A kanócos lakat forradalmasította a tűzfegyverek használatát, de korántsem volt még alkalmas arra, hogy a lőfegyver igazi hadi-, önvédelmi- vagy vadászeszközzé válhasson. A parázsló kanóc és az azzal való foglalatosság ugyanis nem tette lehetővé, hogy a fegyvert tűzkészen, akár rejtve viseljék. A kanóc parázslási ideje véges volt, amit befolyásolt a katona figyelme (megfelelő időközönként megfújja-e a parázsló véget), valamint az időjárás. Nedves időben értelemszerűen a kanócos fegyver használata jóval komplikáltabb, ha nem lehetetlen volt.

A keréklakat 16. század eleji megjelenése egyszerre forradalmasította és tartósította e viszonyokat. A lakatszerkezet ugyanis már alkalmas volt tűzkész, rejtett viselésre is, hiszen a fegyver a rugóerő elfáradásának végéig – akár évekig is – megfeszített kakassal pihenhetett, de oly komplikált és drága volt, hogy az egyszerű, olcsó kanócos lakatokat leváltani nem tudta. A keréklakat megjelenéséhez köthető azonban a pisztoly vagy rövid tűzfegyver elterjedése, mely új fegyvertartó körökkel bővítette a vadászok és katonák körét: az önvédekezők és útonállók is beállhattak a tűzfegyvert forgatók ekkor már népes táborába.

A kerék megfeszítése

A keréklakat eredetéről, felfedezőjéről számos történelmi tény és monda ismert. Első írásos említése a nürnbergi Martin Löffenholz 1505-ben keletkezett kéziratban jeleik meg. Azt is tudjuk, hogy I. Maximilian császár 1517-ben már törvényt hozott a keréklakatos fegyverek ellen, ami mindenképpen jelzi gyors terjedését, és a lőfegyveres bűnözés térhódítását. Egyesek tudni vélik, hogy a keréklakat ötlete Győr környéki hámorokból származott Európába, de őszintén megvallva kutatásaim során ennek nyomát még nem találtam. A keréklakat egy másik eredettörténete Leonardo da Vinci kéziratos munkáira vezethető vissza. Leonardo valamikor 1490-1510 között vetette papírra keréklakatot ábrázoló rajzát, tehát nem határozható meg egyértelműen, hogy ő volt-e a feltaláló, avagy az ismeretlen német mester. Általában 1508-ra datált „Codice Atlantico” című művében vázlatai közt két keréklakat rajzát is megtalálhatjuk, melynek működő példáját a nürnbergi Johann Kiefuss meg is építette 1517-ben.

Keréklakatos “puffer” – ez a lakattípus jelentette a rövid tűzfegyverek hajnalát

A tűzkész viselés és a gyors kapáslövés lehetősége forradalmasította a civil fegyverhasználatot, miközben nem tudott beszivárogni a hadi használatba. A korabeli harcászati elveknek ugyanis még mindig megfelelt az olcsóbb, egyszerűbb, harctéren még mindig jól alkalmazható kanócos lakat.

A keréklakat hasonló elven működik, mint a mai tűzköves öngyújtók. A lakat lelke egy tengelyen forgó, rugó segítségével megforgatható acél kerék. A rugó megfeszítéséhez speciális kulcsra volt szükség. A kerék felső oldala belenyúlik a serpenyőbe egy pontosan illeszkedő résen keresztül, mely pedig közvetlenül a gyúlyuk mellett található. A mechanika másik fontos alkotóeleme a pofákba fogatott piritet tartó kar, vagy kakas.

A keréklakat működése

1540 környékéről származó francia – fejlett – keréklakat

A keréklakat lelke maga a vaskerék, melyet lap- vagy spirálrugó forgat meg a szerkezet felhúzása után. A kerék tetején helyezkedik el a felporzó serpenyő, melyet vagy kézzel, vagy az elsütőbillentyű elhúzásakor automatikusan nyíló fedél véd. A serpenyő közvetlen kapcsolatban áll a gyúlyukkal, melyen keresztül a láng a csőfarban lehelyezett főtöltetet tudta elsütni. A kakast, mely pofáiba piritet fogattak, kézzel kellett a kerékre hajtani.

A fegyver töltésének első mozzanata a cső megtöltése volt. Először lőport töltöttek a csőbe, majd a tetejére nyomták légrés mentesen a lövedéket és fojtást. Megfeszítették a kakast és felporozták a serpenyőt, majd a speciális kulcs segítségével kb. ¾ fordulattal felhúzták a rugót, és a piritet érintkezésbe hozták a kerékkel. Amikor az elsütőbillentyűt elhúzták, a forogni kezdő kerék és a pirit szikratengerrel árasztotta el a serpenyőben lévő felporzó lőport, mely a gyúlyukon keresztül begyújtotta a főtöltetet.

A sütési mód gyorsabb, biztosabb volt, mint bármilyen korábbi megoldás, de komplexitása, hatalmas ára nem tette lehetővé széleskörű elterjedését.

A keréklakatos fegyver töltése

1. Ellenőrizzük a fegyver töltetlenségét!

2. Ellenőrizzük, hogy a kerék nincs megfeszítve!

3. Emeljük fel a kakast a kerékről!

4. Torlaszoljuk el a gyúlyukat egy tűvel!

5. Töltsük az előre kimért lőporadagot a csőbe, majd szorosan rá a lövedéket!

6. Fordítsuk a fegyvert lőirányba, és vegyük ki a gyúlyuktűt.

7. Feszítsük meg a kerékrugót!

8. Porozzuk fel a serpenyőt, és amennyiben automatikusan nyíló fedele van, zárjuk le!

9. Eresszük a kakast a kerékre, vagy a zárt fedélre!

10. Húzzuk el az elsütőbillentyűt!

Speciális szabályok a keréklakatos fegyver kezelésére vonatkozóan

1. Ha a fegyvert üríteni szeretnénk, mindig győződjünk meg arról, hogy a kakas fel van emelve a kerékről, a kerék nincs megfeszítve, a serpenyőben nincs felporzó lőpor! A töltet eltávolítását csak e paraméterek ellenőrzése és elárasztás (lásd később!) után szabad megkezdeni!

2. Elcsettenés esetén a fegyvert még 60 másodpercen keresztül lőirányba kell tartani! Minden foglalatosság előtt győződjünk meg arról, hogy a kakas fel van emelve a kerékről, a kerék nincs megfeszítve, a serpenyőben nincs felporzó lőpor!