Lövedékkészítés ólomból

Ólomból aranyat???

 

Talán furcsa lehet az olvasó számára a leginkább egy középkori alkimista dilemmáját idéző kérdés, de biztosíthatok mindenkit, hogy a kérdés az elöltöltő fegyveres lövészek számára teljesen érthető és helytálló, hiszen a versenyeken jó, esetleg aranyérmes eredményt elérni, csak tökéletes töltettel és lövedékkel lehet.

 

Azt hiszem, nem árulok el azzal túl nagy titkot, hogy a minőségi lövedékkészítés bonyolult, de könnyen elsajátítható művészet. Alapigazságként elmondható, hogy az üzletben, készen vásárolt lövedékek az esetek nagy százalékában sajnos nem felelnek meg az egyedileg választott töltetekhez, tapaszokhoz, kenőanyag-kombinációkhoz. Az igényes feketelőporos lövész ezért szinte kizárólag csak a saját maga által öntött, kaliberezett, zsírozott lövedékben bízik meg.

 

A lövedéköntés folyamata, csak úgy, mint bármi más lövészettel kapcsolatos tevékenység, veszélyes üzem, ezért elengedhetetlenül fontos az alapvető biztonsági szabályok betartása:

  1. Ólmot önteni csak jól szellőző helységben szabad.

  2. Védőszemüveg, védőkesztyű, a bőrfelület egészét fedő öltözet használata kötelező.

  3. Az ólom mérgező anyag, így minden ólommal való foglalatosság után alapos kézmosás szükségeltetik.

  4. Az ólom olvadék akár egy csepp izzadtságra is erős kifröccsenéssel reagál, így vigyázni kell, hogy az olvasztótégely közelébe semmilyen nedvesség ne kerülhessen.

 

Milyen ólmot használjunk?

 

A legegyszerűbb és legdrágább megoldás, ha újonnan vásárolunk ólom vízcsöveket, s azt olvasztjuk fel. Sokkal költséghatékonyabb azonban, ha megkeressük a helyi színesfémgyűjtő telepet és 300-500 Ft / kg áron vásárolunk bontásból származó csöveket. E forrásnál azonban alaposan át kell olvasztanunk az alapanyagot, hiszen a csövek külső és belső felületén jelentős mennyiségű vízkő és egyéb szennyeződés rakódik le. Az átolvasztást érdemes nagy mennyiségben, szabad ég alatt elvégezni. A felolvasztott ólmot egy használatból kivont evőkanállal alaposan kavarjuk meg, míg fel nem jön az összes szennyeződés a felszínére. A tisztított ólomból blokk öntőforma segítségével öntsünk 0,5 kg-os rudakat, mely megkönnyíti a későbbi felhasználást és tárolást. A feketelőporos lövészek általában tiszta ólmot vagy különböző arányú ón-ólom ötvözeteket használnak. Alapvetően elmondható, hogy minél tisztább az ólomötvözet, annál “puhább” a kapott lövedék, vagyis annál jobban deformálódik a csőben, s sajnos annál több ólom lerakódáshoz is vezet a huzagolásban. A csekély (2-4%-os) óntartalom felkeményíti a lövedéket, lecsökkenti az ötvözet olvadáspontját, és könnyebbé teszi az öntést, mivel az ötvözet könnyebben tölti ki az öntőformát, viszont a keménység miatt nem tud a huzagokba kompresszálódni, expandálni. A megfelelő ötvözet kiválasztásához ezért elengedhetetlen ismernünk a használni kívánt lövedékek működési mechanizmusát:

 

  1. Szerelt lőszeres fegyverek lövedékei:

    Ezek a lövedékek mindig teljesen kitöltik a huzagolást, vagy akár kicsit nagyobbak is, mint a cső barázdák közt mért átmérője. A lövedék így deformálódik a huzagok közt, kilövéskor az oromzatok szépen megvágják a felületét. Az érintkezés a csőfallal mindig közvetlen (nincs tapasz), így az olmozódás is fokozottan jelentkezik, függően attól, hogy milyen keménységű az ólom és milyen kenőanyagot használunk. Alapszabályként elmondható, hogy minél keményebb az ötvözet, annál kevesebb az ólmozódás, annál nagyobb lövedéksebességeket érhetünk el (a lövedék annál kevésbé lesz hajlamos átugrani a huzagolást). Persze azt is érdemes tudunk, hogy minél keményebb anyagból készül a lövedék, annál nagyobb lesz a kialakuló gáznyomás.

