A perkussziós Sharps puskák

A jó lovas katonának…

Pedersoli csappantyús Sharps puska

Nem is olyan rossz ez a válság. Bár kétségtelenül szomorú, hogy olyan nagy múltú cégek véreznek el, mint például a perkussziós Sharps puskáiról ismert gardonei IAB Arms, de örömteli, hogy helyét a magas minőséget kedvező árral ötvöző Pedersoli vette át. Mondhatnánk persze, hogy a Pedersoli nem éppen az olcsó árakról ismert, de erre most alaposan rácáfolt az IAB által üresen hagyott piaci szegmens betöltését célzó új perkussziós Sharps szériájával. No nézzük milyen is az olcsó Pedersoli Sharps. De előbb azért kalandozzunk el kicsit a történelemben.

Lovaskatona gyalogsági tűzerővel

 Északi lovaskatona erősen felfegyverezve

Északi lovaskatona erősen felfegyverezve

A huzagolt fegyverek térhódítása a hadseregekben nem kedvezett a lovasságnak. A klasszikus lovassági harcászat hanyatlásának kezdetét jelentette a nagy távolságból leadott pontos lövés, így a 19. század derekán már egészen más elvárásokat támasztottak a lovassággal szemben. Az amerikai polgárháború csatái jól mutatják e változásokat. A könnyűlovassági harcmodor gyors rajtaütésekkel, les támadásokkal, hátországi gerillaháborúval, meglepetéssel operáló harcászata megmaradt, s bizonyította létjogosultságát olyan legendás parancsnokoknak köszönhetően mint Jeb Stuart. A harctéren azonban már nem volt alkalmas a lovaskatona arra, hogy egy szál szablyával, vagy kopjával áttörjön az ellenség vonalain. A lovasság harctéri szerepe közelíteni kezdett a dragonyos, vagyis lovasított gyalogság szerepéhez. A dragonyos lovaskatona, de lova elsősorban közlekedési eszköz, feladata, hogy a puskával, karabéllyal felszerelve minél gyorsabban juthasson el a csatába, ahol sokszor lóról szállva gyalogosként harcol tovább. Ehhez hatékony tűfegyver kellett, mely a gyalogsági fegyverekkel egyenértékű tűzerőt képvisel. A teljes hosszúsággal bíró gyalogsági puskák természetesen nem jöhetnek szóba, hisz aránytalanul nehezítik a katona mozgását, a revolverek, pisztolyok pedig messze nem rendelkeznek megfelelő hatékony lőtávolsággal, hogy felvegyék a harcot az ellenség gyalogsági fegyvereivel. A megoldás a köztes fegyver, a karabély volt.

Céllövészet

Céllövészet

A polgárháború kitörésekor az északi hadsereg mindössze 6 lovassági ezreddel rendelkezett, melyek a nyugati határvidéken teljesítettek szolgálatot. Mindehhez csak 4076 karabély állt rendelkezésre. Az első manassasi (Bull Run, 1861) ütközet után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a háború nem egy csata erejéig fog tartani, ezért a hadvezetés gyors tempóban 200-ra növelte alig néhány év alatt lovassági ezredeinek számát. Ehhez töménytelen mennyiségű hadianyag kellett: egyenruhák, szablyák, revolverek és természetesen karabélyok. A hadvezetésnek nem volt más lehetősége, minthogy a piac összes karabély szabadalommal rendelkező szereplőjével szerződést köt, s így 16 -féle különböző típus került rendszeresítésre, hatalmas gondokat okozva a hadtáp rendszernek.

A hátultöltő karabély igénye a polgárháború kitörésekor nem volt új keletű dolog. Már az 1830-as években rendszerben volt kovás hátultöltő lovassági karabély (Hall karabély). 1860-ban az 1. dragonyosezredet szerelték fel teljes egészében e fegyverekkel, s át is keresztelték 1. lovassági ezredre, jelezve, hogy a gyalogsági tűzerő már nem csak a dragonyos alakulatoktól volt elvárt dolog.

