A western korszak 45-70-es egylövetű puskái

Örvendetes folyamat játszódik le a magyarországi lövészéletben. Olyan lövészportok jelennek meg és hódítanak hazánkban, melyek valóban a lövészet civil térnyerését mozdítják elő, hisz látványos, játékos, mindenki számára könnyen elfogadható rendezvényekkel teszik elérhetővé a céllövészetet széles rétegek számára.

 

 

Ilyen fiatal sport hazánkban az elöltöltő fegyveres lövészet alapjain elindult, de mára gyorsan szereltlőszeressé váló western lövészet. A sport talán egyik legszigorúbb szabálya szerint csak 1896 előtti fegyverek használhatóak a versenyszámok során. A tavalyi év során már szép számmal jegyeztethettek be a lövészek pisztolykaliberű alsókulcsos ismétlőpuskákat, valamint SA revolvereket. A western lövészet azonban nem csak a cowboy szituációs lövészetből áll, hanem nagy távolságú precíziós puska lövészetből is, mely a bölényvadászok mesterségét hivatott megidézni. Az ilyen versenyek során a lövész használhat elöltöltő fegyvereket is, vagy klasszikusan “bölényvadász” űrméretű (.45-70, .45-90, .45-110, .45-65, .50-100, .40-70, .40-90, stb…) szerelt lőszeres fegyvereket is, úgy ahogy azt a híres/hírhedt bölényvadászok tehették a XIX. század második felében.

 

A precíziós wesern lövészetben már hazai EB érmeink is vannak: Lőkös István 50 m-es alsókulcsos puska kategóriában szerzett idén EB aranyérmet, jómagam, Németh Balázs pedig egylövetű puska kategóriában ezüstérmet a Days of Truth 2012 western EB-n.

 

Az összes felsorolt western lőszer közül, talán a .45-70-eshez fűződik a legtöbb legenda, talán ez a legjellemzőbb a kor bölényvadászaira, híres, hírhedt ütközeteire, az indián háborúkra. S ha a modern kori vadászok számára a .45-70 Government lőszer hallomásból nem is ismeretlen, kiváló tulajdonságait kevéssé ismerik. Jelen cikkünk esetében talán csak annyit érdemes megjegyezni róla, hogy kezdősebessége viszonylag alacsony, lövedéke nagy tömegű, nagy kaliberű, így olyan mint a tehervonat: lassú, de nagyon nehéz megállítani. Bár röppályája nem éppen mondható laposnak, és felkészültséget, megbízható lőtudást igényel a lövésztől, energiája maximálisan elegendő minden hazai nagyvad elejtésére. A nagy lövedéktömegnek köszönhetően energiáját jó tartja, így nem véletlen, hogy az ilyen űrméretű (vagy .45-90-es) fegyverekkel 1000-1200 yardos versenyeken is részt vesznek sikerrel.

 

A .45-70 Govt űrméret talán a Marlin alsóemelőkaros ismétlőkről ismert legjobban hazánkban, de nem ez az a fegyvertípus, mely naggyá tette azt, nem ez az a fegyver, mely megalapozta a lőszer máig tartó népszerűségét. Az eredetileg hadifegyverek számára tervezett lőszer olyan fegyverekhez kötődik szorosan, melyek mindegyike kitűnő mesterlövész eszköz ma is. Cikkünkben a három legtekintélyesebb képviselő – a Springfield Trapdoor, 1873 M Sharps, és Remington Rolling Block puskák- szerkezetét, használatát mutatjuk be, de először essen néhány szó a fémhüvelyes lőszerek kialakulásáról.

 

Egy kis lőszertörténelem

 

A biztonságos, hátultöltő szerkezetek megalkotásának egyik legnagyobb kerékkötője sokáig maga a lőszer volt. Lehetetlen volt ugyanis gáztömör reteszelést létrehozni, míg a lőport és lövedéket külön töltötte a lövész a csőbe. A Hall-féle hátultöltők, 1859 M Sharpsok, vagy akár az európai Dreyse puskák és egyéb kezdetleges szerkezetek csak részben tudták megoldani a kiterjedő lőporgázok szigetelését, ami a zárszerkezetek elfáradásához, koszolódásához vezetett, így hadi alkalmazásra még nem igazán feleltek meg. A fémhüvelyes lőszerek azonban megoldás jelentettek a problémára: a csappantyú szúrólángja által begyújtott lőpor gázai hátrafelé nem tudtak terjedni, mivel a robbanás ereje a fémhüvelyt (eleinte vörösréz, majd sárgaréz hüvelyt) a töltényűrbe feszítette, így szigetelte a csőfart. Az első egybeszerelt, fémhüvelyes lőszerek hüvelye vörösrézből készült, de ezek szerkezeti szilárdsága és alaktartó képessége nem volt megfelelő, gyakori volt esetükben az ürítési gond. A megfelelő működéshez ugyanis nem csak az fontos, hogy a hüvely megfelelően kitáguljon, és szigeteljen, hanem az is, hogy a gáznyomás leesése után vissza is nyerje eredeti alakját, méreteit, hogy az üres hüvely a töltényűrből könnyen eltávolítható legyen. Erre a célra a vörösréznél sokkal jobban megfelelt a sárgaréz.