  2. Elöltöltő gömblövedékek:

    1. Tapaszolt: szinte minden egylövetű fegyverben használhatunk tapaszolt gömb lövedéket. Általában a cső űrméreténél 0,005″ -kel kisebb lövedéket érdemes választanunk, hogy a lövedék-tapasz kombináció szorosan illeszkedjen a huzagolásba. A huzagok, és a lövedék közti kölcsönhatást a tapasz teremti meg, ólomlerakódás nem történhet, a gömb nem deformálódik így szinte mindegy, hogy tiszta vagy ónnal keményített alapanyagot használunk.

    2. Tapaszolatlan: perkussziós revolverekhez túlméretes gömblövedékeket használunk. A dobkamrák teljes szigetelésében sokat segít, ha a töltéskor a kamra torkolat gyűrűt húz le a lövedékről. Javasolt minimálisan (1:40) arányban adagolni az ónt az ötvözethez, mivel a lövedék közvetlenül érintkezik a huzagokkal, s lerakódásokat okozhat, de nem szabad túl keményíteni, mert ez kínszenvedéssé teheti a töltés folyamatát.

  3. Elöltöltő kúpos lövedékek:

    1. alakváltozás-mentes lövedékek: egy fegyvercső pontosságát nagymértékben befolyásolja, hogy mennyire tiszta a cső és mennyire pontosan passzol a használni kívánt lövedék az űrmérethez, huzagprofilhoz. E lövedéktípus iskolapéldája az ún. hosszú lövedék (2,5-3 kaliber hosszúságú kúpos lövedék), mely elsősorban gyors (1:19″-1:33″) emelkedésű puskákhoz használható. Az alapvető cél, hogy a lövedék pontosan cső űrméretű legyen, ne kotyogjon, de ne is szoruljon a csőben. A töltéskor a puskavessző súlyával, könnyen kell, hogy lenyomható legyen a lőportöltetre. Ehhez mindig tiszta csőre van szükségünk, így minden lövés után érdemes tapasszal kihúzni a szennyeződést. E lövedéktípusnál minimális keményítésre van szükségünk, hogy elkerüljük a felesleges deformálódást és ólomlerakódásokat. (1:40-1:30 ón-ólom arány) (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezek a lövedékek is deformálódnak, de jóval kevésbé, mint a következő típusok.)

    2. deformálódó lövedékek:

      1. Expanziv (Minié) lövedékek: e típus légpuska lövedék-szerű szoknyával rendelkezik, mely a kiterjedő lőporgázok hatására expandál a huzagolásba. E lövedékek ált. 0,001-0,002″-kel alulméretesek. Az expanzióhoz minél puhább ötvözetre van szükségünk, így bármilyen keményítés felesleges.

      2. Kompressziós (Lorenz, Wilkinson, Williams): e lövedékek egy vagy több mély barázdával rendelkeznek, mely segíti, hogy a lövedék a lőporgázok hatására könnyen belezömüljön a huzagokba. Nincs szükség keményítésre, ne akarjunk a fizika ellen dolgozni. Fontos tudunk, hogy ezek a gyűrűk nem zsírzóhornyok, vagyis a ha teljesen kitöltjük őket kenőanyaggal, akkor megakadályozzuk a lövedék zömülését a folyadékok összenyomhatatlansága miatt. Ilyenkor vagy csak félig töltsük a hornyot, vagy ha több horony van, akkor csak az egyiket töltsük kenőanyaggal.