Az eredeti lovassági Sharps

Az eredeti bukó blokk zárszerkezet megalkotása Christian Sharps nevéhez köthető, de a sikeres M 1859 és M 1863 lovassági Sharps karabélyok tervezésében már régen nem vett részt, mivel 1853-ban elhagyta cégét, hogy új vállalkozásba kezdjen. A háború kitörésekor a Sharps cég volt az egyetlen olyan beszállító, mely megfelelő kapacitással rendelkezett tömegtermelésre is, így nem meglepő, hogy a Sharps karabélyok készültek a háború során a legnagyobb mennyiségben. Az 1859 M és 1863 M modellekből az északi hadvezetés összesen 80.512 db-ot vásárolt, de számos déli vállalkozás is másolta őket. E fegyverek minősége elmaradt az északi változatoktól, gyöngébb anyagokból készült szükségfegyverek voltak. A déli karabélyokat a legnagyobb mennyiségben a C. S. Robinson Arms Manufactory készítette. 1862-1865 között összesen 5000 db-ot gyártottak a déli kormány megrendelésére. Persze eredeti Sharps gyártmányok is harcoltak déli zászló alatt. Jelentős beszerzési forrást jelentett a hadizsákmány, valamint néhány déli állam – például Georgia – már a háború előtt is nagy mennyiségben vásárolt karabélyokat lovassága számára.

A polgárháború során összesen 16 -féle lovassági karabély állt szolgálatban, de mennyiségben a Sharps jelentette a csúcsot. Megbecsült, vágyott fegyver volt a lovaskatonák között, s mindössze a szerelt lőszeres Spencer rendelkezett kedvezőbb megítéléssel. A Sharps karabély kivette részét minden ütközetből, s olyan fontos események is köthetőek hozzá, mint hogy a gettysburgi ütközet első lövését is ilyen karabéllyal adta le Marcelus Jones, az északi 8. illinoisi lovassági ezred hadnagya.

Az erős szerkezetű fegyverek a háborús évek kiszolgálása után sem tűntek el a történelem süllyesztőjében. .50-70 központi gyújtású lőszer tüzelésére alakították át őket, és még hosszú évtizedekig jó szolgálatot tettek az ismeretlen nyugat telepeseinek, bölényvadászainak kezében.

Az eredeti 1863 M karabély technikai paraméterei

Eredeti Sharps lovassági karabély

Eredeti Sharps lovassági karabély

Az eredeti darabok 22”-es csövének űrmérete névlegesen 0,52” volt, ami 0,542” barázdák közt, és 0,520” oromzatok közt mért űrméretet jelentett. A cső 6 huzaggal rendelkezett, melyek 49”-es távolságon fordultak egy teljes fordulatot. A fegyverhez rendszeresített töltény 0,543” átmérővel rendelkezett és 460 grain tömegű volt. A fegyverhez kétféle töltényt használtak. Az eredeti papír hüvelyes töltények hosszabbak voltak a töltényűrnél, így a gas check felső részén kialakított vágószerszám nyírta le a felesleges részt. Ilyenkor természetesen a lőpor kiszóródott a zártömbre, ami a lövésnél a katona arcába villant, és koszolta a szerkezetet. A papírtöltényeket 1864-ig gyártották, de már évekkel korábban fokozatosan elkezdtek átállni a vászon hüvelyes töltények használatára.

A vászon hüvelynek voltak fontos előnyei. Erősebb konstrukció volt, jobban megfelelt a lovaskatona igényeinek, és nem kellett már levágni a végét a töltéskor, így a katona szeme előtt sem villant már felesleges lőpor, valamint a szerkezet is jobban bírta a gyűrődést a kevesebb koromnak köszönhetően. Az új töltény a pontosságot is kedvezően befolyásolta, mivel a papírtöltény esetében a levágott hüvelyfenék mindig tartalmazott valamennyi lőport is, így a lövedék pontos becsapódási magassága kiszámíthatatlan volt. A szövet hüvely sem volt tökéletes: gyakran maradtak a lőporkamrában el nem égett részei, így jobban kellett figyelni a cső tisztán tartására. A Sharps Rifle Manufacturing Co. ajánlása szerint 65 grain muskétalőpor volt az ideális töltet a fegyverhez. Ez mai terminológiában 1,5-2Fg, vagyis relative nagy szemcseméretű füstös lőport jelent. A lövedéket marhafaggyú-méhviasz elegyével kenték be, ahogy az összes többi haditöltény esetében is.

Töltények

Töltények

A töltények azonban csak elvben voltak egységesek. Gyakorlatban ahány arzenál, annyiféle töltény készült, ami folyamatos fejfájást okozott a hadvezetésnek a különböző töltetek, lövedékek miatt. A déli államok a háború teljes ideje alatt papírtöltényeket használtak, így saját Sharps hátultöltőik nem csak rosszabb minőségűek voltak, de töltényeik pontosságában sem vehették fel a versenyt az Unióval.

