Az elötöltő fegyveres lövészet alapjai 22.: Az elöltöltő csappantyús hadipuskák kezelése

hadipuska010Az elöltöltő hadipuskák kezelése igényel néhány különleges fogást, ismeretet. Ezek az öreg csatalovak nem adják magukat könnyen, érzékenyek a lövedéktípusra, lőportöltetre, kenőanyagra, töltési módra, de ennek megfelelően szép feladat megkeresni hozzájuk a legpontosabb töltetet. Cikkemmel a hadipuskák terén szerzett tapasztalataimat szeretném megosztani.

A töltés sajátosságai

A  megfelelő lövedék kiválasztása kulcsfontosságú. A képen egy eredeti és egy modern formájú lövedék látható.

A megfelelő lövedék kiválasztása kulcsfontosságú. A képen egy eredeti és egy modern formájú lövedék látható.

Az elöltöltő hadipuskák esetében a töltés tekintetében szigorúbbak a szabályok. Nem engedik, hogy lövésenként kihúzzuk a fegyver csövét, vagyis különös figyelmet kell szenteljünk a csőben felhalmozódó koszréteg egyéb módon történő kezelésére. Ennek megfelelően különösen nagy figyelmet kell szentelnünk a megfelelő kenőanyag és lövedék kiválasztásának, valamint különösen kell arra figyelnünk, hogy csövük nehogy akár minimálisan is korrodálódjon. A rozsdapettyes felület hatványozottan tarja majd vissza a felrakódó ólmot és szennyeződést, és akár 5-10 lövés után is jelentősen romlik majd a szóráskép. Az elöltöltő hadipuskák huzagolása igen sekély, így mind a kosz, mind a felrakódó ólom kedvezőtlen hatása hatványozottan jelentkezik.

A lövészet közben ezen felül nem használhatunk hosszú tölcsért sem. Érdemes ezért a lőpor betöltése után néhányszor megkocogtatni a csövet, hogy a csőfalra feltapadt lőporszemcsék is a csőfarba jussanak.

Az elöltöltő hadipuskák általában nem rendelkeznek lőporkamrával, így igen könnyen összetörhetjük a lőport – és deformálhatjuk a lövedék csúcsát – ha kalapálni kezdjük a lövedéket. Érdemes ezért a töltővessző csúcsának bevágását úgy kialakítani, hogy az pontosan illeszkedjen a lövedékünk csúcsára. Akkor jó, ha a töltővessző súlyával le tudjuk nyomni a lövedéket a lőporra.

A lövedék típusa sem mindegy a szabályok szerint. Nem választhatunk modern Maxiballt, REAL lövedéket, vagy akár gömbgolyót puskánkhoz, ha az eredeti hozzá rendszeresített lövedék nem olyan volt. Tehát olyan expanziós vagy kompressziós lövedéket kell találjunk, mely történelmi szempontból is elfogadható fegyverünkhöz.


Az elöltöltő hadipuskák töltővesszője vasból vagy acélból készült, melyek szép kiegészítői a fegyvernek, de használatukat nem ajánlom, hiszen hosszú távon tönkre teszik a csőkoronát, a torkolati rész huzagolását. Céllövészethez használjunk réz vagy alumínium töltővesszőt csőkoronavédővel, ha az eredeti töltővesszőt akarjuk használni, akkor viszont gyártassuk le az acél vessző réz másolatát.

Lövedékek kiválasztása

A puha, jó összetevőkből kevert kenőanyag a hosszú távú pontosság egyik titka.

A puha, jó összetevőkből kevert kenőanyag a hosszú távú pontosság egyik titka.

A jó lövedék kiválasztása kulcsfontosságú. Vannak olyan huzagolások, melyek szinte minden lövedékkel jól lőnek, de vannak olyan is, melyek bizony szinte csak egyetlen receptet tisztelnek. A jó lövedék és töltet megtalálása türelmet igényel. Nem biztos, hogy ami másnak jól működik, az a mi fegyverünkből is szépen muzsikál majd. Kezdjük azzal, hogy határozzuk meg a szükséges átmérőt. Üssünk túlméretes ólomhengert a csőtorkolatba fakalapáccsal, csak annyira, hogy azt még iki is tudjuk húzni. Mérjük meg a kapott huzagnyomon a legkisebb átmérőt. Ez megközelítőleg a csövünk oromzatok közt mért átmérője. Erre az átmérőre, vagy ez alá egy-két ezredhüvelykkel kell kalibereznünk lövedékünket. Néhány fegyver kifejezetten szereti, ha kicsit szorulós a lövedék.

