Gewehr 98 – Az első világháborús német hadipuska

- Hadtörténelem
- Magazin
Nincs hozzászólás

Ambergi Gewehr 98 tökéletes állapotban

Rövid cikkünkben a Gewehr 98 első világháborús hadipuskát mutatjuk be ismertetve tervezésének történetét, fotókkal gazdagon illusztrálva.

Azt hiszem, hogy a Mauser 98k puskákat nem kell senkinek sem bemutatni. Ma is kitűnő sport- és vadászfegyverek, elpusztíthatatlan zárszerkezettel. Sok fordul meg közülük üzletünkben, s mindig meg kell jegyezzük, hogy milyen komoly technikai tartalommal bírnak ma is.

„Ami tökéletes, azt nem kell tovább fejleszteni.” Mondja az ismert szuahéli bölcselet. Azonban semmi sem született tökéletesnek, bár elképzelhető, hogy egy tökéletes eszköz elődje is tökéletes volt. Vagy az elődje elődje. Vagy annak az elődje… Na jó, abbahagytam.

A hosszas bevezetést rövidre fogva: az elmúlt hetekben nagyszerű alkalmunk nyílt arra, hogy a 98k karabély közvetlen elődjét, a Gewehr 98-at fotózzuk, tapogassuk végig. S tehettük ezt egy igazán különlegesen szép állapotban fennmaradt fegyverrel, ami tovább növelte az üzlet padlóján az egy centiméterre eső nyálcseppek számát. De nézzük, hogy pontosan milyen előzmények vezettek azt első világháborús Mauser puska rendszeresítéséhez.

Az ördögi francia puska

Mle 1886 Fusil, avagy a francia Lebel ismétlőpuska

A fegyver gyártása 1898-ban kezdődött – ki hitte volna, a névben szereplő 98-as szám éppen erre az évszámra utal -, a fegyver története azonban kicsit több, mint egy dekáddal korábbra nyúlik vissza. 1886-ban a francia haderő nagyot ugrott a lőfegyver-történelemben, mikor rendszeresítette a világ első olyan kiskaliberű – 8mm-es lőszert tüzelő – hadipuskáját mely lövedékét nem a hagyományos füstös lőpor, hanem a nitro cellulóz alapú gyérfüstű lőpor hajtotta. A lépés egycsapásra elavulttá tette a az összes feketelőporral működő hadipuskát, kellemetlen perceket okozva a német hadvezetésnek, mely ekkoriban az 1871/84 ismétlőpuskákkal tartotta a lelket katonáiban. Az új hajtóanyag jelentősen növelte a gyalogsági tűzfegyverek hatékony lőtávolságát, miközben abban is segített, hogy a tüzelő katona az ellenségtől rejtve maradhasson a füst szinte teljes elmaradásának köszönhetően. Jóval laposabb lett a lövedék röppályája is. A feketelőporos lőszert tüzelő ismétlőpuskák 20-24 g-os ólom lövedékei 400-440 m/s körüli torkolati sebességgel „cammogtak”, s ez a sebesség nem is volt tovább növelhető, mivel mindenféle papírtapaszolás és zsírozás ellenére nagyobb sebesség felett a lövedékek elkenődtek a csőben. Ilyen esetben a huzagolás nem tudta rendesen megforgatni a lövedéket, valamint a csőben jelentős ólomlerakódás is kialakult, amely rontotta a pontosságot. Nicolas Lebel alezredes azonban ezt a gondot is megoldotta: a lövedéket nem csak hogy füstnélküli porral hajtotta meg, de rézköpennyel is ellátta, amelynek köszönhetően a huzagolás sokkal biztosabban fogta meg a csövet 610-700 m/s közötti sebességgel elhagyó projektilt.