 

Az első biztonságos egybeszerelt lőszerek (a Lefaucheaux gyúpeckes töltények, bár korábbra datálódnak, nem igazán voltak biztonságosak) peremgyújtásúak voltak, ami tovább limitálta a hadi felhasználhatóságot. Az amerikai polgárháborúban már szolgálatot teljesítő Henry ismétlők még ilyen peremgyújtású .44 űrméretű lőszerrel működtek, de a hüvelyfenék gyengesége miatt korlátozni kellett a lőportöltet mennyiségét, hogy a hüvelyfar ne hasadhasson fel. A probléma megoldását a központi gyújtás jelentette: a megerősített hüvelyfenéken üllőt és gyúlyukat alakítottak ki, melyre a csappantyút helyezték (vagy a csappantyú maga tartalmazta az üllőt is). Az ilyen kialakítású hüvely már jóval nagyobb gáznyomást bírt el, s ma is e rendszer a legelterjedtebb a lőszergyártásban, pedig a korabeli feketelőpor helyett a nagyságrendekkel erősebb nitrocellulóz alapú lőporokkal töltik már a lőszereket.

 

A változások kora

 

A fegyvertörténelem legérdekesebb időszakai mindig a paradigmaváltások időszakai. Ilyenkor jelenhetnek meg olyan korszakalkotó, forradalmi újítások, melyek ténylegesen akár csak hónapokra játszanak szerepet, mégis alapját képezik az elkövetkező évtizedek, századok haditechnikai fejlődésének.

 

Ilyen időszak az első fémhüvelyes hátultöltő fegyverek megjelenése. A széles körben rendszeresített hadifegyverek modernizálása nem új dolog. Az államnak mindig nagy értéket képvisel a raktárakban, egységeknél felhalmozott hadianyag, így ha mód van rá, nem szereti kidobni azt az ablakon ócskavasként. Így volt ez, mikor a kovás fegyvereket csappantyúsra alakították, vagy mikor a sima csöveket meghuzagolták, és így volt ez, mikor a nagy mennyiségben rendelkezésre álló elöltöltő hadifegyvereket hátultöltővé alakították. Az átalakítások szinte minden országban hasonlóképpen történtek az 1860-as évek végétől kezdődően: a lezárt (elöltöltő) csőfart egyszerűen levágták, és helyére egy konverziós, egybeszerelt lőszer befogadására alkalmas zárható hátultöltő csőfart helyeztek. Így született meg a brit Enfiled huzagolt hadipuska hátultöltő változata a Snider Enfield, vagy az osztrák-magyar Lorenz puska konverziója, a Wanzl és az 1861 M Springfield konverziója: a Springfield Trapdoor.

 

A konverziós fegyvereket aztán később felváltották a már hátultöltőnek tervezett fegyverek, melyek űrmérete egyre csökkenni kezdett Sir Joseph Whitworth munkásságának köszönhetően. Az egyesült királyság a .45-ös Martini-Henry puskákra cserélte a kiszolgált Snidereket, a Monarchia pedig a gerendelyzáras Werndlre váltotta hadserege egyéni tűzfegyverét. Az Egyesült Államok azonban maradt a jó öreg Trapdoornál.

 

A Springfield Trapdoor története

 

Az első 1861 M Springfield puskák bázisán létrehozott fémhüvelyes lőszert tüzelő fegyvert a polgárháború lezárta után kezdték el tervezni a springfieldi fegyvergyárban. A háború vége egyben a hadi kiadások drasztikus csökkentését is jelentette, miközben a hadseregnek szüksége volt korszerű hátultöltőkre. A legegyszerűbb, legolcsóbb megoldás Erskine S. Allin nevéhez fűződött. ő egyszerűen levágta az elöltöltő csőfart és egy egyszerű, felfelé nyitható (trapdoor) zárszerkezetet szerkesztett helyére. (Allin-féle konverzió). A fegyver a klasszikus polgárháborús hadipuska tölteten alapuló lőszert tüzelte, mely még peremgyújtású, és .58 űrméretű volt (.58-60-500). Az egyesített lőszer 60 grain feketelőport tartalmazott és 500 graines Minié lövedéket. Az első Trapdoor változatból mindössze 5000 darab készült de ezek nem bírták túl jól a tábori körülményeket, ugyanis a fa szerkezet igen vékonnyá vált a beépített zárnak köszönhetően, így könnyen sérült, megszületett viszont a Springfield Trapdoor legendája.