      3. REAL lövedékek (rifle engraved at loading = a huzagolás megvágja a lövedék felületét töltéskor): a szoros kölcsönhatást és pontos passzolást a huzagok által megvágott vezető gyűrűk adják. A lövedék készíthető enyhén keményített ötvözetből, ha a lövedék csak ezen az alapelven működik. Olyan esetben, mikor a lövedék kompresszálódik is (pl: Maxiball), használjunk tiszta ólmot.

 

 

Néhány könnyen elérhető ólomötvözet keménysége:

 

Ötvözet

Brinell keménység (BNH)

Tiszta (98%) ólom

5 – 8

Ólom-ón (2% ón)

8

Ólom-ón (4% ón)

10

Ólom-ón (10% ón)

11

Keréksúly

11 – 12

Keréksúly + 2% ón

13 – 14

Betűólom

22

 

Számítsunk arra, hogy a különböző ötvözetű lövedékek ugyan abból a formából különböző űrméretű lövedékeket adnak. Például a Lyman cég 451114 számú Volunteer öntőformája tiszta ólomból .452″-es lövedéket ad, míg 1:40 ötvözetből .454-est, ezért válik elengedhetetlenné a készlövedékek azonos méretűre történő kaliberezése.

 

Lőszerújratöltéshez 10-14 BNH közötti keménység az ajánlott, de fontos, hogy kikísérletezzük a fegyverünknek legjobban megfelelő ötvözetet. A lőszerújratöltés, házilagos lőszerszerelés sok próbálgatást, kísérletezést igényel. Egészen máshogy fog viselkedni egy új, éles huzagolás, mint egy kopott, erősen használt huzagolás. Érdemes mindig megmérni a kapott ötvözet keménységét, és jegyzetelni, hiszen csak akkor lesz mindein lőszerszériánk azonosan ponto, ha a lövedékek keménysége sem tér el. Erre a célra nagyszerűen hazsnálható a Lee cég ólomkeménységmérője.

 

 

Elmondható, hogy az ólomlövedékhez készített huzagolások mindig sarkosak, élesek, mélyebbek, míg a köpenyes lövedékekhez készültek sekélyebbek, lekerekítettebbek.

 

Milyen eszközzel olvasszuk fel az ólmot?

 

A családi béke és egészség megóvása végett, még véletlenül se a konyhai főzőlapon kezdjünk bele a lövedékgyártásba. Szigorúan műhely-szerű, nyugodt, biztonságos, jól szellőző helységben kezdjünk csak neki az olvasztásnak. A legmegfelelőbb és legolcsóbb olvasztó eszköz, a kifejezetten e célra gyártott elektromos olvasztó kohó. Ezek az egyszerű szerkezetek gyorsan és biztonságosan olvasztják fel az ólmot. Kezelésük egyszerű, minimalizálják a balesetveszélyt, és nem si drágák, áruk 15-30.000 Ft közt mozog. E célra szintén használható turista gázpalack is, de ez mind használhatóságában, mind praktikumában alul marad az elektromos kohókhoz képest. Az öntési folyamat befejezte után ne öntsük ki a maradék ólmot a kohóból, mivel a későbbiekben így sokkal gyorsabban fog az ötvözet felolvadni. A lövedéköntéshez célszerű egyszerű kovácsoltvas öntőkanalat használni, mely könnyen átveszi az olvadék hőmérsékletét, így gyors és biztonságos öntést tesz lehetővé. Gömblövedékhez elég az egyszerűbb Lee kanál, kúposokhoz viszont inkább a Lyman -féle kiöntőt javasoljuk.

