Mindent és semmit a történelmi lövészsportokról

Lőpor, szikra, füst – A történelmi lövészeti ágak.
Nehéz megfogalmazni, hogy honnan származik az akarat, hogy régi idők fegyvereit, hagyományait, kultúráját újraélesztve versenyezzenek a lövészek nemes küzdelemben a lőállásban. A múlt, de sokkal inkább a múltban élő emberek megismerése azonban erős hívó szó. Az arra fogékony embert nem ereszti, addig-addig csalogatja, amíg el nem kezd érdeklődni e nagyszerű sport valamely ága iránt. Választék pedig van: mozgalmas és statikus, hagyományőrző és kevésbé hagyományőrző, nagy és kis lövésszámú, régi és kevésbé régi. Biztos vagyok benne, hogy a hatalmas kínálatból minden érdeklődő meg tudja találni a szívéhez legközelebb álló lövészeti ágat. De nézzük meg pár mondatban, hogy melyik is ezek a lövészeti formák.

Céllövészet elöltöltő fegyverekkel
Innen indul minden. Az elöltöltő fegyverek szabadon, engedély nélkül megszerezhetőek, s a lőtéri használatuk is jóval kevesebb jogi feltételt igényel, mint a modern tűzfegyverekkel űzött lövészeti ágak. A régi korok ezen működési elvű fegyvereit füstös feketelőporral töltjük, úgy ahogy azt évszázadokon keresztül tették eleink: a lőport és lövedéket a csőtorkolatba töltjük, a gyújtást pedig parázsló kanóc, kova és acél által pattintott szikra, vagy a csappantyú durranóelegyének szúrólángja végzi, függően attól, hogy melyik korszakból származik a fegyver. A céllövészeti versenyek szabályrendszere hasonló a modern lövészeti ágakhoz: puskával 50 és 100 m-es, pisztolyokkal, revolverekkel pedig 25 és 50 m-es távolságokra versenyzünk szabvány méretű lőlapokra. A céllövészet során sajátítható el a fegyverek megfelelő működtetése, a pontos lövéshez szükséges célzás alapjai. A versenyszámok szabályai úgy vannak kialakítva, hogy a különböző fejlettségi szintet képviselő fegyverek egymás ellen versenyezhessenek. Így biztosítva, hogy valóban a lövész tudása, és ne a technika fejlettsége döntse el a küzdelmet.

A versenyszámok változatosak: kanócos, kovás, csappantyús pisztolyok, puskák, revolverek állnak lőállásba lefedve a tűzfegyveres történelem 400 évét. S bár a fegyverek töltése lassabb, körülményesebb, mint a modern fegyverek esetében, pontosságban egyáltalán nem maradnak el azoktól. A 16-19. századból származó huzagolt fegyverek és modern kori másolataik éppen olyan pontosságra képesek, mint a mai sportfegyverek, vadászfegyverek.

Eredetik – replikák
Szerencsések vagyunk, mert ahhoz, hogy elkezdjük az elöltöltő-fegyveres lövészetet, nem kell méregdrága eredeti fegyvert vásárolnunk. Számos replikakészítő gyárt korhű paraméterek alapján lövészetre kihegyezett másolatokat igen jó minőségben. E fegyverek mindegyike jobb, modernebb anyagokból készül mint az eredetiek, de az utolsó csavarig másolják azok műszaki paramétereit. A replikák még a modern sportfegyverekhez képest is olcsónak mondhatóak, működtetésük pedig jóval kevesebb tőkét igényel, mint a modern fegyverek esetében. Ha puskánkat, pisztolyunkat a lehető legigényesebb összetevőkkel töltjük meg, akkor is csak azt az árat érjük el, mint amennyibe egy átlagos minőségű nagy kaliberű pisztolytöltény kerül. Puska töltéseknél még szembetűnőbb a különbség: a precíz elöltöltő fegyveres puskatöltet ára mindössze negyede, ötöde egy modern puskalőszer árának.

