Minden elöltöltő fegyver más. Még akkor is, ha azonos gyártó, azonos típusáról beszélünk, mivel a mai napig sok a kézimunka e fegyverek elkészítése során. A fegyverek szórásképét, viselkedését pedig befolyásolhatja nem csak a csövek milyensége, hanem a cső és ágyazás illesztésének különbsége, és több egyéb tényező is. Mindez számunkra azt jelenti, hogy még akkor is finomhangolnunk kell majd töltetünket, ha hasonló fegyverrel rendelkező társunk révén már van jó kiindulópontunk. Nézzük tehát a fegyver töltetének beállítását követve a legfontosabb alapszabályokat!

A fegyvert mindig feltámasztva lőjük be!

A jó feltámasztás mindig puha, de nem rugalmas. Ha a támasz túl kemény, úgy a cső felfelé fog pattanni a lövés közben. A legjobb erre a célra a homokzsák. Érdemes a támasz magasságát pontosan beállítani, hogy kényelmesen, görnyedés nélkül ülhessünk be a fegyver mögé. Figyeljünk arra, hogy a csövet mindig ugyan azon a ponton támasszuk meg. Érdemes ennek a pontnak a csőtorkolat felől mért első egyharmadánál lennie, mivel minél előrébb van ez a pont, annál kisebb hatása van a lövész mozgásának, annál precízebb lesz a tartás. Figyeljünk arra is, hogy a felsőtest merőleges legyen a lővonalra, s a tust mindig azonos pontba illesszük testünkön, ahogy a fejet is mindig az agyhát azonos pontjára helyezzük, hogy szemünk mindig ugyan olyan távolságban legyen a nézőkétől. Érdemes ezen kívül a jobb könyökünket külön feltámasztani. A tust is érdemes puha feltámasztásra helyezni. Én legjobb eredményt úgy tudom elérni, ha bal kezem is fogja a fegyvert. E kezemmel a feltámasztási pont mögött lazán, szorítás nélkül szoktam tartani az ágyazást. Koncentráljunk az irányzékok megfelelő rendezésére, és a levegő lassú kifújása mellett nagyon lassan süssünk, úgy hogy a sütésben csak a mutatóujj izmai vesznek részt.

Az irányzékot csak a megfelelő töltet beállítása után állítsuk!

Teljesen felesleges egészen addig hozzányúlni az irányzékokhoz, míg a nekünk tetsző pontosságot nem látjuk a lőlapon. Az elvárt pontosság persze a felhasználási módtól függ. Ha a cél céllövészet, akkor értelemszerűen nincs kompromisszum: amíg megbízhatóan tízesen belül nincs a szóráskép nem lehet megállás. Ha a cél vadászat, úgy 50 méteren elfogadható a 9-es szórás is. Addig változtassuk a töltet összetevőit, amíg el nem érjük a kívánt eredményt. Ilyenkor még mindegy, hogy a lőlap melyik részében van a csoport, a következő feladat lesz az irányzékok hangolása. A legtöbb elöltöltő fegyver irányzéka állítható. Általában fecskefarkas illesztéssel rögzülnek a csőhöz, vagyis az oldal irányú állítás megoldható egy réz rúd és kalapács segítségével. Ha a csoportot horizontálisan szeretnénk mozgatni, akkor a következő szabályokat kell figyelembe venni:

• A célgömböt ha jobbra mozgatom, akkor a találati pont balra megy.
• A célgömböt ha balra mozgatom, akkor a találati pont jobbra megy.
• A nézőkét ha jobbra mozgatom, akkor a találati pont jobbra megy.
• A nézőkét ha balra mozgatom, akkor a találati pont balra megy.
A magassági állítás már kicsit komplikáltabb, mivel nem minden fegyver rendelkezik állítható nézőkével. Alapszabályként a következőek fogalmazhatóak meg:
• Ha a nézőkét magasabbra állítom, a találati pont emelkedni fog.
• Ha a nézőkét alacsonyabbra állítom, a találati pont alacsonyabb lesz.
• Ha a célgömböt magasítom, a találati pont alacsonyabb lesz.
• Ha a célgömböt alacsonyabbra állítom, a találati pont magasabb lesz.

Ha fegyverünk irányzékai nem rendelkeznek magassági állítás lehetőséggel, akkor a legkézenfekvőbb megoldás a célgömb megreszelése. Ennek érdekében minden gyártó alapvetően magasabb célgömbbel szereli a fegyvereket, mint amit a ballisztikai görbe indokolna. Ne feledjük, a reszelőre egészen addig nincs szükségünk, míg a töltet szórása nem megfelelő. Ha már elégedettek vagyunk a csoporttal, és a szóráskép alacsony, úgy kezdjük el finoman, 0,1 mm-enként reszelni a célgömböt. Érdemes a cső célgömbhöz közeli felületeit szigetelőszalaggal betekerni ilyenkor, hogy az esetleg megcsúszó reszelő ne sérthesse meg a felületkezelést. Az irányzékokat úgy állítsuk be, hogy a célfekete alsó széle-közepe és a rendezett irányzékkép között érzésnyi fehér sáv maradjon.

Egyszerre csak egy összetevőt módosítsunk!

