Forsyth kémiai gyújtású sütési rendszere

A fejlesztési folyamat már az ezerhétszázas években megindult, mikor is egy francia tudós, Count Claude Louis Berthollet a fulminátokkal, fémes kémiai vegyületekkel kezdett kísérletezni, melyek ütésre robbantak. A francia polihisztor azzal is kísérletezett, hogy a hagyományos feketelőport fulminát vegyületekkel helyettesítse, de e tevékenység eredménye csak néhány felrobbant fegyver és műhely lett, mivel ezek az anyagok tökéletesen alkalmatlanok a lőpor kiváltására. A fulminátok fegyvertörténeti szerepüket Dr. Alexander John Forsythe-nak köszönhetik.

 

Forsyth pap volt, a vadászat szerelmese és az ezernyolcszázas évek elején kezdett higanyfulmináttal kísérletezni. Mivel elkötelezett lövész és tudós is volt egyben, megfigyelte, hogy vadászat során a kovás fegyverek felporzó serpenyőjének lobbanása túl korán riasztja meg a célba vett vadat. Ennek a megfigyelésnek hatására kezdett el kutatni kiváltó anyagok után, de a főtöltetként való használat helyett iníciáló anyagként kívánta használni az új kemikáliákat. A fulminátot egyéb gyorsan égő, de stabil vegyületekkel elegyítette, melynek köszönhetően biztonságos, de gyors, szinte azonnali gyújtást tudott elérni, mely mellőzte a kovás lakatok serpenyőjének feltűnő és lassú lobbanását.

 

1807-ben szabadalmaztatta találmányát, és tervezett hozzá egy fegyvereken használható elsütő szerkezetet is, az „kölnis üveg” (scent-bottle lock) lakatot. A szerkezet egy tároló tartállyal rendelkezett, melynek 90 fokban történő elfordításakor egy adag iníciáló port juttatott a kakas alá, tűzkésszé téve ezzel a szerkezetet. Az új sütési mód meglehetősen gyorsan elterjedt sportvadász körökben, de hadi felhasználását továbbra is veszélyessé tette, hogy szerencsétlen esetben a teljes tároló felrobbanhatott. Forsythe ezért tovább folytatta a fejlesztést, és először gumi arábikummal keverte a fulminátot és kis pogácsákat készített belőlük, majd később apró rézhengerekbe töltötte azt. Az így kialakított egységnyi indító töltetet a gyúlyuk melletti serpenyőbe kellett helyezni, ahol a kakas arra rá tudott ütni. Bár a rézkupakos csappantyú feltalálása nem Forsythe-hoz köthető, kísérletei kövezték ki az egybeszerelt lőszer megalkotásához vezető utat, s nem utolsó sorban megbízhatóbbá, pontosabbá tette a vadász és hadi fegyvereket.

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.