Esőben vadászni elöltöltővel

IMG_1109A feketelőpor nem szereti a vizet. Azt hiszem erről nem kell meggyőzzek senkit. Sőt, minimális nedvességtartalom is kétessé teszi működését, így nem véletlen, hogy a vadásznak készülnie kell az esős napokra is, ha elöltöltő puskájával sikert akar elérni.

Az eső elleni védekezésnek két frontja van: biztosítani kell, hogy a töltet megfelelően elműködjön, – vagyis hogy se a csappantyú vagy felporzó lőpor, se a főtöltet ne nedvesedjen át – és védeni kell a fegyvert is a nedvességtől.

Hogy a fegyver elsüljön, amikor kell…

Ez a kérdés férfiemgyűrűber számára mindig és minden körülmények között kulcs fontossággal bírt. Még annyival lehetne kiegészíteni, hogy akkor süljön el, amikor kell, de ez már talán kicsit messzi vizekre vinné hajónkat, úgyhogy kanyarodjunk vissza az esőhöz.

Fontos először is, hogy lehetőleg fegyverünket esőtől védett helyen töltsük meg, hogy betöltésnél se juthasson se a főtöltetbe, se az iníciáló töltetbe nedvesség.

A nedvesség ezek után már csak két oldalról juthat a töltetünkhöz: elölről és hátulról, tehát védekezni is két fronton kell. A csőtorkolat védelme egyszerű. Ha a lövedékünk tapaszolt golyó, mely fojtását kenőanyaggal kezeltük és a kombó szorosan illeszkedik a csőbe, máris van egy légmentesen záró dugónk a lőpor felett. Ha kúpos lövedéket használunk, ahol a kitöltés nem ennyire tökéletes, ott viszont extra védelemre van szükség. Ilyenkor a legegyszerűbb dolog, ha valamilyen vékony anyaggal lefedjük a csövet, például óvszert húzunk rá. És máris magyarázkodhatunk az otthon maradt feleségnek, hogy miért is kellhet ez a klasszikus kiegészítő egy elöltöltő fegyveres vadászatra…. Elhiszi, nem hisz el, legyen nálunk egy darab esős napokra!

IMG_1119Védeni kell azonban az iníciáló anyagot és a lőkúp/gyúlyuk környékét is. Csappantyús fegyverrel könnyebb a helyzetünk, hiszen a lőkúpra a csappantyú szorosan illeszkedik – jó esetben – így már magában is valamennyire vízzáró. Ezt még tovább fejleszthetjük, ha a felcsappantyúzás előtt egy darab méhviasszal dörzsöljük be a lőkúpot, és utána helyezzük fel a kapszlit. Itt olajokat, zsírokat ne használjunk, mert azok hatástalaníthatják a csappantyúelegyet. Hasonló módon oldja meg a problémát a csappantyúra, lőkúpra húzható vékony gumi gyűrű, mely szigeteli a csappantyú száj és a lőkúp érintkezési felületeit.

A kovás fegyverek és az eső

IMG_1109

Waxolás

Más a helyzet a kovás fegyverek esetében. Itt a serpenyő környékét kell méhviasszal bedörzsölni. Én legjobb megoldásnak azt látom, ha a serpenyő és a serpenyőfedél érintkező felületeit végig bedörzsöljük lecsukás előtt, utána pedig a cső és a serpenyőfedél érintkezéséhez dörzsölünk némi matériát. Akkor dolgozunk jól, ha csukáskor a serpenyőfedél érezhetően összenyomja a felkent viaszt.

A kovás fegyverek felkészítésénél álljunk még meg egy pillanatra. A jó, összehangolt kovás lakat létrehozása maga is egy művészet, hát még a működtetésük. Érdemes néhány szempontot még figyelembe venni, mikor az eső/nedvesség és a kovaköves gyújtás viszonyát vizsgáljuk.

Esőcsatornák

Esőcsatornák

Először is időzzünk el egy kicsit a serpenyő környékén. Ha összehasonlítjuk egy Mortimer puska és egy korábbi stílusú Jäger puska serpenyőjét felfedezhetünk egy jelentéktelennek tűnő különbséget: míg a Jäger serpenyője egy darabból áll, addig a Mortimer serpenyőjét mindkét oldalon egy pajzs szegélyezi. Megmondom őszintén, hogy én ezeket a kis pajzsokat valamiféle szikravetőnek képzeltem, valójában azonban még a pajzs elnevezés is hibádzik. Ez a kialakítás azt szolgálja, hogy minél kisebb legyen a serpenyőnek az a felülete, mely esőnek van kitéve, a pajzsocskát és a serpenyőt elválasztó árkok pedig elvezethessék a fegyveren végigcsurgó esővizet úgy, hogy az a felporzóhoz ne érjen. A „vízálló serpenyő” egy másik típusa, mikor a két leválasztott pajzs helyett, csak csatornát marnak a serpenyő két oldalába, vagy a serpenyő peremei kissé ki vannak emelve a síkból, hogy meggátolják a víz illesztések közé folyását.