 

A Trapdoor első sorozatban gyártott változata az 1866 M volt, melyhez betétcsövezett elöltöltő csöveket használtak fel. A fegyver központi gyújtású .50-70 kaliberű lőszert tüzelt, melyet 450 graines lövedékkel szereltek (A lőszer pontos kaliberjele: .45-70-450. Az első szám jelzi a névleges átmérőt, a második a felhasznált feketelőpor töltetet, a harmadik a lövedéktömeget.) A fegyverből mintegy 52000 darabot gyártottak a springfieldi fegyvergyárban, melynek nagyjából felét a francia-porosz háborúban szemben álló feleknek értékesített a gyár. A fegyvernek készült rövid csövű változata, és kicsinyített kadét változata is.

 

A fegyver 1868-ban további átalakításokon, egyszerűsítéseken esett át, valamint csereszabatos alkatrészek felhasználásával lovassági pisztolyt is gyártani kezdtek. A következő jelentős változás az 1873 M modell esetében figyelhető meg. A Tiszti Tanács irányelvei alapján a fegyver űrméretét .45-re csökkentették, számos alkatrészét egyszerűsítették, irányzékát átalakították. Az új lőszer, a már klasszikusnak mondható .45-70-405 (.45-70 Government) lőszer lett, .45 névleges átmérőjű, 405 graines lövedékkel, és 70 grain feketelőpor töltettel. Az új változat csöve már nem vasból, hanem korszerű acélötvözetből készült, modernebb huzagprofillal.

 

1880-ra a raktárak kifogytak a klasszikus polgárháborús Springfield bajonettekből, ezért a fegyvert ismét áttervezték: az acél tisztítóvessző kihúzható, bajonett zárral rögzíthető, és így integrált szúró bajonettként üzemel a gyalogsági változatokon. A fegyvernek a későbbiek során készült karabély, rövid puska, és kadét változata is, valamint Trapdoor Forager néven 20-as sörétes változata is.

 

A Trapdoorok végleges elavulása az ismétlő fegyverek és a nitro lőpor megjelenésének köszönhető. Az Allin-féle zár nem viselte el a gyérfüstű lőpor gáznyomását, így a szerkezet nem volt tovább fejleszthető. A bölényvadászok, sportlövészek azonban továbbra is sikerrel használták a civil életben. Megbízhatósága, pontossága ma is lenyűgözi a régi fegyvereket kedvelő lövészt.

 

A Pedersoli Trapdoor Long Range Rifle

 

A Davide Pedersoli cég hazánkban elsősorban a pontlövészetre, maximális pontosságra kihegyezett elöltöltő fegyvereiről ismert, nem szerelt lőszeres fegyvereiről. A cég azonban az Egyesült Államokban hírnevének nagy részét éppen e kategóriának köszönheti, ugyanis 1896 előtti szerelt lőszeres fegyverek számára rendezett hosszú táv lövészeteket sorra Pedersoli fegyverekkel nyerik. Különösen nagy tekintélyt szerzett a feketelőporral töltött lőszerek terén a cég, ugyanis e kategóriában, máig Pedersoli .45-70-es Sharps puskával tartják a szórásrekordot 200m-en, 0,5 MOA (kb 2,5 cm) szórásképpel.

 

A Pedersoli szerelt lőszeres fegyverek mindegyike esetében először is hangsúlyozni kell, hogy bírják a nitrolőport, így modern vadászati célokra éppen annyira megfelelnek, mint pontlövészetre, western lövészetre vagy akár sziluett lövészetre. A cső kialakításánál ugyanis nem csak modern alapanyagokat, hanem modern gyártási eljárásokat is alkalmaznak. A huzagolás után mind a barázdákat, mind az oromzatokat tükrösre polírozzák, hogy csökkenjen az ólomlerakódás lehetősége. A gyártási folyamat során a cső egyenességét folyamatosan ellenőrzik, s ha kell, korrigálják. A polírozás során a cső űrmérete a csőfarnál és torkolatnál megnőhet, ezért mindkét oldalról kb. 15cm-t visszavágnak, majd ez után alakítják ki a töltényűrt és csőkoronát.