A lassú töltési folyamatnak köszönhetően lövésszámunk is csekélyebb, mint a modern lőfegyverek esetében: ha egy hétvégi lövészeten 20-30-at lő a lövész elöltöltő fegyverrel, már kellemesen töltötte a napot. Ugyan ez a lövésszám egy modern öntöltő pisztoly esetében talán csak 10 percre elegendő, persze csak ha a lövész mértéktartó.
Persze az elöltöltő-fegyveres lövészet nem csak lőlapok lyuggatásából áll. A természet, vadászat, hadtörténelem szerelmesei találhatnak olyan lövészeti módokat is, melyek mozgalmasabbak, látványosabbak. Minden vadász tudja, hogy egészen más szakma etikus lövést tenni a vadra, mint lőtéren, ideális körülmények között belőni egy fegyvert.

Az élménylövészetek vadász változata éppen ezt a különbséget hivatott oldani. A vadász tereplövészeteket olyan lőtereken rendezzük, ahol a lőtér adottságai, természetközelisége lehetővé teszi, hogy igazi vadász helyzeteket szimuláljunk. Ilyen esetekben a lövésznek meg kell tanulnia mozgás közben vadásztáskájából tölteni fegyverét, s fel kell vérteznie magát a helyes távolságbecslés képességével, mivel a célok akárhol lehetnek 20 – 220 m között. Ismernie kell fegyvere ballisztikáját, hisz nincs lehetősége több lövéssel keresni a célt: csak az első egy-két próbálkozás számíthat ilyenkor eredményes találatnak. Különös gonddal kell összeállítani a felszerelést ilyen versenyekre, hiszen minden lövészethez szükséges eszközt magán kell viselnie a megmérettetést vállaló lövésznek. Az eszközök pedig a legtöbbször korhű, eredeti minták alapján készített szerszámok, melyek összhangban vannak a vadász-lövész által viselt jelmezzel, mely a fegyveréhez illeszkedő kort hivatott megidézni. A célok mindig reaktív célok ilyen versenyeken: találat esetén látványosan összetörnek vagy jól hallható csengéssel adják tudtunkra, hogy a lövész sikeres volt.

Az élménylövészetek másik válfaja a régi idők csatáit eleveníti meg: az 1848-49. évi szabadságharc, vagy akár az Amerikai Polgárháború magyar vonatkozású ezredeit idéző jelmezben állnak lőállásba a 6-8 fős csapatok, hogy 25 – 50 m-en mérjék össze tudásukat zajos sortüzekkel, lőporfüsttel és csatazajjal árasztva el a lőteret. Az ellenség – koronglövészetben használt célok – időre történő leküzdése a cél. A leggyorsabb csapat győz természetesen. A feladat nem egyszerű. Összeszokott kompániákra van szükség, ezért a csapatokat szinte mindig szoros barátságok szervezik, s a játékhoz hozzátartozik megidézésre kiválasztott alakulat történelmének, felszerelésének teljes ismerete is.

Az élménylövészeti versenyek sokszor igazi lövésztalálkozók. Egyáltalán nem fontos, hogy ki győz, sokszor még díjak sincsenek. A cél elsősorban a közösen eltöltött idő, és a hagyományok felelevenítése. A lövésztalálkozók gyakran több naposak, s persze nem maradhat el ilyenkor az esti tábortűz melletti beszélgetések hangulata sem. Ezek a lövésztalálkozók a világ legolcsóbb időgépei: a rohanó világból kiszabadulhatunk egy olyan korba, ahol még volt idő barátságról, értékekről beszélgetni, s a kapcsolattartás nem szorítkozott tizedmásodperces Facebook státusokra.

Vadászat elöltöltő fegyverekkel

„Az ezermérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik…” mondja az ismert kínai bölcsesség. S valóban immár több mint 15 éve, hogy a Magyar Elöltöltő-Fegyveres Lövészek Szövetsége megtette azt a bizonyos első lépést az elöltöltő-fegyveres vadászat hazai meghonosítása érdekében. S a hosszú út, a kitartó munka úgy tűnik célt ér hamarosan. A szövetség megismertette az új hagyományos vadászati módot a vadásztársadalommal, s az ügy bírja a szakmai szervezetek – az Országos Magyar Vadászkamara, Országos Magyar Vadászati Védegylet és a Vidékfejlesztési Minisztérium – támogatását is.