 

A folyamat

 

Amíg a kohóban elhelyezett 1,5-2 kg ólom csendesen olvadozik, készítsük elő a használni kívánt öntőformá(ka)t. Először is tisztítsuk meg a formákat minden zsírtól, olajtól, szennyeződéstől, például sebbenzinnel, majd kormozzuk ki egy gyertyával belsejüket. A kokillák (öntőformák) többféle anyagból készülhetnek, s így kezelésük is árnyalatokkal különbözik:

 

  1. Acél öntőformák: ezek a legtartósabb, legpontosabb és legjobb minőségű kokillák, de kezelésük is a legbonyolultabb, legtöbb figyelmet igénylő, mivel a nehéz acél blokkok igen nehezen melegednek fel a kellő hőmérsékletre. Általában 10-15 első lövedéket kell visszadobni, miután az első darabok eltehetőek. A nagy tömegű Minié és hosszú lövedékformák külön figyelmet igényelnek, mivel alacsony olvadék, vagy öntőforma hőmérséklet esetén esélytelen tisztességes, jól kitöltött, ép szoknyájú lövedéket önteni. Formánk akkor működik helyes hőmérsékleten, ha feltöltése után a vágó szerszám tetején maradt olvadék 4-6 mp alatt dermed meg.

  2. Alumínium öntőformák: általában nagyon kedvező árú, könnyen használható formák. Kedvező áruk egyszerű elkészítésüknek köszönhető. Általában hidegfolyatásos eljárással készítik őket keményfémből készült mesterdarab lövedékek alapján. Nagy hátrányuk a gyors kopás, és gyenge hőmérséklettartás, a konzisztens öntéshez általában eléggé túl kell őket hevíteni.

  3. Színesfém öntőformák: általában az autentikus formák készülnek rézből, bronzból. Használatuk az esetek nagy többségében körülményes, pontos lövedéköntésre alkalmatlanok, viszont igen jól mutatnak egy szépen kialakított fegyverdobozban. Ha dísznek kívánjuk vásárolni, nagyszerű, de ne akarjunk velük versenyre is alkalmas lövedéket önteni.

 

Amíg előkészítettük formáinkat nagy valószínűséggel az ólom is felolvadt a kohóban. A már említett kanál segítségével keverjük át ismét az olvadékot és szedjük le a felületén keletkezett hártyát és esetlegesen szennyeződést.

 

Ez után következik a „fluxing”: tegyünk az olvadékba egy kis darab méhviaszt, majd kavarjuk meg az elegyet. A méhviaszt elkezd vadul füstölni. A képződő gázok éghetőek, így ezt akár egy öngyújtó segítségével lángra is lobbanthatjuk, hogy a vastag füstöt ne kelljen a helységben kerülgetni. A méhviasz kiégeti a maradék koszt is az ólomból, így segíti későbbi munkánkat. A képződé égésterméket merjük le ismét az ólom felszínéről.

 

Kezdődjék a forma előkészítése. Az öntőformát helyezzük rá az olvasztóra, az öntőkanalat tegyük az olvadékba, hogy mindkettő átvehesse az olvadt ólom hőmérsékletét. Célszerű olvadékhőmérővel időről időre ellenőrizni a hőmérsékletet, hogy az öntés mindig konzisztens maradhasson. Az átmelegedés után elkezdhetjük az öntés tényleges tevékenységét. Az öntés során a formát érdemes túltölteni, hogy a vágószerszám tetején maradó olvadék belenyomja a forma belsejében lévő ólmot a minta finoman kialakított részeibe. A dermedés után egy fa szerszámnyél segítségével nyissuk meg a vágószerszámot, majd puha anyaggal bélelt edénybe ejtsük ki a frissen készült lövedéket.

 

 

Öntési hibák

  • Fagyott felület: jelzi, hogy az öntőforma túlmelegedett, pár percre hagyjuk hűlni, majd folytassuk a lövedéköntést

  • Barázdált felület: jelezheti, hogy az öntőforma belső oldala nem lett kellőképpen megtisztítva a konzerváló zsiradéktól.

