésre szintén jellemző, hogy igen kevés erő kell a kakas felhúzására, ezért a szerkezet nem döcögős, hanem kellemesen „folyik”. A tusa is megér egy misét, ugyanis a tusatalp kialakítása erősen ívelt, aminek következtében biztosan, pontosan ugrik a vállgödör ugyan azon részére minden felvételkor. A nyolcszögletű csövű változatokon az irányzék ökörszarv, azaz „buckhorn” formájú, magasságban s oldalirányban állítható. A kerek profilú csővel szerelt fegyverek irányzéka már modernebb felcsapható hadi irányzék, mely 800m-ig rendelkezik állítási lehetőséggel.

 

A fegyver sütése nem állítható, de gyári állapotban is nagyon kellemes (2,2 kg), karakteresen törik, és véleményem szerint egészséges egyensúlyban van, hogy a fegyver mind western lövészetben, mind vadászaton, mint pontlövészetben eredményesen használható legyen.

 

A lőtéren

 

Egy western fegyver megbízhatóságának tesztelésére nincs is jobb fórum, mint egy western lövész verseny. A teszthez éppen kapóra jött a cowboy action szakág első idei versenye, a februári Farkasvadászat. A biztonság kedvéért, azért vittem a ’73-ast is, hátha túl szokatlan lenne az előágyszános puska két év alsókulcs rángatás után. Először valóban furcsa, hogy a sütő kéz nem mozdul, de meglepően gyorsan belel lehet jönni a dologba. A 4 feladatos verseny során mindössze egyszer tudtam akadályt produkálni a fegyverrel, ami vastagon a saját hibám volt, mivel nem nyitottam eléggé a zárat egy lövés után, így nem került lőszer a töltényűrbe. Kis gyakorlás után már majdnem olyan gyorsan tudtam vele ismételni, mint az évek óta használt Winchesterrel. A verseny közben éreztem, hogy a fegyver pontos, de ez 10-20m-es távolságokon természetesen nem derül ki, úgyhogy utána lőlapon is megnéztük mit tud a Pedersoli cső. Az eredmény várakozásaimon felüli lett, mivel a leadott 5 lövés mindegyike 10-es szóráson belül volt, sőt 4 lövés egybe is szakadt. A lőlapon látható kihúzott lövés is inkább lövészhiba volt, mint a fegyver vagy lőszer hibája.
 

A 44-40-es töltése feketelőporral

 

A 44-40-es lőszer palackos hüvellyel rendelkezik. A lőszer története két nagy korszakra osztható. 1920 előtt .424″-es, 1920 után .427-es átmérőjű lövedékkel töltötték. Az eredeti feketelőporral töltött lőszer sebessége 1300 láb / sec, azaz kb. 430 m/s volt puskából lőve, ami a korabeli lőszerekhez képest igen virgoncnak volt mondható. A hüvely eredetileg 40 grain feketelőpor befogadására volt képes, de ne lepődjünk meg, ha ez a modern hüvelyekkel nem valósítható meg. Tapasztalataim szerint kb. 1,5 mm-es tömörítéssel 36 grain 3Fg lőpor befogadására képes a hüvely, aminek oka a modern hüvelyek eltérő szerkezetében keresendő. Legjobb tapasztalataim a Lyman cég 250 graines western lövészetre tervezett lövedékeivel voltak. Mind az Uberti mind a Pedersoli csövek szeretik ezt a lövedéktípust. A két cső közt különbségként mindössze annyit tapasztaltam, hogy a Pedersoli cső pontos kisebb töltetekkel is, míg az Uberti csak a teljes töltetet szereti. A lövedékeket 1:15 ón-ólom ötvözetből öntöm és .427-re kaliberezem. Igazából mindkét cső barázdák közt mért átmérője .428, így inkább .429-re kellene kaliberezni a lövedékeket. A nagyobb lövedék azonban nehézkesebben ül be a töltényűrbe, és egyébként sem tapasztaltam szóráskép romlást a kisebb (gyári adat szerinti) lövedékkel. A Lyman lövedék áldásos tulajdonsága, hogy egyetlen mély zsírzóhornya nagy mennyiségű kenőanyag befogadására képes, ami nagyon fontos, hiszen biztosítanunk kell, hogy a lövedék a cső teljes hosszán kenve legyen, s a szennyeződéseket puhán tudjuk tartani.

 

A peremezés terén van csak eltérés az Uberti 1873 Winchesterhez és a Pedersoli Lightninghoz történő lőszertöltés során: a Pedersoli puska nem egyenesen, hanem szögben adja fel a lőszert, ezért mindenképpen erősebb peremezésre lesz szükség, hogy a töltés könnyű legyen. A Pedersoli szerkezet egyébként hagy játékteret, hogy a lőszer hosszát a fegyverünkhöz állítsuk be, csökkentve a szabadon repülést, növelve a pontosságot. E téren a Lightning szerkezet egyértelmű előnyben van, mivel az 1873-as Winchesternél a lőszerhosszt korlátozza a lift hosszúsága.

 

Epilógus

 

Biztos vagyok benne, hogy a Lightning az elkövetkező években átrendezi majd a western lövész versenyek világát, hiszen könnyű kezelhetősége, praktikuma ideálissá teszi az ilyen fajta gyors tüzelésre. A pisztolykaliberek lehetőségei a vadászat terén erősen korlátozottak, de azért megtalálható az előágyszános ismétlők helye is egy vadász fegyvertárában. A kötődés elsődleges forrása azonban messze nem a praktikum már e fegyverek esetében, sokkal inkább a történelem, azon belül is a fegyvertörténelem iránti tisztelet.

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.