Pedersoli újítások

Az új Pedersoli csappantyús Sharps puskák számos újítással bírnak a korábbi modellekhez képest. A legfontosabb fejlesztés a zártömböt érintette. Perkussziós Sharps tulajdonosok előtt nem titok, hogy a bukó blokk könnyen meg tud szorulni a feketelőpor égéstermékeitől. A gyártók kétféle szemléletet képviselnek ezzel kapcsolatban. Ha a maximális pontosság a cél, akkor nincs más lehetőség, mint a lehető legjobban szigetelni a csőfart. Ehhez pontosan illeszkedő zártömb szükséges, ami persze hatványozottan érzékeny az elkoszolódásra. A másik szemléletet szerint a zártömböt lötyögősre hagyják, így a fegyver működőképes marad jóval több lövés erejéig, de a pontosság rovására megy a játék, mivel a lőporgázok könnyen lefújnak a laza illesztésnél.

Az eredeti Sharps puskák egyedi csőfar megoldással rendelkeztek. A gáztömör reteszelést két speciális alkatrész volt hivatott biztosítani. Az elmélet szerint a zártömb felületébe épített lemezt (gas check) egy speciálisan kialakított bemélyedés segítségével a lőporgázok előre nyomták a csőfarra, miközben a csőfarban elhelyezkedő fém hüvely (floating chamber) hátrafelé mozdult, és a gas check-hez feszült. Ezzel a szigetelési móddal több gond is van. Az első néhány lövésig ugyan működőképes, de ahogy a fém hüvely megszorul a szennyeződéstől a csőfarban, a működés teljesen megszűnik. Innentől a kosz rakódik fel a gas check mögött, és elkezdi előre feszíteni a fém lapot, ami megakasztja a zár működését. Egy ideig lehet olajozni, esetleg egy jól irányzott köpéssel lazítani a felrakódott mocskod, de hamarosan takarítás lesz szükséges.

A Pedrsoli cég egy elegáns megoldással tökéletesítette a szerkezetet az új modelleken. Először is elhagyta a mozgó hüvelyt, helyette a gas checkre koncentrált. „O” gyűrűket épített a fém lap mögé (szám szerint hármat), melyek a tükrösre polírozott csőfarhoz nyomják az alkatrészt, így a szigetelés mértéke nem függ a csőfarban kialakult gáznyomástól. A megoldás egyetlen hátránya, hogy a zártömb jóval nehezebben szedhető ki a tokból, mint a laza illesztésű társak esetében. Ellenben jóval tovább marad mozgóképes.

A korábbi modellek esetében szintén gondot jelentett a zártömb gyúcsatornájának tisztítása. A Sharps zártömbben a láng kétszer fordul 90 fokot, így nagyon fontos, hogy a csatorna mindig átjárható legyen. A cég ezért kitekerhetővé tette a gyúlyuk inzertjét, ami egyrészt könnyíti a takarítást, másrészt ha a gyúlyuk kiég nagyobbra, cserélhető. A hozzá való speciális kulcsot a cég mellékeli a fegyverhez.

Mint már említettük, a perkussziós Sharps puskák papír és szövet hüvelyű töltények használatához készültek. A modern kor lövészei azonban réz töltőhüvellyel is szívesen használják e fegyvereket. A korábbi modelleken ilyen esetben egy fém inzertet kellett készíttetni a zártömbhöz, melyen a hüvely feneke feltámaszkodhatott. Az új modelleken erre már nincs szükség, mivel gyúlyuk inzertjének felülete egy szintben van fém vágólap felületével.

A Pedersoli cső

A Pedersoli karabély

A Pedersoli karabély

A Pedersoli cég által készített USA319-541 öntőforma egy eredeti Sharps lövedék reprodukciója. A lövedék három vezetőgyűrűvel rendelkezik, és úgy van kialakítva, hogy a második gyűrűig beleüljön az átmeneti kúpba. Ennek megfelelően az első gyűrű 0,500” a második 0,531” a harmadik pedig 0,543” átmérőjű. Alapszabály, hogy hátultöltő fegyverekbe túlméretes lövedéket használunk. A lövedéknek kb. 0,001-0,003”-kel kell erősebbnek lenni, mint a cső barázdák közt mért átmérője. Érdemes a lövedékválogatást azzal kezdeni, hogy átnyomunk egy bezsírozott lövedéket a csövön, és megmérjük a kapott eredményt, majd összevetjük egy frissen öntött darab méreteivel. Esetünkben a Pedersoli cső barázdák közt mért átmérője 0,540”, míg az oromzatok közt mért 0,521”. Ha ehhez az információhoz még hozzátesszük azt is, hogy a cső 6 huzaggal és 1:47” hüvelykes huzagemelkedéssel rendelkezik, kijelenthetjük, hogy valóban egy autentikus replikával állunk szemben.

