A legerősebb alsókulcsos: 1886 és 1886/71 Winchester puskák

Lapozzuk fel a történelemkönyvet

 

 

John Moses Browning

John Moses Browning

John Moses Browning neve egyetlen fegyvereket kedvelő ember számára sem ismeretlen. A termékeny fegyverkonstruktőr 128 önálló szabadalmat nyújtott be összesen 80 különféle fegyver tekintetében. Csak a Winchester cégnek eladott 40 fegyver koncepciót, de más modelljeit a Browning, Colt, Remington, Savage, Fabrique Nationale de Guerre is gyártotta.

 

John Moses és a Winchester cég együttműködése 1879-ben kezdődött egy egylövetű bukóblokkzáras puskával. A kezdeti sikert követte azon fegyverek sorozata, melyek máig meghatározzák az alsókulcsos vadász és sportfegyverek piacát: az 1886, 1892, 1894 és 1895 modellek.

 

Thomas Gray Bennet, a Winchester cég alelnöke – és Oliver F. Winchester veje – 1883-ban látogatta meg a Browning testvérek – Moses és Matthew – műhelyét a Utah állambeli Ogdenben. A célja az volt, hogy egy olyan nagykaliberű, egylövetű puskakonstrukciót vásároljon Browningtől, mely be tudja tölteni a Sharps Rifle Company csődbemenetele után kialakult piaci rést, és fel tudja venni a versenyt a Remington cég forgóblokkzáras puskáival.

 

Browning műhelye

Browning műhelye

 

John Moses már ekkoriban egy olyan ismétlőszerkezeten dolgozott, mely az 1866-os és 1873-as Winchester puskákkal ellentétben elbírta a nagy kaliberek – pl.: 45-70 Govt, 45-90 lőszerek – gáznyomását is. A Browning fivérek a találkozón Bennet kezébe nyomtak egy korai, durván megmunkált ismétlő puska prototípust, mely elvetette a későbbi együttműködés kiteljesedésének magjait. Az első üzlet azonban még csak az egylövetű fegyverekről szólt 8000 dollár értékben. Az együttműködés igazi gyümölcse azonban már egy 50.000 dolláros üzlet volt, mely tárgya egy olyan puska volt, melyet Browning 1884-ben szabadalmaztatott. Az új fegyverrel a Browning testvérek azonnal New Havenbe utaztak, hogy bemutassák azt Bennetnek. Útközben megálltak New Yorkban, hogy megmutassák a prototípust a Schoverling, Daly & Gales fegyverszakértőjének (korabeli piacvezető fegyverkereskedő cég). A szakértő röviden csak annyit mondott, hogy a testvérek a Winchester cég jövőjét tartják kezükben.

 

Winchester 1886 Sporting 45/70

Winchester 1886 Sporting 45/70

 

Az üzlet megköttetett 1884-ben: a későbbi 1885 egylövetű puska, 1886 alsókulcsos puska és az 1887 alsókulcsos sörétes puska gyártásba került a Winchesternél. Az eredeti Browning terveket a Winchester cég főmérnöke, William Mason – szintén nem ismeretlen név a történelmi fegyvert kedvelő lövésznek – kissé módosította, hogy az adogatási rendszert biztosabbá tegye. Az első 1886 modell szériát 1886 Augusztos 30-án vette át a raktár a gyártól, a nagyközönségnek pedig 1886 Októberében mutatták be.

 

Az első modell 45-70 Govt űrméretben készült, s a gyár 405 és 500 graines lövedékkel szerelt lőszert ajánlott hozzá.

 

Lőszerek az eredeti katalógusban

Lőszerek az eredeti katalógusban

 

A fegyver a következő kaliberekben volt elérhető története során:

  • 45-70 U. S. Government (mindenféle lövedéktömeggel tölthető volt a lőszer)
  • 45-90 WCF (a 45-85 és 45-82 lőszereket is tüzelhette)
  • 40-82 (a 40-75 lőszert is tüzelhette)
  • 40-65 WCF
  • 38-56 WCF
  • 40-70 WCF
  • 38-70 WCF
  • 50-100-450
  • 50-110 Express
  • 33 WCF

Browning elkötelezett hívő mormon volt, és az üzlet megkötése után szinte azonnal két éves misszionárius útra indult. Fejlesztéseit így csak 1887-ben folytatta. Eközben az 1886 modell hatalmas siker lett: több mint 160.000 db készült a puskából, melyhez még hozzáadódik 40.000 db a az 1886/71 modellekből is. A fegyver .33 WCF és a hatalmas .50-110 űrméret között szinte minden korabeli amerikai puska kaliberben elkészült, de kétségkívül a .45-70 Govt változat vált a legsikeresebbé.