 

A Trapdoor szerkezete igen egyszerű. A lakat gyakorlatilag egy hagyományos perkussziós Springfield oldallakat, melynek dióján még egy állást alakítottak ki, így a kakas négy pozícióval rendelkezik: biztosított állás, töltő félállás, teljes állás és sütés utáni nyugalmi helyzet. A kakas a felhajtható zártestbe épített ütésátadó elemre üt, mely előre nyomja az ütőszeget. Az ütőszeget egy rugó ellenében nyomja előre a kakas, így az közvetlenül a sütés után visszahúzódik perselyébe. Az üres hüvelyt rugós ejektor veti kis a töltényűrből a zártest felnyitása után. A zártest reteszelése igen egyszerű, bajonettzáras.

 

A tesztfegyver a Trapdoor civil változata, mely annak idején a híres creedmoor-i nemzetközi lövészversenyeken vett részt az amerikai versenyzők kezében. A 828mm hosszúságú cső huzagemelkedése 1:19″-es, ami mindenképpen hosszú lövedéket sejtet. A fegyver teljes ágyazású, a csövet 2 pánt rögzíti a fához, valamint a csőfarnál átfutó rögzítő csavar. A fegyveren nincs bajonett rögzítő – mivel valóban civil rendeltetésű sportfegyverről van szó – viszont diopteres, létrás hátsó és zárt, cserélhető inzertes első irányzékkal szerelték fel. A hátsó irányzék azért nem éppen a kategória csúcsa, de ár-érték viszonyban a fegyver így is kitűnő választás.

 

Az ágyazás nem rendelkezik csúszásgátló cápázással, viszont lecsavarozható pisztolymarkolattal igen, mely meglepően kényelmessé, biztossá teszi a fegyver fogását. Ha a jó cső a fegyver szíve, akkor a megfelelő elsütő szerkezet jelenti a fegyver lelkét. A Trapdoor klasszikus egybillentyűs elsütő szerkezettel rendelkezik, de ez ne tévesszen meg senkit. A fegyver sütése már gyárilag is olyan kellemes, hogy én szívem szerint még véletlenül sem nyúlnék hozzá. A billentyűnek nincs előhúzása, nem csúszik, karakteresen törik.

 

 

A töltéséhez először is félállásba kell húznunk a kakast, majd a lakatlemez jobb oldalán láthat kart felfelé húzva megnyitni a zárat és felhajtani a zártömböt. Ezután helyezhető a lőszer a töltényűrbe. A zár visszacsukása után húzhatjuk a kakast teljes állásba, hogy a fegyver tűzkész legyen.

 

Összességében a Trapdoor kitűnően összerakott, szép, impozáns és meglehetősen pontos fegyver, mely mind vadászatra (persze a csőhossz miatt valószínűleg hajtásba nem ezt a fegyvert vinném), mind sportlövészetre ideális. Az ismertetett változat mellett a cég gyártja a Trapdoor lovassági karabély változatát, klasszikus gyalogsági 1873 M változatát, és tiszti változatát. A Long Range és a tiszti változat kivitelével mindegyik fegyver lassabb, 1:22″-es huzagemelkedéssel készül.

 

A civil szféra fegyverei – A szerelt lőszeres Sharps puskák

 

Az egybe szerelt lőszert tüzelő fegyverek nem csak a hadi használatban jelentek meg, sőt. A polgári célra készült fegyverek esetében a technikai újítások jóval előbb jelentek meg, mint a hadsereg részére készített fegyverek esetében. Az amerikai bölényvadászatának egyik jellegzetessége, hogy olyan fegyvert igényel, mely a rendkívül éber állatot nagy távolságból is el tudja találni, s olyan lőszert tüzel, mely még nagy távolságból is megfelelő ölő erővel, energiával rendelkezik, hogy elejtse a nagytestű, igen vastag bőrű állatot. A bölényvadászok közül olyan kitűnő lövészek emelkedtek ki, mint Billy Dixon, ki .45-70 -es Sharps puskájával 1874. Június 27-én 1538 méterről lőtt le egy kiowa indián harcost, miután az indiánok 24 bölényvadász társával együtt bekerítették őket.

 

 

Az 1874 M Sharps sokáig a bölényvadászok kedvencének számított, hiszen a vertikál-blokkzáras fegyver egyszerűen elnyűhetetlen volt, s igen nagy gáznyomásokat is kibírt. Nem véletlen hogy e fegyverhez gyártották a legtöbb-féle emelt töltetű .45-ös lőszert (.45-90, .45-100, .45-110, .45-120). Így a Christian Sharps 1848-as szabadalma alapján készített fegyverek, melyek perkussziós változatai megállták a helyüket a polgárháborúban is, máig hódítanak mind a pontlövészek, mind a hagyománytisztelő vadászok körében. Nem véletlen, hogy a bölényvadászok egyszerűen “Old Reliable”-nek (azaz öreg megbízhatónak) nevezték, az indiánok pedig csak úgy emlegették, mint “The rifle that shoots today, and kills tomorrow.” (A puska, amelyik ma lő, és másnap öl).

