Az orosz medve karmai – hadimuskéták az Orosz Birodalomban

A XVIII. század végén szinte egész Európa a francia hadipuskákat másolta: az 1777 Revolutionaire mutatta az utat a hadimuskéták fejlődésében. A Brit Birodalom 1722 óta rendszerben tartott “Brown Bess” változatait leszámítva a legnagyobb hadseregek mind a francia mintát követték: így született az osztrák 1798M hadimuskéta, a porosz 1809 Potsdam változat és az amerikai 1816 Harper’s Ferry muskéta is. Az Orosz Birodalom a kontinens többi országához hasonlóan reagált a francia kihívásra.

Az orosz mérnökök a francia 1777 M gyalogsági puskát választották, mint a céljaiknak legjobban megfelelő fegyvert. A fegyver gyakorlatilag minden paraméterében megfelelt a francia elődnek, azzal a különbséggel, hogy a csőrögzítő bilincsek rézből készültek az orosz változaton, nem vasból, mint a francia fegyver esetében. A puska egyetlen előnye az előddel szemben mindössze annyi, hogy mind célgömbbel, mind nézőkével rendelkezett, míg a francia fegyver csak célgömbbel bírt. A puska űrmérete 7 vonás (17,78 mm) volt, lövedéke pedig papírtölténybe csomagolt ólom golyó. A fegyver átesett többször módosításokon. A legnagyobb mennyiségben gyártott változatai az 1808 M és 1828 M verziók voltak.


1828M gyalogsági puska

 

Az orosz kovás fegyverek egy része hazai gyártású, más része import termék volt. A jobb minőségű darabok jellemzően importból származtak belga gyárakból, melyek pontosan másolták napóleoni háborúk francia gyalogsági fegyvereit. A cári fegyvergyárakban – elsősorban Tulában –ezeket a másolatokat másolták le. Ezek muskéták jóval olcsóbbak voltak az import termékeknél, de minőségük is elmaradt tőlük. J.G. Kohl, angol utazó így ír a fegyver minőségéről:


„A fegyvereket elsősorban Tulában készítik. Itt őriznek más nemzetek fegyvereiből is egy-egy darabot. Van itt angol és francia fegyver is, ezekhez mérik az orosz hadiipar fejlődését. A tulai orosz muskéta nagyjából 18 frankba kerül, felébe, mint az angol fegyverek gyártási költsége, de minőségben erősen alul is múlják az angol fegyvereket. Gyakran robbannak fel lövés közben.”i


Érdekesség, hogy az 1849-es magyarországi hadjáratban igazoltan részt vettek orosz kovás fegyverek. Arról is rendelkezünk feljegyzéssel, hogy a fejletlen haditechnikából adód hátrány a magyarok ki is próbálták használni a harcok során. A. Alekszejenko, a 18. gyalogezred 6. századának parancsnoka így ír egy 1849. júliusi eseményről, mely Komárom vára alatt esett:

„Péter-Pál napján, június 29-én (= július 11.) reggeltől kezdve zuhogott az eső. A magyarok abban a hiszemben, hogy az orosz kovás puskák a nedvesség miatt használhatatlanokká váltak, kitörtek a várból. Az osztrák járőrök mulasztását kihasználva délelőtt tíz óra tájban keresztülvágtak a kukoricáson, elérték az osztrákokat és az első két zászlóaljat lekaszabolták…” i

Értelemszerűen egy ilyen vállalkozás sikerében csak akkor lehet bízni, ha biztos információk vannak arról, hogy az ellenség fegyvereinek zöme kovás lakatszerkezettel bír. Ha ez az emléktöredék nem is ad pontos képet arról, hogy mennyi kovás puska állhatott még szolgálatban az orosz hadseregben, akkor is minimálisan annyit mond nekünk, hogy egyáltalán nem volt ritka az elavult gyújtási rendszer.


A fegyvereket később nagy számban alakították át csappantyús gyújtásra, amelyről a Füstölgő eMagazin 2012. júniusi számában közöltünk hosszabb cikket.


Fotók: Michaela Wecker

 

iJ.G. Kohl: Russia, (London, 1844) 221. o.

iA.Alekszejenko: Egy öreg harcos emlékei in: A magyarországi hadjárat 397. o.

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.