Hogyan nevezzelek: a Remington revolverek el nem mondott története

A válasz egyszerűnek tűnhet: biztosan akkor kezdték őket gyártani, akkor szabadalmaztatták, vagy akkor lépett szolgálatba. Hát sajnos egyik válasz sem helyes. A kérdés jóval bonyolultabb, aminek köszönhetően talán most egy új fejezettel bővíthetem a Remington revolverek magyar nyelvű ismeretanyagát. Nos akkor induljunk is el az ösvényen, aminek végén a perkussziós Remingtonok történetének Szent Grálja, az 1858-as évszám megfejtése vár minket.

 

Először is szeretném kihangsúlyozni, hogy a replika gyártók által használt 1858 New Model Army elnevezés egyáltalán nem helyes. A korabeli hivatalos dokumentumokon ugyanis egyáltalán nem találkozunk a névhez kötött évszámmal. A Fegyverzeti Ellátó Osztály és A Remington cég levelezéseiben számos néven illetik a cégtől vásárolt fegyvereket, de ezek közül egyik sem egyezik meg a már említett 1858-as dátummal kiegészített „New Model Army” névvel. Nézzük hát a típusokat és jellemzőiket.

 

Az első Remington revolverek – A Remington Beals First, Second és Third Model Pocket revolver

 

A Remington gyár viszonylag későn, 1856-ban kapcsolódott be a revolveriparba, melyet ekkoriban természetesen a Colt uralt. Samuel Colt ugyanis nagyszerű megoldást szabadalmaztatott a dob reteszelésére és forgatása, mely védte termékeit. A többlövetű fegyverek bűvöletében azonban számos tehetséges és kevésbé tehetséges feltaláló próbálkozott más megoldásokkal, hogy kivehessék részüket a hatalmas haszonnal kecsegtető üzletből. Így volt ezzel Eli Whitney és Fordyce Beals is, akik mindketten alternatív dobreteszelő, forgató megoldásokkal kísérleteztek. Whitney egy második billentyűvel oldotta meg a dobforgatást, Beals pedig egy cikk-cakk formájú pályát mart a dobba az ügy érdekében. Egyik megoldás sem volt praktikus, hát még olyan olcsó és megbízható, mint Colté.

 

A két konstruktőr együtt kezdte a karriert, együttműködésük azonban nem volt hosszú életű. Beals ugyanis különmegállapodást kötött a Remington céggel, amely alapján már az évben elkezdtek egy .31-es űrméretű zsebrevolvert gyártani. A fegyver természetesen nem a Colt-féle dobléptetést használta, hanem egy önálló megoldást, amit 1856. június 24-i dátummal, 17167 számmal jegyzett be a szabadalmi hivatal. Ez a fegyver lett az első modell, azaz a Remington – Beals First Model Pocket Revolver.

 

Az első - Beals Pocket revolvere szabadalma

Az első – Beals Pocket revolvere szabadalma

Beals a dob reteszelését is önálló módon oldotta meg, továbbfejlesztve korábbi revolverét. Az új szabadalmat, mely kizárólag az új reteszelési megoldásra vonatkozott 1857. május 26-án 17359 számmal jegyzett be a szabadalmi hivatal. Ez a fegyver lett a második modell, azaz Second Model.

 

Beals pocket revolver

Beals pocket revolver

A harmadik fejlesztés a dobtengelyt és a töltőkart érintette. A revolver még mindig .31-es űrméretű maradt, és a tokon és csövön túl sok minden nem változott. Az új típus azonban már a töltőkar által helyén tartott, előre kihúzható dobtengellyel rendelkezett. A tengeély kihúzásához le kellett nyitni a kart. Az új szabadalmat 21478-as szám alatt jegyezte be a hivatal 1858. szeptember 14-én. És ezzel el is érkeztünk történetünk legfontosabb évszámához, ugyanis ez a bizonyos 1858-as dátum – a Remington – Beals Third Model Pocket Revolver dátuma – szerepelt egészen 1865-ig a Remington revolverek csövén.

