A polgárháborús Kerr revolver

A csappantyús revolverek történetének egyik kevéssé ismert fejezete a Kerr (ejtsd: „karr”) revolver. A furcsa kinézetű oldalfegyver azonban nem volt éppen fehér holló a polgárháború csatamezejein, hiszen mind az északi, mind a déli hadsereg jelentős mennyiségben alkalmazta. Az 1850-es években az angol revolver tervezés és gyártás jócskán megelőzte fejlettség tekintetében az amerikai vetélytársakat. Amíg Colt még mindig nyitott keretes SA működtetésű revolvereket gyártott, addig az óhazában már DA szerkezetű, zárt keretes fegyvereket terveztek.

 

Az angol fegyveripar ontotta magából az újításokat, olyan tehetséges tervezőknek köszönhetően, mind Robert Adams, a Dean testvérek – George és John – és James Kerr. A nagyszerű fegyvertervezőket üzleti, baráti és családi kapcsolatok fűzték össze. Kerr és Adams unokatestvérek voltak, és Adams DA revolverének tökéletesítésében Kerr is részt vett. Ekkoriban Kerr, Adams és a Dean testvérek közös vállalkozásában dolgozott, így Kerrnak közvetlen rálátása volt arra, hogy merre indulnak a revolverfejlesztések.

 

 

Az Amerikai polgárháború előszele, majd a háború kitörése a gyors felemelkedés lehetőségét kínálták az unokatestvéreknek, akik elhagyták az Dean, Adams and Deane közös céget, és megalapították a London Armoury Company (LAC) vállalkozást 1856. február 9-én. A cég Enfield hadipuskák és revolverek gyártására szakosodott. A revolvereket Adams szabadalmai alapján, a puskákat pedig Kerr 1853 Enfield puskák alapján tervezett hosszú fegyverei alapján gyártották. A családi idilli azonban nem tartott sokáig: 1859-ben a cég igazgatótanácsa úgy döntött, hogy a véges kapacitásokat inkább puskák, mint revolverek gyártására használják fel, amiért Adams el is hagyta a vállalkozást, a magával vitte természetesen revolver szabadalmait is. A vállalat főfelügyelője (szuperintendánsa) Kerr lett.

 

Fort Sumter ostroma - a polgárháború kitörése

Fort Sumter ostroma – a polgárháború kitörése

 

Kerrnak nem maradt más lehetősége, minthogy saját revolvert tervezzen. Az új fegyvert 1859-ben szabadalmaztatta. .38-as és .44-es (angol terminológia szerint 80-as és 54-es) űrméretben indult meg a gyártás. A cél ekkoriban elsődlegesen az angol hadsereg ellátása lett volna, de e téren Adams neve erősebbnek bizonyult. A Kerr revolverek sikerére azonban nem kellett sokat várni: az amerikai polgárháború felszívta a kiváló fegyvereket gyakorlatilag olyan mennyiségben, amennyit a gyár készíteni tudott.

 

James Kerr természetesen fejlettebbnek tartotta saját revolverét, mint Adamsét. A Journal of the Society of Arts 1860 nov. 23-i száma szerint a következő előnyöket fogalmazta meg hirdetéseiben a többi revolverrel szemben:

 

  1. A fegyver fordított elrendezésű lakatja csak egyetlen plusz alkatrésszel rendelkezik, így a fegyver éppoly egyszerű szerkezet mint egy egylövetű pisztoly. A lakat karbantartható bárki által, aki konyít a fegyverekhez, s bármely fegyvermester javítani tudja, nem úgy, mint a bonyolult más típusú revolvereket.

  2. A lakat a hagyományos módon csatlakozik a markolathoz, és teljesen szigetelt: sem nedvesség, sem kosz nem juthat a szerkezetbe. Az elsült csappantyúk darabkái sem juthatnak a lakatba, így nem akaszthatják el a szerkezetet. A lakat alkatrészei nincsenek kitéve a csappantyúlángnak, így kevésbé fognak korrodálni.

  3. Pajzs védi a lőkúpra helyezett csappantyúkat véletlen elsülés ellen.

  4. A cső és a tok külön alkatrész, ami lehetővé teszi a cső szívósabbra edzését, ami nagyban növeli a fegyver szilárdságát.

  5. A töltőkar a cső alatt helyezkedik el (nem mellette, mint az Adams revolvereken), s azt erős rugó rögzíti, mely meggátolja, hogy rázkódásra, vagy a lövés hatására lenyíljon.

