Csappantyú vs. gyutacs

Gyakoriak voltak a minőségi kifogások a magyar gyárak által gyártott töltényekkel szemben, bár ha egy töltény nem sült el, annak a fegyver minősége (lőkúp elégtelensége, főrugó gyengesége, kakas nem megfelelő formája, fog nem megfelelő mérete) éppúgy lehet az oka, mint a hibás csappantyú, gyutacs, vagy lőpor. A kifogások kivizsgálása érdekében a Honvédelmi Bizottmány 1849. márciusában felszólította Láhner Györgyöt és a hadtestek parancsnokait, hogy véleményezzék a rendszerben álló puska lakatokat. A vizsgálat eredménye meglepő volt: 100 gyutacsos töltényből mindössze 2 nem sült el, lőkupakosból már 8 – 10 elcsettenést tapasztaltak, míg a kovás fegyverek esetében 20 – 25 esetben mondott a puska csütörtököt. A parancsnokok egyértelműen a gyutacsos puskák mellett tették le voksukat, így Kossuth haladéktalanul utasította Láhnert, hogy minden javításra gyárba kerülő fegyver lakatját szereljék át gyutacsosra, és új fegyvert csak gyutacsos lakattal gyártsanak eztán. Szintén utasította Chateu Magyarországon dolgozó francia vegyészt, aki egyedül volt képes durranóelegyet előállítani, hogy tanítson ki maga mellé még szakembereket, és emeljék fel a napi gyutacsgyártást 100 000 db-ra.

 

A vizsgálatok során kapott eredmény persze nem jelenti azt, hogy a lőkupakos lakatok nagy általánosságban megbízhatatlanabbak voltak a gyutacsos lakatnál. Ez mindössze arra bizonyíték, hogy a magyar kormány lehetőségeihez sokkal jobban illeszkedett az egyszerűbben gyártható, kevésbé sérülékeny gyutacs. További előnye volt a rézhengernek a kupakkal szemben, hogy viszonylag nagy méret tűréshatárok között is megbízhatóan működni volt képes. Egy gyári értékek szerinti beállítású gyutacsos lakat el tudta sütni a 2 mm átmérőjű, és a 3,5 mm átmérőjű gyutacsot is, míg a lőkupak átmérőjének pontosnak kellett lennie, ellenkező esetben a katona vagy nem tudta volna a lőkúpra helyezni, vagy ha túl nagy, könnyen leeshetett volna harc közben, harcképtelenné téve a fegyvert. A szabadságharc viszonylatában ezért egyértelműen kijelenthető, hogy ésszerű, hasznos döntés volt a gyutacsos gyújtási rendszer preferálása a lőkupakossal szemben. A magyar hadiipar képességeihez jobban megfelelt az Augustin-féle gyújtási mód, miközben megbízhatósága nem maradt el a kapszlis rendszertől.

Forrás: Csikány, Eötvös, Németh: A szabadságharc tűzfegyverei (Kossuth, 2012) megjelenik: 2012. október


KÖVESSEN MINKET A FACEBOOKON IS:

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.