  • Nem tökéletes kitöltés: jelzi, hogy az öntőforma, vagy olvadék hőmérséklete túl alacsony, vagy az öntéskor nem távozott megfelelően az öntőformából a levegő. Az öntés mozzanata akkor megfelelő, ha az olvadék sugár mellett mindig marad egy kis rés, mely segíti a levegő távozását, így a legkisebb az esélye, hogy a kész lövedék zárványos lesz.

 

Zárvány, légbuborék még külsőre tökéletes lövedék esetében is előfordulhat, így mindenképpen tanácsos az elkészült lövedékeket precíziós mérleggel is átmérni, és csak a +/- 1%-os tűréshatáron belül levő lövedékeket megtartani verseny felhasználásra. A többi maximum gyakorolni, koszoló lövést leadni lesz megfelelő. Ez egyébként jó minőségű öntőforma (Lyman, RCBS) használata esetén nem is nehéz feladat, mivel ha már összeszoktunk a fogónkkal és formánkkal, könnyen e tűréshatáron belül tud maradni az öntött lövedékek 90-95%-a.

 

Kaliberezés, zsírozás

 

Ha azt hinnénk, hogy ezzel kész is vagyunk és mehetünk a lőtérre, nagyon tévedünk… A professzionális lövedékkészítés következő lépcsője a kaliberezés. Erre több okból is szükség van. Az egyik, a már említett különböző ötvözetekből adódó méretkülönbség, és mivel 100%-ban sosem lehetünk biztosak abban, hogy mit is tartalmaz pontosan az ötvözetünk, a probléma fenn áll. Másrészt akár egy gyártó által, ugyan olyan űrméretben, huzagolással gyártott fegyverek között is lehet eltérés, ezért a fegyverhez ajánlott öntőformából kapott lövedéket nagy valószínűséggel nekünk kell majd testre szabni. Harmadrészt pedig, sok öntőforma sajnos sorjás, esetleg nem 100%-ban központos lövedéket ad, ami kaliberezéssel szintén orvosolható.

 

Kaliberezésre (és zsírozásra) célszerű speciális kaliberező-zsírzó prést használni, mely gyártmánytól függően, akár a fojtást (gas checket) is elhelyezi a kúpos lövedékek fenékrészén, s cserélhető kalibermatricáinak köszönhetően .22-.54″-ig minden lövedék méretezésére alkalmas. A helyes lövedék űrméret megválasztásánál ne hagyatkozzunk a gyártó utasításaira, inkább mérjük meg magunk azt. Ez legegyszerűbben úgy oldható meg, ha egy kissé űrméret feletti zsírozott, tiszta ólom lövedéket nyomunk a csőtorkolatba, majd kihúzzuk. És hogy mit mérjünk?

 

  1. elöltöltő fegyver esetében az oromzatok közt mért átmérőt (vagyis az átnyomott ólomdarab legkisebb átmérőjét)

  2. Szerelt lőszeres (és hátultöltő muzeális fegyverek) esetében a barázdák közötti átmérőt (vagyis az ólomdarab legnagyobb átmérőjét)

 

Ezek a mérvadó kalibereink a két fegyvertípus esetében. Elöltöltős fegyver esetében a kapott értékre, vagy az alá kaliberezünk 0,001 hüvelykkel, szerelt lőszeres fegyver esetében pedig a kapott értékre, vagy a fölé kaliberezünk 0,001 hüvelykkel.

 

Az elöltöltő lövedékek kaliberezése kis Pedersoli kéziszerszámokkal is megoldható, melyek két méretű matricát tartalmaznak. Szintén olcsó és jó megoldás a Lee cég lőszertöltő kaliberező rendszere, mely nem zsíroz, ellenben könnyen, egyszerűen hazsnálható, és nincs hozzájuk szükség lövedék specifikus “top punch”-ra.

