A vadnyugat revolverei

“Negyven fok árnyékban. Csend van, csak a szalon felől hoz némi zajt a forró déli szél, ahogy az elázott tehenészek kérkednek egymásnak legutóbbi kétes hőstetteikkel. A lehangolódott zongora és még lehangoltabb zongorista együttese ugyanazt a dallamot játssza, mint egy rozsdás verkli, unott háttérzenét biztosítva az unalmas kisváros életéhez. A szél egy kiszáradt rózsabokrot görget maga előtt, ahogy a borbély üzletétől a bank mellett elhaladva a főtér felé fúj. A két rosszul öltözött, úttól poros férfi hunyorogva, félszemmel követi a cigánykerekező cserjét, másik szemüket örök kétkedőként a célon tartva. A frissülést nem hozó szellő elrohant rég, de két jobb sorsra hivatott ember mégis mereven áll egymással szemben, feszült izmokkal, jobb kezükkel a pisztolytáska környékén matatva, mintha a hőség valamilyen különös csoda folytán őket elfelejtette volna a világ többi porcikájához hasonlóan lassan és kitartóan olvasztani. Mindössze néhány eltévedt izzadtságcsepp gördül végig halántékuktól indulva piszkos arcukon át, hogy aztán eltűnjön sokat látott ingükben felszívódva. A csendet a templom harangjának kondulása töri meg. A két kéz egyszerre mozdul, ahogy mindketten a hűvös fém megnyugtató érzete után kapnak a nehéz bőrtok felé. A hatlövetű alig ugrik ki tokjából, alig emelkedik az öv fölé, máris lövés dördül, majd visszhangként replikázva egy másik kicsit távolabbról. Tompa puffanás, apró porfelhő kíséri a földre omló testet…”

 

A fenti történet akár valamelyik spagetti westernből is származhatna, s bár a valóságnak vajh mi kevés köze volt a modern vadnyugati filmek világához, a klasszikus hatlövetű SA revolverek még mindig megdobogtatják a fegyverszerető ember szívét. A Kapszli Pont jóvoltából most a három legismertebb XIX. századi szerelt lőszeres vadnyugati revolver modern replikáját próbálhattuk ki lőtéri körülmények között, s bízvást állíthatom, az indiános-cowboyos játékkal beoltott lövészek mindegyike gyorsan repült vissza a távoli gyermekkorba, ahogy a filmekből és regényekből már ismert hatlövetűeket kezükbe vehették.

 

1873 Colt Single Action Army (3, 4)

 

 

A Colt cég az Amerikai Polgárháború puskaporos évei alatt alapozta meg birodalmának anyagi bázisát. Az északi kormány hatalmas hadipuska és elöltöltő revolver megrendelései gazdag éveket hoztak az akkor alig 25 éves vállalkozásnak. A hadi szállítások elmaradása után azonban mind technikai, mind anyagi oldalról is át kellett gondolni a fejlődés lehetőségeit. A hagyományos nyitott keretes (open top) revolverek megbízhatósága, teherbírása messze alulmaradt a konkurens Remington cég modelljeivel szemben, s az egybeszerelt fémhüvelyes lőszerek elterjedése is fejlesztésre kényszerítette a mérnököket. Rollin White teljesen átfúrt (szerelt lőszeres) revolverdobra vonatkozó szabadalma azonban a Smith & Wesson cég tulajdonában volt, így várniuk kellett az új modellek megjelentetésével. Az open top” modellek (1, 2) átalakítására több próbálkozás is született (Thuer Conversion, Richards-Mason Conversion) (2), de ezek egyike sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Gyakorlatilag mindkét fegyver az 1860 Army elöltöltő revolver bázisán készült, minimális módosításokkal.