Kaliberezés Pedersoli kaliberezővel. A pontos átmérőt beállító persely cserélhető a szerszámban.

Kaliberezés Pedersoli kaliberezővel. A pontos átmérőt beállító persely cserélhető a szerszámban. A persely belsejét kenjük meg ugyan azzal a kenőanyaggal, amit a lövedékhez használunk. Figyeljünk arra, hogy a persely egyik oldala tágabb, mint a másik. Innen kell indítani a lövedéket.

Kísérletezzünk egy ezreddel nagyobb lövedékkel is nyugodtan. Persze ez csak abban az esetben járható út, ha céllövészetre készülünk. Ha az NSSA lövészet áll hozzánk közel, akkor könnyen tölthető méretre kell kalibereznünk, mivel ott a szabályok nem engedik meg, hogy akár hüvelykujjal, akár starterrel indítsuk el a lövedéket a csőben.

Szintén fontos, hogy olyan lövedéket válasszunk, mely elegendő kenőanyagot hordozhat a hornyaiban. Hogy elegendő e a kenőanyag, azt könnyen ellenőrizhetjük: lövés után vizsgáljuk meg a fegyver torkolatát, ha körben látunk lerakódott, puha kenőanyaggyűrűt a koronán kívül, jó helyen vagyunk.

Az elöltöltő hadipuskák huzagolása alapvetően lassú. Olyan lassú, mintha gömblövedékhez tervezték volna, de attól még persze nem jelenti azt, hogy golyót kellene lőnünk e fegyverekből, sőt. A sekély, ritka és éles peremű huzagok nem a tapasz megfogására vannak kitalálva, hanem arra, hogy a puha ólomból készített kúpos lövedékbe kapaszkodjanak, miközben az gáztömör szigetelést tud létrehozni. Az alapszabály azonban itt is érvényes: minél gyorsabb a huzagolásunk, annál hosszabb lövedéket tud majd stabilizálni. Egy 1:48”-es huzagolású kétpántos Enfield esetében például nyugodtan lőhetünk 600 graines lövedéket is, a puska szeretni fogja.

Kenőanyagok

Puha kenőanyag adagolása Pedersoli zsírzóval

Puha kenőanyag adagolása Pedersoli zsírzóval

Jó és elég kenőanyag kell ahhoz, hogy 13+2-3 lövést megfelelő pontossággal le tudjunk adni 50 vagy 100 méterre. Arról, hogy mennyi kell már esett szó. Most nézzük, hogy milyen legyen az általunk használt kenőanyag. Egészen a 19. század végéig alapvetően állati eredeti zsiradékot – legtöbb esetben faggyút – használtak a lövedékek kenésére. Ennek állagát méhviasszal keményítették változó arányban. Alapvetően minden európai hadsereg kenőanyaga 10-30% méhviaszt tartalmazott. Ezek az elegyek ma is működnek, használhatóak, de ha lyuka-a-lyukba szórást szeretnénk elérni, akkor azért ennél többre van szükség. Létezik számos kereskedelmi forgalomban kapható Minié kenőanyag, amelyek receptje nagyrészt titokzatos(nak tűnik), de tulajdonképpen házilag is elő tudjuk állítani a nekünk szükséges kencét. Induljunk ki marhafaggyú és méhviasz 8:2 arányú elegyéből és ehhez adagoljunk 0W40-es szintetikus motorolajat. Vigyázzunk az adagolással! Olyan állagra van szükségünk, mint amilyen a cipőpaszta. A hadipuskák általában a puha zsírokat szeretik, így érdemes közvetlenül lövészet előtt felhordani a szükséges mennyiséget. Arra is figyelnünk kell, hogy melegben a kenőanyag folyósabb lesz. Ilyenkor több méhviasszal javíthatunk az állagon.