 

A hadi revolverek felé haladva – A Beals Navy és Army revolverek

 

Az államok közötti feszültség kiéleződése, és a revolverek piacának robbanásszerű növekedése sok jó szakembert, kreatív feltalálót vonzott a fegyvergyártásba. Ilyen meghatározó személyiségek voltak Joseph Rider és William Elliot is, akik még komoly szerepet játszanak majd történetünkben, és éppen az 1858-as évben kezdtek a Remington cégnél dolgozni.

 

 

Beals Navy revolver .36 kaliberben

Beals Navy revolver .36 kaliberben

Beals Navy dobja biztonsági nyugaszok nélkül

Beals Navy dobja biztonsági nyugaszok nélkül

Beals Navy jellegzetes töltőkarja

Beals Navy jellegzetes töltőkarja

1858 nem csak Beals szabadalma miatt érdekes számunkra, hanem azért is mert Colt szabadalmai ebben az évben mentesültek az oltalom alól, s vált lehetővé szabad használatuk. A vállalat tervezőmérnökei 1860-ban kezdtek egy olyan nagy tokméretű revolvert fejleszteni, mely már a Colt-féle dobléptetést és rekesztést valamint a Beals-féle dobtengelyt és töltőkart együttesen alkalmazta, hogy a dob a fegyver részleges szétszerelése nélkül is kivehető legyen a keretből. Az új típus 1861 tavaszán került gyártásba, röviddel azután, hogy eldördült a polgárháború első ágyúlövése a Sumter erődnél.

 

A gyártás a .36-os kaliberű – Navy, azaz tengerészeti – kivitellel kezdődött, és összesen 13000 darabot gyártottak a .44-es kaliberű – Army, azaz hadi – kivitel gyártásának 1862. tavaszi megindításáig.

 

A Beals Navy és Army revolverek gyorsan eljutottak az egységekhez, és ahogy az frissen fejlesztett, sok szempontból kiforratlan termékek esetében megszokott, kaptak hideget jócskán a katonáktól. Az egyik legégetőbb problémát a lőkúpok és a kakas viszonya okozta. A Beals revolvereket úgy tervezték, hogy a kakas „száraz” sütéskor ne érje el a lőkúpot, csak akkor, ha a csappantyú már fel van helyezve. A Remington cég gyártási toleranciáival azonban ebben az időszakban még voltak gondok, így gyakran esett meg, hogy a higanyfulminátos csappantyúelegytől kissé már erodált lőkúpokon nem sültek el a csappantyúk, így lőképtelenné, használhatatlanná vált a fegyvert.

 

A Beals Navy-k és Army-k könnyen felismerhetőek a cső tetejébe nyomott feliratról: „BEALS’ PATENT. SEPT. 14. 1858”. Csak a legutolsó átmeneti (Beals – Elliot) modelleken jelenik 1861-es évszám a csövön. Az idézett felirat található így 15000 db Beals Navy és 1900 Beals Army revolveren.

 

Elliot Army és Navy revolverek

 

A fegyvertípus történetének következő lépcsője némiképp kilóg a sorból. A típus könnyen felismerhető egyrészt csőfeliratáról: „PATENTED DEC. 17, 1861, MANUFACTURED BY REMINGTON, ILION, N. Y.”, másrészt szokatlan töltőkarjáról. Az Elliot-féle szabadalom a fegyver módosított töltőkarjára vonatkozott. William H. Elliot 1861. december 17-én kapott szabadalmi védelmet újítására a 33932-es szám alatt. Elliot töltőkarjának felső oldala egy hosszanti bemarással rendelkezett, melynek köszönhetően a dobtengely a töltőkar felcsukott állapotában is előre volt húzható. A tengely kialakítása is szokatlan volt: az alsó oldalán egy hosszanti sínt alakítottak ki, mely a töltőkar tetejébe mart hosszanti vájatba illeszkedett. A töltőkart egy kis laprugó rögzítette betolt állapotban.