A Lebel csőtárral bírt, melyet az ágyazásba építettek. Nyolc lőszer befogadására volt képes és alkalmas volt hegyes lőszerek használatára is. A csőtáras ismétlőpuskák általában nem szeretik a hegyes lövedékeket, mert a csúcs könnyen elsütheti az előtte elhelyezkedő lőszert, ami nyilvánvalóan nem egészséges sem fegyverre, sem emberre. A Lebel puskán ezt a problémát úgy hidalták át, hogy a lőszerek formájuknak köszönhetően nem tudtak úgy rendeződni, hogy a lövedékcsúcs a másik lőszer csappantyújára mutasson. Sőt, a hüvely fenekén még egy hornyot is kialakítottak, hogy a hegy el se mozdulhasson a neki szánt pozícióból.

Németországnak volt félnivalója Franciaországtól. A két kontinentális hatalom mind katonai, mint politikai szempontból egymásnak feszült, szövetséget épített maga körül. A háború magjait már az 1871-es háborúban elvetették. Németországnak lépni kellett, méghozzá igen gyorsan.

A Gewehr 1888

Gewehr 88 – inkább Mannlicher mint Mauser

Németország gyorsan reagált a kialakult kedvezőtlen helyzetre. Önálló bizottságot hozott lére, melynek egyetlen feladata volt a megfelelő puska és lőszer megtalálása, mely felveheti a versenyt Lebel találmányával. A Model 1888 Comission Gewehr (vagy más néven Reichgewehr) azonban nem a korábbi Mauser szerkezetekre hajazott, sokkal inkább az osztrák Mannlicher-féle zárszerkezetre. A fegyver zárdugattyúja forgó zárfejjel és Mannlicher-féle töltőrendszerrel bírt. A csövet és huzagolást a francia Lebel puskákról másolták.

A puskához frissen rendszeresített Patrone 88 lőszer sem éppen német kútfőből pattant ki. Sokkal inkább a svájci tervezésű katonai lőszer másolata volt palackos, hornyos hüvellyel, 8,08 mm-es kerek fejű lövedékkel töltve. A lőszer töltete egybázisú füstnélküli lőpor volt.

A fegyverek jelentős hányada Ausztriában, a steyeri gyárban készült, így kompenzálva a felhasznált szabadalmak ellenértékét. Az M1888 puskák egyáltalán nem örvendtek köztiszteletnek, mivel a rendszeresítés után számos probléma merült fel velük, melyek egy része a lőszer elégtelenségére vezethető vissza. Gondot jelentett a fémlemezből készített csőköpeny is, mely elsődleges feladata az lett volna, hogy megakadályozza a cső és ágyazás érintkezését, hogy így növelje a puska pontosságát. A csövön végigfutó fémtubus alatt azonban igen gyorsan megindult a cső rozsdásodása.

A fegyver egyik gyártója a Ludwig Löwe gyár volt, mely tulajdonosa zsidó ember volt. A lőport gyártó cég tulajdonosa is izraelita volt, aminek köszönhetően a kor antiszemita hangulatában rásütötték az igaztalan bélyeget mindkét vállalkozásra miszerint készakarva okozták a gondokat. A fegyver gúnyneve „Judenflinte” lett.

1894-95-ben a a fegyver és lőszer rendszer pontosságának növelése érdekében a hadsereg megváltoztatta a cső specifikációját. Az eredeti cső az oromzatok közt 7,9 a barázdák között pedig 8,1 mm átmérővel bírt. 1895 után a barázdák közötti átmérő 8,2 mm-re bővült, amitől a hadvezetés nagyobb pontosságot remélt. A lőszer ekkor még változatlan maradt.

A Gewehr 1898 fejlesztése

A Mauser-féle Gewehr 98 szerkezete

A Mauser testvérek nem pihentek mindeközben. A német mérnöki önérzetet nyilvánvalóan sértette, hogy nem teljesen saját fejlesztésű, és nem teljesen tökéletes fegyverekkel harcolnak fiaik – ekkor még elsősorban a gyarmatokon. Paul Mauser ezért egy, a maga nemében valóban tökéletes, fegyverbe öntötte az összes tudását. 1895-ben szabadalmaztatta új ismétlőpuskáját, mely már az erősebb lőszerhez készült, s nem rendelkezett az M1888 puska gyermekbetegségeivel. A fegyver középágytáras, forgó tolózáras ismétlőpuska volt, melyet a német Gewehr-Prüfungskommission (fegyver vizsgáló bizottság) 1898-ban rendszeresített.

