Kifordítom, befordítom, mégis…

Az ipar egyetlen ágazata sincs könnyű helyzetben akkor, ha egyszerre kell kiszolgálnia a felhasználókat, akik egyszerre igénylik az innovációt, egyszersmind ragaszkodnak a régi, jól bevált megoldásokhoz. Nem kivétel ez alól a puskaművesség sem. A XIX. század bővelkedett az újításokban, az 1800-as évek adták a csappantyút, az egybeszerelt lőszert a maga stációival (gyútűs, gyúpeckes, perem vagy központi gyújtás), a füstnélküli lőport, a félautomata fegyvereket… Nem lehetett könnyű lépést tartani az irammal, mégis sokan álltak elő fantáziadús és kreatív megoldásokkal, hogy a fegyver tulajdonosa egyszerre élvezhesse a legmodernebb technikát, és közben mégse mondhassa, hogy „Azért kár, hogy a régi jó dolgokból nem maradt semmi.”

Ilyen megoldásokra gondolok, mint az alábbi képen szereplő is:

Már gyúpeckes, de ha nem lehet kapni patront, elműködik a régi jó csappantyúval is.

Már gyúpeckes, de ha nem lehet kapni patront, elműködik a régi jó csappantyúval is.

A következő puska is ilyen öszvér-forma:

Blisset2

A fegyver alkotójával, Isaac Blissettel kapcsolatban elég információszegény az internet. Annyi biztosnak tűni, hogy 1822-1845 között Londonban, a Leadenhall streeten alkotott. Két fia: John és Thomas később szintén neves puskaművesek lettek.

Blisset1

Az biztos, hogy nem egy mindennapi fegyver: kovás és csappantyús elsütőszerkezetet egyesít magában. A zár rendelkezik egy elforgatható serpenyővel és egy, a lőkúpot befogadó hengerrel, valamint természetesen acéllal, a kovás szerkezet működtetéséhez.

Blisset3

A kakas alsó része süti el a csappantyút, és egyúttal a kova alulról történő megtámasztására is szolgál. A serpenyővel/lőkúppal átellenben egy szárnyascsavar helyezkedik el, ami a mechanizmus megfelelő pozícióban való rögzítésére szolgál attól függően, hogy éppen a csappantyús vagy a kovás gyújtást használjuk. A csövön az ” I BLISSETT, Leadenhall Street, London” felirat látható.

Blisset trade labelKétségkívül praktikus megoldás(nak tűnik elsőre), de jobban megnézve azért akadhatnak vele gondok. Például az, hogy az elforgatható mechanizmus érzékenynek tűnik a koszólódásra. Csappantyús puskaként való használata során ugyan takartnak tűnik a kovás gyúfurat, de nem vagyok biztos a teljes gáztömörségben, így fokozott visszafújással kell számolni. Talán nem véletlen, hogy nem terjedt el. Pár év-évtized, és az egybeszerelt lőszerek terjedése okafogyottá is tette a találmányt…

Ettől függetlenül le a kalappal Blissett mester előtt, aki felismerte a fejlődés útját, és „univerzális” fegyvert igyekezett alkotni megrendelőinek.

A képek forrása: decimal1.blogspot.hu

4 hozzászólás érkezett

  1. Wasicuya

    Régebben volt róla szó, hogyan lehetne lefauxe puskával lőni legálisan. Mert ugye a muzeális lőszer igen drága. Itt a megoldás, elöltöltőként használva, csak adaptert kell hozzá készíteni és azzal levizsgáztatni.

    • Bogas

      Sajnos nem hiszem, hogy ilyen egyszerű. A Fegyvertörvény szerint:

      “elöltöltő fegyver: az olyan egylövetű- vagy ismétlőfegyver, amelynél a lőport és a lövedéket KIZÁRÓLAG A CSŐTORKOLAT IRÁNYÁBÓL lehet a csőbe vagy a forgódobba betölteni, rendeltetésszerűen fekete lőporral vagy gyárilag a fekete lőpor kiváltására készült lőporral és hozzávaló csappantyúval működtethető;”

      Ez csak akkor teljesülne, ha hozzá lenne hegesztve a csőpár a zártesthez.

  2. Wasicuya

    Oké!
    Akkor mint muzeális. Annak belefér a meghatározásába, mint a Sharps, Callager, Bartal, hogy modern is legyen közte.

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.