 

Az 1870-es évek végén a hosszú távú pontlövészet amolyan úri divat volt Észak Amerikában. A gyártók folyamatos versenyben álltak egymással, hogy pontosabb, precízebb hosszú táv lövő fegyvereket készítsenek. A klasszikus, eredetileg hadi célra tervezett Sharps puskák is ebben az időszakban váltak igazi civil sportfegyverré: a pontlövő puskák stabil, nehéz, nyolcszögletű csöveket kaptak 28-34″ hosszúság között, és az elsütőszerkezet is modernebb, gyorsabb lett, könnyebb kakassal, és kétbillentyűs, gyorsítós szerkezettel. Az 1877 M modellt már csak .45″ névleges űrméretű csővel gyártották, míg a korábbi vadász változatokat .50-es csővel is szerelték, a “Big Fifty” azaz “Nagy Ötvenes” kaliberben (.50-100).

 

A Pedersoli 1874 Sharps Sporting

 

Klasszikus szerelt lőszeres egylövetű fegyverekből a Pedersoli cég a Sharpsok esetében ajánlja a legnagyobb kaliber választékot: a kínálatban megtalálható a .45-70 Govt, .45-90, .45-110 (Quigley-féle) .45-120, .50-70, .50-90 űrméret. A 45-70-es lőszer nem tartozik a drága lőszerek közé, de persze ha ennél egzotikusabb kalibert választunk, akkor bele kell vágnunk a lőszertöltésbe!

 

 

 

A Sporting változat 30″-es 1:18″ huzagemelkedésű csővel készül, cápázott egyenes ágyazással és nyílt hadi irányzékkal, .45-70 és .45-90 űrméretben. A tusaletörés szöge enyhe, így mind álló, mind fekvő lövészetre alkalmas. A nehéz, nyolcszögletű cső kissé kényelmetlen, de rendkívül stabil, nagyszerűen csillapítja a nagy űrméretű lőszer visszarúgását. A kakas az elöltöltő fegyvereken megszokott 3 pozícióval rendelkezik: biztonsági félállás (ilyenkor nyitható a zár), teljes állás (tűzkész állapot), nyugalmi állás. Az ütőszeg az eredeti fegyvereken szabadon mozgott. És csak akkor húzódott vissza az ellőtt csappantyútól, amikor a kakast a lövész félállásba húzta. Ez azzal járt, hogyha a zárt a kakas nyugalmi állapotában megnyitották, az ütőszeg könnyen eltörhetett. A Pedersoli változaton ezt a hibalehetőséget úgy küszöbölték ki, hogy az ütőszeget (illetve előbb az ütésátadó elemet) egy spirálrugó ellenében üti meg a kakas, így az azonnal a csappantyú elsütése után visszahúzódik perselyébe. A kar lenyitásakor a rugós ejektor hátrafelé kiveti az üres hüvelyt.

 

A Remington Rolling Block

 

A korai szerelt lőszeres hátultöltő fegyverek egyik közös jellemzője az egyszerűség, mely a Sharps és Rolling Block puskák esetében tartóssággal, nagy teherbírással is párosul. A forgó blokkzárak első változatát Nicolas Flobert szerkesztette 1847-ben lőportöltet nélküli szalontöltényéhez. A működési elvet az amerikai Leonard Geiger fejlesztette tovább, aki nagy teljesítményű lőszerek tüzelésére is alkalmassá tette a szerkezetet. Mikor Geiger leszerződött a Remington céghez, fegyvere felvette az anyacég nevét.

 

Azt hiszem minden lövésznek van egy személyes kedvence, személyes álomfegyvere. Számomra ilyen a Remington Rolling Block. Nem is inkább a technikai oldalról érdekes ez a fegyver, mivel zárszerkezete talán a legegyszerűbb a korábban ismertetett két fegyverhez képest is. A forgó blokkzáras Rolling Block gyakorlatilag két “kakassal” rendelkezik, melyből természetesen csak egyik a tényleges ütő alkatrész. A csőfart záró kar maga a blokkzár, melyben helyet kapott a szabadon mozgó ütőszeg. A korabeli Rolling Block puskáknak nagy problémája volt, hogy az ütőszeg könnyen megszorult a feketelőpor égéstermékei miatt, és ilyenkor a zár csukásakor könnyen elsüthette a töltényt. A Pedersoli cég ezért átdolgozta a teljes szerkezetet és kiküszöbölte a hibát. A blokkzár reteszelését egyszerűen a kakas végzi, mivel a zártömb hátsó oldalán lévő bevágásba tökéletesen illeszkedik a kakas feje. Ez a mechanikai reteszelés maximálisan megbízható és erős.