 

1873, 1876 vs. 1886 modell

 

Az 1886-os modell előtt a Winchester cég tulajdonképpen egy helyben topogott. Az 1860, 66, 73 és 76 modellek szöcskelábas reteszelése megbízható, egyszerű volt, de nem igazán bírt többet, mint a korabeli feketelőporral töltött pisztolylőszerek. Az 1876 modell ugyan puska lőszerekhez készült, de ez sem volt igazából más, mint egy növekedési hormonnal kezelt 1873-as Winchester.

 

Manufactured...

 

Browning valami egészen mást keresett. Az 1880-as évek egyértelműen jelezték, hogy a jövő a gyérfüstű lőporoké, a 73-as szerkezete pedig a nagy gáznyomású új lőszerek esetében már nem rúghat labdába. John Moses ezért tisztalappal indította a fejlesztést: semmit nem használt fel az előd alsókulcsosok megoldásai közül.

 

John Moses praktikus ember volt, nem amolyan asztalon tervezgetős típus. Nem volt mérnök képesítése sem. Műhelyében arcpirítóan kevés szerszám volt megtalálható, semmivel sem több, mint ami ma egy közepes háztartási szerszámos ládában elfér. A Browningok szenvedélyes vadászok voltak, így minden találmányukat azonnal a terepen tesztelték. John Moses egyébként kitűnő lövész hírében állt.

 

1886-os szerkezeti rajza eredeti katalógusban

1886-os szerkezeti rajza eredeti katalógusban

A korábbi modellhez képest a legfontosabb újítás a reteszelés megoldása volt. Az 1873-as modell megfeszülő szöcskelába helyett az 1886 modell esetében a zárat két acélblokk tartotta helyén lövéskor, megakadályozva, hogy az hátramozdulhasson a lőporgázok hatására. A zár jobb és bal oldalán elhelyezett fém tömbök az emelőkar lenyomásával leereszkednek, felnyomásával pedig fölfelé mozdulva reteszelnek, hasonlóan, mint ahogy az a bukó blokkzáras Sharps puskák esetében látható. Nem véletlen a hasonlat, hiszen még a Winchester cég gyári katalógusa is utalt erre a hasonlóságra, éreztetve, hogy olyan ismétlő puska készült, mely éppen olyan erős, mint a kor legerősebb puskalőszereit tüzelő Sharps puskák.

 

Teddy Roosevelt (középen) 1886-ossal

Teddy Roosevelt 1886-ossal

 

A fegyver készült szétszerelhető – „take down” – változatban is. A kereskedelmi forgalomban kapható modellek közül a legáltalánosabb a 26”-es csőhosszal szerelt változat volt, de a szép számmal készültek 22”-es változatok is. A legritkább csőhossz a 30”-es változat volt, melyből mindössze 350 db készült. Ezek a fegyverek muskéta-szerű teljes ágyazással készültek.

 

Meg kell említenünk az „Extra Light Weight”, vagyis extra könnyű változatát a fegyvernek, mely közvetlen elődnek tekinthető a Pedersoli replika esetében. Ez a modell 22”-es kerek keresztmetszetű csővel, a csőnél rövidebb csőtárral és gumi agytalppal készült. Mindössze .33 WCF és 45-70 Govt kaliberben készült.

 

Manufactured...

Manufactured…

 

A Winchester 1886/71 modell

 

Az 1886/71 alsókulcsos puska nem történelmi fegyver, bár közvetlen leszármazottja az erős, masszív 1886 Winchesternek. Mielőtt belemennénk a két modell közötti különbségek részletezésébe, álljunk meg egy pillanatra az elnevetésnél. A Winchester névadási szokásai viszonylag egyszerűek voltak a 20. század elejéig. A fegyver tervezésének évszámát építették a névbe. A 20. század eleji marketingvonulatba viszont nem igazán fért bele, hogy ódon, 19. századi névvel illessenek egy modern vadászpiacra szánt fegyvert, így a nomenklatúra terén erős modernizálásba fogtak: sorszámmal látták el a fegyvertípusokat, melyeknek semmi köze nincs a tervezés, vagy szortimentre vétel évéhez. Így lett az 1886/71 Winchester valódi könyv szerinti neve Model 71.

