A 8×57 JRS lőszer újratöltése 2. rész: Az első lőtéri tesztek

reload012Nincs is jobb, mint egy hétvége az anyósnál! Elég hülyén hangzik, nem? Pedig minden csak a szervezés kérdése. Sógorom tisztességes vadászember, úgyhogy ha összcsaládi program van, előszeretettel döntünk úgy, hogy mi lelépünk egy kicsit lőni: csók mindenkinek, majd jövünk! Nem vagyunk – szerintem – sem rossz apák, sem rossz férjek, sem rossz vejek, meg egyébként az anyósunk is jó fej, de azért senki nem bánja meg, ha a hétvégén egyszer legalább elengednek minket lőlapot lyuggatni.

Anyóskától alig 20 km-re található a gyönyörű soponyai lőtér, mely a koronglövők legmerészebb álmait is beteljesíti, és még egy 50 m-es belövő pályával is rendelkezik, ami ugyan nem 100 m, ami egy tisztességes belövéshez kell, de arra éppen elegendő, hogy ellenőrizzük a megtöltött lőszer minőségét, amolyan első próba jelleggel. A pontosság értékeléséhez ez értelemszerűen kis távolság, de azért némi képet kaphatunk a saját töltés képességeiről.

Rendesen úgy kezdeném a története, hogy a PKLV Kft-nél bevizsgáltatom a lőszereket, de sajnos 8×57 JRS mérőcsővel nem rendelkezik a labor, úgyhogy marad a lőtéri teszt. Ehhez fontos eszköz egy lövedéksebesség-mérő. Ez messze nem ad nekünk annyi információt, mint a nyomást a cső több pontján mérő labor, de „szegény ember kézzel nőz”, ahogy azt egy lövészbarátom szokta volt mondani, úgyhogy hozott anyagból dolgozunk.

A lövedéksebesség mérése két dolgot árulhat el nekünk: egyrészt megmutatja, milyen precizitással dolgoztunk. Ha a mért sebességek között kicsi az eltérés, akkor nem vagyunk rossz úton. Másodszor pedig hasonlítani tudjuk lőszerünket a gyári lőszer tulajdonságaihoz, melyet másolunk, s ha végiglövünk legalább 5 lövést a gyári lőszerrel is, akkor az elérendő precizitást is látni fogjuk.

Persze azt is megkérdezhetjük, hogy mire nem jó a lövedéksebesség mérés. Hiába azonos a lövedéksebesség, ez még nem jelenti azt, hogy a lőszer jó szórást ad majd, ahogy arról sem ad képet, hogyan alakul a csőben a nyomás. Tehát hiába ugyanaz a lövedéksebesség, mint a gyári lőszer esetében, ez még nagyon nem jelenti azt, hogy a gáznyomás is azonos. Tehát hölgyeim, uraim, továbbra is alapszabály marad, hogy maximálisan betartjuk a megbízható lőszertöltő könyv adatait.

A referencia lőszer

Vadásztársam: Krieghoff Hubertus gavallér

Vadásztársam: Krieghoff Hubertus gavallér

Amióta Hirtenberger Nosler lövedékes lőszer nem létezik, Norma Alaska lőszerre lőttem át a puskámat, amely 150 m-en is igen pontosnak bizonyult. Ezzel a lőszerrel 100 m-en 4-5 cm-es szórást tudok lőni, de ennek a korlátja is inkább a céltávcsövem célzópontja, mint a cső. A célzópont ugyanis gyors kapáslövésre készült, szálkereszt és egyéb nyalánkságokkal nem bír az optikám. Klassz cucc, csak hát 100 m-en kb. 5-6 cm-t takar ki a lőlapon, vagyis nem éppen egy sportlövész irányzék. Ettől persze vadászni még nagyon jó, főleg, hogy a nyolcszoros nagyítású Docter távcső még világító ponttal is rendelkezik.

A Norma lőszerrel lőttem le az első sorozatot, hogy képet kapjak az elérendő sebességszórásról. A következő adatokat kaptam 4 lövésből:

Lövés Sebesség (m/s)
  1. lövés
697
  1. lövés
693
  1. lövés
689
  1. lövés
684
Átlag: 690,7
Max eltérés: 13

 

A Docter céltávcső csak egyetlen ponttal rendelkezik szálkereszt helyett. Vadászni jó, célbalőni nem igazán.

A Docter céltávcső csak egyetlen ponttal rendelkezik szálkereszt helyett. Vadászni jó, célbalőni nem igazán.