  6. A fegyver erős és egyszerű.

 

1861 novemberében az északi kormány 1600 darabot vásárolt az LAC-tól 18 dolláros áron (viszonyításképpen a polgárháború legjobb évében egy északi katona havi zsolja 12 dollár volt…), de a konföderáció sem maradt el a beszerzésekkel: Caleb Huse őrnagy és James D. Bulloch százados beszerzéseinek közvetítésével kb. 7.000 db-ot vásároltak a déli hadsereg számára. A dél felé induló szállítmányoknak persze át kellett törniük az északi tengeri blokádon, így nincs arról információ, hogy pontosan milyen mennyiség érkezett meg valóban a déli államokba.

 

Déli csempészhajó

Déli csempészhajó

James D. Bulloch és Caleb Huse őrnagy

James D. Bulloch (a párosból a bal oldali úriember), a jobb oldali képen pedig Caleb Huse őrnagy látható

 

A LAC-től persze nem csak revolverek érkeztek a szűkölködő délieknek: kitűnő minőségű Enfield puskák, Kerr és Whitworth mesterlövészpuskák is érkeztek nagy tömegben, lehetővé téve, hogy dél felvegye a harcot a fejlett iparral rendelkező északkal. Az angol cég volt a konföderáció legnagyobb fegyverszállítója. A gyümölcsöző kapcsolat 1861. áprilisában kezdődött, s a háború végéig az 1600-10500 közötti sorozatszámú revolverek mindegyike a déli államok felé vette az irányt a gyárból.

 

A London Armoury Company legnagyobb mennyiségben az enfieldi Királyi Arzenál szabványai szerint készített P53 „Enfield” hadipuskákat gyártotta. A kitűnő minőségű fegyverek nagy többsége szintén a Konföderácó hadseregét erősítette.

 

Kerr az Egyesült Államokban is szabadalmi védelem alá helyeztette revolverét 1863. augusztus 4-i dátummal. A beadvány a következő technikai megoldásokat sorolta fel:

  1. A lakat és az elsütőszerkezet összekötését biztosító horog, aminek köszönhetően a lakat kiszerelhető a fegyverből.

  2. A fegyver hagyományos lakattal rendelkezik.

  3. A cső és a tok külön darabból készült, így a cső más edzést kaphat, mint a tok.

 

Kerr 1863-as szabadalma

Kerr 1863-as szabadalma

 

A London Armoury Company nem élte túl sokkal a dél vereségét. A megrendelések végleges elmaradása után egy évvel, 1866-ban a vállalkozást felszámolták. A revolvergyártáshoz használt gépparkot egy spanyol cégnek adták el, Kerr azonban még pár évig a szakmában maradt: a megmaradt alkatrészekből szerelt össze revolvereket. Ezek gyári számai 11.000 felett indulnak.

 

Appomatox - a történet vége

Appomatox – a történet vége

 

A leghíresebb Kerr revolver minden bizonnyal a 1041-es sorozatszámú darab, melyet Jefferson Davis személyesen adományozott a háború utolsó napjaiban személyes testőrsége parancsnokának, Campbell századosnak. A fegyver 125.000 USD áron kelt el nemrég egy aukción.

 

A Kerr revolverek

 

Kerr revolvere

 

A Kerr revolverek furcsa szerzetek, jócskán elültnek a kor egyéb revolvereitől. A szerkezetük korszerű, hiszen a tok körbe veszi a dobot, ami nagy szilárdságot biztosít. E tekintetben az Adams revolverek rokonának tekinthető. Az Adams revolvereket idézi a dobtovábbítás és reteszelés rendszere is: a dob palástján nincsenek reteszelő bemarások. A dobreteszelő az elsütő billentyű nyúlványa, mely reteszelt állásban elakasztja a dob fenék részén kialakított füleket, miközben a dobléptető tovább forgatná a dobot, így reteszelve a szerkezetet.

 

A Kerr szerkezete

1. a csapocska, amibe a kampó akaszkodik 2. a lakat 3. a kampó 4. betekintés

 

A fegyver elsütőszerkezete azonban valóban különleges darab. Az első szembetűnő dolog az, hogy az elsütőbillentyű elhelyezése olyan, mintha a szerkezet DA lenne. Ez nem is véletlen, hiszen Kerr eredetileg kettős működtetésű revolverszerkezetet tervezett. Az már más kérdés, hogy hadi felhasználásra, és így a tömeggyártásba már a visszabutított SA modell került. Az elsütőbillentyű így nem feszíti meg a kakast, csak a dob forgatásában vesz részt. A dob forgatása azonban nem csak a billentyű elhúzásával lehetséges, hanem a kakas hátrahúzásával is. A dió ugyanis egy kis nyúlvánnyal rendelkezik, melyhez egy kampós alkatrész rögzül: ez húzza fel a dobléptetőt a kakas hátramozdításakor. Vagyis a Kerr revolver dobléptetése két egymástól független rendszerrel is lehetséges. Persze hiába van kétféle dobléptető rendszer a fegyverben, attól a kakast még minden lövés előtt meg kellett feszíteni manuálisan.