A huzagoláson átnyomott lövedék néhány egyéb titkot is elárul a lövedék működési elvéről. Ahogy az a képen is látszik, már a középső vezetőgyűrűt is megvágja a huzag, bár ez még nem tömít, a hátsó viszont már teljesen kitölti a barázdák mélyét is. Maga a lövedék 475 grain tömegű, tehát ez is tekinthető hiteles másolatnak.

A cél a teljes kitöltés túlméretes lövedékkel

A cél a teljes kitöltés túlméretes lövedékkel

Ne feledjük, hogy akár egy gyártó termékein belül is lehet 1-2 ezred eltérés a csövek között, ezért mindenképpen érdemes e mérések elvégzésével kezdeni a töltet kidolgozását.

A papírtöltény reprodukciója

A lőporkamrába nem kevés lőpor fér. Ha teljesen fel akarjuk tölteni lőporral, akkor 120 grain 3Fg szemcseméretű Swiss lőport fogad be. Ennyire természetesen semmi szükségünk sincs. A gyártók általában azért méretezik ennyire túl a kamrákat, mivel elsősorban vastag falú réz töltőhüvellyel javasolják a fegyverek használatát, melyek befogadóképessége ritkán több, mint 60 grain. 120 grainre természetesen nincs szükségünk, ezért ha egyszerűen a csőfarba töltött lőporral kívánjuk használni a fegyvert, javaslom, hogy a lövedék után töltsünk legalább 60 grain grízt térfogatnövelőnek, majd ezután töltsük a lőport. Ha papírtöltényt készítünk, úgy kevesebb gríz is elegendő lesz, mivel a papírhüvely is csökkenti majd a hasznos térfogatot.

Kétféle papírtölténnyel teszteltem a fegyvert. Az első változatot éppen akkorára készítettem, mint amekkora a töltényűr hossza. Ebben az esetben figyelni kell arra, hogy a használt papír vékony legyen, a töltény faránál pedig csak egy réteg hajtás legyen, melyet a csappantyú lángja át tud ütni. Ez a pontosabb megoldás, mivel így mindig azonos lesz a lőportöltetünk. A második típusú töltényt a lőporkamra hosszánál fél centiméterrel hosszabbra készítettem, hogy a vágószerszám nyissa meg a hüvely fenekét. Ebben az esetben használhatunk erősebb, jobb tartású papírt is, hisz a zártömb zárása után a csappantyúláng közvetlenül el tudja majd érni a lőport, nem kell átégetnie a papírt. E töltényeknél eléggé esetleges a hatékony lőpormennyiség, mivel a töltény benyomásának mélységétől függ, hogy mennyit vágunk le a hasznos töltetből.

Mindkét esetben fontos, hogy a papírtöltények átmérője megegyezzen a lőporkamra belső átmérőjével! Ne feledjük, hogy minimális légrés sem maradhat a lőporkamrában!

Lövészet

Még mielőtt bármit is tennénk a fegyverrel a lőtéren, először is szedjük ki a zártömböt a fegyverből, és szedjük szét: tekerjük ki a lőkúpot, a gyúcsatorna oldalsó furatát lezáró csavart és a gyúlyuk inzertet. Tisztítsuk meg a gyúcsatornát, ellenőrizzük átjárhatóságát,. Mielőtt a fent nevezett alkatrészeket visszatennénk, tekerjük be a meneteiket teflonszalaggal, hogy használat után is könnyen oldhatóak legyenek. És még egy fontos szabály lövészethez: Sharps puskát (és egyébként bármilyen egyéb fegyvert) csak védőszemüvegben használunk!

A csappantyús Sharps lövészet még mindig az egyik legkoszosabb tevékenység a történelmi lövészet lőporfüstös berkeiben. Ezek az öreg vasak rúgnak, harapnak, füstölnek, fújnak. Pont, mint egy feleség… Elvetemült hadipuskás lövészként engem természetesen az érdekelt, hogy mennyire veszélyes egy ilyen karabély hadi felhasználási mód esetén az 50 m-re elhelyezkedő ellenre.