Német katona stúdiófényképen Gewehr 98-cal és feltűzött, szép hosszú bajonettel

Az új fegyver nem csak a korábbi német modellnél volt fejlettebb, de a korszak legkorszerűbb, legmegbízhatóbb gyalogsági puskája került a német katonák kezébe. Erős, modern formájú lövedékkel szerelt lőszert tüzelt, szerkezete biztonságos, reteszelése erős, kezelése igénytelen volt. A beépített középágytár is sokkal modernebbnek volt tekinthető, mint a francia Lebel puskák csőtáras rendszere, s a töltőléces német töltési mód is korszerűbb volt, mint akár a Lebel akár a Mannlicher-féle töltési módok.

Az új típusú fegyverrel 1901-ben szereltét fel az első egységeket. Elsőként a Kelet Indiai Expedíciós Erőket, majd a haditengerészetet és három válogatott porosz hadtestet fegyvereztek át. A puskákat a Mauser fegyvergyár, a Német Fegyver- és Lőszergyár (DWM), a Sauer & Sohn, a Waffenwere Oberspree, a V. Chr. Schilling gyár és a Simson gyártotta, valamint az ambergi, danzigi, erfurti, lipcsei és spandaui állami arzenálok.

1905-ben modernizálták a lőszert is. Megnövelték a lövedék átmérőjét 8,2 mm-re, tömegét csökkentették, formáját csúcsosra változtatták, az egybázisú lőport pedig modernebb kétbázisúra cserélték. Ez volt a 8x57S lőszer, a későbbi – ma is sikeres – hadilőszer közvetlen elődje. A Gewehr 88 puskák egy részét is átdörzsárazták az új lőszer méreteinek megfelelően. E puskák típusjelzése Gewehr 88/05 lett.

Mauser szerkezete

A fegyver forgó-tolózáras reteszeléssel bír, s két reteszelőszemölcse elöl, a töltényűrnél helyezkedik el. A kétsoros középágytár öt lőszer befogadására alkalmas, s azt az ágyazás teljesen rejti. Bár a tár kisebb kapacitású, mint a francia konkurencia esetében, ezt ellensúlyozza gyors, akár lőszerenkénti tölthetősége. Ez előrelépés a korábbi Mannlicher rendszerhez képest, mely csak kerettel volt tölthető. Az elsütőszerkezetet a katona a zár megnyitásával feszíti meg.

Harci tapasztalatok

Lövészárokban… hátrány volt a hosszú cső és bajonett

A puska jól vizsgázott a gyarmatokon, de az igazi próbatétel természetesen a hasonlóan korszerű hadseregekkel vívott európai háború volt. Az I. világháború azonban rávilágított a fegyver hiányosságaira is. Bár megbízható, robusztus, pontos puskának bizonyult, mégis nehéz volt kezelése a lövészárkokban, ahol a hosszú cső és a hosszú bajonett hátrányt jelentettek. Nem véletlen, hogy háború utolsó éveiben a bajonett hosszát jelentősen csökkentették.

A fegyvernek készült karabély változata is. Már a háború éveiben megjelent a Karabiner 98a típusjelzésű fegyver, melyet rohamcsapatoknak, lovasságnak és egyéb más rendeltetésű csapatoknak szántak. A nagy háború után 1923-ban újabb karabély változata készült, mely tervezését a versailles-i béke tett szükségessé, mely csak karabély méretű gyalogsági fegyverek gyártását tette lehetővé. A Karabiner 98b jelentette az egyenes utat a II. világháború legendás karabélya, a Karabiner 98k felé. De ez már egy másik történet.

Németh Balázs