 

Ellliot szabadalma

Ellliot szabadalma
Samuel Remington ezt a fegyvert prezentálta a Fegyverzeti Ellátó Osztálynak, mint az 1860 Colt Army felváltására alkalmas fegyvert. A hivatal szinte azonnal rendeléseket adott le a fegyverre, de a csapatokhoz került revolverek megítélése mégsem volt tökéletes. Ha a katona ugyanis nem tolta vissza megfelelően a dobtengelyt, akkor a szerkezet elakadhatott könnyen. Remington egyszerűen orvosolta a hibát: visszatért a régi, Beals-féle töltőkar megoldáshoz.
 

Old Model Army - Elliot Army

Old Model Army – Elliot Army

A következő modell neve már ismerős lehet minden történelmi fegyvereket szerető lövésznek: a New Model, azaz „új modell” nevet a cég azért adta a fegyvernek, hogy megkülönböztesse azt az Elliot-féle „régi modelltől”, azaz Old Model-től. Így alakulhat ki az a faramuci helyzet, hogy az Old Model Remington csövén 1861-es (Elliot-féle szabadalmi) évszám, míg a New Model csövén 1858-as (Beals-féle szabadalmi) évszám szerepel.

 

Az Remington-Elliot Army és Navy revolverek gyártása mindössze hat hónapig tartott. Ez idő alatt 4500 Navy és 8-10000 Army került az északi csapatokhoz az 1862-es év során.

 

A New Model revolverek

 

Álljunk meg egy pillanatra az elnevezésnél. Gondolom, most már a kedves olvasónak is összeállt a kép, hogy miért nem nevezhetjük 1858-as modellnek a jó öreg New Model Army és Navy revolvereket. Azt hiszem az „1858-as Remington” név amolyan kései kori gyűjtői keresztelő eredménye lehet, hiszen a hivatalos dokumentumokban elvétve sem találunk utalást ilyesmi terminológiára. Az pedig gondolom már világos mindenkinek, hogy az 1858-as évszám sem a gyártás, sem a szolgálatba lépés évének nem felel meg. Tehát ha egy ilyen Remingtont veszünk a kezünkbe, maradjuk csak a régi terminológiánál, és hívjuk egyszerűen New Model Army, Navy, stb… néven.

 

Remington 1863-as szabadalma

Remington 1863-as szabadalma

A régiről új típusra váltás azonban nem kampányszerű volt. A Fegyverzeti Ellátó Osztály Old Model-t sújtó kritikája váratlanul érte a céget, így lépésről, lépésre kellett kisebb nagyobb módosításokat eszközölni az Elliot-féle megoldásokon. Ennek köszönhetően átmeneti modellek is születtek, hisz akkora volt az igény a revolverek iránt, hogy a gyártás nem állhatott meg egy pillanatra sem, a régi alkatrészeket pedig mind fel kellett használni. Sőt arra sem volt idő, hogy a megkritizált revolvereket módosítsák, kellett a gyártó kapacitás az új fegyvereknek.

 

A Beals-féle töltőkarhoz történő visszatérés mellet számos apró módosítás történt a kakason, kereten, a töltőkar rögzítőn, valamint 1863 árpilisára már minden gyárat elhagyó revolver dobja rendelkezett biztonsági nyugasszal a lőkúpok között. Az első 10000 db Army és 1000 db Navy revolver esetében a csövön már visszatért ugyan az 1858. szeptember 14-i Beals szabadalmi dátum, de a „New Model” felirat még hiányzik a fegyverről: „PATENTED SEPT. 14, 1858, E. REMINGTON & SONS, ILION, NEW YORK, U.S.A.”.

 

 Remington New Model Army szétszedve

Remington New Model Army szétszedve

Mint azt láthattuk, 1863-ig a fegyverek gyártása az 1858-as Beals és az 1861-es Elliot-féle szabadalmak alapján történt, de érdekes módon a gyárban senkinek nem tűnt fel, hogy a teljes fegyver szabadalmi védelmére nem került sor. Samuel Remington 1863 elején pótolta a hibát, s 1863. március 17-én 37921-es szám alatt kapott szabadalmi védelmet megoldásaira. Jobb későn, mint soha…

 

 Csőfelirat eredeti New Model Army-n

Csőfelirat eredeti New Model Army-n

Az új dátum azonban nem jelent meg a fegyvereken 1870-ig, sőt ezután is a régi Beals-féle dátummal közösen használták. A polgárháború idején gyártott összes New Model revolver csövén így a következő felirat volt olvasható: „PATENTED SEPT. 14, 1858, E. REMINGTON & SONS, ILION, NEW YORK, U.S.A. NEW MODEL”.

