Lőszertöltés feketelőporral 6. rész: – Kenőanyagok, fojtások

Kenőanyagok

 

A feketelőpor eredeti tömegének közel fele szilárd égéstermékké változik a lövés folyamat során. Ennek az anyagnak egy része füst formájában távozik a torkolaton keresztül, másik része pedig feltapad a cső falára. Hogy megőrizzük fegyverünk pontosságát, olyan kenőanyagra van szükségünk, mely kellőképpen puhán tudja tartani a szennyeződéseket, hogy minden lövés képes legyen kitolni az előző lövés szennyeződésének nagy részét. Így a csőben kialakuló koszréteg állandó lesz, tehát a gáznyomás, és így a lövedék kezdősebessége is nagyjából állandó lesz.

 

A jó kenőanyag a feketelőporos lövészet kulcsa, a koszolódás kontrollálása pedig maga a lövészet Szent Grálja, amit mind keresünk. A kenőanyagnak egyrészt jó kenőképességgel kell rendelkeznie (ki hitte volna), másrészt elegendőnek is kell lennie, hogy a cső egész hosszán biztosítsa a súrlódások csökkentését. Az első funkcióhoz jó receptre, a másodikhoz pedig olyan lövedékre van szükségünk, mely zsírzó hornyai elegendő kenőanyag befogadására képesek. Ha a kenőanyag nem elegendő, azt két jelből vehetjük észre: a cső utolsó 10-15 cm-ében ólomlerakódások alakulnak ki, valamint a csőtorkolaton nem látható a megmaradt kenőanyag jellegzetes csillag alakú , vagy karika szerű kifröccsenése.

 

Fontos megértenünk, hogy a modern lövedék kenőanyagok (Pl: Lee Liquid Allox, Lyman Black Molly, stb…) ugyan kitűnőek füstnélküli porokhoz, de nem alkalmasak feketelőporos lövészetre, mivel kenni ugyan tudnak jól, de jóval magasabb hőmérsékleten olvadnak meg, mint ami nekünk kell, és nem tudják puhán tartani a szennyeződéseket sem, mert nem arra találták ki őket.

 

A 45-70-es és 44-40-es lőszerek lövedékeinek kenésére én egy rég bevált, Nagy Imre barátomtól kapott receptet használok: 20 % méhviaszt, 40 % marhafaggyút és 40 % 0W40-es motorolajat olvasztok össze. Az elegy keménysége a méhviasztartalommal befolyásolható, így akár minden időjárási viszonyhoz adaptálni tudjuk a kencét: ha meleg idő van több méhviaszt, ha hideg idő van, kevesebb méhviaszt keverek az elegybe.

 

A kereskedelmi forgalomban kapható kenőanyagok is megfelelően működhetnek (pl: Lyman Black Powder Gold), de azért van annak némi pikantériája, ha a lövész a kencét is maga kotyvasztja.

 

Persze megtörténhet az is, hogy egyszerűen a kenőanyaggal nem vergődünk zöld ágra: akármit is csinálunk, a 6-8 lövés sebessége már alacsonyabb lesz, mint az első lövéseké, tehát ki fog lógni a szórásképünkből. Hogy ez hogyan oldhat meg, a későbbiekben még beszámolok róla.

 

 

A kenőanyagat több féleképpen is felvihetjük a lövedékre. Hazsnálhatunk kaliberező-zsírzó prést, mely automatikusan adagolja a matériát. Ha a lövedéket nem akarjuk kaliberezni, úgy helyezzük a lövedékeket talpukra egy serpenyőbe, és öntsük köré a megolvasztott kenőanyagot olyan mélységben, hogy épp a zsírzóhornnyokat fedje. Amikor a kenőanyag megdermed, egy űrméretes cső segítségével vágjuk ki a lövedékeket.

 

Fojtás

 

A fojtásnak több szerepe is lehet a töltényben, és így anyaga is többféle lehet. Feladata lehet a térfogat növelése, vagyis ha a feketelőpor töltet nem telíti ki a hüvelyt a lövedék mögött, hogy légrés ne maradjon használhatunk fojtás(oka)t a célra. További szerepe lehet az ólomlövedék fenekének védelme. Ha sikerült kilőtt kartonfojtást megtalálnunk, jól láthatjuk rajta a lőporszemcsék által okozott benyomódásokat. A lőporszemcsék a lövedék fenekét támadnák, ha a karton nem lenne ott. További szerepe, hogy elválasztja egymástól a zsíros lövedéket és lőport, így a feketelőpor nem nedvesedhet meg a kenőanyagtól.

 

A fojtás anyaga lehet vékony papír, karton (legjobb a képkeretezők által használt paszpartu), de lehet kenőanyag korong is, melyet két vízhatlan (pl. tejes dobozból vágott) vékony fojtás közé helyezünk.

 

Vannak különleges rendeltetésű fojtásrendszerek is. Tengeren túli fórumokon gyakran olvasni csőtisztító fojtásokról, melyet a lövészek vaktöltényre töltenek. Ennek a többrétegű, több -féle anyagból készült fojtásnak feladata, hogy lezítsa, kisöpörje a csőből az előző lövések égéstermékének javát.

 

A fojtást lyukasztóval vághatjuk ki az anyagból, mindig legyen pár tized milliméterrel erősebb, mint a hüvelyszájban mért belső átmérő.

 

A következő részben végre összeszereljük a töltényt!

 

Sorozatunk többi része:

Lőszertöltés feketelőporral – 0. rész: Lövedékkészítés

Lőszertöltés feketelőporral – 1. rész: Hüvelytisztítás

Lőszertöltés feketelőporral – 2. rész: Lőszerelem tárolás

Lőszertöltés feketelőporral – 3. rész: Visszaformázás, csappantyúzás

Lőszertöltés feketelőporral – 4. rész: A lőpor betöltése

Lőszertöltés feketelőporral – 5. rész: A lövedék

Lőszertöltés feketelőporral – 6. rész: Kenőanyagok, fojtások

Lőszertöltés feketelőporral – 7. rész: Lövedékbeültetés, peremezés



:

 

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.