 

A minőségi váltást az 1870-es évek hozták meg, mikor szabaddá vált a szerelt lőszeres dobok gyártása. Az új modell jelentős előrelépést jelentett a korábbi Colt revolverekhez képest: A tok hátsó részén töltőkaput alakítottak ki, melyen keresztül könnyen a töltényűrökbe lehetett helyezni a lőszereket, a tok teljes kerettel rendelkezett, mint a konkurens Remington revolverek, az ürítés pedig a Richards-Mason konverzión már megjelent ejektorrúddal történik. A fegyver gyártása 1873-ban indul meg, s a hadsereg is jelentős mennyiségeket rendelt, s bár a minőséggel az első szériák esetében még komoly gondok merültek fel, egyöntetűen megbízható és jó fegyvernek ítélte azt az ellátó hivatal. A Colt Single Action revolver (3, 4) alapvetően két kaliberben készült: 45 Long Colt és 44-40. A fegyverek meglehetősen olcsóak voltak (12-16 dollár), így a köznép számára is nagyszerű önvédelmi eszközt jelentettek. Elsősorban ennek köszönhető, hogy rengeteg gúnynévvel, szleng névvel tüntették ki az öreg igáslovat. Nevezték Peacemakernek (Béketeremtő), Frontier Six Shooternek (Határvidéki Hatlövetű), Colt .45 Hog Legnek (Disznóláb), Thumb Busternek (Hüvelykujj robbantó) vagy Equalizernek (Egyenlősítő).

 

A cég egészen 1942-ig gyártotta a híres SAA-t, és mintegy 357000 darabot értékesítettek a 70 év alatt, különböző csőhosszú, különböző űrméretű és különböző kivitelű modellekből. A vadnyugat lehírhedtebb fenegyerekei hordták övükön, mint Jesse James, Pat Garret, Frank Hammer, Bat Masteron, John R. Hughes vagy Bill McDonald.

 

Az 1873 Uberti Cattleman (3, 4)

 

Az olasz replikagyártó cég hazánkban elsősorban jó minőségű elöltöltő-fegyver replikáiról ismert, a világ számos országában azonban a márkanév főleg szerelt lőszeres western fegyverekkel forrt egybe. A Single Action Army revolver szinte minden változatát gyártja a cég, így a gyűjtők számára is igen érdekes választékot kínál a bresciai vállalat. Mivel a “Colt” márkanév jogvédelem alatt áll, ezért választotta a cég a Cattleman (Marhapásztor) elnevezést.

A tesztelt modell 5,5″ hosszú csővel rendelkező klasszikus cowboy revolver volt, .357 Mag/38 Special kaliberben. A vastag zsírréteg eltávolítása után mind MFS 357 Mag FMJ, mind 38 Special WC lőszerrel teszteltük a fegyvert, s meg kell, valljuk, semmiféle akadályt, ürítési gond nem merült fel a tesztek közben. A western lövészetben gyakori 6-10m-es távolságokon kétkezes tartás esetén nem nehéz szó szerint lyukat-lyukba lőni, de a fegyver 25m-en is megállja helyét, hasonló fogással nehéz kilőni a 9-es körből a 4.sz. lőlapon. A legjobb szórást általában a Fiocchi cég LRN ólomlövedékes .38 Spec lőszerei adták. A fegyver ergonómiája természetesen nem hasonlítható a mai sportmarkolatos nagykaliberű revolverekhez, de szégyenkezni sem kell. Kis gyakorlással kielégítő pontlövész eszköz is lehet, bár mivel állítható irányzékkal nem rendelkezik, e műfajban komolyan versenyképes nem lesz sohasem.