 

A szerkezet egyszerűsége és a puska elegáns vonalvezetése mellett számomra a legfontosabb kötődést a fegyver történelmi háttere adja. Az 1870-es években egyre nagyobb tért hódító hosszú távú lövészsport mind a technika, mind a személyes lőtudás tekintetében maximumot kívánt a lövészektől. A kor legeredményesebb csapata az ír lövészcsapat volt, kiknek Rigby elöltöltő-fegyvereit szinte lehetetlen volt megverni. Az írek, miután 1873-ban megverték az angolokat Wimbledonban, kihívást intéztek az amerikai csapatnak is. Az amerikaiak ekkoriban azonban 600 yard távolság felett szinte soha nem versenyeztek, s a lövészek hátultöltőket használtak, melyeket a kor pontatlanabbnak tartott a precíz elöltöltő-fegyvereknél. A New Yourki Amatőr Lövészegylet tagjaiból toborzott amerikai csapatot azonban olyan cégek támogatták, mint a Sharps és a Remington & Sons, melyek elkötelezett hívei voltak a fémhüvelyes lőszerrel működő hátultöltő fegyvereknek. Így az 1874-es creedmoori megmérettetés nem csak a két nemzet közt zajlott, hanem szinte a fegyvertörténet két korszaka között is.

 

 

A forró szeptemberi napon a 800 yardos versenyeket az amerikaiak nyerték 326 ponttal 317 ellenében, de 900 yardon az írek visszavették a vezetést 312 ponttal a 310-zel szemben, pedig az ír csapat még egy fontos pontot el is vesztegetett, mikor egyik versenyzőjük tévedésből az amerikaiak lőlapjára lőtt egy tökéletes találatot. Az 1000 yardos versenyszámok vége felé közeledve az ír csapat 931 ponttal vezetett az amerikaiak 930 pontja előtt, mikor is a hazai csapatnak már csak egyetlen versenyzője maradt, aki aznap reggel egy üveg kinyitásakor elvágta kezét. John Bodin a 8000 fős tömeg előtt utolsó lövésével tökéletes telitalálatot ért el Rolling Block puskájával, s így a történelem, során először verték meg az elöltöltő fegyverekkel versenyző ír csapatot nagy távolságú lövészeten.

 

A Pedersoli Rolling Block Shioulette

 

De most térjünk kicsit vissza a mába. A Pedersoli cég számos változatban, számos kaliberben ajánlja Rolling Block puskáit, így mind a vadászok, mind a sportlövészek megtalálhatják az igényeiknek legjobban megfelelő modellt. A fegyverek készülnek .45-70, .45-90, .30-30 Win, .38-55 Win, .44-40, 45LC, .357 Mag kivitelben, változatos csőhosszal (20-34″).

 

A tesztfegyver a 2005-ös újdonság, a Shioulette változat diopteres irányzékkal szerelt 30″-es csövű változata. A célgömb fedett, az irányzék inzertjei cserélhetőek. A tusa kialakítása igen magas, így elsősorban fekvő lövészetre alkalmas. A markolat pisztolymarkolatos, cápázott kialakítású és nagyon kényelmes, nagyon könnyű a fegyvert ösztönösen is megfelelő pozícióban tartani.

 

A töltéshez teljes állásba kell feszíteni a kakast, majd kinyitni a zárat. A töltény behelyezése után lassan engedjük vissza a blokkzárat, ilyenkor fegyverünk tűzkész. A fegyver kétbillentyűs elsütőszerkezettel rendelkezik, így a hátsó billentyűvel tudjuk az elsütőbillentyűt előfeszíteni, az elsővel pedig kiváltani a lövést. Az ürítéshez ismét feszítsük a kakast teljes állásba, majd nyissuk meg a zárat. Az üres hüvelyt az extraktor kar emeli ki a töltényűrből.

 

 

A tesztek során a fegyver természetesen tökéletesen működött, s a belövő állványról nem volt nehéz 100m-en 3 lövéses egybeszakadásokat lőni, ami minden szerelt lőszeres fegyvernek becsületére válna! Mindezt olyan lőszerrel, mely félköpenyes, fúrthegyű , relatíve könnyű (300 graines) lövedéke miatt inkább vadász, mint céllövő lőszer. A fegyver igazi értékét azonban nem 100m-en, hanem nagyobb távolságokon érezhetjük meg, de ehhez már elengedhetetlen az újratöltés, hiszen e lőszerekre is hatványozottan igaz, hogy meg kell találni a fegyverhez leginkább passzoló lövedéket, lőport, csappantyút.

