Őzbak vadászat feketelőporral töltött lőszerrel

A varázslatos Börzsöny sok szép vadászélményt adott már nekem, s biztos vagyok benne, hogy a tegnapi vadászatot sem fogom sokáig elfelejteni.

 

Délutáni – esti cserkelésre indultam Bényei Tomi barátommal. Tulajdonképpen vaddisznó volt a cél, de azért a bérvadászati szerződésbe a bakot is beírtuk, immáron sokadik alkalommal, mivel június óta szerettem volna elejteni egy selejt bakot, amelyet március óta többször távcsöveztem, de soha nem volt jó rálövésem. A bak amolyan „erdei semmilyen” volt, ahogy Tomi jellemezte, öt éves létére olyan kicsi és ághiányos trófeával, amelyet sokszor első nekifutásra nem is lehetett észrevenni. Aztán augusztustól már nem találkoztunk, valószínűleg valaki már terítékre hozta vagy egyszerűen nem kedvezett a szerencse.

 

Van abban valami plusz, ha a vadász maga vadászik, nem csak egyszerűen „lövetik” vele a vadat. A „lövetés” mindig magában hordozza azt a tartalmat, hogy a hivatásos vadász szakértelme vezet sikerre, a vadász pedig „csak” elhúzza a ravaszt. Persze ennek is meg van a miértje, sőt helye is. Nem minden esetben ismerheti meg a vadász a területet annyira, hogy egyedül tudjon dönteni, vagy az is lehet, hogy egyszerűen nincs elegendő tapasztalata még. Nem szégyen, mindenki így kezdi. Nem véletlen, hogy én szívesen járok vissza mindig ugyan arra a Kemencei erdészethez tartozó területre, hisz így van esélyem valóban vadászni. Tomi pedig hagy vadászni, kísér de nem lövet. Segít, terelget ha kell, de nem telepedett rá sohasem a vadászatra, még akkor sem, amikor bizony lett volna rá oka.

 

Persze nagyképűnek tűnhet a dolog, hiszen nem tarom magam tapasztalt őzbak vadásznak, főleg ha igazi hivatásosokkal kerülök egy asztalhoz. Mindig jó őket hallgatni, tanulni tőlük. Csak tisztelni lehet a munkájukat. Persze tanulásnak vannak fokozatai: én nem vagyok még elég tapasztalt ahhoz, hogy egy jó bakot elbíráljak, de azt bizony már kristálytisztán meg tudom ítélni, hogy melyik hitvány, melyik selejt. És nekem a célom nem is a kapitális félkilós bak volt, hanem az a selejt, amellyel már tavasz óta kerülgettük egymást… vagy legalábbis egy hasonló.

 Pedersoli 45/70 Govt alsókulcsos

Pedersoli 45/70 Govt alsókulcsos

Tegnap – 2013. szeptember 6-án – aztán megtört a jég: alig pár száz méter cserkelés után megpillantottam a szomszédos hegyoldalban sütkérezni az éppen megfelelő „erdei semmilyent”. A távmérő 130 métert mutatott, ami túl sok az én Pedersoli 45/70-es alsókulcsos puskámnak. Nem azért mert a 405 graines lövedék ezen a távon gyönge, vagy pontatlan. Egyszerűen azért mert nyílt irányzékkal vadászom, nem távcsővel, valamint 80 méterig marad a lövedék ívelt röppályája a +/- 4 cm-es magasságban, vagyis ezen távon belül nem kell magasságot állítani vagy célpontot áthelyezni.

 

A lőszert egyébként magam töltöm feketelőporral. Lehetne a Pedersoli alsókulcsoshoz füstnélkülivel is tölteni, de én valahogy vonzódom a füstös, mocskos feketeporhoz. 60 gr Swiss 3Fg lőporral a Starline hüvelyek éppen tele vannak, kicsit össze is nyomódik a por a Lyman 405 graines csapott orrú lövedék alatt. Mindezzel a puska 2200 J torkolati energiát produkál ebből a csőből, ami süldőre, őzre messzemenően elegendő.

 Saját feketelőporral töltött 45/70 lőszereim

Saját feketelőporral töltött 45/70 lőszereim

A 130, de még a 100 méter is sok nekem. Nem szívesen vállalom el a lövést 80 méter felett nyílt irányzékkal, de még távcsöves puskával sem. Hiába a sok sportlövészet, vadászlövészként messze nem olyan nagy az önbizalmam. A bak becserkelése jó pár tíz percet vett igénybe. Jó takarással, jó széllel 70 métere loptuk be, s ülve, stabilan sikerült leadni a lövést A bak éppen szemben állt velem, így pontosan a szívre tudtam célozni. A lövedék épp ott csapódott be ahol kell, áthaladt a szíven, a belső szerveken és hosszában teljesen átütötte a vad testét. Az őz azonnal összeesett, nem szenvedett.

 

A birtokbevétel után tisztesség a vadnak, utolsó falat, töret, fénykép… s az én „erdei semmilyenem”, melyet nyílt irányzékkal, cserkelve, saját feketelőporral töltött lőszerrel sikerült elejteni egészen biztosan kitüntetett helyen lesz mindig, mert akármennyire is jellegtelen, örökre a csontba zárva marad a langyos szeptemberi esti cserkelés emléke.

 

Erdei selejt bak terítéken

Erdei selejt bak terítéken

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.