 

Fontos a pontosság, de a western lövészetben igen nagy jelentőssége van az egyensúlynak, gyors, könnyű kezelhetőségnek is, hiszen a versenyeken a gyorsaság és pontosság egyaránt elengedhetetlen követelmény. Az 5,5-ös modell egyensúlya kitűnő, bár szívem szerint inkább a 4,75″ csőhosszú változatát használnám fémpárbajokra, az 5,5″-est normál stage-ekre, a 7,5″-est pedig pontlövészetre. Nagy kezű lövészeknek valószínűleg furcsa lesz a kakas helyzete, melynek nyúlványa teljes állásban bele ér a jobb kéz kézfejébe, s amíg hozzá nem szokunk meg is karcolhatja azt. A kakas 4 állással rendelkezik: nyugalmi állás, biztosított állás, félállás (ilyenkor tölthető a dob), és teljes állás. A fegyvert a kakas biztosítása mellett még egy módon biztosíthatjuk, mivel a dobtengelyt két állásban tudja rögzíteni a kioldó zár: ha a tengelyt teljesen hátra nyomjuk, annak vége nem engedi a kakast teljesen beütni a fészkébe, így az ütőszeg nem tudja elérni a lőszerfenékben elhelyezkedő csappantyút. Figyelem! A fegyver a gyári csomagolásban betolt tengellyel érkezik! Ne lepődjünk meg, ha elcsettenéssel indul a fegyver karrierje!

 

Típushibákról igen nehéz lenne nyilatkozni, hiszen ezek a fegyverek mind 150 éves technológiát képviselnek, de kereskedői tapasztalatunk azt mondja, hogy intenzív használat, nagy lövésszám esetén elsütőbillentyű rugójának törése, és a dobtovábbító rugójának törése megtörténhet. Ezek azonban filléres cserealkatrészek, így ha figyelembe vesszük, hogy igen öreg tervezésű fegyverről van szó, nem is olyan rossz átlag.

 

1875 Remington New Model Army (6)

 

 

A Remington cég fejlesztések szempontjából talán még kedvezőbb helyzetből kezdhetett neki a polgárháború utáni piacfelosztásnak, ugyanis az 1858 New Model Army revolver szerkezetén csak minimális átalakításokat kellett véghez vinni, hogy szerelt lőszeres revolvert varázsoljanak az elöltöltősből. Az 1858 M revolver bázisán számos konverziót készítettek (5), melyeket az 1875 M modellben egységesítettek (6), és ezzel megindították a Remington cég első szerelt lőszeres revolverének gyártását. A fegyver Colt-szerű ejektorrudat kapott és lenyitható töltőkaput, de az elsütőszerkezet és a keret gyakorlatilag maradt a régi. A Colt által uralt piacon gyorsan hódítottak az új fegyverek, ami egyrészt köszönhető volt a jobb minőségnek, másrészt a korabeli versenytársak közül e revolvereket tartották a legerősebbnek és legpontosabbnak. A fegyvert eredetileg 7,5″-es csőhosszal gyártották, és Jesse James is ezt a modellt használta egészen haláláig.

 

1890-96 közt a cég kisebb mennyiséget gyártott a könnyített, rendőrség számára tervezett modellből, mely rövidebb csőhosszal (5,5″) és könnyített ejektorrúd házzal készült. A fegyver elsősorban az indián rezervátumok rendfenntartó erőihez került, pár ezer darabos mennyiségben.

 

Uberti 1875 Outlaw és 1890 Police

 

Hasonlóan a Colt 1873 modell esetéhez, a Remington replikáknál is a gyártó cégnek a fantáziára kellett hagyatkoznia, hogy ne sértse a márka jogvédelmét. A kétes hírű James fivérek legendájába kapaszkodva így kapta az 1875 modell az Outlaw (Törvényekívüli) nevet. A pontosság tekintetében nehéz lenne bármi különbséget felfedezni a Colt replikákhoz képest, hiszen ugyan azzal a csővel szerelik mindkét hatlövetűt. A teszek során egy 5,5″-es csővű 1875 Outlaw Frontier modellt és az 1890 Police modellt teszteltük, mindkettőt 357 Mag / 38 Spec kaliberben.