 

A .44-es Army típusból 1863-1875 között megközelítőleg 130.000 db-t, a .36-os Navy modellből pedig 1888-ig kb. 32.000 db-ot gyártottak.

 

Egyéb Remington New Model revolverek

 

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a klasszikus Navy és Army modelleken kívül más revolvert nem is gyártott a cég. Nos ez is egy tévhit. A New Model elnevezés alatt még igen érdekes, viszonylag nagy számban gyártott modelleket is találunk. Nézzük őket szép sorban:

 

New Model Belt revolver


 New Model Belt

New Model Belt

A .36-os, hatlövetű New Model Belt revolverek némiképp kisebb tokmérettel készültek, mint a hagyományos Navy-k. Csövük 6,5”-es hosszal bírt. Single Action változatából 1863-1888 között 2500 db készült a hagyományos Beals-féle 1858. szeptember 14-i szabadalmi dátummal. Double Action változata Rider 1858-as szabadalma alapján készült, és szintén 2500 db készült belőle.

 

New Model Police revolver


 New Model Police

New Model Police – alul, New Model Army – felül

.36-os ötlövetű perkussziós revolverek voltak 3,5”-es, 4,5”-es, 5,5”-es és 6,5”-es csőhosszal. 186-1888 között mintegy 17.000 db készült belőlük. A csövön két szabadalmi dátum – az 1858-as és 1863-as – látható.

 

New Model Pocket revolver


 New Model Pocket

New Model Pocket – felül, New Model Army – alul

Ötlövetű. .31-es kaliberű revolverek, melyeket legjobban talán a Pietta-féle replika alapján ismerünk. 3,5 és 4,5”-es csőhosszal készültek, eleinte réz- majd acéltokkal. 1863-1888 között 26.000 db-ot gyártott a cég. A csőfelirat kettős szabadalmi dátummal bír, mint a New Model Police esetében.

 

Töltények

 

A csappantyús revolvereket – és minden perkussziós revolvert – a háború folyamán öt különböző tölténnyel töltöttek. A legegyszerűbb volt a fegyvert tölteni lőporflaskából, golyóval, vagy kúpos lövedékkel, de mivel ez hadi körülmények közt lassú és komplikált, így már az első Coltok rendszeresítésekor is papírtöltényeket készítettek a katonák. A háború első évében még minden perkussziós revolver mellé egy öntőformát is kiutaltak a katonáknak, de az önálló lövedékkészítés hadi körülmények közt a legritkább esetben lehetséges, így ezek az eszközök gyorsan kikoptak a felszerelési tárgyak közül. A lövedéket és lőport egyesítő töltényeknek három típusát gyártották. Hagyományos, a puskatöltényekhez hasonló szerkezetű 3 lapból hajtogatott töltények voltak az elsők (revolver paper cartridge), ez a típus volt az, melyet az 1861. évi Fegyverzeti Szabályzat is ismertetett. Ezeknél a lőportöltet egy kis papírfiolában volt, melyet fel kellett harapnia a katonának, hogy a lőport a kamrákba önthesse, majd a lövedéket a csomagból kiszabadítva azt a porra nyomta a töltőkarral.

 

 Repro revolver paper cartridge

Repro revolver paper cartridge

Gyorsabb, egyszerűbb megoldást jelentettek a kicsomagolás nélkül tölthető új fejlesztésű töltények, melyekkel a privát szerződött tölténygyártó cégek egymás után jelentkeztek a Fegyverzeti Hivatalnál. A töltényekre pedig szükség volt, ahogy a fegyverek gyors töltésére is, így szolgálatban álltak nitrált papír hüvelyű töltények (combustible envelope cartridge), állati eredetű hártyákba csomagolt lőporral szerelt töltények (seameless skin cartridges) és préselt lőporral szerelt töltények (pressed powder cartridges). Mindhárom megoldás lehetővé tette, hogy a katona egyben töltse a lövedéket és a lőport a kamrákba, gyorsítva a töltési folyamatot.