De miért is vadásszunk egy letűnt kort időző fegyverrel? A XXI. század emberének a felgyorsult, sikerorientált, technikaközpontú világban fogódzót, biztos talajt jelenthet a hagyományok és gyökerek keresése. Nem véletlen, hogy napjainkban világszerte nagy népszerűségnek örvend a hagyományos technikák, technológiák újra használatba vétele, az építészettől kezdve a naturális konyhatechnikákon keresztül, a biogazdálkodásig. Az elöltöltő-fegyverekkel való vadászat során a 150-300 éves technológiát képviselő fegyverek mellet újra felfedezhetjük szépapáink vadászértékeit, az erdő feltétlen szeretetét és a vad mély tiszteletét. Az elöltöltő-fegyvert használó vadász mielőtt vadászterületre lép, hosszú időt tölt a fegyverével: el kell sajátítania azokat a már-már feledésbe merült ismereteket, melyek lehetővé teszik a fegyvere biztonságos használatát, a maximális hatékonyság és pontosság elérését. Eközben nem csak felkészül a fegyvere vadász célú használatára, nem csak összeszokik a fegyverével, de kialakul egy érzés, amit minden elöltöltő-fegyvert használó lövész megél: mit jelent kézbe venni a múlt egy darabját és mit jelent csodálattal adózni a korabeli vadászok, fegyverművesek teljesítménye előtt. Az ilyen vadászember új szemlélettel lép az erdőbe, új kihívást, új élményt nyújt neki a vadászat, melyhez egy nemes és elegáns módot használ. Olyan értékeket olyan értékrendet éleszt ez fel, melyek napjainkra egyre inkább feledésbe merülnek. Az egylövetű fegyverek használata azt az üzenetet hordozza, hogy a vadász nem mértéktelen zsákmányolási vággyal lép be az erdőbe, hanem azért, hogy csak annyit vegyen el, ami szükséges. Célja nem a hatalmas teríték, hanem az értékes élmény.

Európában több országában már kezdik felismerni az elöltöltő-fegyveres vadászat kulturális, és gazdasági jelentőségét. Nagy Britanniában, Olaszországban, Németországban is lehet vadászni feketelőporos fegyverekkel, de a fekete kontinens számos országában is vadászhatóak e fegyverekkel akár a „big five” vadjai is sikerrel.

A Vadászkamara és a Magyar Elöltöltő-Fegyveres Lövészek Szövetsége tervei szerint az elöltöltő-fegyveres vadászati mód kiegészítő vadászati módként kerül bevezetésre jogszabályainkba. E hagyományos vadászati mód gyakorlásához kiegészítő vizsgát kell tennie majd a vadászvizsgával már rendelkező személyeknek. A vizsga során mind az elméleti, mind a gyakorlati tudásról számot ad majd a vadász. A lövészeti teszteken a jogszabályi energiahatárokat elérő töltetekkel kell majd a lövésznek találatokat elérni 30-50-80 m-es távolságokon. A vadászatra használni kívánt elöltöltő-fegyverek nem kerülnek tartási engedélybe, ahogy a a vadászíjak sem fegyvertartási engedély kötelesek.
A muzeális fegyverekkel történő vadászat harmonizál hazánk vadászkultúrájával, öt évszázados hagyományokat ápol. Az elöltöltős vadász korszak ismert szerzői – Paák Dienes, Cserszilvásy Ákos, Bölcsházai Belházy Jenő – sorai máig mértékadó személetet közvetítenek számunkra. Az elöltöltő-fegyveres vadászat megfelel a modern kor legszigorúbb vadászetikája által szabott feltételeknek is. Az elöltöltő-fegyverek és egyéb muzeális fegyverek nem maradnak el hatékonyságban a modern vadászfegyverektől. A kisebb lőtávolság olyan kihívások elé állítja a vadász, mely csak akkor teljesíthető, ha elmélyül a vad és a természet megismerésében, s kifinomult vadászkészségekkel vértezi fel magát.