A lövészetet a klasszikus tölténnyel kezdtem, melynek végét levágja zártömb töltéskor. Ehhez 60 gr grízt és 55 grain 3Fg Swiss lőport töltöttem a papírhüvelybe. Az első lövés előtt egy csappantyú elsütésével ellenőrizzük a gyúlyuk átjárhatóságát. Ilyenkor célozzunk magunk előtt egy fűcsomót, vagy poros részt, melyen látszik majd a csappantyúláng hatása. A vágószerszám gyorsan, biztosan, erőlködés nélkül vágja fel a töltényt. Ilyenkor természetesen kiszámíthatatlan mennyiségű lőpor marad a hüvely végében, melyet vagy seperjünk le, vagy fújjunk le a zárról. Ha ezzel megvagyunk, jöhet a csappantyú és a lövés. Az új Sharps puskák zármegoldásának örvendetes mellékhatása, hogy a fegyver nem fúj lefelé, és felfelé is viszonylag minimálisan. Így e puskáknál már nem alapszabály, hogy csak hosszú ujjú ingben használjuk. Öt lövéses sorozatokat lőttem, összesen 25 lövést. A klasszikus tölténytől nem vártam komoly pontosságot, megelégedtem volna ha a lövések feketényi mezőben csapódnak be. Ez annak fényében is kitűnő eredmény lett volna, hogy a puska nézőkéje nekem egyszerűen megszokhatatlan. A hatalmas bevágásban precízen rendezni a célgömböt nekem lehetetlen feladatnak tűnt. Ehhez képes a kis karabély már az első sorozatra fél tenyérnyi szórásba lőtte a lövedékeket. Bevallom, meglepett ez a pontosság, bár a Pedersoli csövek köztudottan pontos jószágok. Érdekes módon a magassági és az oldalirányú eltérés közel azonos volt, tehát a hüvelyfarral levágott lőpormennyiség hatása ilyen távolságon nem jelentős.

A zártömb nyitható maradt közepes erővel. Az első lövésnél éghetett el a felületén lévő olaj, mivel csak az első lövés után kicsit nehezebb volt a kart lenyitni. A többi lövésnél visszaállt egy átlagos nehézségi fokra a rendszer. A második és harmadik sorozatokat ugyan ilyen módon lőttem el, hasonló eredménnyel. A zártömbhöz nem kellett nyúlnom, bár a passzentos illesztéseknek köszönhetően nem lehetett játszi könnyedséggel nyitni a zárat. A negyedik és ötödik sorozatot a lőporkamra méretére pontosan beállított tölténnyel lőttem el 50 grain gríz és 50 gr 3Fg Swiss lőpor töltettel. Sajnos az általam használt papír ehhez a töltényhez nem volt jó, mivel a csappantyúláng nem tudta átégetni a hüvelyt, minden lövés előtt ki kellett azt szúrni. A negyedi sorozat szórásképe kitűnő lett. Ötből négy lövés tízesnek megfelelő körben csapódott be, három lövés pedig egyetlen lyukat ütött. A 20. lövés környékén már egyértelműen nehezebb volt a csőfar nyitása. Mivel olaj nem volt nálam, a régi jó módszert alkalmaztam, és egy két jól irányzott köpéssel helyeztem el némi nyálat a csúszó felületeken. Az utolsó 5 lövést gyors egymásutánban lőttem el. A zártömb természetesen már jóval nehezebben járt, de nem akadt el! A lövészet során egyszer sem kellett kivenni, tisztítani, mégis végig tudtam lőni a 25 lövést.

Lyukat lyukba

Lyukat lyukba

A csappantyús hátultöltőktől természetesen annak idején ennyi lövést nem vártak el. Egy csatában 2-3, extrém vérengzés esetén maximum 10 lövésig juthattak talán a katonák, így ez már jóval több, mint ami hadi használatra kellett. Ez a lövészszám persze tovább is növelhető ha rézből készült töltőhüvelyt használunk a fegyverhez. A gyári Pedersoli töltőhüvelybe 50 gr FFFg Swiss lőpor fér a lövedék mögé, és nagy előnye, hogy szinte teljesen szigeteli a csőfart. Se felfelé, se lefelé nem tapasztaltam lefújást, a zártömb az így ellőtt tíz lövés alatt könnyedén mozgott, nem volt szükség még minimális tisztításra sem. A fegyver pontossága így egészen kiváló: az ellőtt 10 lövésből 8 egy szakadásba csapódott be, és a maradék két lövés sem kóvályogott el túl messze a csoporttól. A tíz lövés alatt volt két elcsettenés is, mikor a csappantyúláng nem tudta begyújtani a fő töltetet, és volt egy késleltetett gyújtás is. Ezt a gondot könnyen orvosolhatjuk ha a réz töltőhüvely gyúlyukát a gyári szűk 1 mm-ről 1,5-2 mm-re fúrjuk fel.

