A k.k. hadsereg első kúpos lövedékei Magyarországon

news_image_100A minap nagy meglepetésben volt részem. Az 1848-49-es szabadságharc kézi lőfegyvereiről és töltényeiről szóló könyvben sokat foglalkoztam a császári-királyi hadsereg első kúpos hadipuska lövedékeivel, de hozzáférni csak hagyományos 24 grammos általános gömblövedékekhez és kisebb kaliberű vadászpuskához való gömblövedékekhez tudtam. A kúpos lövedékekből még a Hadtörténeti Múzeum gyűjteményében sem található példány. Kézzelfogható bizonyítékot arra nem találtam, hogy ezeket a magyarországi harcokban használták-e. Most azonban egy lépéssel sikerült közelebb kerülni egy csataérkutató barátom jóvoltából, aki egy Budapest közeli lelőhelyen igen sok típusú osztrák-magyar elöltöltő hadipuskához köthető lövedéket tárt fel. A lelőhely valószínűleg lőtérként üzemelhetett hosszabb időn keresztül, mivel mind 24 grammos gömblövedékeket, mind 1842 és 49 M kamráspuskához való 1847 M cilindro-konikális hegyes lövedékeket, mind igen ritka szintén kamráspuskához való 1853 M kompressziós lövedéket, valamint 13,7 mm-es kompressziós Lorenz lövedékeket is találtak szép számban. Nagyszerűen tetten érhető az elöltöltő fegyverek utolsó időszakának fejlesztése.

  1. 24 grammos gömblövedékek, a császári-királyi kovás muskéták és az Augustin-féle gyutacsos fegyverek általános lövedéke. Ezeket tapasz nélkül lőtték a 17,6 mm-es csövekből. A lövedékek erősen alulméretesek voltak, hogy a koszos csövekbe is könnyen tölthetőek legyenek. Ennek megfelelően eléggé pontatlanok is voltak.

  2. 1847 M cilindro-konikális lövedékek. A furcsa formájú projektil egy mély zsírzóhoronnyal rendelkezett melyben egy zsírozott filcöv helyezkedett el. A kúpos lövedékek kedvezőbb alaki tényezővel rendelkeztek, mint a gömblövedékek. Tovább tartották meg mozgási energiájukat, nagyobb átütőképességgel rendelkeztek és pontosabban voltak lőhetőek huzagolt csövekből nagy távolságokon is. A fegyverfejlesztők arra kerestek megoldást, hogy a lövedék könnyen tölthető maradjon, miközben kilövésnél mégis pontosan illeszkedik a huzagokba. A huzagolt kamráspuskába a katona betöltötte az alulméretes kúpos lövedéket a lőporra, majd néhány erős ütéssel megzömítette azt a lőporkamra (a csőnél kisebb átmérőjű rész a csőfarban, mely befogadta a lőportöltetet)) peremén, hogy a lövedék pontosan kitöltse a huzagokat. A kamráspuska huzagolása azonban elsősorban tapaszolt gömblövedékhez készült, ezért volt szükség a gáztömör szigetelést biztosító filc övre.

  3. Nagyon ritka 1853 M kompressziós lövedék. Ez volt az első Lorenz által tervezett lövedék. Az erősen deformálódott lövedéket a két teljesen összenyomódott zsírzóhorony árulja el, valamint a jellegzetes kamráspuskára jellemző sűrű huzagnyomok. A lövedéket már nem a katona ereje zömítette a huzagolásba, hanem a lőporgázok ereje. Ez a módszer könnyebbé, gyorsabbá tette a töltést.

  4. Az 1854 M Lorenz puska kilőtt lövedéke. 13,7 mm átmérővel és 28g tömeggel rendelkezett fénykorában. Jól látható, hogy a két mély kompressziós gyűrű szinte teljesen eltűnt, vagyis a lövedéket a lőporgázok erősen megzömítették. A lövedék felületén jól kivehetőek a huzagnyomok is, ami szintén a jó szigetelésre, és hatékony huzag-lövedék kapcsolatra utal. A Lorenz lövedék kisebb tömegű, kisebb átmérőjű, kedvezőbb alakú volt, mint a korábbi kúpos lövedékek, így a Lorenz puskákból kilőtt lövedék sebessége mintegy 100 m/s-mal magasabb volt, mint a korábbi kamráspuskák esetében, ami laposabb röppályát, könnyebb célzást eredményezett.

  5. Két 1847 M cilindro-konikális kamráspuska lövedék. A fenékrészen látható kerek kitüremkedéseket a lőporkamra pereme okozza, mikor a katona néhány erős ütéssel megzömíti a lövedéket. Jól látható, hogy a bal oldali lövedéken ez a kerek kitüremkedés nagyobb átmérőjű, a jobb oldalin pedig kisebb. Ennek oka, hogy az 1842 M kamráspuska lőporkamrája nagyobb átmérővel bírt, mint a modernebb 1849 M kamráspuska esetében.

  6. Érdekesen deformálódott 1847 M lövedék. Ez a lövedék farral csapódott be, ennek köszönhető a fenékrészen a gallér kialakulása. A lövedék azonban nem a röptében veszítette el stabilitását, hanem a katona nézte el a töltést, és fordítva, csúccsal lefelé helyezte a lövedéket a csőbe. Jól látható a lövedék kúpos részén a lőporkamra peremének lenyomata.

Persze ezek az apró relikviák nem bizonyítják, hogy a szabadságharc alatt is megjelentek a kúpos lövedékek a harcokban, de annyit legalább már tudunk, hogy a feltételezés egyáltalán nem eretnek. Köszönöm itt is még egyszer a lövedékmintákat. Hasznos adalék az 1848-49-es fegyverek történetéhez.

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.