Az elöltöltő fegyveres lövészet alapjai 31.: Az elöltöltő puska tisztítása

cover

Az elöltöltő fegyverek tisztítása, karbantartása fontos része e szép, nemes lövészsportnak. Az elöltöltő fegyvereket nem támaszthatjuk egyszerűen a sarokba használat után, mivel könnyen tönkretehetjük egy kis feledékenységgel eredetileg lyukat-lyukba lövő csövünket. Cikksorozatunk soron következő részében a fegyverek tisztításával foglalkozunk.

Először is keressünk magyarázatot arra, hogy mi okozhat korróziót fegyverünkön. Hacsak nem mártogatjuk fegyverünket vasárnaponként sósavba, akkor valószínűleg a vörösbarna rozsdafoltokért a nedvesség valamely formája lesz felelős. A fém részek felületén esős, havas, párás időben már akár pár óra után is elindul a matt patina, majd a rozsda.

A csőben azonban még ennél is gyorsabb hatásra kell számítsunk. Bár a feketelőpor égésterméke önmagában nem korrozív, ellenben a levegő páratartalmát beszívva kémhatása savasra változik, s fokozott sebességgel kezdi el megenni a csövet. E rongálódásnak a két legjobban kitett terület a torkolat és a lőporkamra környéke. E tájékokon szenvedi el csövünk a legnagyobb igénybevételt lövészet közben, így errefelé fárad legjobban az anyag. A fáradás mikroszkopikus repedésekkel indul, melyek sajnos hozzátartoznak fegyverünk csövének természetes életgörbéjéhez. Ezek a kis repedések szép lassan egymásba érnek, összekötődnek, miközben egyre nagyobb fémdarabkák válnak le a felületből. E hiányokban tud megtelepedni a korrózió, amely a jelzett folyamatot igencsak meggyorsítja. Sajnos csövünk soha nem lesz örökéletű, de élettartamát megsokszorozhatjuk megfelelő karbantartással. Nézzük, hogy mit tehetünk a siker érdekében.

A cső és az olaj viszonya

A korrózió legjobb ellensége az olaj. Azt hiszem, ezt nem kell sokat magyarázni. Arra viszont érdemes kitérni, hogy milyen olajat és milyen módon érdemes használni a feketelőporos fegyverekhez. Térjünk ki először az első kérdésre. Az olajat egyrészt szeretnénk használni arra, hogy az esetleges nedvességet elválasszuk a fémtől. Ehhez olyan olajra van szükség, mely be tud jutni a víz és a fém közé, s ott védő filmréteget hoz létre. Másrészt az olajnak elég tartós filmréteget kell létrehoznia. Nem párologhat el, nem válhat le könnyen a felületről, ellenkező esetben a korrózió ismét megindulhat.

Fontos kérdés, hogy mikor olajozzuk le a csövet? Sokszor látom lőtéren, ahogy az utolsó lövés leadása után a lövész már fújja is a WD40-et a csőbe és a lőkúp környékére. Ez jó, de tulajdonképpen nem sokat használ. A szennyező réteget ugyanis ha nem távolítjuk el olajozás előtt, akkor az olaj a kosz felső rétegét fogja mindössze átitatni, s ha a fém és kosz között van megtapadt nedvesség, a rozsdásodás vígan elindul majd az olajos szennyeződés alatt. Első szabály tehát, hogy használat után húzzuk ki a csőből a lehető legtöbb koszt és nedvességet, s csak utána olajozzuk át. Ez az eljárás védi majd a csövet egészen addig, amíg a teljes tisztítás meg nem történik. Érdemes a lőkúp, gyúlyuk betét környékét is átitatni olajjal, ez segíti majd a kitekerést.

Milyen olajat használjak?

Jelenleg igen sokféle fegyverolajat lehet kapni a kereskedelemben. Távol álljon tőlem, hogy bármely gyártó termékét kritizáljam, de azért engedjék meg, hogy néhány számomra fontos szempontot megosszak veletek. Nagyon sokan használnak WD40-et, ami igen jóféle anyag, ugyanis képes arra, hogy a nedvesség és fém közé férkőzzön, vagyis igen praktikus tisztításhoz, szárításhoz. Konzerválásra viszont alkalmatlan, mivel igen vékony olajfilmet hoz létre, és az sem éppen tartós, egy idő után elpárolog, mintha sohasem létezett volna. Jobban bízom a Brunoxban, melynek narancssárga változatát mindennapos tisztításhoz használom, zöld, sűrűbb változata pedig nagyszerűen alkalmas a fegyver hosszabb időre történő konzerválására. Természetesen ezen kívül számos jó minőségű olaj kapható még.