Kellemes meglepetés, hogy a fegyver gyári állapotban be van lőve. 50 m-en pontosan a célzott pontra hord papírtölténnyel, réz hüvellyel pedig pár centivel magasabbra. Oldal irányban a beállítás gyárilag tökéletes volt. Persze ha a Berdan számban (50 m perkussziós hátultöltő puska) szeretnénk versenyezni, ezt majd érdemes lesz átreszelni alsó széle közepe beállításra.

A lövészet utáni tisztítás pofon egyszerű volt. A zártömb kiadjusztálása a fegyverből igényel némi odafigyelés (és egy gumikalapácsot), de a részek megtisztítása pofon egyszerű. Köszönhetően annak, hogy a Pedersoli csöveknek nem csak az oromzatai, hanem a barázdái is tükrösre vannak polírozva, a cső tisztítása mindössze egy nedves, három száraz, és egy olajos tapaszt igényelt. A korábbi modellekhez képest jelentősen könnyítette a takarítást a csőfar mozgó hüvelyének hiánya, és őszintén szólva a lövészet során sem hiányoltam azt.

A zártömb takarítása sem bonyolult. Ha már első lövészet előtt betekertük a meneteket teflonszalaggal, nem lesz gondunk a gyúlyuk inzert kitekerésével. Ha ezt nem tettük meg – ahogy én sem az első lövészet előtt – akkor mielőtt elkezdünk a puskához kapott kulccsal erőlködni, szedjük ki a lőkúpot és a gyúcsatornát oldalról záró csavart, majd áztassuk 10 percre a zártömböt tűzforró vízbe. Ez után minimális erővel ki fog tekeredni az inzert. Az inzert menetének teflonozásakor figyeljünk arra, hogy záróakkordként üssünk lyukat a teflonszalagon a gyúcsatornának egy szeggel.

A külcsín és belbecs

A fa részek olajozott dióból készültek. A fa-fém illesztések kiválóak. A tok márványos edzésű, a fegyver egyetlen rozsdamentes alkatrésze a vágószerszám. A mozgó alkatrészek súrlódásmentesen, karakteresen mozognak, a lakat szépen zenél, és a sütés sem katonásan kemény, hanem inkább sportos.

Negatívumok

Mindössze egyetlen hiányosságát fedeztem fel a fegyvernek. A nézőke egy egyszerű blokk irányzék, mely oldal irányban állítható csak, magasságban a célgömb reszelésével lehet finomhangolni. A nézőkének azonban nem ez a hátránya, hanem az, hogy a bevágása akkora, mint a vonatalagút. New Yorktól San Franciscoig láthatta volna a tájat benne a katona. Persze a lóhátról harcoló kék zubbonyos legkisebb gondja volt a precíziós célzás valószínűleg. A tokon egyébként ki van alakítva a hely a diopteres irányzéknak, de ha valaki nem híve a résirányzékoknak, akkor a nézőke is könnyen kicserélhető egy magasságban állítható változatra.

Mire használjuk?

Pontossága alapján legszívesebb pontlövészetre ajánlanám. A Berdan versenyszámhoz (hátultöltő csappantyús puska 50m, 13 lövés, álló testhelyzet) tökéletes társ. Persze 120 graines lőporkamrájának, és 475 graines lövedékének köszönhetően a torkolati energia is 3000 J felett van, így ha lesz jogi lehetőség muzeális fegyverrel vadászni, arra is nagyszerűen megfelelne a könnyű, kezes karabély. Én e fegyvert mégis inkább azoknak a lövészeknek, gyűjtőknek javaslom, akiknek a hobbijuk a konzervdoboz, vizes ballon lövészet. Nincs annál nagyobb élmény, mint mikor gyors tempóban töltve, hatalmas füstöt eregetve, gyomormasszírozó dörejjel küzdjük le az 50 m-en ellenünk vonuló babgulyáskonzerveket. S ha esetleg bele szeretnénk kóstolni a polgárháború füstös csatáinak ízébe, látogassunk el egy feketelőporos versenyre vagy lövésztalálkozóra, ahol korhű jelmezbe bújt lövésztársaink játsszák újra a polgárháború csatáit olykor lufi, olykor korongcélokra lőve el a zajos sortüzeket.

Németh Balázs

DP Sharps

DP Sharps

DP Sharps

DP Sharps

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.