 

Szintén szembetűnő különbség, hogy a fegyver kakasa nem középen helyezkedik el, mint más revolverek esetében, hanem a tok jobb oldalán. Sőt, az elsütőszerkezet éppúgy kiszerelhető egyben, mint egy egylövetű oldallakatos elöltöltő fegyver esetében. Ha a rögzítő csavarokat kiszereljük nem lepődünk meg: a lakat valóban egy egyszerű fordított szerkezetű fegyverlakat. A szerkezet nagy előnye volt, hogy ezt bizony minden fegyvermester könnyen tudta javítani, nem úgy mint a sok speciális alkatrésszel rendelkező egyéb revolvereket.

 

Kerr irányzékok, egyebek

1. a nézőke, 2. tengerészeti gyűrű, 3. töltőkar nyitva 4. a nézőke

 

A nézőke a tokon helyezkedik el, gyakorlatilag egy erősen széttárt szárú „V” forma a tok tetején. A célgömb óezüst gombocska, oldalirányban nem állítható.

 

A dob ötlövetű, felületén a gyári szám és angol királyi próba és vizsgálati jegyek láthatóak. A dob kiszerelése is rendhagyó módon történik: a dobtengelyt hátrafelé kell kihúzni. A revolveren eredetileg a dobtengelyt egy a tok bal oldalán lehelyezkedő ívelt laprugó reteszelte. Ez sajnos a bemutatott darabról már hiányzik. A laprugó retesztelő szemölcsét egy egyszerű hernyócsavar pótolja.

 

Dob és dobléptetés

Dob és dobléptetés

 

A lőporkamrák befogadóképessége jóval kisebb, mint a Colt vagy Remington revolverek esetében. Tolómérővel 0,5 cm-re mértem kisebb mélységet a Kerr esetében, mint a Remington esetében, persze ez még nem jelenti azt, hogy a fegyver gyöngébb lett volna, mint a versenytárs, hiszen a korabeli töltények egyike sem töltötte ki teljesen a töltényűrt. A dob tengelyfurata perselyes kialakítású, mely túlnyúlik a csőfar vonalán, így a dobhézagon kicsapó gázok nem tudják elkoszolni a tengelyt. Hasonló megoldással a Rogers & Spencer revolvereken találkozunk.

 

A cső egy anyagból van kialakítva a tokkal és természetesen huzagolt. Az öt huzag emelkedése progresszív, vagyis a csőfartól a torkolat felé gyorsul, ahogy az gyakori a korabeli revolvereken. A cső barázdák közt mért átmérője 0,442”, míg az oromzatok közt .452”.

 

Szokatlan, hogy a tokon nincs kialakítva kivágás a lövedékek beültetésének segítésére. Ez azt jelenti, hogy a dobba helyezett töltényt a katona kézzel teljesen benyomta a töltényűrbe, s csak ez után tudta a töltött kamrát a töltőkar alá fordítani, majd a tölteten teljesen helyére nyomni. A töltőkar rögzítése is szokatlan: a csőbe fecskefarkkal illeszkedő rögzítő elem két oldalról fogja meg a kart… jó erősen.

 

Feliratok, beütők

Feliratok, beütők

 

A tokon, csövön, lakatlemezen feltűnik a „London Armoury Co.” vagy „LAC” felirat, utalva a gyártóra. A tok jobb oldalán helyezkedik el a „Kerr’s patent” felirat, jelezve, hogy ki a szabadalom tulajdonosa. A megszokottól eltérően a „Kerr’s patent” véset után látható szám, mely ugyan az, mint ami a dobon is látható, nem a vonatkozó szabadalomra utal, mint más angol revolvereken, hanem ez a fegyver sorozatszáma.

 

A Kerr töltények

 

A blokádon áttörő hajók persze nem csak a fegyvereket szállították, hanem a hozzá való muníciót is. A Kerrr revolverekhez nagy mennyiségben használtak Angliából importált töltényeket, melyeket kifejezettem ehhez a fegyvertípushoz készítettek., A lőszer persze magán cégektől érkezett így mind a lőportöltet, mind a lövedéktömeg és átmérő tekintetében jelentősen eltértek egymástól. A legnagyobb mennyiség az Eley Brothers, Broux & Moll és Henry Gladstone gyárából érkezett. A revolverek nagy része mellé a LAC öntőformát is mellékelt.

 

Szétkapva

Szétkapva

 

Az importált, angol 54-es Kerr töltények lövedékei 178-245 grain közötti tömeggel és .446-457” közötti lövedékátmérővel bírtak. Volt közöttük hagyományos papírtöltény, éghető papírhüvelyű töltény és vékony állati hártyából készült töltény. A méreteket az egyik legrészletesebb referencia könyv Dean S. Thomas: Round ball to rimfire c. könyve adja meg. Saját próbáim alapján a .451-es átmérőjű lövedék kényelmesen hüvelykujjal a kamrába nyomható, a 454-eshez már kényelmetlenül sok erőre van szükség, a 457-est pedig csak dobtöltö szerszámmal lehet helyére tolni. Én a tesztekhez ezért .451-es gömblövedéket választottam, ez nagyszerűen megfelel a cső űrméretéhez is.