Lőporválasztás

Az eredeti Minié töltényekhez használt lőporok általában közepes vagy annál lassabb égésű lőporok voltak, s nekünk is e típusok között kell keresgélnünk, ha megfelelő szórásképet akarunk elérni. A lőpornak elegendő erővel kell rendelkeznie ahhoz, hogy a szoknyát szétfeszítse, a lövedéket zömítse, tisztán kell égnie, hogy minél kevesebb szennyeződés maradjon a csőben, és egyenletesen is kell égnie, hogy a lövedék kezdősebessége mindig közel ugyan az legyen. Minél pontosabban illeszkedik a csőbe a lövedék, minél puhább a lövedék anyaga és minél vékonyabb a szoknya, annál kisebb lőportöltet elegendő a megfelelő működéshez. Ha Minié lövedéket használunk vigyázzunk: túl erős töltet, vagy öntési hiba miatt a lövedék szoknyája leszakadhat, csőben maradhat. A csőben maradó szoknya megakaszthatja a következő lövedéket, és levegőssé teheti a töltést. Figyeljünk arra, hogy a lövedéket mindig azonos erővel nyomjuk a lőporra. 100 méteres távolságon már a legkisebb különbségek is több centiméteres magassági szórást okoznak.

A töltet kidolgozása

A hadipuskák nézőkéje általában túl közel van a szemhez, de kis különbségek lehetnek.

A hadipuskák nézőkéje általában túl közel van a szemhez, de kis különbségek lehetnek. Enfield és Springfield.

Válasszuk ki azt az öntőformát, mely lehetővé teszi, hogy a cső tényleges űrmérete alá kaliberezzünk 0,001”-kel. Öntsünk le 30 lövedéket, és válaszunk ki 20 azonos tömegűt. A tömegeltérés a kiválasztott lövedékek esetében ne haladja meg a +/- 0,5%-ot. Kaliberezzük le a lövedékeket, majd közvetlenül lövészet előtt zsírozzuk le őket. Kezdjük a töltet beállítását 30 grain 3Fg lőporral. Ez a szemcseméret általában minden jobb lőtéren elérhető. Figyeljünk arra, hogy a töltés minden mozzanatát azonos módon végezzük, és a koszoló lövés után lőjünk 4 lövést 50 méterre, körkörös lőlapra, feltámasztva úgy, hogy mindig azonos pontra célzunk. Sokat segít ha közben mérjük a torkolati sebességet is. Kezdjük el emelni a lőportöltetet 2-3 graines lépésekben, amíg a lehető legszűkebb szórást nem kapjuk. Érdemes minden 4 lövéses sorozat előtt megtisztítani a csövet, és újra koszoló lövést lőni. Így a szennyeződést egészen biztosan kontroll alatt tudjuk majd tartani. Ha meg van a jó négy lövéses szórás (a négy lövésből 2-3 összeszakad, a szórásképből nem lóg ki több centire egy lövés sem), akkor tiszta fegyverből lőjünk el egy teljes sorozatot. Figyeljük meg, hogy nyílik e a fegyver szórása. Ha igen, nem jó, vagy kevés a kenőanyagunk.

Az irányzékok

Az elöltöltő hadipuskák irányzékai általában nem éppen kényelmesek a szemnek. Az angolszász hadipuskák irányzékai általában túl közel helyezkednek el a szemhez, így nehéz precíz irányzék és célképet kialakítani. Tovább árnyalja a célzás nehézségeit, hogy a fedetlen irányzékok különösen „fényérzékenyek”, vagyis a fény beesési szögének megfelelően viszik el a találatot a lőlapon. Ezeken a problémákon azért tudunk segíteni. Javaslom, hogy állítható apertúrás lövészszemüveget használj, minden olyan versenyszámban, ahol azt a szabályok megengedik. A szem elé helyezett célzó rés növeli a látás mélységélességét, és némiképp párhuzamosítja a szembe érkező fénysugarakat is, így a fény hatását is kiegyenlíteni képes.

Öreg puska, nem vén puska: a jelenleg érvényes 98 körös országos csúcsot egy eredeti 1854 Lorenz puska lőtte

Öreg puska, nem vén puska: a jelenleg érvényes 98 körös országos csúcsot egy eredeti 1854 Lorenz puska lőtte

Németh Balázs

folytatjuk!

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.