 

Pedersoli Classic 1886/71 45/70 Govt

 

Az 1886/71 modellt a Winchester cég sem kezelte másnak, mint az ami: egy kis facelifttel kipolírozott, modern vadászigényekhez igazított “Universal Big-Game Rifle with the New 86 Golden Jubilee Action” – vagyis az alsókulcsos vadászpuskák királynője.

 

Az új modell több apró és néhány fontosabb újítást csillantott meg, melyekből a leglényegesebb az új kaliber volt. Az 1936-ban piacra dobott 1886/71 puskák mindössze egy űrméretben voltak elérhetőek, mégpedig a .348 Winchester kaliberben, melyet egy német ballisztikus, Gerlich inspirált. A lőszer távoli leszármazottja volt az 50/110 lőszernek, mely hatalmas lőporkapacitással bírt. A német ballisztikus ennek a hüvelynek a száját húzta be, és tett a lőportöltet elé egy korszerű kiskaliberű lövedéket. Az új lőszer nagyobb energiát adott mint bármely más alsókulcsos lőszer a 20. század első felében, nem véletlen, hogy a puska az „univerzális nagyvadas vadászpuska” nevet kapta a katalógusokban. Az új töltény persze jóval nagyobb gáznyomást hozott létre, mint a korábbi lőszertípusok, így a fegyver fémrészeihez is már korszerűbb, nagyobb terhelést is bíró acélt kellett használni.

 

A Model 71 spirálrugóval van szerelve

A Model 71 spirálrugóval van szerelve

 

Az űrméreten kívül fontos jellemzője volt az új modellnek a kinézete. A spártai korábbi munkapuska kinézettel szakítva a fa részek és fém részek exkluzív felületkezelést kaptak, az ismétlő szerkezet pedig a korábbi Winchestereknél és Marlinoknál jóval finomabban működött, ahogy a sütés is nagyságrendekkel finomabbra lett polírozva már a gyárban. A csőtárat lerövidítették, az ágyazást pisztolymarkolattal látták el, a tusa pedig a puha agytalpat kapott a megszokott fémmel szemben. Az előágy is új formát kapott: kissé megnövelték méretét, hogy a nagyobb visszahatású tölténnyel is hasonlóan jól kezelhető legyen a fegyver, mint a korábbi lőszerek esetében.

 

A két szerkezet szinte ugyan az

A két szerkezet szinte ugyan az

 

A belső szerkezet azonban vajh mi kevés módosítást szenvedett el. Mindössze a kakas főrugója változott laprugóról spirálrugóra, hogy az ismétlés könnyebb, folyósabb, kellemesebb legyen. A fegyver 1936-1958 között maradt gyártásban.

 

A Pedersoli 1886/71 modell

 

A Pedersoli cég nagyvadas puskája némiképp hibrid. Kinézetében, anyagában Model 71 űrméretében azonban sokkal inkább 1886 Winchester. A fegyvert a cég jelenleg két űrméretben kínálja: a nagy klasszikus 45-70 Governmet, valamint az eredetileg Winchester-konkurencia .444 Marlin űrméretekben. A kaliberek közül szerencsére kimaradt a sokat emlegetett 348 WCF, mely bár valóban jó ötlet volt annak idején, mára mégis elvérzett, szinte kihalt.

