1849. április 26-án Komárom felmentésével sikerrel zárult a tavaszi hadjárat. A tökéletes győzelmet beárnyékolta, hogy Görgei elhibázta az osztrák fősereg bekerítését, amely ezután Pozsony felé hátrált. A magyar hadvezetés válaszút elé érkezett, vagy folytatja az ellenség üldözését a Duna mentén, vagy visszafordulva Buda kockázatos felmentésével próbálkozik meg.

A kudarcokkal teli tavasz után az osztrák sereg még mindig erős volt: Pozsony körzetében a menekülő főerőkkel együtt csaknem 55 ezer katonát tudtak felvonultatni. A magyar sereg kezében volt a kezdeményezés, de szintén súlyos veszteségeket szenvedett a tavaszi hadijárat során. Görgei a Kossuth által ígért erdélyi és délvidéki erősítésekre várt. A helyzetet tovább bonyolította, hogy a császáriak a szorongatott helyzet ellenére ragaszkodtak a budai vár megtartásához.

Az erődítmény önmagában kevés stratégiai jelentőséggel bírt, ám birtoklásával lehetetlenné tette a Lánchídon át az utánpótlások szállítására. A maroknyi helyőrség jelenléte politikai szempontból is kényes kérdés volt. Az önálló magyar kormány addig nem térhetett vissza, amíg ellenséges ágyúk szegeződtek a fővárosra. Kossuth is sürgette Buda felmentését: könnyű, ám szükségszerű győzelemnek tüntetve fel az akciót. Görgei végül a vár megtámadást választotta, mindössze Poeltenberg két hadosztályát küldte Győr felé az ellenség szemmel tartására. Serege nagy részével április 30-án Buda alá indult. Klapkát Debrecenbe küldte, hogy helyettesítse hadügyminiszteri posztján. A vezérőrnagy Budán átutazva szemrevételezte a várat és tapasztalatairól értesítette Görgeit. A levelet csak Nagykovácsiban kapta kézhez, amely alapján egyértelművé vált, hogy az erősség bevétele rendkívül nehéz feladatnak ígérkezik.

Heinrich Hentzi vezérőrnagy

Az új császári főparancsnok, Ludwig Welden táborszernagy a nagysallói csatavesztés hírére döntött Pest kiürítéséről. Jellačić-ot dél felé Eszékre irányította, míg a budai vár védelmére mintegy 5000 fős helyőrséget hagyott hátra Heinrich Hentzi von Arthurm vezérőrnagy irányítása alatt. A tehetséges műszaki végzettségű katona azonnal munkához látott, hogy a vár védelmét megszervezze, bár nagyon bízott annak gyors felmentésben. Első intézkedésében két hónapra elegendő élelmiszerkészlet felhalmozására adott parancsot. Megkezdődtek a várban az erősítési munkák is. A várkapukba torlaszokat kezdtek emelni, a bástyák környékét harántgátakkal és védőárkokkal erősítették meg. A helyőrségben alig pár száz műszaki katona szolgált, így a földmunkákba a reguláris gyalogságot is bevonták, illetve a környékbeli falvakból pénzért civileket toboroztak. A legsürgősebb feladat a vár vízellátásnak biztosítása volt, melyet nagyrészt a Duna partján álló két szivattyútelep szolgáltatott. Magas palánkkerítést emeltek mindkét irányban a Duna partján, melyekhez később jelentős számú tüzérség települt. Az ideiglenes erődítményeket a pesti oldal felöl a Lánchíd lezárásával biztosították. Az utászok felszedték a fapallókat a budai hídpillérig és a vasgerendákat aláaknázták.

A budai vár rosszul védhető erősségnek számított, így Heinzinek és vezérkarának komoly fejtörést okozott a védelem megszervezése. A vár védelme nagyban támaszkodhatott a tüzérségre. A Welden által hátrahagyott és a Királyi Hadiszertárban tárolt régi darabokkal együtt a falakon kezdetben 85, az ostrom utolsó napjaiban 92 ágyú nehezítette a támadók dolgát, melyet csaknem 600 tüzér kezelt.

A körülzárás

A védelmi előkészültek rendben haladtak, de Görgei csapatai gyorsan közeledtek. Heinzi szinte alig tudott néhány fontos munkát befejezni a körülzárásig. A lovas járőrök május 4-én 10 óra tájban ütköztek meg az első magyar csapatokkal. Kmety gyorsan közeledett észak felől a Duna mentén. Knezić hadteste a Hidegkúti úton, Nagysándoré a Budaörsi úton haladt egyenesen a vár irányába. A Duna túlpartján Pest városát Asbóth katonái szállták meg. A császári csapatokat dél felől Aulich zárta körbe, aki előző nap jelentette Görgeinek, hogy Ercsinél hamarosan elkészül az ígért hajóhíd. Levelében kitért egy elfogott osztrák futárra, aki Heinzi friss helyzetjelentését vitte volna a császári vezetésnek. A vár parancsnoka elég gyászos képet festett helyzetéről, panaszkodott a gyengén felszerelt gyalogságáról, valamint a sok sebesült és beteg katonáról.

