A cári gyalogság tűzfegyverei az 1849. évi magyarországi hadjárat idején

A cári gyalogság tűzfegyverei az 1849. évi magyarországi hadjárat idején

Németh Balázs cikke

 

A magyar honvédet nem győzte le az osztrák hadsereg. A magyar szabadságharc leverése csak úgy volt lehetséges, hogy a császár I. Miklós cártól kért segítséget a magyarországi helyzet rendezésére. 1849 elején a magyar és osztrák seregek létszám és képességek tekintetében  kiegyenlítettek voltak, a tavaszi hadjárat pedig a honvédsereg felé billentette el a mérleg egyensúlyi helyzetét. Az orosz intervenció azonban megduplázta a hazánk területén harcoló ellenséges erők nagyságát, és a 2:1 arányú túlerő leküzdése már megoldhatatlan feladat elé állította a magyar hadvezetést.

Az orosz hadsereg erőit kettéosztva támadt Magyarországra: észak-keleti irányból Paszkievics tábornagy vezetésével Galícia felől lépett az országba a főhad, összesen 139 zászlóaljjal, 177 lovas századdal, 496 löveggel (összesen: 153 179 fő). Erdély felől Lüders gyalogsági tábornok vezetésével további 33 zászlóalj, 47 lovas század és 88 löveg (37 783 fő) támadt hazánkra.

A két ellenség közé szorult magyar erők kétségbeesett, hősies ellenállása példaértékű. A magyar honvéd vereségét nem az osztrák fegyverek okozták, s ezért is érthetetlen, hogy a szakirodalmak miért nem foglalkoztak kellő mélységgel az orosz hadsereg fegyverzetével, szervezetével.


                   Az orosz gyalogság tűzfegyverei

 Miklós cár az 1830-as évek derekán jelentős haderőreformot hajtott végre, mely azonban nem érintette a rendszersített tűfegyvereket. Az orosz gyalogság kezében ekkor azok a kovás, sima csövű muskéták voltak, melyeket még a napóleoni háborúkban használtak. Az általánosan alkalmazott muskéta a francia M 1777 gyalogsági puska másolata volt, és elsősorban külföldi (főleg belga) gyárakban készültek. A hadvezetés viszonylag későn kapott észbe, csak az 1840-es évek elején került napirendre a gyújtási mód korszerűsítése, miközben az európai hatalmak már szinte mind önálló megoldásokkal rendelkeztek a problémára.

Még a krími háború idején (1855-56) is együtt szolgáltak a csappantyús tűzfegyverek a kovásokkal. Az orosz hadseregre sohasem volt jellemző a hipergyors haditechnikai fejlesztés. A birodalom egyetlen lőkupak gyára Szentpéterváron működött. A gyár kialakítása egy Liegei-i hadiipari vállalkozó, Falisse nevéhez köthető.

 

                   Kovás fegyverek

 Az orosz kovás fegyverek egy része hazai gyártású, más része import termék volt. A jobb minőségű darabok jellemzően importból származtak belga gyárakból, melyek pontosan másolták napóleoni háborúk francia gyalogsági fegyvereit. A cári fegyvergyárakban  – elsősorban Tulában – ezeket a másolatokat másolták le. Ezek muskéták jóval olcsóbbak voltak az import termékeknél, de minőségük is elmaradt tőlük. J.G. Kohl, angol utazó így ír a fegyver minőségéről:

 

            „A fegyvereket elsősorban Tulában készítik. Itt őriznek más nemzetek fegyvereiből is egy-egy darabot. Van itt angol és francia fegyver is, ezekhez mérik az orosz hadiipar fejlődését. A tulai orosz muskéta nagyjából 18 frankba kerül, felébe, mint az angol fegyverek gyártási költsége, de minőségben erősen alul is múlják az angol fegyvereket. Gyakran robbannak fel lövés közben.”[ii]




      A magyarországi hadjárat 1849 – Orosz szemtanuk a magyar szabadságharcról (Európa, 1988) 820, 825. o.

[ii]              J.G. Kohl: Russia, (London, 1844)  221. o.


(fotó: Michaela Wecker)


Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.