 

 

A 45-70 lőszert nem kell bemutatnom úgy gondolom. Elég minden vadra, ami Európában, vagy Észak Amerikában él (Hornady LEVERevolution 325 grain, E0 = 4150 J, 680 m/s). Igazi nagyvadas lőszer, amely lövedéke olyan, mint a tehervonat: nem a leggyorsabb dolog a világon, de baromi nehéz megállítani. A .444 Marlin tulajdonképpen egy nagyra nőtt 44 Magnum lőszer (Hornady LEVERevolution 265 grain, E0 = 4300 J, 775 m/s), mely szintén alkalmas minden előbb már jelzett vad elejtésére. A lövedékátmérő kisebb, mint a 45-70 esetében (.429” vs .457”), tehát kisebb a lyuk, könnyebb a lövedék, ellenben laposabb a röppálya, így messzebb lehet elnyúlni a kaliberrel. A 45-70 nehezebb lövedéke pedig ugyan hasasabb röppályán halad, de nehezebb is kitéríteni azt röptéből. Én elsősorban kutyás utánkeresésre, cserkelésre választottam fegyveremet, így számomra az öreg harcos 45-70 volt az ideális. A LEVERevo lőszer pedig az én nyílt irányzékos, 100 m Nem beszélve arról, hogy lassan nyolc éve sportolok és vadászom ezzel az űrmérettel, és eddig bizony csak jó tapasztalataim vannak vele.

 

Mi kell a vadásznak?

 

Cserkelő és vérebbel utánkereső vadász vagyok. Persze a jó orrú, megfelelően kiképzett kutyán kívül komoly szükség van egy olyan fegyverre, mely 100 m-ig gyors, pontos, lövés leadására képes, nagy megállítóerővel bír, gyorsan ismétel. Magamnak a következő fontos paramétereket fogalmaztam meg a cserkelő vadász és vérebvezető fegyverével kapcsolatosan a szakirodalom, utánkereső kollégáim és saját tapasztalataim alapján:

 

  • a fegyver legyen rövid – ne akadjon bele minden faágba lehetőleg a cső

  • a fegyver legyen könnyű – egész nap a hátunkon fog lógni, így nem mindegy az a fél kiló plusz vagy mínusz

  • a fegyver legyen több lövetű – gyakran van szükség második, harmadik lövésre is, így ez elengedhetetlenül fontos.

  • a fegyver legyen képes gyors kapáslövésre – illeszkedjen a lövészhez a lehető legjobban, mert itt nincs idő sokat várakozni, célozgatni a lövés előtt. A sebzett vadra pedig akár mozgás közben is lövünk, nem úgy, mint azt a hagyományos vadászat során megszoktuk.

  • a fegyver legyen nyílt irányzékos – csak nappal megyünk a nyomon, így nincs szükség arra, hogy a puska szürkületben is használható legyen nagy fényerejű távcső segítségével. Szerintem jó választás még erre a célra a piros pont irányzék, mely gyors, biztos kapáslövést tesz lehetővé.

  • a fegyverrel lehessen gyorsan és könnyen ismételni – én a forgó-tolózáras puskáknál egyszerűbbnek ítélem ebből a szempontból az alsókulcsosokat, de ezt persze egyéni preferencia alapján dönti el mindenki. A lényeg az, hogy gyorsan, biztosan tudja kezelni fegyverét a vérebes.

  • a fegyver olyan kategória legyen, mely bírja a sárban csúszást – ne kelljen sajnálni, ha a tust az ág karcolja, vagy a csövet víz áztatja. Itt jegyzem meg, hogy a csőtorkolatot le kell ragasztani utánkeresés közben, hogy szennyeződés ne kerülhessen a csőbe.

 

Torkolatok egymás közt

Torkolatok egymás közt

 

Ha hazánkban erre lenne jogi lehetőség, az utánkeresőknek kötelezővé tenném a maroklőfegyver viselését is. Egy .357-es vagy .44-es revolvernél nincs jobb eszköz, amikor olyan nádasba, sűrűbe hatolt be a vérebvezető, melyben helyben megfordulni sem könnyű, nem hogy puskával célozni. Egy maroklőfegyvernek mind vadász önvédelmi fegyverként, mind kegyelemlövés leadása tekintetében indokolt szerepe lenne.

