Lőszertöltés feketelőporral 8. – A pontosságról

A képen: Pedersoli 45/70 Govt. Rolling Block Shioulette puska 7 lövéses szórása 100 m-en feketelőporral és ólom lövedékkel töltött lőszerrel.

 

Pontosságról általában

Hogy egy adott fegyverrel pontosan melyik, milyen töltetű lőszer lesz pontos, az sok kísérletezést igényel. Persze van egy pár tanács, amit érdemes figyelembe venni, ha ólomlövedéket feketelőporral töltünk.

Nem ökölszabály, de sokszor bizonyította már igazságtartalmát az a kitétel, hogy az eredetileg feketelőporhoz tervezett lőszerek ma is akkor lesznek pontosak, ha a hüvely teljes térfogatát feketelőporral töltjük meg.

Szintén fontos kitétel, hogy óvakodjunk a hangsebességtől. A kész lőszer torkolatsebességét mindenképpen mérjük meg, és igyekezzünk olyan töltetet kidolgozni, mely nem 330-340 m/s környékén indítja a lövedéket. Itt jegyzem meg, hogy a hangsebesség hőmérséklet függő, vagyis hiába lőjük be télen 20 m/s-mal a 330 m/s-os sebesség fölé a lövedéksebességet, az már a tavaszi 20 fokban is ismét hangsebesség közeli lövedéksebesség lesz. A lövedékek elveszíthetik stabilitásukat a hangsebesség átlépésekor, ezért kerülendő az ilyen „határesetnek” értékelhető sebesség. A különböző hőmérsékletekhez tartozó hangsebességek:

-10 C = 325,4 m/s

-5 C = 328,5 m/s

0 C = 331,5 m/s

+5 C = 334,5 m/s

+10 C = 337,5 m/s

+15 C = 340,5 m/s

+20 C = 343,4 m/s

+25 C = 346,3 m/s

+30 C = 349,2 m/s

Fontos, kérdés, hogy lövészet közben kihúzzuk-e a csövet, avagy nem. A legjobb persze az lenne, ha a kenőanyagunk annyira precízen működne, hogy mindig ugyanannyi kosz marad a csőben lövésről lövésre, és a torkolati sebesség így nem ingadozna. Ez szép lenne, csakhogy annyi változó van a rendszerben, hogy ez sosem történik meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha nem húzom ki a csövet, a fegyver nem lesz elég pontos 100 m-ig vadászatra. Ha folyamatosan koszos csővel lövök, még akkor sem megy ki a szórás nagyobb területből, mint a pisztolylőlap 9-es köre. A tengerentúli lövészek azonban ezekkel a fegyverekkel 200 yardon is 0,5 MOA szórásra képesek, sőt, nem átallanak feketelőporral töltött ólomlövedékes lőszerekkel 1200 yardra is célbalőni sikerrel. Ehhez a pontossághoz már bele kell néha nyúlni a rendszerbe. „A tiszta cső pontos cső!” hangoztatja a bölcs mondás és valóban: ha lövésenként nedves tapasszal kihúzzuk a csövet, bizony jobb eredményeket érünk el, mint koszos csővel. Néhányan javasolni szokták az úgynevezett „blow tube” használatát, ami tulajdonképpen egy szilikon cső, melyen keresztül néhány szívből jövő leheletet küldhetünk lövés után a csőbe. A leheletek dolga, hogy a kilélegzett levegő páratartalma segítségével felpuhítsák az égéstermékeket, és így segítsék, hogy a következő lövés könnyedebben tolhassa ki az előző által hagyott mocskot. Próbáltam a módszert, nekem nem vált be. Sokkal jobb eredményt hozott a csőkihúzás, és még szédelegni sem fogunk a következő célzás előtt.

Szintén érdekes megoldás, amit néhány amerikai lövész követ. A feketelőporral szerelt lőszerekre és egylövetű puskákra írt sziluett versenyek résztvevői csak úgy hívják a jelenséget, hogy „6th shot effect”, vagyis a 6. lövés hatás. Ennek a lényege az, hogy 5-6 lövés környékén mér épül fel annyi szennyeződés a csőben, ami elkezdi kikezdeni a pontosságot. Olyan versenyeken, ahol a cső kihúzása nem lehetséges, ilyenkor van aki egy tisztító lőszert lő el. A vaklőszer a következő összetevőkből áll: csökkentett feketelőpor töltet (kb. 24 grain), néhány karton korong, majd erre töltve pár vastag filc, melyeket lehet zsírozni. A filc oszlopot ismét karton korongok zárják le. A felül levő kartonkorongok kaparó hatása kiszedi az égéstermék nagyját, a filcek pedig viszik magukkal a többit. Hogy jó-e a megoldás? Nem tudom. Mindenesetre van benne rizikó, hiszen ki tudja mikor érdemes bevetni a csodatöltényt.

Szó esett a csillag alakú kenőanyagfoltról a torkolaton, mely jelzi, hogy elegendő zsírt hordoznak a lövedék hornyai. Persze megtörténhet az is, hogy a fegyverünk olyan lövedékkel lő pontosan, mely egyszerűen nem tud annyi kenőanyagot magán viselni, mint ami a 6-8 lövés utáni pontossághoz kellhet. Ilyenkor kell némi extrát bevetnünk, vagyis valahogy kell még kenőanyagot juttatni a rendszerbe. Egyszerű megoldás, ha a használat előtt a lövedék fejét kenőanyagba mártjuk.

Másik megoldás erre a „kenőanyagsüti”. Ennek elkészítéséhez némileg keményebb kenőanyagra van szükség, mint amit én szeretek használni. Az elkészítése pofon egyszerű: a keményebb kenőanyagból öntsünk egy tálcába vékony réteget, hagyjuk kihűlni, majd vágjunk belőle hüvelyátmérőnek megfelelő karikákat. A kis kenőanyagkorongokat azonban fojtások közé kell tenni, ezért ilyen esetben a használt fojtás vastagságát némiképp csökkenteni kell. Például ha normál esetben 3 mm vastag paszpartuból vágok fojtást, akkor ennél a töltési módnál csak két vékony tejes dobozból vágott fojtás közé teszem be a kenőanyag korongot. Ne feledjük, hogy a kenőanyag korong nem érintkezhet a lőporral, a fojtásnak pedig olyan anyagnak kell lennie, mely nem engedi át a nedvességet és az olajat.

 


 

A fegyvertisztítás feketelőporos lövészet után

 

Foglalkozási szükséglet, ha az ember feketelőporos lövész. Először is soha nem teszem el a fegyvert hosszabb időre úgy, hogy nincs leolajozva a csőbelső. Ha nincs is időm komoly takarításra, azért olajozásra mindig szakítok pár percet. Sokat használom feketelőporos lőszerekkel is fegyvereimet, melyek jellemzően ólomlövedékesek. Lövészet után mindig nedves tapasszal kihúzom a csövet, majd szárazzal párszor, aztán olaj. Évi egyszer kell Robla-val átitatott tapasszal kihúzni, hogy kiszedjem az ólomlerakódásokat. Olajnak egyébként Brunoxot használok évek óta nagy megelégedéssel. A tisztítótapasz egyszerű, legolcsóbb vileda kendő felvágva 4×4 cm-es kockákra. Egyébként olyan, hogy tiszta cső,valójában nem létezik, úgyhogy a hófehér tisztítókendő sohasem a cél.

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.