Az elöltöltő fegyveres lövészet alapjai 4.: A kéziágyú és kezelése

IMG_0722Az elöltöltő fegyverek összes típusú szinte azonos technikai tartalommal bír: az egyik végén csőfarral lezárt és gyúlyukkal ellátott vascsőbe betöltjük a feketelőpor töltetet. Majd fölé golyót töltünk, s a lövéshez a gyúlyukon keresztül begyújtjuk a töltetet. Persze az elöltöltő fegyverek is együtt fejlődtek a hadművészettel, tudományokkal így az évszázadok során különböző fejlettségű változataik alakultak ki. E változatok fő típusait fogjuk áttekinteni a következőekben.

A kéziágyú

handgonneA kézi lőfegyverek története a 14. század első feléig vezethető vissza. Mai puskáink és pisztolyaink egyívásúak a tüzérségi eszközökkel, ugyanis az első kézben tartott tűzfegyverek nem voltak mások, mint kicsinyített ágyúk. Az egyik oldalon lezárt és gyúlyukkal ellátott csövek eleinte nem rendelkeztek egyéb tusával, mint a csőfarból hátra kinyúló vaspálcával. A katona ezt fogta tartó keze hóna alá, miközben a másik kezében tartott kanócot vagy ízzó vasat a gyúlyukhoz érintette. A kéziágyúkat gyakran szakállal is ellátták, mely egy lapos vasnyúlvány volt a csövön. Ez segítette a fegyver biztosabb megtámasztását állványon, vagy várfalon.

A fa ágyazás eleinte igen kezdetleges változatban jelent meg. A vas pálca helyett néhány pánttal egy lándzsához erősítették a csövet. A 15. század harmadik harmadától a lándzsanyél lassan a ma is ismert fegyverágyazatokhoz hasonlító tusává kezdett válni. E fegyverek fogása biztosabb volt, segítették a célzást azzal, hogy a tűzfegyver csövét a szemmel egy magasságba emelhette a katona, de hatékonyságuk még hagyott kívánnivalót maga után.

handgonne_nurnberg_vasnyelu

Vasnyelű kéziágyú Nürnbergből

A kézi ágyú nem volt a legjobb hadi fegyver. Nehézkes kezelése, nagy tömege, pontatlansága miatt még sokáig nem válhatott a gyalogság fő fegyverévé. A huzagolás hiányának, a csőbe nem pontosan passzoló lövedékeknek, és alacsony torkolati sebességének köszönhetően a kézi ágyú hatékony ölő távolsága nem valószínű, hogy meghaladta a 20-30 méteres távolságot. A gyenge anyagminőségnek és minimális ismereteknek köszönhetően e fegyverek sokszor veszélyesebbek voltak a használóra mint az ellenségre. Erről ad tanúbizonyságot sok fennmaradt felrobban kézi ágyú cső.

A kéziágyú töltése

A kéziágyúk látványos eszközök, szp kiegészítői a késő középkori hagyományőrző játékoknak, de céllövész életünkben versenyszám és minimális pontosság híján nem töltenek be szerepet. Működtetésük biztonsági szabályait azonban leírjuk a teljesség kedvéért.

Biztonsági szabályok

1. A kanóc a töltés alatt mindig a zárt, éghetetlen anyagból készült tárolódobozban legyen, távol a lőportöltetek fioláitól!

2. A kanócot mindig csak a legutolsó mozzanatként, a felporzás után szabad a dobozból kivenni!

3. A kanócot mindig rögzítsük egy pálca végéhez, ne közvetlenül kézzel érintsük a gyúlyukhoz!

4. A parázsló kanócot töltés közben mindig zárt dobozban tartsuk, távol a töltéshez használt fiolába mért lőportól!

5. A felporzóflaska minél kisebb legyen, minél kevesebb lőport tartalmazzon!

6. A felporzóflaska és lőportöltet fiolák legyenek mindig letakarva a lőállásban!

7. Szigorúan tilos felporozni a fegyvert úgy, ha a kanóc kezünkben van. A fegyver újraporzása esetén a helyes eljárás az, ha a kanócot először visszahelyezzük a tárolódobozba!

8. A kanóc fegyverhez közelítése előtt mindig fújjuk le a parázsló végről a hamut! Ha ezt nem tesszük, a hamu idő előtt a gyúlyukra/serpenyőbe hullhat, és beindíthatja a főtöltetet!

A kéziágyú megtöltésének biztonságos menete a következő:

1. Ellenőrizzük, hogy a kanóc a tartódobozban van-e!

2. Ellenőrizzük, hogy a gyúlyukon nincs felporzó lőpor!

3. Töltsük meg a csövet ügyelve a légmentességre!

4. Emeljük a fegyvert lőirányba!

5. Porozzuk fel a serpenyőt/gyúlyukat!

6. Helyezzük a felporzót biztonságos, zárt, fedett helyre!

7. Emeljük a célra a fegyvert!

8. Vegyük ki a kanócot a dobozból és érintsük a gyúlyukhoz!

9. Lövés után a kanócot azonnal helyezzük vissza a tárolódobozba!

Németh Balázs

Folytatjuk!