Eredeti angol mesterlövész puska a lőállásban (cikk és video)

Új országos csúcs 100 méteren 94 körrel

Új országos csúcs 100 méteren 94 körrel

Keveset lövünk fekve. Bár azt is meg kell, valljuk, hogy az elmúlt években azért egyre többször fekszünk be a lőállásba, és a hadipuskás Minié versenyszám tekintetében komoly fejlődés is megfigyelhető. Pedig fekve lőni elöltöltős puskával jó. Számomra különösen kedves versenyszám a például a szabadpuskás Whitworth, mert első értékelhető nemzetközi szereplésem is ehhez köthető. 2005-öt írtunk, és a kilencvenes pontok felsőházába még épp csak bel-bele kóstoltunk egy-két versenyszámban, de 90 felett lőni 100 méteren még komoly eredménynek számított. Nem tudom, hogy akkor mi történt velem, de Euroarms Volunteer puskámmal sikerült 97 kört elérnem, pedig addig a legjobbam sem volt több 93-nál. Ez sokmindenre nem volt elég, de a 11. hely messze elvárásaim fölött volt, és hihetetlen büszkeséggel olvastam a félreírt nevet az eredménykijelzőn: “Nemeth, Bala’ze 11.”

Őszinte leszek. Azóta sem lőttem 97-et 100 méteren. Pár esetben – még EB-n is – sikerült 96-ot lőni, de azóta – immáron 12 éve – ez az országos csúcs. Az álló lövészetre koncentrálva nem maradt sok energia e számokra, de azt hiszem változom. Egyre jobban vonzanak a nagyobb távolságok, sőt az igazi, 1200 yardos „long range” is. Tavaly ősszel botlottam bele egy németországi fegyverbörzén a képeken látató szépségbe. Az angol kereskedő egy gyönyörű eredeti Gibbs, egy szép eredeti Whitworth, és egy csúnyácska Wilkinson kiskaliberű hosszútávlövés puskát árult. Az első kettő messze a költségvetés határán túl volt árazva, a harmadiknak pedig benőtte a csövét a kosz. Olyan ronda volt szegény, hogy angoloktól meglehetősen szokatlan módon még az alkuba is belemet az eladó. Gyorsan elugrottunk rézkeféért és olajért, majd némi suvickolás után megállapítottam, hogy a huzagolás tökéletes. Eredeti Alexander Henry féle gyors huzagolás volt, vagyis épp az a fajta, mint ami az én replika Volunteer puskámban is volt. Ezt Isteni jelnek vettem, úgyhogy már nyílt is a pénztárca, s már született is meg agyamban a mese a 150 eurós puskáról a feleségem részére.

Volt vele munka gazdagon, amíg kulturált állapotba került szegény, de úgy tűnik megérte az időt és pénzt. A több lépcsős rendbetétel után egészen takaros kis puskává lett. Sajnos eredeti irányzékai nem voltak meg, így egy Pedersoli szettel szereltem fel.

A Wilkinson gyár története

Wilkinson trade lable 1850-es évek

Wilkinson trade lable 1850-es évek

Ne lepődjünk meg, ha a név ismerősen hangzik. Igen, ez az a Wilkinson márkanév, melyet Wilkinson Sword felirattal a borotvapengéken, kardokon, késeken láthatunk. A 19. század derekán ugyanis ez a jóravaló vállalkozás fegyvereket lőgyártott, és nem is akármilyeneket! A történet olyan nagy névvel kezdődik, mint Henry Nock, akit leginkább a hét csövű kovás puskájáról szoktunk ismerni, de ugyanakkor számos korszakalkotó fegyvertechnikai újítás is köthető a kitűnő kovás fegyvereket gyártó londoni fegyvermesterhez. Ő szabadalmaztatta például a patent csőfart, mely lehetővé tette, hogy a cső könnyen, egyszerűen kivehető legyen tisztításhoz az ágyazásból. Nock 1804-ben halt meg, végrendeletében vállalkozását műhelyvezetőjére, vejére, James Wilkinsonra hagyta. James ragaszkodott a „Nock” névhez, ezért hogy maximálisan kihasználja annak reklámértékét úgy hirdette magát, mint „James Wilkinson, az elhunyt Henry Nock úr utóda és veje.”. Jamesnek 1794-ben fia született, akin apósáról Henrynek neveztek el. A fiatal Henry, a kor szokásainak megfelelően 1824-ben csatlakozott apja cégéhez. Innentől a vállalkozás „James Wilkinson & Son” néven működött tovább. 1827-ben a vállalkozás átköltött London egy frekventált negyedébe a Pall Mall street 27. címre. James és fia Henry sikerre vitték a vállalkozást. Nem volt véletlen az új telephely választása sem, ugyanis a Pall Mall street 26-ban ekkor a hadsereg fegyverügyi hivatala működött…

1844-ben új taggal bővült a vezetés. John Latham, a vívás és kardok elismert szakértője csatlakozott Wilkinsonhoz, és megindult ezzel a kard és késkészítés is a gyárban. Mind az állami, mind a civil piacra szánt fegyverek gyártása felgyorsult. Henry 1861-ben hagyta itt a földi világot, a vállalkozást pedig Latham vitte tovább, egyre kevesebb energiát szentelve a lőfegyvereknek, ugyanakkor egyre nagyobb mennyiségben és választékban gyártva a vágóeszközöket.

A Wilkinson puska

A képeken látható puska az Alexander Henry féle huzagolással rendelkezik: a spirál 7 oldalú poligonból áll, mely lapjainak találkozásában ék-szerű kitüremkedés fut végig. A huzagemelkedés 1:20” vagyis hosszú lövedékek tüzelésére találták ki. A kaliber 0,451”, és úgy mint más hasonló brit puskák esetében. A fegyver az 1850-es évek második felében készülhetett. A cső 33” hosszú, és kampós-ékes rögzítésű, vagyis könnyen kiszerelhető szállításhoz, tisztításhoz.

A töltet

Őszinte leszek. Semmit nem kellett végül is változtassak azon a töltettel, mellyel a replika Volunteer puska jól lőtt. A töltet finomítgatása helyett sokkal többet számított a folyamat, ahogy elkezdtem összeszokni a puskával. A feltámasztott lövészetek ígéretesek voltak 60 grain Swiss 3Fg töltéssel és 450 graines 0,451”-re kaliberezett Lyman Volunteer lövedékkel, de ismét bebizonyosodott az, amit már többször tapasztaltam: jobban lövök kézből, mint feltámasztásból. Az első szabály szerint végiglőtt sorozat eredmény 92 kör lett, az első versenyeredmény pedig 94 körös új országos csúcs lett Tabon. Sokat nyomott a latba az áprilisi németországi edzőtábor, mely után kikukáztam a puskaszíjaimat, és lecseréltem őket 4 cm széles, 4 mm vastag szíjakra. Ezek nem nyúlnak lövészet közben, vagyis a szíj miatt biztosan nem vándorolnak majd a lapon a találatok.

wilkinson019

Nos, nem lesz itt gond. Irány a kismartoni Európa Kupa május végén!

Németh Balázs

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.