Ha töltetünk szórásával még nem vagyunk elégedettek, akkor elkezdhetjük változtatni az töltet egy-egy összetevőjét. Ez esetben a mátrix igen változatos, vagyis várhatóan több lépésben fogjuk elérni a kívánt eredményt. Én a következő szekvenciát szeretem követni, persze ez általában egyéni ízlés és türelem kérdése:

1. A megmérem a fegyver oromzatok közti átmérőjét úgy, hogy egy enyhén túlméretes puha, zsírozott ólomdarabot a torkolatba ütök félig, majd kihúzom onnan. Az így kapott érték – bár biztosan nem a legpontosabb de – jó lesz referenciának. Ez alapján választom ki, hogy milyen átmérőjű lövedék, milyen vastagságú tapaszra lesz szükség.
2. A fegyver huzagemelkedését megnézem vagy a gyártó katalógusában, vagy ha az nincs, megmérem magam. Ez határozza majd meg kúpos lövedékek esetében a szükséges lövedékhosszt, és minden fegyver esetében a lőportöltet körülbelüli nagyságát.
3. .45-ös kaliberig 3Fg lőporral, .45-kaliber felett 2Fg lőporral kezdem a szóráskép keresgélését.
4. Minden lőportöltetből 5-5 adagot mérek ki pontosan. A szórásképek kiértékelésekor a 4 legjobb lövés szórását veszem figyelembe.
5. Alacsony töltettel kezdem a lőpróbát, majd ha nem jó az eredmény, 2 grainnel emelem a töltetet és újra ellövöm az 5 lövéses sorozatot a cső megtisztítása után.
6. Ha az előre meghatározott lőportölteten belül nem találok jó megoldást, szemcseméretet váltok.
7. Ha így sem találok jó megoldást, más gyártmányú lőporral próbálkozom.
8. Ha a lőporok változtatásával nem érek el eredményt, változtatok a lövedéken: átmértőt, ötvözetet, típust változtathatunk.
9. További módosítási lehetőséget adhat a fojtások anyaga, vastagsága, beleértve a tapaszt.
10. Vannak olyan fegyvertípusok, ahol a cső nem húzható ki lövészet közben. E fegyvereknél – pl. az elöltöltő hadipuskák esetében – különösen fontos, hogy a kenőanyag megfelelő minőségű és mennyiségű legyen a lövedéken. Ha azt tapasztalom, hogy a fegyver szórása 7-8 lövés után kezd romlani, a kenőanyagon kell változtatni.

Ez a folyamat persze nem jelenti azt, hogy mindig a kezdőponttól kell kezdeni a munkát. Ha akkurátusan, türelmesen haladunk, úgy a változtatandó tényezők köre folyamatosan szűkül majd, munkánk egyre egyszerűbb lesz. De ne feledjük: egyszerre csak egy elemét változtassuk a töltetnek!

A lőport térfogatra vagy tömegre mérjük ki?

Sokan, sokat vitatkoztak már arról, hogy a lőport térfogatra vagy tömegre kell-e kimérni. Sokan – köztük én is – éveken keresztül tömegre „századgarmmoztuk” a töltéseket, de be kell valljam, hogy nem sok értelmét látom ennek ma már. A lőpor nem robbanóanyag, szemcséi a felületükön égnek, nem teljes tömegében egyszerre gyullad meg a töltés. A gázfejlesztő képesség pedig attól függ, hogy az égésben mekkora felület vesz részt, nem attól, hogy mennyi a szemcsék tömege. A tárfogatos mérés ezért úgy gondolom számunkra jobban megfelel, s még gyorsabb, kényelmesebb is, mint a tömegre mérés. Persze a tömegmérésnek van helye a rendszerben: a tétfogatos mérést egy mérési sorozaton belül ellenőrizhetjük segítségével: ha a lőpormércét mindig ugyan úgy mertük tele, és a kapott tölteteknek a tömeg is azonos, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a lőportöltet pontosságán nem fog elúszni a versenyünk. Tehát én azt javaslom, hogy a jegyzeteinkbe ne a lőportöltet tömegét jegezzük fel, hanem típusát, és annak a mércének a jelét, mellyel a fegyverhez kimérjük a szükséges feketelőport.

Készítsünk jegyzeteket!

A belövés folyamata könnyen káoszhoz és sikertelenséghez vezethet, ha nem dokumentáljuk az eredményeket. Az elöltöltő fegyveres lövész szeret több versenyszámban indulni, több féle fegyverrel, így fontos, hogy mindig pontosan emlékezzünk a töltési módra, töltetre. Ennek érdekében én minden fegyveremnek egy oldalt szentelek a privát lövészkönyvemben, melyben mindent rögzítek, ami az adott fegyverrel kapcsolatos, legyen szó a fegyver tartásáról, töltéséről, vagy akár karbantartásáról. Ezek nagyszerű támpontot adnak, mikor egy-egy sikertelen lövészet után elbizonytalanodok.

Biztonsági szabályok

A töltet kiválasztásának legfontosabb szabályai a következőek:
1. Mindig gyári lőport használjunk!
2. Ne haladjuk meg a gyártó által jelezett maximális töltetet!
3. Levegős töltetet soha ne lőjünk ki!
4. A lőállásba lőportartót ne vigyünk be!
5. A lőport mérjük ki előre fiolákba!
6. Lövészet közben a csappantyútartót, felporzó flaskát takarjuk le!

Németh Balázs

(Folytatjuk!)