 A csőtakarítás kiszereléssel

 A legegyszerűbb – és sokszor a legidőigényesebb – megoldás a cső kiszerelése az ágyazásból tisztításhoz. Az egylövetű fegyverek csöve alapvetően kétféleképpen rögzülhet: léteznek olyan csőfarok, melyek esetében a farcsavar és a csőszakáll külön alkatrész, s egymáshoz egy kampószerű darabbal illeszkednek. Ilyen esetben a csövet az ágyazáshoz általában ékek rögzítik. E csövek kivétele rendkívül egyszerű:

  1. Lazítsuk meg a lakat csavarjait!
  2. Egy fa vagy réz ékkiütő segítségével óvatosan üssük ki az éket!
  3. A csövet óvatosan felfelé mozgatva emeljük ki a kampót a csőszakáll foglalatából!
  4. Tekerjük ki a lőkúpot vagy gyúlyukinzertet!

A farcsavarral és fémcsapokkal rögzített csövek kiszerelése

Az előbb ismertetett sorrend hasonlóan zajlik azon fegyverek esetében, melyek csőfara nem kampós rögzítésű. Ez esetben a lakat csavarjainak meglazítása után ki kell tekerni a csőszakáll csavarját, majd megfelelő méretű csapkiütő szerszám segítségével ki kell ütni a csövet ágyazáshoz rögzítő vasszegeket. Ezután lehet a csövet kiemelni az ágyazásból. Ez az eljárás jóval körülményesebb, mint a kampós-ékes rögzítés esetében, így én azt javaslom, hogy az ilyen puskák, pisztolyok csövét évente egyszer szedjük ki. Zsírozzuk le a cső ágyazással érintkező felületét vastagon, hogy megakadályozzuk a korrózió esetleges elindulását, ha az ágyazás és cső közé tisztítás közben, vagy a nedves idő miatt nedvesség kerül. Ezen zsírréteget évente egyszer elegendő ellenőrizni.

A cső tisztítása a hagyományos módon

A csövünk ebben az állapotban már tisztítható is. Engedjünk egy 20-30 magas edénybe tűz forró vizet, állítsuk a csőfart az edénybe, majd a töltövessző tisztítóvégére helyezzünk 4×4 cm-es tisztítótapaszt. Ha a tapasz szorosan illeszkedik a csőben, akkor a töltővesszőt fel-le mozgatva felszívhatjuk, majd kifújhatjuk a csőfuratból a forró vizet. Ne feledjük, hogy a töltővessző mindig készüljön puhább felülettel, mint a cső anyaga. Ha acélból, üvegszálból készül, úgy legyen műanyag bevonata mindenképpen, és az is szerencsés, ha mindig használunk műanyag csőkoronavédőt.

Ha a szennyeződés kellőképpen átnedvesedett és a kifújt víz már nem tűnik szennyezettnek, jöhet a kefe. Ha fegyverünkkel csak tapaszolt gömböt lövünk, úgy általában elegendő lesz a hagyományos műanyag vagy szőrkefe is. A cső kefe használatának eredményét ellenőrizzük egy tiszta tapasszal: ha jól végeztük a munkát, a csőből kihúzott tapaszon minimális szennyeződés látszik majd.

Ha a kívánt eredményt elértük, ideje megszárítani a csövet. Ebben segít, ha tényleg tűzforró a tisztító víz: az átmelegedett cső belső felületéről is elpárolog majd a nedvesség nagy része. A nedvesség nagy részét néhány erős fújással távolítsuk el a csőből, majd tiszta tapaszok segítségével töröljük teljesen szárazra a furatot. Figyeljünk arra is, hogy ha a csövünk kalibernél szűkebb kamrával bír, akkor at is töröljük szárazra.