 

Néhány lövedék, működési mechanizmusából adódóan speciális méretezést igényel: a Maxiball lövedékek kaliberezése nem szükséges, mivel a felső hornyuk általában 0,002-0,004″-kel túlméretes (REAL elven megvágja a huzag töltésnél), alsó pedig űrméret alatti 1-2 ezreddel, hogy segítse a töltést. A Minié és kompressziós lövedékeket 1-2 ezreddel kell kisebbre kalibrálni, mivel ezek a lőporgázok hatására belezömülnek a csőbe úgy is. A gömb lövedékeket értelemszerűen, teljesen felesleges, és nem is lehet kaliberezni.

 

Zsírozás – elöltöltő fegyverek

 

A lövedékek elkészítésének utolsó fázisa a kenőanyaggal való ellátás. Ezt legegyszerűbben és legtisztábban a kaliberező présünk zsírzó szerszámával végezhetjük el. A kaliberprésekhez általában elektromos melegítőtalpat is árulnak, mely lehetővé teszi kemény kenőanyagok használatát is. Az elöltöltő fegyveres lövészethez viszont elsősporban puha és félkemény kenőanyagok szükségesek így ez az alkatrész mellőzhető. A zsírok felvitele természetesen más módszerekkel is megoldható, ha préssel nem rendelkezünk, egyszerűen mártsuk a lövedék fenekét az edényben felolvasztott kenőanyagba, majd egy kb. űrméretes akármilyen csővel szedjük le a lövedékről a felesleget. A mély barázdákkal rendelkező kompressziós lövedékeknél figyeljünk arra, hogy a zsírzó hornyok ne legyenek teljesen kitöltve kenőanyaggal, mert a kompresszálódáskor a megolvadt kenőanyag teljes töltöttség esetén a folyadékok összenyomhatatlansága miatt megakadályozza a lövedék szükséges alakváltozását.

 

De miért kell frissen öntött, szép fényes lövedékeinket felhasználás előtt ilyen meleg, ragacsos matériákba mártani? Azt minden lövész tudja, hogy a helyesen méretezett lövedék kilövéskor többé vagy kevésbé deformálódva felveszi a fegyvercső belsejében található huzagolás formáját. Ilyenkor amellett, hogy a lövedék a későbbi stabilitás érdekében pörögni kezd, elvileg tökéletes, gázbiztos tömítés is jön létre a cső és a lövedék között, megakadályozva a lőporgázok közöttük történő kiáramlását.

 

Azonban a huzagolt csövű fegyverek felfedezése után hamar kiderült, hogy az akkoriban elérhető pontosságú lövedéköntési technikák használata a találati pontosság javulásával párhuzamosan addig nem tapasztalt új problémákat is eredményezett. A huzagolt csövű fegyverek töltési nehézségei, valamint az ólom és lőpormaradékok lerakódása a huzagok mélyén hamar új megoldások alkalmazására vezettek. Kézenfekvőnek tűnt a már évszázadok óta használt, a tapaszolt golyóknál már kikísérletezett zsiradékoknak az újabb típusú hengeres, expanziós vagy kompressziós lövedékeken való használata. A módszer bevált, olyannyira, hogy mind a mai napig ezt az ötletet használják szinte minden, köpeny nélküli ólomlövedéket tüzelő fegyver esetén.

 

De mi is történik, ha a lövedék szárazon, és mi történik, ha megfelelően zsírozott állapotban kerül kilövésre? Először nézzük részletesen az első esetet, a kenés nélküli ólomlövedék esetét! A belobbanó lőporból fejlődő gázok igen hamar hatalmas nyomást fejtenek ki mind a cső falára, mind a lövedék fenekére amíg ez utóbbi, egyre gyorsulva elindul kifelé a csövön át. Azonban a gázmolekulák igen kicsik, és a mi “tökéletesen” illeszkedő huzagolásunkról hamar kiderül, hogy számukra körös-körül akkora nyílások tátongnak, mint egy-egy metróalagút. Ilyenkor az így elszökő gázok egyrészt csökkentik a lövés energiáját, másrészt a csőtorkolatban előre kiszámíthatatlan módon billenthetik meg a lövedéket, megnövelve a fegyver szórását. Ráadásul a feketelőporos lövészetben használt ólom lövedékek hajlamosak később nehezen eltávolítható ólomlerakódásokat képezni a huzagolások mélyén.