A cowboyok kora

Ezen a ponton lépünk át az engedélyköteles lőfegyverek területére. A Cowboy Action Shooting – vagyis western lövészet – az egyik legfiatalabb történelmi lőfegyverekkel űzött lövészsport. Ki ne szeretett volna cowboy lenni gyermekkorában? E lövészeti ágban igazi cowboy gúnyába öltözött lövészek állnak lőállásba, igazi cowboy fegyverekkel, hogy három fegyverrel küzdjék le a a támadó lótolvajokat, szerencsevadászokat – a csengő bongó hangú, leboruló fém célokat. E lövészet ághoz két western revolverre – általában Peacemakerre -, egy alsó kucsos puskára – Winchesterre vagy Lightningra – és egy dupla sörétesre – coach gunra – van szükségünk. S ha minden meg van, akkor irány a lőállás, repüljön az ólom.
Persze ha már meg van az arzenálunk a dinamikus western lövészetre, akkor ezeket a vasakat hagyományos céllövészetre is használhatjuk, mivel ilyen típusú fegyverekre is rendelkeznek a szövetségek megfelelő céllövészeti versenyszámokkal is.

A nagy háborúk fegyverei

A történelmi lövészet utolsó nagy korszaka az első és második világháború lőfegyvereinek kora. A két nagy világégés ismétlő és öntöltő lőfegyverei mára sporteszközzé szelídültek. Négy kategóriában versenyezhetnek a lövészek e korszakon belül: öntöltő hadipuskákkal, mint például az SzVT, a M1 Garand vagy az M1 Carbine, ismétlő hadipuskákkal,mint például a 98k, Moszin-Nagant vagy Carl Gustafs, revolverekkel, mint például a Gasser vagy a Nagant, s öntöltő pisztolyokkal, mint például a Frommer 37M, P38, TT, vagy éppen a P08.

Fontos kitétel, hogy e versenyszámokat nem hagyományőrző jelleggel tartjuk, hanem csak sportlövészetként. Semmilyen sportlövészeti ágban nem kaphat helyet politikai felhang, s ez különösen igaz e korszak versenyeire, hiszen a kor túl közel van mindennapjainkhoz.
Miért jó?
Jogos kérdésként merül fel, hogy miért jó egyáltalán technikailag elmaradt fegyverekkel sportlövészetet folytatni, hiszen ma már kényelmesebb eszközök is léteznek e célra. A válasz egyszerű: éppen ezek a nehézségek inspirálják a történelmi lövészt. A technika sokkal kevésbé szolgálja ki őt, így hatványozottan nagyobb teret kap az emberi tényező. Ember legyen a talpán, aki pontosabban lő egy 19. század eleji kovás puskával, mint egy vadász a modern vadászfegyverrel, s higgyék el, ez bizony megtörténik.
„Az elöltöltő fegyveres lövész egy harmad sportlövész, egyharmad történész, és egyharmad fegyvermester szerencsés elegyéből van összegyúrva.” mondta volt sokszor Káldi Gábor, a szövetség első főtitkára. És igaza van. Technika, sport és kultúra harmóniája jellemzi a történelmi lövészsportokat.

S hogy kik a történelmi lövészek? Mi vagyunk azok. Te, ő, én. Munkások, orvosok, esztergályosok, tanárok, könyvtárosok, eladók, mérnökök, beosztottak, igazgatók, apák, nagyapák, fiak. Sokféle ember, sokféle élethelyzet, de a halmazok metszéspontjában mindig ott van három fontos emberi érték: a kölcsönös tisztelet, a befogadás és a segítőkészség. Csak az válik történelmi lövésszé, akiből ezek nem hiányoznak.
Németh Balázs

Üzletünkben széles körű kínálat várja a lövészet szerelmeseit. Jöjjön be, nézzen körül, kérdezzen, mi szívesen segítünk!

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.