Ez után következhet az olajozás, melyet ne vigyünk túlzásba. Felesleges elárasztani a csövet. Ha túl sok olajat használunk az első lövés ellövése kínszenvedés lesz, hiszen az olaj átáztatja majd a betöltött lőport. Az én módszerem egyszerű: belefújok kis olajat a csőbe, majd a torkolatba erősen fújva eltávolítom a gyúcsatornán keresztül a felesleget. Ezután enyhén olajos felületű tapasszal áthúzom a csőbelsőt, majd áttörlöm a külső felületet is.

A cső tisztítása kiszerelés nélkül

Vannak olyan fegyverek melyek csövének kiszedése egyrészt kényelmetlen lehet, másrészt talán nem is ajánlott mindig leszedni a csőpántokat, vagy kiütni a csőrögzítő csapokat, mert sérülhet az ágyazás. Ilyen fegyverek például jellemzően a különböző elöltöltő hadipuskák és a különböző teljes ágyazású vadászpuskák, mint például a Jäger, Kentucky vagy Pennsylvania.

cleaning tubes006

Ilyen esetekben a leghasznosabb eszköz a gyúlyuk vagy lőkúp helyére tekerhető műanyag cső. Ezek a tisztítócsövek egy réz toldatból, O gyűrűből, és hajlékony csőből állnak. A tisztításhoz a csövet nem szedjük ki az ágyazásból, hanem csak a lakatot szedjük le, majd kitekerjük a gyúlyuk betétet vagy lőkúpot. Ha a tisztítócső illeszkedése pontos, úgy a töltővesszővégre helyezett, szorosan illeszkedő tapasszal dugattyúként felszívhatjuk a forró vizet az edényből. Érdemes a folyamatot azzal kezdeni persze, hogy a gumi csövet megtörve először feltöltjük a furatot forró vízzel. A csőtorkolatba helyezzünk ilyenkor tölcsért, hogy ne öntsük mellé a vizet. Hagyjuk állni pár másodpercet, majd a gumicső megtörését megszüntetve engedjük kifolyni a szennyes vizet. Ez után jöhet a már említett pumpálás. Érdemes pumpálás közben a torkolat és töltővessző találkozásánál a csövet egy ronggyal átfogni, hogy az esetlegesen kibuggyanó víz ne folyhasson a fa és cső közé. A pumpálás addig folytassuk, amíg a csőből kifolyó víz áttetsző nem lesz. Ezután jöhet a műanyag vagy rézkefe igény szerint.

Fontos, hogy ezt a tisztítási módot csak akkor válasszuk, ha cső ágyazással érintkező felületeit a már említett módon lezsíroztuk. A cső szárítása, olajozása éppen úgy történik, mint ahogy azt az előző részben már leírtam.

A gőztisztító használata

A gőztisztító az elmúl 5-6 évben vált az elöltöltő fegyverek tisztításának kedvelt cikkévé. Nem kell hozzá nagyon drága eszköz, egy jóféle párezer forintos gőzpingvin is igencsak felgyorsíthatja a napi rutinszerű tisztítás folyamatát. Nagyszerűen alkalmas tapaszolt golyót lövő fegyverekhez, melyek esetében nem jellemző az ólomlerakódás kialakulása. A gőztisztító előnye – és hátránya – hogy igencsak felhevíti a csövet takarítás közben, így ne nagyon akarjuk rongy vagy kesztyű nélkül megfogni azt munka közben. Ez egyben előny, mivel a cső olyan meleg lesz, hogy a nedvesség szinte azonnal elpárolog, szárításra egy két tapasz elegendő lesz. Hátránya, hogy a felhevülő cső és a forró gőz nem éppen barátságos a fával, főleg eredeti fegyverek esetében ezért szerintem kerülendő használata.

Gőztisztító használata esetén a cső az ágyazásban maradhat, így a folyamat tényleg igen gyors. További előny, hogy ha esetleg a lőkúp vagy gyúlyuk betét a csőbe szorul, így a gőz nagy eséllyel oldja majd a nem kívánatos kapcsolatot, és kitekerhetővé teszi majd az alkatrészt. Ne feledjük, hogy a gőz az ólomlerakódással nem sok mindent tud kezdeni, így kúpos lövedéket lövő fegyverünk esetében szükség lesz hagyományos takarítási folyamatokra is időről időre.