 

Most lássuk még egyszer a fentebb leírt lövést úgy, hogy a lövedék zsírzóhornyaiban valamilyen, a későbbiekben még részletezendő fajta kenőanyag található. Lőporunk már vígan ég, a nyomás nő, és a forró lőporgázok már keresik is megszokott kis lékjeiket a cső és a lövedék között. Azonban amint elérik az első zsírzóhornyot ott pillanatszerűen megolvasztanak egy kis részt az ott található anyagból. A lőporgázok haladnának tovább kifelé, de most már maguk előtt tolnak egy vékony, folyékony filmréteget. Ez a folyadék az óriási nyomás hatására a huzagolás mentén behatol a lövedék és a cső közti hézagokba. Amennyiben az első zsírzóhoronyban történtek még nem okoznának teljes tömítettséget, a sorban utána következők segítségével végül a szökni vágyó lőporgázok mindenképp csapdába esnek a lövedék mögötti térben. De nem csak ennyi történik! A huzagolásban levő folyékony zsiradék elválasztja egymástól a csövet és a lövedéket, ezzel minimalizálva a fémlerakódást is. A cső belső falán képződött vékony zsírréteg könnyebben eltávolíthatóvá teszi a fekete lőpor szilárd égéstermékeit, egyenletesebbé téve huzagolásban maradó szennyezés mennyiségét ezzel is javítva a szórásképet. Mellesleg a súrlódást is csökkenti, amivel magasabb lövedéksebességet lehet elérni.

 

Nos, miután az elméleten sikeresen túljutottunk vessük bele magunkat a kenőanyagok világába. Milyen is hát a tökéletes kenőanyag? Szobahőmérsékleten (télen és nyáron is) szilárd, hogy tárolás és felhasználás során a helyén maradjon, de melegítésre gyorsan megolvad, hogy feladatát elláthassa. Mindezek mellett az sem baj, ha védi a cső belsejét a lőpor égéstermékei által okozott korróziótól, a lőpor szilárd maradékát megpuhítja, fellazítja és maradványai lövészet után könnyen eltávolíthatók.

 

Időrendben haladva a 18-19-ik században már állati és növényi zsiradékokat illetve ezek keverékeit esetenként méhviasszal keményítve használtak lövedékek kenésére. És ami legmeglepőbb ezek a keverékek némi adalékokkal kiegészítve kiválóan használhatóak maradtak egészen a modern nagy sebességű lőszerek megjelenéséig! Mivel az elöltöltő fegyverek igazán nem sorolhatóak a modern fegyverek közé, így nem meglepő módon a régi receptek ma ugyanúgy használhatóak, mint kitalálásuk idején.

 

Lássuk: a zsiradékok közül leggyakrabban marhafaggyút, kókusz-, pálma- és olívaolajokat illetve néha kőolaj-feldolgozásból származó termékeket, mint orsóolajat és vazelint használhatunk. A kenőanyagok keményítésére leggyakrabban méhviaszt és különféle szappanokat.

 

A bátrak és az egzotikumokat kedvelők még próbálkozhatnak más keverékekkel, mint különféle szilikon olajok és egyéb polimerek illetve a modern adalékok közül használhatunk még grafitot, molibdén-szulfidot, vagy akár teflont is.

Amiket viszont elöltöltő fegyverekhez nem javallott használni azok a mai modern és kemény, nagy sebességű lőszerekhez optimalizált gyári kenőanyagok, melyek a mi fegyvereinkben nem olvadnak meg oly mértékben, hogy kellő folyadékkenést biztosíthatnának, de cserében kemény lerakódásokat okozhatnak a fegyvercsövekben.

