Modèle 1777 Revolutionnaire – a kontinentális muskéták ősanyja

A kezdetek

Az első valódi kovás lakatot Marin le Bourgeoys 1610-ben szerkesztette XIII. Lajos hadserege számára: ezzel megkezdődött a kovás fegyverek több, mint 200 évig tartó korszaka.

1717-ban a francia hadsereg szabványosította gyalogsági muskétáit, megalkotva az első “Charleville” modellt. Ez lett az első általánosan rendszersített fegyver a hadseregben. A fegyvereket az Ardennekben fekvő Charleville-Mézières mellett nagy számban gyártotta a többi nagy arzenál is, mint Tulle, St. Etienne és Maubeuge. A Charleville név azonban az amerikai függetlenségi háború alatt ragadt rá általánosan a francia muskétákra, tekintet nélkül a típusra vagy a gyártási helyre.

Az eredeti konstrukciót sokszor módosították, finomították a XVIII. század folyamán, amíg 1840-ben a perkussziós gyújtású fegyverek végleg ki nem szorították.

 

Amerikai földön


1763-ban Franciaország új gyalogsági muskétát állított rendszerbe, hogy megfeleljen a legújabb harcászat által támasztott igényeknek. A hétéves háború tapasztalatai megmutatták: az előzőnél erősebb és megbízhatóbb tűzfegyver kell a hatékony gyalogsági harchoz. Az első, 1766-os változatból 88.000 darabot gyártottak. A fegyvert azonban túl nehéznek találták, és alig három évvel később felváltotta az új modell. A Modèle 1766 változatot Montbeillard márki, a Saint-Étienne arzenál fővizsgálója hagyta jóvá, és 140.000 darabot gyártottak belőle a hadsereg részére. Az 1763-as és 1766-os típust nagy számban használták az amerikai polgárháború kontinentális hadseregében és a felkelő milíciák körében.

Régi vetélytársával, a brit Brown Bess muskétával szemben itt is sikerrel vette fel a versenyt.

 Az 1770-es években egy sor apróbb változtatáson esett át az öreg muskéta: módosították a töltővesszőt, a csövet és a csőpántokat, illetve a serpenyőfedél geometriáját is.


1777-ben azonban megszületett az a konstrukció, amelyet aztán ötven éven át az egész kontinens másolt. A tus bal oldalába pofadékot vágtak, módosult a serpenyő és a sátorvas is. A típust nagy számban használták az amerikai függetlenségi háborúban részt vevő francia csapatok. Rochambeau tábornok katonáival szemben az amerikai kontinentális hadseregben szolgálóknak meg kellett elégedniük a régebbi típusokkal.

Az 1777-es modell sikerét mi sem mutatja jobban, mint hogy apróbb változtatásokkal egészen az 1820-as évekig gyártották. Az első világháborúig ez volt a legnagyobb számban gyártott fegyver: összesen mintegy 7 millió készült belőle.
A kontinens hadseregei előszeretettel másolták: a poroszok 1809-es, illetve az osztrák hadsereg 1798-es modellje mind e fegyver kópiájának tekinthető.

 

A forradalom hőse

A fegyver kulcsszerepet játszott az francia forradalom kitörésében – és később, a forradalmi háborúk során is. 1789 július 11.-én XVI. Lajos király felmentette Necker pénzügyminisztert, aki megpróbálta kordában tartani a kormányzat súlyos eladósodását és szimpatizált a “harmadik rend” – a felvilágosult polgárság – követeléseivel.

A felmentés híre 12.-én ért Párizsba. A nép ezt úgy értelmezte: a király visszalép a kezdeti reformtörekvésektől, és az Alkotmányozó Nemzetgyűlést, valamint az azt támogató mozgalmakat fegyverrel fogja elnyomni. Okot adott az aggodalomra az is, hogy a király külföldi zsoldosokat öszpontosított Versailles és Párizs környékén, hogy az esetleges királyellenes hatalomátvételt megakadályozza. A német, svájci és flamand katonák jelenléte semmi jót nem jelentett a párizsiak számára.

A tömeg fellázadt, és az Hôtel des Invalides-ből 30.000 muskétát – főként Modèle 1777 típusokat – zsákmányoltak. A lőport és a tölténykészleteket azonban a svájciak előző nap átszállították a Bastille-ba. A tömeg ezért július 14.-e reggelén az erőd falai alá vonult, és követelte a lőpor átadását. Tárgyalások kezdődtek Bernard-René de Launay kormányzóval, aki fogadta a párizsiak küldötteit. A tárgyalásoknak azonban a tömeg vetett véget: délután páran bejutottak az erőd udvarára és levágták a csapóajtó láncát. A felkelők benyomultak és tűzharc kezdődött. Az erődöt ekkor 80 invalidus és 32 svájci gárdista védte Launay vezetése alatt.
Délután a honi hadsereg erőitől a párizsial erősítést – és két ágyút – kaptak. Launay megadta magát, de a káoszban mégis meggyilkolták, fejét pedig pikára tűzve hordozták körbe Párizsban.

 

 

Kitört a forradalom és a nyugati civilizáció történetében egy új fejezet kezdődött.

 

 

 

 

 

 

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.