Mesterlövészek elöltöltős puskákkal

Ilyen egységek voltak az alapvetően könnyű gyalogsági feladatokat ellátó angol lövészezredek, a francia voltizsőrök, vagy az osztrák-magyar vadászok.

 

A mesterlövész tevékenység maihoz talán legjobban hasonlítható változata, azonban az amerikai polgárháború harcaira vezethető vissza. Az 1861-65 között megvívott véres belháború mindkét oldalán harcoltak egyedül, vagy párban működő mesterlövészek. Az északi oldalon jellemzően a lövészegyesületek lövészei vonultak be saját nehéz, gyakran távcsővel felszerelt elöltöltő puskáikkal, míg délen a puskát jól forgató, a lövés tudományát szinte az anyatejjel magukba szívó vadászok látták el elsősorban ezt a feladatot véres hatékonysággal.

 

A mai ember szereti azt gondolni, hogy a fegyverek fejlődése elsősorban a pontosság terén figyelhető meg. Nos ez csak részben igaz. Az 1860-as évekre szinte mindent feltaláltak, ami ahhoz szükséges, hogy egy lövedéket nagy távolságra pontosan juttathassanak célba. Az angol Sir Joseph Whitwort – a legendás Whitworth elöltöltő mesterlövész puskák, és a Whitworth menet feltalálója – mérnökember volt, nem lövész. Azzal kísérletezett, hogy hogyan lehet stabilizálni a lövedék röptét, hogy az az akkoriban használatos .577” űrméretű Enfield puskák hatékony lőtávolságát jelentősen meghosszabbítsa. A kísérletek alapján két irányban kellett módosítani ehhez a lövedék – puska rendszereket: fel kellett gyorsítani a huzagolás emelkedési szögét, vagyis gyorsabb forgásra kellett kényszeríteni a lövedéket, valamint növelni kellett a lövedék hosszát, hogy nagyobb felülete érintkezhessen az új típusú huzagolással, hogy a forgató hatást a huzag hatékonyan adhassa át a lövedéknek.

 

A megoldás tehát meg volt, a gond csak az maradt, hogy ha az .577-es lövedéket meghosszabbították, az extrém tömegű lett, amihez több lőpor kellett, ami elviselhetetlenül növelte a fegyver visszarúgását, valamint csökkentette a csatába vihető lőszer mennyiségét. Whitworth tudta a megoldás: csökkenteni kezdte az űrméretet is, egészen pontosan .45”-re. És ezzel megszületett a legkorszerűbb elöltöltő mesterlövész puska, ami egyben a mai korszerű hadifegyver csövek közvetlen elődje is volt egyben.

 

A puska hatékonyságáról képet kaphatunk a déli F. S. Harris százados leírásából: „Emlékszem egy Tenessee-ből származó hadnagy egy lövésére 1864-ben, amihez foghatót sohasem láttam. Kicsivel azután, hogy Grant aknája felrobban Petersburg közelében 1864 nyarán, Archer Tenessee dandárjának egy tisztje egy lovascsoportot figyelt, mely jóval az északi vonalak mögött helyezkedett el. Odahívta Slade századost, A. P. Hill csapatának műszaki parancsnokát, és megkérte, hogy határozza meg a távolságot. Slade 2250 yardot (kb. 2025 m) adott meg. Ebben a pillanatban egy magányos lovas lépett ki a csapatból, és megállt a domb legmagasabb pontján. A hadnagy fogott egy Whitworth puskát, mely a dandár egyik mesterlövészéhez tartozott, beállította a diopteres irányzékot, elszántan célzott és tüzelt. A célzott tiszt lehullott a nyeregből, s tiszttársai azonnal köré gyűltek.”

 

Ma elöltöltő fegyverekkel ugyan azokra a távolságokra, és ugyan azokra a lőlapokra versenyzünk, mint a modern fegyveres versenyszámok esetében, és elmondható, hogy gyakran érnek el lövészek jobb eredményt, mint a mai kor fegyverivel versenyzők. A legnagyobb távolságú versenyszámunk során 1200 yard (kb.: 1100 m) távolságra lövünk. Ezen a távon a céllap egy 180×180 cm-es fehér lap, 80 cm-es célfeketével, melyet a legjobb lövészek bizony tíz lövésből tízszer találnak el egy kilométer táv felett is.

 

A képen: Pedersoli Gibbs puska, a mai hosszútávlövész versenyek egyértelmű favoritja.

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.