 

Zsírozás – ólom lövedékek szerelt lőszeres fegyverekhez

 

A szerel lőszeres fegyverek lőszereit a legtöbb esetben füst nélküli lőporral töltjük, melyek egészen más kenőanyagokat igényelnek, mint a feketelőporos fegyverek lövedékei. A modern lőporok esetében nincs szükség a kenőanyag tisztító-szennyeződés puhán tartó funkciójára, ellenben a nagyobb lövedéksebességek miatt előtérbe kerülnek olyan tényezők, mint például az ólmozódás megakadályozása. Kenőanyagot füst nélküli lőporral való töltésnél csak ólomlövedékekhez használunk, teljes köpenyes vagy részben köpenyes lövedékek esetében ez fölösleges.

 

A füst nélküli porokhoz használt kenőanyagok már egyáltalán nem házi kotyvasztású dolgok, hanem a gyártók féltve őrzött titkai. A kenőanyag felvitele többféleképpen lehetséges: használhatjuk a közkedvelt zsírzó préseket. Ez esetben azonban már elektromos melegítő talpat kell szerelnünk a prés alá, mivel a modern lőporokhoz készült kenőanyagok jóval keményebbek, mint feketelőporos társaik. Ennek megkönnyítése érdekében a gyártók szabvány szerinti rudakat készítenek kenőanyagaikból, melyek azonnal tölthetőek a legtöbb Lyman vagy RCB présbe. A Lee cég is két kivitelben ajánlja kenőanyagait: rúd formában, vagy folyadék formában. A Lee kaliberezők nem adagolnak kenőanyagot a lövedékre, így ezek esetében érdemes a kenőanyagot a kaliberezés előtt felvinni. Ha rúd formában vásároljuk meg, úgy olvasszuk azt fel egy kis tégelyben, mártsuk bele a lövedéket úgy, hogy az olvadék az utolsó zsírzó horonyig lepje el, majd egy szalvétán itassuk le a felesleges mennyiséget a lövedék talpáról. Utána jöhet a kaliberezés.

 

Ha a Liquid Allox kenőanyagot használjuk, akkor tegyük a lövedékek egy műanyag edénybe, csepegtessünk rá egy adag Liquid Alloxot, majd óvatosan, lassan forgassuk meg a lezárt dobozt. A kenőanyag be fogja futni a lövedékeket szépen. Hagyjuk pihenni 30-40 percet, majd kaliberezzük át a lövedékeket.

 

A szerelt lőszeres ólom lövedékek esetében még egy fontos dologra fel kell hívni a figyelmet. A hüvelyben belobbanó lőpor szemcsék megtámadják a lövedék fenekét, így minden lövéskor finom ólompor úszik majd a levegőben, amit értelemszerűen nem jó belélegezni. Ez úgy csökkenthető, ha védjük a lövedék fenekét un. „gas check”-kel, ami nem más mint egy kis rézkupak, melyek a kaliberezés során erősítünk a lövedék fenekére. A gas check további előnyös hatása, hogy csökkenti az ólomlerakódást is, így az adott lövedékkel nagyobb sebességet érhetünk majd el. Fontos tudni, hogy nem minden öntőforma alkalmas „gas check”-es lövedék készítésére, így jól gondoljuk át, hogy milyen célra kívánunk újratölteni.

 

 

Németh Balázs, Szekeres Tibo

Lőszertöltés feketelőporral – 0. rész: Lövedékkészítés

Lőszertöltés feketelőporral – 1. rész: Hüvelytisztítás

Lőszertöltés feketelőporral – 2. rész: Lőszerelem tárolás

Lőszertöltés feketelőporral – 3. rész: Visszaformázás, csappantyúzás

Lőszertöltés feketelőporral – 4. rész: A lőpor betöltése

Lőszertöltés feketelőporral – 5. rész: A lövedék

Lőszertöltés feketelőporral – 6. rész: Kenőanyagok, fojtások

Lőszertöltés feketelőporral – 7. rész: Lövedékbeültetés, peremezés



Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.