 

Az elsütőszerkezet működése szinte teljesen megegyezik a Single Action Army-val, bár esetünkben a kakas jóval távolabb helyezkedik el a jobb kézfejtől teljes állásban, mint azt az előző fegyvernél tapasztaltuk. A markolat formája is jobban kézre állt számomra, bár én a nagyobb kezű lövészek közé tartozom. A markolat törése nem annyira íves mint a Coltokon, hanem közelít a derékszög felé, ezért a fogás biztosabb, de a fegyvert orrnehezebbnek érezzük. Persze ezek csak nüansznyi különbségek, s a legbiztosabb teszt csak az, ha a lövész a választás előtt maga is megtapogathatja az összes modellt.

 

Az 1890-es modell (7) már mind kinézetre, mind érzetre nagyon hasonlít az 5,5″-es SAA-ra. Szerkezetileg, működésben ugyan az, mit az 1875 Remington, de az ejektorrúd könnyített háza, és a rövid cső nagyon jó balanszot ad a revolvernek. A tesztek során működési zavar semelyik lőszerrel sem lépett fel, s pontosság tekintetében igazolta a papírformát: azonos cső, azonos szóráskép.

 

Smith & Wesson revolverei

 

1857-ben két alig ismert amerikai fegyverkészítő, Horace Smith és Daniel B. Wesson szabadalmaztatott egy egybeszerelt, fémhüvelyes lőszert tüzelő revolvert (Colt szabadalma a forgópisztolyokra 1856-ban járt le). Az együttműködés a két fél közt 1852-ben kezdődött, mikor is megalapították közös vállalatukat, a Smith & Wessont. A peremgyújtású lőszerek (a csappantyúelegy a hüvely peremébe volt préselve) hüvelye vörösrézből készült. Az új Smith & Wesson fegyverek nagy tűzgyorsaságot és könnyű, gyors újratölthetőséget ajánlottak felhasználóiknak, az egyetlen gyermekbetegség a hüvelyek gyenge anyaga volt csak. A puha vörösréznek köszönhetően a hüvelyfenék gyakran hátrafelé kidomborodott, ami elakaszthatta a szerkezetet. A problémát úgy hidalta át a cég, hogy elsősorban kis űrméretű, 0,32″ (8 mm) kaliber alatti lőszerekhez tervezett fegyvereket.

 

Az első S&W egybeszerelt lőszert tüzelő fegyvereket a polgárháború alatt már tesztelték 1861-65 között, jelentős sikerekkel. A hüvelyek gyengesége azonban továbbra is gondot jelentett, ezért a cég a vörösréz hüvelyes peremgyújtású lőszerekről áttért a sárgaréz hüvelyes központi gyújtású lőszerekre, melyek jóval erősebb kevésbé deformálódó hüvelyfenékkel rendelkeztek, és megbízhatóbb gyújtási rendszerrel. Az újítás lehetővé tette a nagyobb űrméretű fegyverek gyártását is. A sárgaréz nagyobb rugalmasságának köszönhetően a lőporgázok szigetelésében is nagy előrelépést jelentett az új tölténytípus. A lőpor berobbanásakor a hüvely a töltényűrbe expandálódott, és szigetelést biztosított, a gáznyomás leesése után viszont visszahúzódott eredeti méretére, és lehetővé tette a gyors és könnyű ürítést.

 

A korai S&W revolverek csöveit felfelé lehetett billenteni a dob újratöltéséhez. 1870-ben azonban a cég korszakalkotó újítással állt elő: a csövet és keretet összekötő tengelyt a keret alsó részén helyezte el, így a cső lefelé volt nyitható. Az újításnak köszönhetően a műveletet egy lovas katona akár egy kézzel is elvégezhette. A töltést megkönnyítette a csillag formájú extraktor beiktatása is, mely a cső lenyitásakor lépett működésbe, és kivetette az üres hüvelyeket a töltényűrökből.