 

A lőszerrel, kaliberrel szemben támasztott feltételek:

  • legyen alkalmas minden hazai nagyvad elejtésére – a jogszabályban meghatározott 2500 J feletti energiára legyen képes

  • üssön nagy lyukat, hogy bő vérzést okozzon mindkét oldalon

  • legyen képes minden nagyvad átütésére

  • a lövedék hatoljon mélyre – az utánkeresés során a vad ideális helyzetből történő meglövésére nincs mindig lehetőség, gyakran van szükség hátulról leadott lövésre, amihez elengedhetetlen, hogy a lövedék nagy penetrációra legyen képes

  • a lövedék ne fröccsenhessen szét ágakon, gallyakon, fűszálakon – jobb ha nagyobb tömegű lövedékkel rendelkező lassabb kalibert választunk, mintha kis lövedékes, gyors űrméret mellett tesszük le a voksunkat. Javasolják, hogy a közkedvelt hadi kaliberek esetében FMJ, vagyis teljes köpenyes lőszereket használjunk, mivel ez is kisebb eséllyel fröccsen szét akadályokon, mint más vadászlőszerek lövedékei.

 

Ezeknek a halmazoknak a metszéspontjában nekem egy rövid csövű 45-70-es alsókulcsos puska helyezkedik le. Ez a lőszer és lövedék mindenre képes, ami kellhet. 4-500 grain (20-30 g) tömegű lövedékkel olyan, mint a tehervonat: nem a leggyorsabb dolog a világon, de baromi nehéz megállítani, ha egyszer elindul. Eszeveszett lövedéksebességre egyébként sincs szükségünk: nem fogunk 80-100 méter fölé lőni, hisz saját kutyánk is ott ugrál majd a vad mellett. Nem kell ezért, hogy nagyon razancos legyen a lövedék röppályája. Az alsókulcsos szerkezet előnye, hogy a fegyvert célon tarthatjuk ismétlés közben, amit a legtöbb forgó-tolózáras fegyvernél nem tudunk megtenni.

 

Markolatok

Markolatok

 

Ezek a paraméterek persze egy az egyben illeszkednek az erdei cserkelő vadász igényeihez is. Sőt az alsókulcsosoknak van egy olyan helyzeti előnyük is, mely forgó-tolózáras fegyvereknél csak komoly extra költségekkel valósítható meg. Ez pedig a kétkezesség: egy alsókulcsost egy balkezes lövész is gyorsan, biztosan fog kezelni, nem kell extra vagyont fektetni balkezes puskába.

 

Pedersoli változatok

 

A fegyver alapvetően két csőhosszal érhető el. A 24”-es változatok Classic és Premium Classic néven futnak. Űrméretük a nagy klasszikus 45-70 Govt. A csövek ugyan azok, melyek már a Pedersoli egylövetű puskákban bizonyítottak: 1:18”-es emelkedésű, 6 huzagos, üregelő tüskés huzagolással készült „PMG” vagyis „Pedersoli Match Grade” versenycsövek. Ennél jobb ebben a kaliberben nem kellhet. A 19”-es csővel szerelt változatok Boarbuster és Boarbuster Camo néven ismertek. A csövek a 45/-70-eshez képest lassabb 1:32”-es huzagolással készülnek, de ez nagyszerűen megfelel a 0,429” átmérőjű, nagyobb sebességű lövedék megvezetéséhez. A huzagok száma e csövek esetében 12. A Boarbuster Camo változat igazi utánkereső puska: a cső rövid, az ágyazás rikító narancssárga színe meg ugyan nem szép, de legalább praktikus: biztosítja a láthatóságot keresés közben, ami a kereső elemi érdeke.

 

 

Mindegyik fegyver csövét megtalálhatóak a szereléksínek felszerelését lehetővé tevő vakfuratok. A szerekék sínre kis nagyítású hajtás távcsövet, vagy akár piros pont irányzékot is tehetünk. A zár tetején is találhatóak menetes furatok. Ide dioptert vagy „ghost ring” irányzékot szerelhetünk. A Boarbuster és Classic változatok közt további különbség, hogy a rövid csövűek üvegszálas fluoreszkáló nézőkével és célgömbbel bírnak.

 

Idei újdonság a fegyvertípus olcsó kivitelű változata a Wildbuster, mely spártaibb fafelületekkel, agytalppal rendelkezik, de minden más tekintetben ugyan azokat a paramétereket mutatja, mint a Classic és Premium modellek. Szintén idén mutatta be a cég a Model 71 rozsdamenets változatait, melyek utolsó csavarja is saválló acélből készül, ezzel szolgálva ki a modern vadászok igényeit.

 

Újratöltés

 

A 45-70-es lőszer újratöltés szempontjából nagyszerű alany: rengetegféle lőpor, lövedék, hüvely érhető el hozzá, sőt – ami számomra különösen fontos – feketelőporral és ólomlövedékkel is csodálatosan tölthető.