 

A szerkezet népszerűségére kiváló bizonyíték, hogy az 1867-es Francia Császári Világkiállításon a fegyver ezüstérmet nyert, és sok ország felfigyelt a kitűnő tulajdonságú hadifegyverre: Argentína, Svédország, Dánia, Egyiptom, Luxemburg, Spanyolország és Uruguay is megvásárolta gyártási jogát, rendszeresítette hadseregében, sőt, még az Osztrák-Magyar hadsereg is rendszeresítette a fegyvertípust.

 

A Pedersoli High Wall puskák

 

A család negyedik tagja a Winchester High Wall puska, melynek története Utah államba, Ogden városába visz vissza minket. Itt dolgozott a fiatal John Moses Browning, aki 1878-ban tervezte meg első egylövetű puskáját, melyet 1879. október 7-én szabadalmaztatoptt. A Winchester cég ez időben egy erős egylövetű fegyvert kívánt piacra dobni, hogy kihasítsa saját szeletét a Remingtonnal és Sharps-szal szemben, így kapóra jött a fiatal tervező szabadalma és megvásárolta azt 1883-ban 8000 dollárért. Browning tervei csak részben voltak tökéletesek, mivel a gépi gyártáshoz kissé át kellett tervezni a fegyert, ami 1885-ig meg is történt. Ekkor dobta piacra a Winchester első egylövetű puskáját, a High Wallt.

 

 

A fegyver zárszerkezet a bukó blokk zárak egyik változata, és így igen erős. A puska maga könnyebb, vékonyabb, mint a Sharps puskák, így kezelésük egyszerűbb, viselésük kényelmesebb.

 

 

A Pedersoli cég a replikát két kaliberben készíti: 32”-es csővel 45-70-es űrméretben, 6 huzagos, 1:18” emelkedésű csővel, valamint a reneszánszát élő .38-55 kaliberben 1:12”-es emelkedésű 30”-es csővel. A fegyveres egybillentyűs, gyorsítós szerkezettel rendelkeznek.

 

Újratöltés és a 45-70-es lőszer

 

A 45-70-es kaliber, ahogy azt már írtuk, manapság messze nem feketelőporos kaliber, sőt, kedvelt és nem is drága vadászkaliber, melyhez számos gyártó kínál modern füst nélküli lőporral szerelt vadász és céllövő töltényeket. Ezek kereskedelmi forgalomban kapható lőszerek mind gond nélkül, teljes biztonsággal tüzelhetőek a Pedersoli cég egylövetűiből, mivel azok mindegyikét füst nélküli lőporra vizsgáztatják a CIP állomáson. A kereskedelmi forgalomban kapható lőszerek általában 300, 350 vagy 405 graines lövedékkel készülnek. Köztük megtalálhatóak a fúrt hegyű, félköpenyes lövedékkel, félköpenyes lövedékkel, teljes köpenyes lövedékkel és ólomlövedékkel szerelt lőszerek is.

 

Ha a 45-70-es lőszert füst nélküli lőporral újra szeretnénk tölteni akkor oda kell figyelnünk arra, hogy a Sharps High Wall és Rolling Block puskák jóval nagyobb gáznyomás elviselésére képesek, mint a kezdetlegesebb zárkonstrukcióval rendelkező Trapdoor puskák. Ennek megfelelően az újratöltő kézikönyvekben a Trapdoor puskákra mindig külön adatokat adnak meg, melyek jellemzően kisebb töltetek, mint az egyéb fegyverekre vonatkozóak. 45-70-es matricakészletet szinte minden gyártó kínál, s Magyarországon is elérhetőek immáron a lőszertípus újratöltéséhez szükséges Lee eszközök. A legkedvezőbb árú, legegyszerűbb Lee újratöltő présekkel is nagyszerű eredmények érhetőek el, de olcsóü megoldás lehet a 45-70-es Lee Loader szett is.

 

 

Ha lőszert feketelőporral kívánjuk újratölteni, úgy a következő fontos pontokat emeli ki a szakirodalom:

  1. Feketelőporos töltet esetében nem maradhat légrés a hüvelyben. Ha a teljes kapacitáshoz képest csökkentett töltetet kívánunk használni úgy a fennmaradó részt búzadarával kell kitölteni.

  2. A maximális pontosság érdekében érdemes felhasználni a hüvely teljes kapacitását, vagyis annyi lőport tölteni, amennyit a hüvely térfogata megenged.

  3. Érdemes a betöltött lőport kissé összenyomni, mert ez segíti az egyenletes gáznyomás kialakulását, de ezt mindig azonos mértékben kell megtenni.

  4. A lőport érdemes hosszú tölcséren keresztül betölteni – a Lyman cég Classic lőpormérője például alap helyzetben erre szolgáló csővel rendelkezik – mert az egyenletes lőporbetöltés egyenletes gáznyomást eredményez.

