Huzagolás: az ördög műve?

Célja nem a lövedék megforgatása volt, hanem a cső elkoszolódásának csökkentése: a barázdák feladata a feketelőpor égéstermékének raktározása volt, így nem is jártak be csigavonalat, hanem párhuzamosak voltak a cső tengelyével. Az első spirális huzagolást Augustus Kotter nürnbergi fegyverkészítő nevéhez és az 1520-as évhez kötik. A legendák szerint az első spirális huzagolás a Kollner-féle hosszanti barázdák „elrontott” változata volt. A német nyelvterületeken azonban ekkoriban már rég ismerték a saját hosszanti tengelye körül forgó mozgást végző lövedékek előnyös tulajdonságait. Nem véletlen, hogy a számszeríjak gyártása is magas színvonalat képviselt Közép Európában. A huzagolt fegyverek kiemelkedő pontossága hamar felkeltette az katolikus egyház figyelmét, mely nem igen szerette az ilyesfajta Bibliában nem dokumentált, megmagyarázhatatlan jelenségeket.

 

1547-ben egy német püspök különös kísérletet végeztetett, hogy kiderítse a huzagolás valóban az ördög műve-e. Két huzagolt kanócos puskával felszerelt lövészt állíttatott fel azonos távolságra a céltábláktól, hogy célba lövéssel ellenőrizzék teóriáját. A húsz lövéses gyakorlathoz az egyik lövész ólomgolyókat kapott, míg a másik ezüstgolyókat, melyekbe kis keresztet karcoltak, sőt a püspök még meg is áldotta őket a lövészet előtt. Az eredmény bizonyította a püspök feltevését: az ólomlövedék jóval pontosabb volt, mint az egyház által “szentesített” lövedék. Persze az eredmény csak azt igazolta, hogy a kemény ezüst lövedékekbe nem tudott belekapaszkodni a huzagolás, míg a puha ólom szépen beledagad a csőbe, és így együtt forgott a barázdákkal. Az ólomlövedékek közül 19 találta el a céllapot, míg az áldott ezüst lövedékek mindegyike elvétette a célt.

 

A püspök a teszt eredményéből egyértelműen arra következtetett, hogy a huzagolt puska pontossága az ördög műve, ezért azonnal betiltatta a huzagolt csövek gyártását. Aki a szabályt megszegte, fájdalmas máglyahalálra számíthatott. Persze a technikai fejlődést megállítani holmi püspöki szabályokkal nem lehetett. A háborúk és vadászatok mindent felülíró igényei győzedelmeskedtek az egyház elvárásai felett.

 

Az újítás eredményeképpen a lövedékek pontossága, hatótávolsága, és mozgási energia megtartó képessége is jelentősen növekedett. Annak ellenére, hogy a lövedék és huzagolás kölcsönhatása erős súrlódáson alapszik, a lövedék mozgási energiájának mindössze 20 százaléka vesz részt a forgómozgás létrehozásában.

 

A nagy felhasználók – vagyis a hadseregek – arzenáljában azonban még a 19. század derekáig a sima cső maradt az általános kézi tűzfegyverek esetében. Az ok egyszerű volt: a huzagolt fegyverek töltése lassabb, nehézkesebb volt a flastromba csomagolt lövedék miatt, több szakértelmet igényelt a célzás is. A korabeli harcászat alapja viszont a nagy sűrűségű sortűz volt, nem az egyéni célzott lövés.

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.