 

 Repro combustible envelope cartridge

Repro combustible envelope cartridge

Mind a Konföderáció, mind az Unió Fegyverzeti Szabályzata azonos előírást fogalmazott meg a .44-es revolver töltényekkel szemben: 30 grain lőpor és .460” átmérőjű, 216 grain tömegű lövedék (.36-os kaliberben 17 grain lőpor és egy .39” átmérőjű, 145 grain tömegű lövedék volt a hivatalos töltet. A lőpor szemcsemérete azonos volt, mint a puskatöltények esetében. Az állami gyárak által gyártott lőpor 0,7-1,5 mm közötti szemcsékkel bírt, melyeket szitákkal választottak el a nagyobb szemcséktől. Ez a méret nagyjából a mai 2Fg szemcseméretnek felel meg.

 

A számos beszállítónak köszönhetően a töltények lőportöltete a gyakorlatban széles palettán, 20 grain és 30 grain mennyiség között változott. A hadi töltényeket csak kúpos lövedékekkel szerelték, melyek tömege 200-280 grain között mozgott, átmérőjük pedig .452-.468” között. Jellemző a háború kaotikus voltára, hogy hiába létezett pontos specifikáció a töltények műszaki tartalma tekintetében, mégis minden beszállító maga dönthette el, hogy mit tesz a tölténybe. Nem csak a lőpor mennyisége változott gyártóról gyártóra, hanem a felhasznált lőpor típusa is. Mivel az állami gyárak nem bírták lefedni a háború teljes igényét, ezért számos magánüzem is beszállított az állami és privát tölténygyáraknak. Persze ennek megfelelően igen gyakoriak voltak a reklamációk a csapatok részéről: gyönge minőségű lőporok, pontatlan fegyverek, tölténytartóban széteső töltények. A Remington cégnek nem volt saját tölténygyára, így a cég fegyvereit kénytelen volt úgy tervezni, hogy azok a hadseregnek szállított összes típusú, gyártmányú tölténnyel megbízhatóan működjenek.

 

A töltényeket a katona hatos egységcsomagokban kapta, melyekhez 7 vagy 8 csappantyút mellékeltek.

 

Az eredeti New Model Army

 

A képeken látható New Model Army revolvert 1864. júniusában adta át a New York-i arzenálnak a cég. A fegyver markolatán látható kartus alapján Gilles Porter (GP beütőjel) volt a fővizsgáló, aki az elkészült fegyvert az állam nevében megvizsgálta, és hadi használatra alkalmasnak minősítette. A fegyver .44-es űrméretű. A cső huzagolása progresszív, vagyis a huzagspirál gyorsabb a torkolatnál, mint a csőfarnál. A cső öt huzaggal rendelkezik. Az űrméret névleges .44-es, mivel a cső barázdák közt mért átmérője 0,456-457”, az oromzatok közt mért pedig 0,442-443”.

 

 

 

 

 

 

A Pedersoli Remington Pattern revolver

 

 

 

A cég az 1863. évi New Model Army pontos mását készítette el. A cső „PMG” (Pedersoli Match Grade) cső, vagy versenyzésre finomított, precíz üregelő tuskés huzagolással ellátott versenycső. A huzagemelkedés igen gyors, 1:19”, ami egészen kicsi töltetek használatát is lehetővé teszi. A hét huzaggal rendelkező cső a barázdák között .450”-es. A fegyver számos világ- és Európa bajnokságon szerzett már érmet. A lövészek kényelme érdekében a markolatok kissé dagadtabbak, mint az eredetiek, és egy csere markolathéjat is ad a cég a fegyverhez, melyet a lövész saját kezére alakíthat. A fegyver tokja kovácsot acél, melyet forgácsolással alakítanak a végleges formára (tehát nem öntött acél, mint több más gyártó fegyvere esetében). Az irányzék fecskefarkas rögzítésű, tehát oldal irányban könnyen állítható.

 

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.