A magyar fővezér még május 3-án megszövegezte a megadásra felszólító levelét, melyet másnap dél körül, mikor csapatai befejezték a vár körülzárását, szándékozott elküldeni. Az események mégsem alakultak tervei szerint. A fél 12-kor feltűnő magyar előőrsök azonnal kiprovokálták az osztrák ütegek tüzét. A magyar tüzérség ezalatt épp megfelelő pozíciót keresett a környező hegyvonulatokon. Knezić hétfontos ütegeit a Kálvária-hegyre vonultában érték az első lövések. A válasz nem maradt el, a sebtében felállított állásból viszonozni kezdték a tüzet. A magyar válaszcsapáshoz gyorsan csatlakozott a Kis-Sváb-hegyen éppen állásuk kiépítésén fáradozó 12fontos üteg személyzete is. Görgei nem örül a z önkényes akciónak, leállítatta a vár lövetését. A megadásra szólító ultimátum átadása jelenleg elsőbbséget élvezett, melyben 3 óráig adott határidőt Heinzinek a vár átadására. Görgei maga sem bízott abban, hogy ilyen könnyen a kezére kerülhet a vár, így Kmetynek engedélyezett egy megelőző csapás az Felső-Vízműerőd ellen. Ezzel a támadással nyomatékosítani akarta az ostromló sereg elszántságát.

Kmety 1 óra tájban lendül támadásba, amikor Heinzi kézhez kapta Görgei levelét. A magyar ezredes személyesen vezette a támadást. A Fő utca mentén a magyar csapatok zárt alakzatban és rendben nyomultak előre. A horvát határőrök a palánkokig engedték az ellenséget, majd gyilkos kartács és muskétatüzet zúdítottak rájuk. A honvédek rendje gyorsan felbomlott, a szerencsésebb katonáknak sikerült a palánkokra néző házakban menedéket keresni. Sokan elesett és Kmety is a sebesültek között volt, a karján érte a lövés. A kétségbeejtő helyzetet fokozta, hogy a vár ágyúi is lőni kezdték a magyar katonákat. A várbeli ütegek tüzükkel tökéletesen fedezni tudták a palánkerőd felé vezető utcákat.

A Bomba téren (a mai Batthyány tér) álló néhány röppentyű és 6 fontos ágyú bevetése kissé enyhítette a támadókra nehezedő nyomást, legalább a palánkok mögötti ágyúkat el tudták hallgatatni. Kmety újabb zászlóaljat vetett harcba, de képtelen volt közelebb jutni a védműhöz. Görgei látva a görcsös próbálkozást, végül maga adott parancsot a támadás beszüntetésére. Bosszúsan vette tudomásul, hogy Heinzi egy órás tanácskozást után visszautasította ultimátumát. A magyar sereg erődemonstrációja a legrosszabbkor és legkedvezőtlenebb forgatókönyvvel következett be, csaknem 30 honvéd esett és majdnem 140 sebesült meg.

A magyar hadvezetés délután 3 óra tájban ismét elrendelte a vár lövetését. A Gellért-hegyi üteg az I. rondellán és a Palotakert teraszain álló ágyúkat támadta. A Duna túlpartján gyülekező pesti lakosok minden magyar találatot megéljeneztek. Az osztrák parancsnokság arra hivatkozva, hogy a pesti oldalról is lőtték katonáikat, az emberek közé lövetett. A tömeg egy része a környező utcákba menekült, de sokan maradtak a parton is. Az esetnek lehetett valóságalapja, mert Pest város parancsnoka a május 4-én kiadott rendeletében is említést tett olyan felelőtlen civilekről, akik puskákkal lövöldöztek a túlpartra.

Görgei aznap délután szemrevételezte az épülő ütegállásokat a környező hegyeken. Serege nagyrészt 6 fontos ágyúkkal rendelkezett, amelyek elégtelenek voltak egy ostrom megvívására és azok lőszere is fogytán volt. Műszaki tisztjeivel egyetértett, hogy Komáromból kell hozatnia megfelelő ostromágyúkat, mellyel a gyalogsági támadáshoz szükséges rést tud ütni a falakon. Guyonnak a vár jelenlegi parancsnokához futárt küldött, hogy a tábori tüzérséghez szükséges lőszert és az ostromágyúkat haladéktalanul küldje hajón Budára. Az utóbbiakat április 26-án a komáromi sáncoknál saját katonái zsákmányolták.

Folytatjuk!

Írta és a térképet készítette: Kopka Ferenc