Hogyan szedhető ki a megszorult lőkúp, gyúlyuk betét?

            Az egyszerűbb esetek

Jó esetben a lőkúpok szép szóval is kiszedhetőek, akármennyire is úgy tűnik, hogy nem akarnak mozdulni az istennek sem. Ha nem akarunk magunknak extra gondot generálni, úgy vértezzük fel lelkünket jó adag nyugalommal és türelemmel, és úgy álljunk neki a folyamatnak.

Kezdjük azzal, hogy tűzforró vízben – és itt most tényleg lobogva forró vízre gondolok – áztassuk kicsit a dobot vagy csőfart. A nagy hőmérséklet miatt a fém tágulni fog, s az összeragadt részek eltávolodhatnak egymástól. Ezt segíthetjük azzal is, ha a lőkúpot megütögetjük kalapáccsal óvatosan, vigyázva az egyéb fémrészek épségére.

Töröljük szárazra a lőkúpot fogva tartó alkatrészt. Most jön a türelemjáték. Jó viszkozitású olajban kezdjük el áztatni az alkatrészt. Ez akár pár napig is végzendő. A cél az, hogy az összerozsdált menetek közé is beszivároghasson az olaj.

Ha úgy érezzük, itt az idő, ragadjuk meg a lőkúpkulcsot, de ne a legolcsóbb, mindennapi tisztításra tervezett szerszámot, hanem valami jó, kemény acélból készült darabot. Vettem már sok lőkúpkulcsot, de a Pedersoli-féle nagyméretű kombinált kulcsnál jobban még nem találtam. Ez a cucc rideg, nem nyalódik. Inkább törik, ha elérte a saját korlátait. Nekünk pont ilyen kell. A csőfart, vagy a dobot tekerjük vastag bőrbe, ez csúszásgátlóként működik majd, és jöhet az egyszerű izomerő. Folyamatosan a lőkúpra nyomva próbáljuk forgatni a szerszámot, amíg meg nem érezzük a katartikus kattanást, ahogy az összegyógyult felületek elszakadnak egymástól. Ha elsőre nem megy a dolog, akkor menjünk végig a teljes folyamaton még egyszer.

            A nehezebb esetek

Persze van amikor bármennyi ráolvasást is alkalmazunk a fránya gyúcsecsre, esélytelen, hogy kijöjjön. Történik ez elsősorban akkor, amikor valamelyik előző gazda már a fent vázolt folyamatot figyelmen kívül hagyva meggyakta a lőkúp vállait, így a kulcs már csak forog az elnyalt felületeken. Nos itt jön a nehéztüzérség.

A lőkúp gyúlyukán keresztül egyre nagyobb fúrókkal kezdjük el tágítani a lyukat, de soha ne menjünk 3 mm fölé. Revolvereknél egyszerű az eset, mert a fúrószár áthaladhat a lőkúpon. Egylövetű fegyvereknél más a helyzet, itt a mélységre is ügyelnünk kell. Itt úgy kalkuláljunk, hogy a lőkúp látható válla alá ne menjen a furat többel, mint 3-4 mm maximum. Ha több lépcsőben felfúrtuk a gyúlyukat a megfelelő méretre, vegyük el a fegyverekhez használatos szerszámok legbarbárabbikát, az élesre, hegyes ékformára köszörült reszelőt. Nemes egyszerűséggel üssük a lyukba a helyes élt, mélyre, hogy fogjon, majd ragadjuk meg a reszelőt egy csőfogóval, és jó nagy erőkarral tekerjük meg. Előbb utóbb a lőkúp engedni fog, ha megfelelően áztattuk előtte olajban.

Nálam még nem maradt bent egyetlen ilyen ragaszkodó lőkúp sem, de mégsem javaslom, hogy akinek az 1. pontban javasolt módszerek nem hoznak eredményt maga álljon neki a 2. pontnak. Egészen egyszerűen azért, mert a fúrás közben borzasztó könnyen tönkretehetjük a csőfar vagy a dob menetét. Az pedig egy eredeti fegyver esetében pótolhatatlan veszteség. Tehát csak ésszel! Inkább fizessük meg a hozzáértő a fegyvermester munkáját, minthogy tönkretegyünk egy antik fegyvert.