Mert hiába takarjuk le a lakatunkat, a felporzóra nem csak közvetlenül az esőcseppek veszélyesek, hanem a cső és ágyazás közötti csatornán végigfolyó víz is. Nos érdemes ennek az útját is eltorlaszolni, folyjon másfelé, ne a lakatba. Ezt megoldhatjuk méhviasszal: nyomkodjunk 20-30 cm-re a lakattól egy kis darabot a fa és cső közé, hogy ott kilépjen a víz „medréből”.

Gátépítő

Gátépítő

Vizsgáljuk meg külön is a serpenyőt és serpenyő fedelet. Vegyük ki a lakatot és tartsuk azt fény felé. Akkor jó az illesztése, ha nem szűrődik át a fény közöttük. Ha van rész, akkor szedjük szét, és nagyon óvatosan, kicsi fogásokkal csiszoljuk addig, amíg tökéletes len lesz. Nézzük meg a serpenyő fenekét is. Minél egyenetlenebb a felülete, annál jobban köti majd meg a nedvességet és az égésterméket. Ha simára polírozzuk, sokat javítunk esélyeinken.

Szintén fontos, hogy ha újratöltjük a fegyvert lövés után, töröljük újra szárazra az alkatrészeket, valamint távolítsuk el az égésterméket mind a gyúlyuk környékéről, mind a serpenyőről és serpenyőfedélről. A feketelőpor önmagában nehezen köti meg a nedvességet, égésterméke azonban kitűnő ebben. Ha nem távolítjuk el, az általa megkötött víz hatástalanítja majd a felporzó lőport.

Álljunk meg a felporzó lőpor kérdésénél is. A legjobb felporzó lőpor a Swiss 0B, mely egészen finom granulátummal bír. Ez a nagy energiájú por annak köszönheti érzékenységét és erős lobbanását, hogy az apró szemcsék miatt egységnyi töltete nagyobb égési felületet biztosít, mint a durvább szemcseméretek esetében. A lőporszemcsék pedig a felületükön égnek, vagyis minél nagyobb az égésben résztvevő összfelület, annál nagyobb és gyorsabb a gázfejlődés.

A nagy szemcse felület azonban nem biztos, hogy ideális esőben, hiszen a nedvesség megkötési képessége is jelentősen nagyobb a kis szemcseméretű lőpornak. Esőben ezért inkább váltsunk 4Fg szemcseméretű felporzóra.

Egyéb módok

A császár és király így hordta

A császár és király így hordta

Mindezen megoldások mellett érdemes a lakatot is lefedni. Kiszabhatunk e célra különböző formájú, méretű takarókat. Ezekkel kapcsolatosan két fontos elvárásunk van: egyrészt legyen könnyen oldható, másrészt legyen vízhatlan. Készüljön ezért viaszos vászonból, vagy olajjal kezelt vékony bőrből, és ne tervezzünk hozzá ördöglakat-szerű rögzítési módot. Különösen jó szolgálatot tehet ez kovás lakatok esetében, ahol a kovát és az acélt is védeni kell a nedvességtől, hogy megfelelő szikra keletkezhessen. E lakattípusnál eső esetén közvetlenül a lövés előtt töröljük meg száraz ronggyal mindét alkatrészt.

IMG_1114

Ma már inkább így legyen.

Az esőtől való védelem egy további felülete a fegyver hordmódja. Ha régi festményeket, fotókat megnézünk, látható, hogy a vadász gyakran vízszintes csővel, fejjel lefelé lógatva viseli bal vállán a puskát. E hordmód ma már nem tekinthető biztonságosnak, és nem is javasolt, hiszen a cső ilyenkor könnyen veszélyes irányba mutathat, amit mindenképpen kerülni kell. Régi praktikuma azonban az lehetett, hogy ilyenkor a csőbe nem tud esővíz folyni, valamint a lakat is a puska alatt helyezkedik el, vagyis valamennyire védve van az esőtől. Azért mi is védhetjük fegyverünket az esőtől megfelelő hordmóddal. Ha a puskát vadásziasan bal vállunkra helyezzük úgy, hogy a cső előrefelé áll, a lakatot karunk alá vehetjük, így cserkeléskor is védjük az elemektől.

 

A fegyver védelme

Ha nem akarjuk, hogy fegyverünk károsodjon, fel kell készítenünk a vadászpuskát is az esőre. A fát a pórusok lezárása után olajjal kezelik, így ez nedvességállónak tekinthető. A fém részek azonban rozsdásodni fognak eső után, erre készülnünk kell. Kezdjük a felkészítést azzal. Hogy kivesszük a csövet az ágyazásból, és az összes olyan felületét, mely a fával érintkezik átkenjük vékonyan hőálló gépzsírral. Ne hagyjuk ki a csőszakállat sem. Ez biztosítja majd, hogy ha nedvesség kerül a cső és ágyazás közé, az nem tud majd kárt okozni. Én hasonlóképpen be szoktam kenni a csőrögzítő csavarokat és csapokat is – vagyis minden olyan alkatrészt, melyet nem szerelek ki a fegyverből minden tisztítás alkalmával.

Legyen nálunk mindig két darab száraz rongy és fegyver olaj is. Esős nap után húzzuk ki a csövet olajos tapasszal, és töröljük át száraz ronggyal a fegyvert, majd azt is olajozzuk le. Csak az így kezelt fegyvert tegyük vissza a tokba, ha nem szeretnénk, hogy puskánk idő előtt rozsdavirágokat teremjen.

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.