 

Töltött 45/70-es lőszer

Töltött 45/70-es lőszer

 

Eddig csak egylövetű fegyverhez töltöttem ezt a kalibert, így néhány szokásomon változtatni kellett, hogy az alsókulcsoshoz is használható legyen a lőszer. Az első és legfontosabb különbség a lövedék. Általában csúcsos lövedéket használok a kedvező alaki tényező érdekében, csőtáras fegyverek esetében azonban ez nem járható út, hiszen meg kell akadályoznunk, hogy a lőszerek elsüthessék egymást a csőtárban. A lövedék tömegén is csökkentettem. Egylövetű Pedersoli Rolling Block puskámhoz 530 graines lövedéket használok, míg a Model 71-hez 350 és 400 grainest, melyek nagyobb kezdősebességet és laposabb röppályát biztosítanak. Szintén különbség, hogy az egylövetű fegyverhez nem peremezem a lőszert sohasem, mivel a feketelőpor tölteten felülő lövedék biztosan nem csúszhat a hüvelybe, a fegyvernek nincs tára, tehát a lövedék előre sem mozdulhat ki, a peremezés pedig egyébként is egy plusz változót jelenthet újratöltés során, mely befolyásolja a kihúzó erőt, s így a gáznyomást. Ismétlő fegyvereknél viszont kell peremezni mindenképpen, hiszen a lőszerek jóval nagyobb igénybevételnek vannak kitéve mind a csőre töltés, mind a tárban eltöltött idő során.

 

Az alsókulcsos fegyvereknél külön figyelmet kell szentelni a lőszer hosszára, mely befolyásolhatja a biztos adogatást. De erről majd még később írok néhány sort.

 

Lövészet a Hornady LEVERevolution lőszerrel

 

Azt hiszem ezt hívják fél sikernek. A fegyver megfelelően pontos 100 m-en is a lőszerrel, pedig az alsókulcsos kívánja, hogy ne sokat célozgasson a lövész. A fegyverrel feltámasztva de tempósan lőttem a 100 m-en elhelyezett 4. sz. pisztolylőlapra. A lövések 9-esnyi körben csapódtak be, úgyhogy panaszra nem lehet ok e téren.

 

Leverevolution

Leverevolution

A LEVERevolution lőszer pontos volt, még gyors lövészetnél is uralható a fegyver. Többször sikerült egyszakadásos duplákat lőnöm 50 m-en. A visszarúgás pedig egyáltalán nem vészes, egész nap lőhetnénk a fegyverrel, a puha tusatalp nagyszerűen védi az idegrendszerünket.

 

 

Utánkeresésre gyárit vagy töltöttet? Füstös, vagy gyérfüstűt?

 

Ahogy azt említettem az 1886/71 alsókulcsos nálam – divatos mai üres frázissal éve – „crossover” puska, vagyis mind történelmi lövészetre, mind klasszikus cserkelő vadászatra, mind kutyás utánkeresésre használatban lesz. Persze nem minden célra érdemes ugyan azt a lőszert a patrontáskába tenni. Céllövészetre és nagyvad vadászatra imádni fogom a puskát füstös lőporral töltött lőszerrel. Nem mintha a nitrós nem lenne jó, de azért én mégiscsak szeretem ha füstöl, kormol, lángot köp a puska. Valahogy akkor érzem otthon magam. A kutyás utánkeresés azonban egészen más tészta. A biztosan, gyorsan, pontosan működő fegyver vadásztársam – kutyám – életét, és a saját tesi épségem megőrzését jelentheti. Itt nincs helye sem hobbizásnak, sem spórolásnak. A sebzett disznó keresése nem vicc, nem játék. E célra csak gyári lőszert fogok használni. A füstös lőpor természetesen ilyen célra nem igazán praktikus, hiszen a sebzett vadra gyakran kell több lövést leadni, s ilyenkor nem kellemes ha várni kell a füstfelleg eloszlására.

 

Felhasznált irodalom:

  • Thomas Henshaw: The History of Winchester Firearms 1866-1992 (Winchester Press, 1966)
  • R. L. Wilson: Winchester, an Amrican Legend (Chartwell Books, 1991)

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.