Milyen anyagból készüljön a tisztítótapasz?

cleaning tubes003Tisztítótapaszokat lehet kereskedelmi forgalomban is kapni, de szerintem a legolcsóbb és egyben legjobb megoldás magunknak elkészíteni azokat. Erre nagyszerűen megfelel az áruházakban kapható legolcsóbb konyhai törlőkendő. Ezek kb. 40×40 cm-es különböző színű lapok, melyekből három van egy csomagban, áruk pedig ritkán több 300 forintnál. Én ezeket szoktam 4×4 cm-es kockákra szeletelni. Egy-két ilyen csomagból ki lehet húzni egy teljes versenyszezont.

Mikor használjunk réz- vagy bronzkefét? Hogyan szedjük ki az ólomlerakódást a csőből?

Ahogy azt már korábban említettem, a kúpos lövedékeket tüzelő fegyverek esetében elkerülhetetlen, hogy a csőben ólomlerakódás alakuljon ki. Ez a lerakódás mindenképpen eltávolítandó, ami történhet mechanikai és kémiai úton is, de általában csak a kettő elegye vezet megfelelő eredményre. Az ólomlerakódás eltávolításának legfontosabb eszköze a réz és bronzkefe valamint a hangyaszorgalom és türelem. Az ólomlerakódás kialakulásának többféle oka lehet. Egyrészt minél puhább az ötvözet, annál könnyebben kenődik a csőben a lövedék, másrészt minél egyenetlenebb a cső belső felülete, annál jobban tapad meg. Továbbá számít az is, hogy a lövedék milyen gyorsan közlekedik a csőben, és milyen a huzagolás kialakítása. Minél gyorsabb a huzagolás, és minél nagyobb a lövedék sebessége, annál könnyebben kenődik majd a csőben történő mozgás közben. Persze ne kergessünk délibábot: ólomlerakódás minden csőben kialakul előbb vagy utóbb! A folyamat persze lassítható, ha megfelelő minőségű és mennyiségű kenőanyagot használunk.

Az eltávolítás alapvető eszköze a réz- vagy bronzkefe. Vigyünk fel a lerakódásokkal szennyezett felületre bőven fegyverolajat, és hagyjuk azt dolgozni. Az olaj felpuhíthatja a lerakódást, így a kefék könnyebben szedik majd ki a maradékot. Fontos, hogy acél kefét soha ne használjunk, feltéve, hogy nem akarjuk véglegesen kivégezni a huzagolást. A lerakódások a barázdák sarkaiban lesznek a legmakacsabbak, úgyhogy hosszú munkára készüljünk.

A munkában további segítséget nyújthatnak a különböző szalmiákszeszes csőtisztító oldószerek. Ezek használatához én nem adok tanácsot, mert igen könnyű velük kinyírni a csövet, ha nem tartjuk be a gyártó előírásait. Két jó tanácsom van mindössze: 1. Mindig csak gyári készítésű szert használjunk, ne kísérletezzünk házi katyvaszokkal! 2. 100%-os pontossággal tartsuk be a használati utasításban foglaltakat!

A lakat karbantartása

A lakat szétszerelése szükségtelen karbantartáshoz. Ellenőrizzük azonban mindig a dió bölcsőjét tartó csavarokat. Ha ezek meglazulnak, úgy az akasztó nem illeszkedik majd párhuzamosan a dió bevágásába, és kopni kezd, de el is törhet vékony vége. A bölcsőt tartó csavarok közül az, amelyik az akasztó tengelye is egyben, nem szorítható meg teljesen. Ha ezt túlzottan meghúzzuk, úgy az akasztó nem mozog majd szabadon. Minden kiszereléskor ellenőrizzük az akasztó és a dió bevágásainak állapotát. Ha sérülést látunk bármelyiken, forduljunk fegyvermesterhez. Visszaszerelés előtt olajozzuk át bőven a belső oldalt, s olajos ronggyal töröljük át a külső oldalt.

