Erdei őzvadászat – Gondolatok az elöltöltő fegyveres vadászatról

Tizenkét éves elmúltam, nem kellett már a leszálló nappal pihenni térnem, gyakran elkísérhettem apámat vagy valamelyik nagybátyámat délutáni cserkészésre. S noha őzlövési engedélyt egyelőre nem kaptam – pedig, jaj mennyit reménykedtem benne nyárhosszat – az „erdei őzbak” vadászatának varázsába, magánéletének sokféle titkába jócskán bepillanthattam. Feltárult előttem az a szinte felmérhetetlen különbség, ami a gyalogosan belopott, szakértő vadászfurfanggal „kidolgozott” erdei őzbak meg a kényelmes barkácsoló-kocsin közelített, mezei őzbak közt mutatkozik! Őzbak mindegyik. Jó bor mindegyik. De az előbbi tokaji aszú, az utóbbi meg homoki vinkó.”

(Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött…)

 

Széchényi Zsigmond szavai ma is megdobogtatják minden vadász szívét, s különösen közel állnak az olyan vadászok gondolkodásmódjához, akik szeretnek megszenvedni nemes vadért. Az erdei vadászat sokszor embert próbáló feladat: hegyen-völgyön, úttalan-utakon cserkelni kilométereket, fák, bokrok, kidőlt fák takarásában közelíteni a kiszemelt vadat néma csendben, ha kell órákat állni egy helyben mozdulatlanul, várva a megfelelő lőhelyzetet, s sikeres vadászat után akár kilométereken át cipelni az elejtett vadat. Az erdőben ritka az ideális lőhelyzet, nem adja a természet könnyen a könnyű célzás lehetőségét. A képzett vadásznak magának kell azt megteremteni, s ehhez ismerni kell a terület adottságait, a vad szokásait és legfőképp önmaga korlátait.

 

Az elöltöltő-fegyverek és a modern vadászpuskák közti különbség nem a pontosság, vagy az elérhető torkolati energia és az ölőképesség terén jelentkezik. Az elöltöltő vadászpuska is teljesíteni tudja a törvényekben előírt torkolati energia határokat (gímszarvas, dámszarvas, muflon esetében 2500 J), pontosságuk sem marad el a modern fegyverekétől, s a megfelelően kiválasztott lövedék hatása sem marad el a modern vadászlövedékek hatékonyságától.

 

Az elöltöltő-fegyverek eltérő jellegét két tényező okozza: egyrészt a fegyverek megtöltése lassabb. Erre lehet hátrányként tekinteni, de előnyként is: a vadász megfontoltabban, jobban előkészítve adja le a lövést elöltöltő fegyverrel, mivel tudja, hogy csak egy esélye van. Előny ez abból a szempontból is, hogy jóval nagyobb esélyt ad a vadnak, mint a modern vadászfegyverek. A második tényező a nehéz ólomlövedékek ballisztikájából adódik: az elöltöltő fegyverből kilőtt lövedékek kezdősebessége jellemzően alacsonyabb, mint a modern vadászlőszerek lövedéksebessége és a régi projektil tömege is nagyobb mint a mai lőszerek esetében. Ennek következménye az íveltebb röppálya, vagyis kisebb távolságon belül lőhetünk a fegyverrel célpontáthelyezés, irányzékállítás nélkül. Míg egy modern vadászlőszer optimális belövési távolsága 160-200 m között mozog, addig ez a távolság elöltöltő vadászpuska esetében 80-100 m. Csak ezen a távolságon belül marad a lövedék röppályája a célzóvonal feletti és alatti 4-4 cm-es magassági szórásban.

 

Az erdei vadászat ezért nagyszerűen megfelel az elöltöltő-fegyveres vadász igényeinek: a várható lőtávolság az esetek nagy többségében 100 m alatt marad, a vad belopása pedig felejthetetlen élményt ígér. S ezzel el is érkeztünk az elöltöltő fegyveres vadászat egyik legfontosabb értékéhez: egy erdei őzbak trófeája talán soha nem lesz akkora, mint egy alföldi baké, mely jóval kedvezőbb területen cseperedik fel. Az elöltöltő fegyveres vadász talán soha nem fog aranyérmes trófeát akasztani vadászszobája falára, de mindig szeretettel fog emlékezni minden vadászat sikerére, kudarcára, mert számára az élmény az elsődleges cél.

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.