 

1871-ben a cári Oroszország 20000 revolver legyártására vonatkozó szerződést írt alá a céggel, mely mintegy 7 évre kötötte le a Smith & Wesson teljes gyártási kapacitását, majd az első modellt követte a 2. és 3. is (összesen 41000 revolvert vásárolt a cár a hadsereg számára). Az orosz szállítások megszűnése után ismét a hazai piac felé fordultak, de jelentős hátrányt jelentett, hogy a zárszerkezet és a keret csak a könnyített 44 Russian lőszer gáznyomását volt képes elviselni, míg az akkoriban legnépszerűbb Colt és Remington revolverek a 45 LC és 44-40 lőszerekkel is vígan működtek. A New Model No. 3. javította a kezdeti konstrukció számos hibáját, de a belföldi piacon ez sem hozott átütő sikert. George Schofield őrnagy módosította, biztonságosabbá tette a reteszelést, a cég pedig a patrióta érzelmekre építve átkeresztelte e fegyvert No. 3. Americanre, de soha nem voltak képesek visszanyerni a hazai közönséget. A hadsereg is csak mintegy 3000 darabot vásárolt a fegyverből, jóllehet, a tesztek során kitűnően végeztek a Smith & Wessonok.

 

Az 1800-as évek vége felé a Smith & Wesson a korral haladva tovább tökéletesítette fegyvereit, 1880-ban kettős működtetésű elsütőszerkezettel szerelt változatot, majd 1896-ban Colt-féle teljes kerettel és kibillenthető dobbal szerelt változatot mutattak be.

 

Uberti 3rd Model Schofield (8)

 

Az Ubert replika a George Schofield-féle 3rd Modelt idézi meg, és nem is akárhogy! Igazi különlegesség a rövid, 5″-es csövű változat, mely amellett, hogy igen kezes, kényelmes jószág, igen gyorsan és biztosan működtethető. A fegyver legnagyobb előnye az ürítés módjában rejlik: a kakast félállásba húzzuk, hátrahúzzuk a keret reteszelőkarját, és a cső saját súlyának köszönhetően előre bukik, miközben a csillag extraktor kiveti a hüvelyeket. A mozgássor nagyon gyorsan elvégezhető, így e revolvert szinte negyed idő alatt lehet üríteni, újratölteni mint a Coltokat és Remingtonokat. E szolgáltatásért cserébe két apróságot kell feláldoznunk: a fegyver nem alkalmas az úgy nevezett “fanning”-re, azaz “legyezésre” (elhúzzuk az elsütőbillentyűt, és a kakast a tenyerünkkel mozgatva gyorsan adjuk le a lövéseket csípőből… össze-vissza), valamint a fegyver csak 38 Special lőszerrel üzemel. A kalibert azonban semmiképpen sem tartom komoly veszteségnek, mivel a fémcélokra való lövöldözés egyébként is könnyített töltetet igényel, nem beszélve a pontlövészetről.

 

 

A fegyver szerkezete kitűnő! Egy élmény vele a játék, egyetlen valódi hátránya, hogy egyszerűen pusztítja a lőszert! Az 50 darabos doboz 10 perc alatt úgy tűnik el, mintha nem is létezett volna soha. Pontosság tekintetében ugyanaz mondható el a fegyverről, mint a cég többi modelljéről: maximálisan megfelel a western lövészek igényeinek.

 

Konklúzió

 

Az olvasó valószínűleg ezen a ponton jutott el arra a kérdésre, hogy akkor melyiket is válasszam? El kell azonban keserítsem a tisztelt olvasót, ugyanis erre a kérdésre valóban nincs válasz. A történelmi lövészet nem versenyre kihegyezett fegyverekről szól, hanem 100-150 éves formatervezésről, hagyományról, játékról, ebben pedig nem csak az objektív célszerűség a döntési kritérium, hanem a szubjektív tényezők is. Nincs más megoldás, mint kézbe venni az össze lehetséges modellt, az összes csőhosszal, markolattal, s a végső választás úgyis az egyéni ízlés alapján történik majd. Az Uberti teljes választéka már hazánkban is elérhető 100000-200000 Ft közötti árakon (modelltől, kiviteltől függően), így valóban csak egyéni elképzelésünk és pénztárcánk szabhat határt választásunknak.

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.