 

Persze ne gondoljuk azt, hogy az utánpótlásokban mindig szűkölködő Konföderáció külön a Kerr revolverek számára gyártott töltényeket. Sokkal valószínűbb, hogy a csatákban Kerr revolverekből elfüstölt töltények nagy többsége ugyan az a hagyományos 44-es revolver töltény volt, melyet a Coltok és Remingtonok is fogyasztottak.

 

Lövészet a Kerr revolverrel

 

Az első és legfontosabb érzet a revolver kezelésével kapcsolatosan az erő. Ez a vasdarab annyira együtt van, annyira jól összerakott, mint semelyik másik perkussziós revolver véleményem szerint. A markolat formája, mérete, dőlésszöge nagyon kényelmes: még a nagy töltetek visszarúgása is megfelelően kezelhető a fegyverrel. A töltés gyors, kényelmes volt, a .451-es gömblövedékkel nem jelentett gondot a lövedékek kamrába juttatása.

 

Több töltettel is próbálkoztam, melyekhez a már más revolverekhez jól bevált Swiss 3Fg lőport használtam. 15 grainről indítottam a kísérletezést. E töltetnél nagyjából 20 grain gríz fér még a kamrába a lövedék mögé. Erre azért van szükség, hogy a lövedéket teljesen ki tudjuk emelni a lőporkamra torkolatához. Így a lövedék egyből a huzagolással találkozik a töltet elműködésekor, ami áldásos hatással van a pontosságra.

 

A legjobb szóráskép 25 m-en

A legjobb szóráskép 25 m-en

 

A legjobb szórást 21 grain lőpor, 15 grain gríz, .451 gömblövedék és Szekér-féle revolver kenőanyag segítségével értem el. E töltettel a lövedékek megközelítőleg fél tenyérnyi szórásban csapódtak be 25 m-en, ami egészen jó. Persze azért két dobot el kellett lőjek, mire rájöttem hová hogy a fegyver ilyen távon, mivel eleinte nem volt találat a lőlapon. Nem tudom, hogy eredetileg Kerr milyen célzási módra tervezte a fegyvert, de ezzel a töltettel mintegy 60 cm-rel kellett a lőlap alá célozni, hogy a lövések értékelhető helyen legyenek. Az irányzék egyébként rendkívül kényelmetlen a pontlövész szem számára. A hatalmas V kivágás olyasmi, mint amivel ma az Express puskák rendelkeznek. Gyors kapáslövéshez jó, de precíz lövészetre szinte hasztalan. Ezt is figyelembe véve a fél tenyérnyi szórás igencsak megfelelő.

 

Persze lehetett volna még kísérletezni kúpos lövedékekkel, de a Lee-fél változat nem igazán illeszkedik ehhez a fegyverhez, túl körülményes a töltése, ki kellett volna venni hozzá a dobot, úgyhogy maradtam a gömbnél.

 

A fegyver ellenben bizonyította Kerr reklámszövegét: a szerkezetbe sem csappantyúdarabkák, sem szennyeződés nem jutott be, tehát ez mindenképpen előny a versenytársakhoz képest. Összesen 10 dobot lőttem el a fegyverrel – vagyis 50 lövést – különféle töltetekkel, támasztásból, szabad kézből, de hibát a fegyver nem produkált, sőt a szennyeződés sem éreztette hatását: a dobtengely nem szorult meg cseppet sem, köszönhetően a dob perselyes kialakításának, a szennyeződés semmilyen hatással nem volt a szerkezet könnyed működésére.

 

Egyetlen gondot a töltőkar lenyílása jelentette. Először azt hittem, hogy ez általános probléma lesz, de aztán kiderült, hogy csak akkor jelentkezik, ha a fegyvert feltámasztom. Szabad kézből nem volt semmi gond a karral, fogta a tartó alkatrész, ahogy kell.

 

Epilógus

 

Kerr revolvere szokatlan darabja a fegyvertörténelemnek. Robusztus, erős, hadi használatra messzemenően alkalmas fegyver, kétségkívül az egyik legjobb revolver a polgárháború SA revolverei között. De a fejlődés kegyetlen folyamat: hiába értékelte Kerr jobb megoldásnak a hagyományos oldal lakat használatát, a paradigma nem talált követőkre, a revolverek fejlődése a Colt, Remington, Adams, Tranter által kijelölt útvonalon folytatódott tovább.

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.