Ember a fegyver mögött: Napóleon brit csodálója

news_image_244Napóleon zsebpisztolya nem ismeretlen a gyűjtők előtt – a fegyver mögött azonban egy extravagáns brit férfi áll. Ismerkedjünk meg a korszak egyik leghíresebb sportemberével, aki megpróbálta megvásárolni a császár barátságát!

Az 1802-es Amiens-i békét követően elhallgattak a fegyverek Európában. Tuileriák palotájában egymást érték az estélyek: a franciák és az angolok ünnepelték a közös békét. Ezen az estén a portugál nagykövet és a brit haditengerészet tisztjeinek tiszteletére tartottak fogadást. A sok díszes egyenruha és elegáns frakk közül kitűnt egy extravagáns bonviván, akit Géraud Duroc vezérkari főnök – nem mellesleg a palota kormányzója – sietve mutatott be az Első Konzulnak. Bonaparte üdvözölte a férfit, és megköszönte nagylelkű ajándékát: egy háromcsövű kis zsebpisztolyt, amelyet Duroc közreműködésével juttatott el hozzá az angol néhány hónappal azelőtt.

Három kékített csöve menettel rögzült a tokra. Minden cső aranyberakással készült – akárcsak a tok, amelyen a véset Napoleon Marengónál aratott győzelmének állít emléket. A fegyver bal oldalán lévő kar segítségével volt kiválasztható, melyik csövet süsse el a szerkezet. A másik oldalon a Thornton család címere kapot helyet. A szerkezet biztosítóval is rendelkezik, melyet a markolat tetején hüvelykujjal lehetett kioldani. A tok alján D.EGG LONDON felirat mutatja, hol készült a fegyver.

A kis pisztoly a kontinens békéjét is szimbolizálhatta volna – de a háború folytatódott, így csak egy rövid fegyvernyugvás mementója maradt.

A fegyvert Thomas Thornton (1757-1823) készíttette Durs Egg műhelyében. Thorton szenvedélyes, igazi sportember volt: rajongott a lég- és a többcsövű fegyverekért. Híres portréján tizenkétcsövű puskájával festették meg, tizennégylövetűjét pedig a mai napig a Liège-i Fegyvermúzeumban őrzik. Idejét nagyrészt kitöltötte a vadászat, a horgászat, a solymászat és a sporuploaded_img_204tlövészet, miközben vagyonokat költött szeretőire is. A „Brit Casanova” emellett nagy pártolója volt a művészeteknek: Rubens és Van Dyck gyűjteményét 1817-ben árverezték el – fedezendő a felhalmozott tetemes adósságait.

Thornton a West York Regiment of Militia kötelékében kezdte meg katonai pályafutását, melynek apja volt előző parancsnoka. A hatalmas vagyon mellé örökségül nyert ezredtulajdonosi címmel azonban az ifjú Tornton rosszul sáfárkodott. 1794-ben súlyosan összekülönbözött tiszttársaival  Roborough Camp-ben, mivel Thornton ezredes a katonákkal húzatta a kocsiján körbe magát a tábor körül. Mivel tettéért hadbíróság elé állították, megsértődött és leszerelt a hadseregtől. Az ügyről kiadott egy sértett hangú pamfletet is „A West York Regiment of Militia tisztjeinek lázítási összeesküvése az ezredparancsnokuk euploaded_img_202llen 1794-ben” címmel.

Mivel a forradalom előtt már bejárta Franciaországot, ezért az 1802-es Amiens-i béke kínálta lehetőséget kihasználva a franciáknál keresett támogatást. Menesztése ezredétől rendkívül megviselte, ezért remélte, hogy Napóleon közben fog járni ügyében, és a francia felső körök támogatásával visszaszerezheti reputációját a seregnél. Miközben sorra járta a vadászatokat szerte Franciaországban, élénk levelezést folytatott Duroc tábornokkal. Ekkor küldte el a Napóleonnak szánt pisztolyt is, kifejezvén odaadását az Első Konzul iránt. A francia hadvezetés kegyesen elfogadta az ajándékot és nagyrabecsüléséről biztosította Thornton-t.

A Tuileriákban Napóleon meghallgatta a bukott tiszt előadását a West York Regiment katonáinak hősiességéről, és arról, mennyire szerették parancsnokukat. Azonban Thornton karrierje lefelé ívelt: a háború folytatódott, a sereghez nem nyert újra bebocsátást. Súlyosan eladósodva, Napóleon bukása után ismét Franciaországban keresett menedéket. Kastélyt bérelt a Loire völgyében és birtokot vásárolt Pont-sur-Seine-ben, ahol „Chambord hercegének” és „de Pont grófjának” hívatta magát. Adósságai azonban csak nőttek, így 1817-ben ismét meg kellett válnia birtokaitól. Párizsba költözött egy bérházba, ahol megalapította a Solymász Klub-ot – a klubélet főként az evés-ivásra és vadásznóták éneklésére terjedt ki.

Thornton egy fillér nélkül halt meg 1823-ban, egyedül vadászkutyái és lova maradtak vele. A fegyver, amivel Napóleont ajándékozta meg, nemrégiben £38,400-ért kelt el egy aukción.

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.