  5. A szakirodalmak elsősorban lassabb égésű lőporokat javasolnak mint például a Swiss 2Fg vagy 1,5Fg lőporok

  6. Érdemes az öntött ólomlövedéket ötvözni, hogy a lövedék nagyobb sebességek esetében se tudjon áttörni a huzagoláson a forgómozgás felvétele nélkül. A keményítés mértéke 1:10 – 1:20 ón – ólom arány közt legyen.

  7. Érdemes olyan öntőformát választani, mely legalább 405 grain tömegű lövedéket ad, de inkább javasolt az ennél nagyobb tömeg. Fontos, hogy a lövedék elegendő zsírzóhoronnyal rendelkezzen, mivel a kenőanyag mennyisége nagyban befolyásolja a szennyeződés kialakulását.

  8. Érdemes a lövedék fenekét papír vagy kartonkoronggal védeni, hogy a lőporszemcsék égése ne támadhassa az ólmot.

  9. A teljes pontosság érdekében érdemes a hüvely peremezését teljesen elhagyni. Ez nem jár biztonsági kockázattal feketelőpor töltet esetében, mivel a lövedék feltámaszkodik a lőporon, így nem tud beljebb csúszni a hüvelybe.

  10. Nagy figyelmet kell szentelni a kenőanyagnak: csak jó minőségű, hatékony kenőanyagot használjunk, ellenkező esetben számolhatunk az olmozódással és a cső indokolatlanul gyors koszolódásával, mely kinyitja a szórást.

  11. Mind a lőport, mind a lövedéket érdemes tized grain pontossággal mérni.

 

A 45-70-es és a vadászat


A majdnem párhuzamos falú hüvellyel rendelkező lőszertípus mai szemmel nézve egyáltalán nem rendelkezik nagy gáznyomással. Kényelmes, nem agresszív visszarúgású lőszerek, melyek az ívelt röppálya miatt leginkább 120-150 méteres távolság alatt nyújtanak megfelelő teljesítményt. A lövedékek pontossága, szükséges ölőereje e távolságok felett is messze megfelel a vadászati elvárásoknak, de a közepes lövedéksebesség és nagy lövedéktömeg miatt ívelt röppálya e távolságok felett már erős irányzékállítást igényel, ami vadászat közben talán nem praktikus, mindig nem kivitelezhető.

 

A 45-70-es lövedékek egyébkén olyanok, mint a tehervonat: nem a leggyorsabb dolgok a világon, de nagyon nehéz őket megállítani, vagy útjukból kitéríteni. Ezek a lövedékek nem igen bukdácsolnak a vad testében, jó a mélységi hatásuk, és bő vérzést adó bemeneti és kimeneti nyílást adnak még erős vad testében is. Érzéketlenek belógó ágakra, fűszálakra, így nagyszerűen használhatóak erdős területeken.

 

Korabeli távcsövekkel, irányzékokkal

 

Egy 45-70-es puska nagyszerű, esztétikus kiegészítője egy teljes csőhossznak megfelelő méretű korabeli kis nagyítású távcső. E távcsövek – a Davidson vagy Malcom scope-ok – modern replikái már számos változatban elérhetőek: készülnek teljes hosszban négyszeres és hatszoros nagyításban, de elérhetőek rövidebb változatban. Bármelyiket is választjuk, tudnunk kell, hogy ezek kis átmérőjű tubusok, kis lencsékkel, ami nem hat előnyösen a fényerőre. Ezek a távcsövek gyöngébb látási viszonyok közt elvérzenek, általában tovább lehet vadászni nyílt irányzékkal, mint ezekkel. Nagyszerűen használhatóak azonban nappal, bár figyelnünk kell kis látószögükre, tehát a gyors kapáslövés azért nem egyszerű velük.

 

Sportlövészetre természetesen a diopteres irányzékokat ajánljuk, melyek akár 0,1 szögperc pontossággal is állíthatóak. Ez esetben azonban arra kell vigyáznunk, hogy a fegyverünknek megfelelő dioptert vásároljuk meg. A legbiztonságosabb e szempontból az Pedersoli USA 430 Universal Diopter, mely bázismagassága mindegyik típushoz nagyszerűen megfelel.

 

Ha precízek akarunk lenni, egészítsük ki a szettet egy cserélhető inzertes első irányzékkal is. Ha pénztárcánk engedi érdemes vízmértékes változatot beszerezni, mely nagymértékben csökkenti a fegyver döntéséből adódó oldalirányú kilövés lehetőségét. Szintén nagy segítség, ha olyan okulárt is beszerzünk, mely apertúrája változtatható. Ilyen a Pedersoli Headley eyepiece, mellyel könnyen ráhangolódhatunk a mindenkori fényviszonyokra.

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.