A kovás fegyver karbantartásának specialitásai

 A kovás lakat karbantartása csak kis mértékben különbözik a már említett folyamattól. Ez esetben három dologra kell csak külön figyelni. Elsőként ellenőrizzük, hogy nem szorul-e a serpenyőfedél. Akkor jó, ha könnyen pattan fel. Másodsorban ellenőrizzük, hogy a kovakő nem lötyög a pofákban. Harmadrészt pedig figyeljünk arra, hogy soha ne olajozzuk le az acél felületét és a kovát.

 A fegyver tárolása tisztítás után

 Ha a teljes tisztítással megvagyunk, szereljük össze a fegyvert. Figyeljünk arra, hogy a csavarok meg legyenek húzva. Ez különösen fontos a csőszakállon keresztül menő csavarra, mely ha laza, mozogni engedi a csövet, s eltörheti az ágyazást a lakat környékén. A lőkúp, gyúlyuk betét menetét tekerjük be teflon szalaggal mielőtt visszacsavarnánk azt a helyére! Ha ezt nem feledjük, könnyebb lesz kiszedni a következő takarításkor. Ha tehetjük tároljuk elöltöltő fegyvereinket vízszintesen, vagy ha függőlegesen tudjuk csak elraktározni, úgy torkolattal lefelé. Ha torkolattal felfelé tároljuk, úgy a cső kenésére használt olaj a lőporkamrában fog összegyűlni, besűrűsödni, amin eltorlaszolhatja a gyúlyukat, eláztathatja a lőport. A fa élő anyag: a páratartalomtól és hőmérséklettől függően nedvességet ad le és vesz fel a levegőből. Előnyös ezért úgy tárolni a fegyvert, hogy a levegő páratartalma állandó legyen (60-65% környékén). Ha így cselekszünk ágyazásunk nem fog vetemedni. Teljes ágyazással bíró fegyverek esetében évről évre ellenőrizzük, hogy a fa nem vetemedett e meg. A csövet feszítő ágyazás könnyen elronthatja egy kitűnő fegyver szórásképét. A vetemedett fa is javítható, vissza alakítható eredeti formájára gőz segítségével, de ehhez érdemes fegyvermesteri segítséget igénybe venni.

Ha téli hidegből meleg szobába visszük be a puskát, ne feledjük, hogy elcsomagolás előtt szükség lesz némi akklimatizációs időre: vegyük ki a tokból, hogy a lecsapódó pár elillanhasson, majd a már száraz fegyvert kívül és belül is olajozzuk le.

Ha a fegyvert hosszabb időre (hosszú utazás miatt hónapokra, évekre) letesszük, javaslom, hogy vastagabb olajjal (pl.: műszerolajjal) húzzuk át a fém részeket.

Teendők lövészet előtt

Mindannyian megtapasztaltuk már, hogy milyen, amikor az első lövés valamilyen oknál fogva csütörtököt mond. Ilyen esetekben nem tettünk meg pár fontos lépést lövészet előtt. Az első lövés elcsettenését két dolog okozhatja. Egyrészt ludas lehet a lőkúp, vagy gyúlyuk inzert átjárhatatlansága, tehát ha ez történik először mindig kapjuk elő a gyúlyuk tisztító tűt, és járassuk azt át a gyúcsatornán. Ha ez nem oldja meg a gondot, akkor valószínűleg a csőfarban összegyűlt olaj nedvesítette el a lőport, és ezért nem gyulladt a töltet. Ennek elkerülése végett a lövészetet mindig kezdjük a következő procedúrával:

  1. Helyezzük a kakast félállásba és ellenőrizzük a töltetlenséget!
  2. Húzzuk ki a csőből a felesleges olajat egy száraz tapasz segítségével!
  3. A fegyvert lőirányba tartva süssünk el pár csappantyút a lőkúpon, vagy lobbantsunk el egy adag felporzót a serpenyőben!

Jó megoldás lehet, ha a csappantyúk sütögetése helyett egyszerűen sűrített levegő spray-vel fújunk néhányat a gyúlyukba. A lényeg, hogy távolítsuk el a felesleges olajat a rendszerből, mielőtt a lőport betöltenénk.

A fa részek tisztítása

A fa részek tisztításához rongyokra van csak szükségünk és jó minőségű fegyverolajra. A fa legjobban szennyeződő része a lőkúp környéke. A lőkúp szúrólángja ráfúj a fa részekre is. Ezt az égéstermék réteget nedves ronggyal érdemes letörölni, vagy száraz ronggyal szárazra törölni. Vannak akik bőr hüvellyel, zsírral védik itt az ágyazást. Én ezt nem tartom szükségesnek, megfelelő karbantartás mellett az ágyazás nem fog sérülni.

Olajozott ágyazásokat érdemes 2-3 évente – vagy ahogy a szükség kívánja – paraffin olajjal áttörölni időnként. Ez segíti, hogy a fa nedvesség ellen ellenálló maradhasson.

Mikor kell lőkúpot cserélni

 A lőkúp vagy kovás fegyverek esetében gyúlyuk betét gyúcsatornája a használat során kiég. Minél jobban nagyobbodik a lyuk, fegyverünk annál pontatlanabb lesz, így időről időre cserélni kell ezen alkatrészeket. A lőkúp persze készülhet többféle anyagból is, melyek ellenállóbbak. A hagyományos acél lőkúpnál akár 4-5-ször több lövést bír a berillium bronz, de ha valaki nem sajnálja a pénzt, akár titán betétes lőkúpot is vásárolhat. Ezek szinte soha nem égnek ki, áruk viszont sokszorosa a hagyományos anyagokból készült lőkúpok árának, így elsősorban olyan fegyverek esetében érdemes ebben gondolkodni, melyekhez kereskedelmi forgalomban nem kapható lőkúp (pl.: az eredeti fegyverek).

A leggyakoribb replika lőkúpok 0,7-0,9 mm közötti gyúlyukkal bírnak kis csappantyúk esetében, és 1 mm-es gyúlyukkal rendelkeznek nagy csappantyúk esetében. Ha ez a lyuk 0,1-0,2 mm-rel bővül, már érezhetően nő majd a fegyverünk szórása. A kovás gyúlyuk betétek alapvetően 1,5 mm-es lyukkal készülnek, s ezekre is igaz a kiégéssel kapcsolatosan korábban már megfogalmazott kitétel.

Az extrém kiégés bizonyítéka lehet a félállásba visszavágódó kakas. Ha a gyúlyuk már túl bő, a gázok rakétafúvókaként nyomják visszafelé a kakast, és fújnak a lövész arcába. Vigyázzunk: ha túl kis töltetet használunk, a kakas visszacsapódása megtörténhet kiégetlen gyúlyuk esetében is!

A lakat szétszerelése

 A lakatok szétszerelését kovás és csappantyús lakatok esetében is hasonló módon kell véghezvinni. Fontos, hogy semmilyen alkatrész csavarját ne tekerjük ki, amíg a rugókat nem fesztelenítettük.

  1. Csavarjuk ki a lakatlemez rögzítő csavarjait!
  2. Lazítsuk meg a csőfar csavarját!
  3. Emeljük ki a lakatot az ágyazásból!
  4. Feszítsük a kakast teljes állásba, és főrugó kiszedővel, vagy valamilyen szorítóval fogjuk meg a főrugót!
  5. Engedjük vissza a kakast, majd emeljük ki a főrugót!
  6. Kissé engedjük meg az elsütő akasztó rugójának csavarját és pattintsuk ki az akasztó rugót!
  7. Tekerjük ki az elsütőakasztó csavarját, majd vegyük ki az akasztót.
  8. Szedjük ki a diófedő csavarjait, majd szedjük le a diófedőt!
  9. Tekerjük ki a kakas csavarját, majd szedjük le a kakast a négyzetes tengelyről!
  10. Ha a kakas nem lehúzható, úgy réz kiütővel üssük ki a diót a kakas felőli oldalról!

Kovás fegyver esetében szét kell szednünk a serpenyőt is:

  1. Szorítóval nyomjuk össze a serpenyő rugót!
  2. Tekerjük ki a serpenyő rugó csavarját és szedjük le azt a lakatról!
  3. Tekerjük ki a serepnyőfedél tengely csavarját és szedjük ki az alkatrészt.

Németh Balázs

(Folytatjuk!)