Bár 50 m-en tényleg nem érdemes vizsgálni egy vadászlőszer szórását, de azért itt jegyzem meg, hogy a 4 lövésből három összeszakadt és a negyedik is a közelben volt. Ez most annyiban lesz fontos, hogy a saját töltésű lőszerek között volt olyan, amellyel nem tudtam ugyanezt meglőni, tehát ki is esett a rostán. Ha 50 méterre lövünk, akkor azért elvárható lesz, hogy a sorozatból legalább néhány lövés összeszakadjon, a többi meg nagyon ott legyen a csoport közelében.

A későbbi tesztsorozatokhoz még annyit ennék hozzá, hogy nem véletlenül szerepel négy lövés minden esetben. 5-ös szériákat szoktam letölteni, de egy lövést mindig arra használok, hogy átkenjem vele a csövet. Ha lőszert váltunk – főleg abban az esetben, ha az más típusú lövedékkel van szerelve – az első egy-két mérés biztosan fals adatok fog hozni, mivel ez takarítja ki az előző lőszer sajátos maradványait a csőből, legyen szó akár a lőpor égéstermékéről vagy a lövedékköpeny kenéseiről. Nos az első lövéssel ezért ne foglalkozzunk túlzottan mélyrehatóan.

Az 51 é 52 grain töltetű lőszerek

Azért vettem egy szakasz alá e két magam töltötte lőszert, mert nagyon egyformán viselkedtek, és hasonlóan jó eredményt mutattak. Az 51 grain N160-as lőporral és Nosler Partition lövedékkel töltött lőszer a következőképpen vizsgázott a sebességmérő előtt:

Lövés Sebesség (m/s)
  1. lövés
686,5
  1. lövés
687,0
  1. lövés
683,7
  1. lövés
679,1
Átlag: 684,1
Max eltérés: 7,9

 

Az 52 graines lőszer pedig így teljesített:

Lövés Sebesség (m/s)
  1. lövés
704,5
  1. lövés
700,1
  1. lövés
708,0
  1. lövés
709,9
Átlag: 705,6
Max eltérés: 9,8

 

A sebességtartománya mindkét lőszernek igen közel van a gyári Alaskához, a sebességek szórása pedig még kisebb is, bár azt azért érdemes tudni, hogy vadászati felhasználás esetében édes mindegy, hogy egy lövedék 10-20 m/s-mal gyorsabban, vagy lassabban indul. És akkor most elkiálhatjuk magunkat, hogy lám, a kézi töltés menyivel királyabb, mint a gyári? No nem, nem vagyok ekkora király. A jobb sebességszórást nem az eredményezte, hogy pontosabban mértem ki az összetevőket, mint a gyár, vagy ügyesebb vagyok, mint egy számítógép vezérelt gép. Egyszerűen azt jelzi, hogy olyan lőszert készítettem, amely az én puskámhoz jobban passzol: hosszabbra készítettem a töltényt, valamint nem használtam peremezést, ami egy jelentős változó lehet, főleg a hagyományos peremezés esetében. Ne feledjük, a gyárak lőszereiket úgy készítik el, hogy sokféle fegyverből optimális teljesítményt nyújtson, a kézi töltéssel viszont elkészíthetjük a saját puskánk saját lőszerét! Az optimalizálható tényezők pedig többet adnak hozzá a lőszer pontosságához, mint amennyit elvesz a nem gépi gyártás bizonytalansága. Persze csak akkor, ha belefektetjük a projektbe a kellő energiát.

Ismételten megjegyzem, hogy az 50 méteres szóráskép nem lényeg, de azért azt érdemes megemlíteni, hogy mindkét lőszerrel ugyan azt a szórást lőttem, mint hasonló távon a Normával, ami azt jelzi, hogy érdemes lesz tovább menni velük 100 méterre. A szép egybeszakadások sejtetik, hogy nem lesz ez rossz nagyobb távon sem. (A precízen megrajzolt célpöttyök 5 cm átmérővel bírnak, a közepén lévő sárga petty pedig kb  2 cm.)

Az 53 grain N160-nal töltött lőszerek

Az előző két töltés igencsak hasonló érzetet adott, mint a gyári referencia lőszer, az 53 graines viszont már érezhetően rugdosós volt. Ez a töltet olyannyira kitölti a hüvelyt, hogy a lövedék a beültetéskor még pár mm-t össze is nyomja a lőporoszlopot.

Lövés Sebesség (m/s)
  1. lövés
728,7
  1. lövés
712,9
  1. lövés
715,0
  1. lövés
714,4
Átlag: 717,7
Max eltérés: 15,8

Némiképp romlott a sebesség szórás is, a lőlapon látható szórás pedig jelentősen. Ezzel a töltettel már 50 m-en sem tudtam egybeszakadást lőni, vagyis felesleges is tovább menni vele. Érdekes, hogy az eredeti Hirtenberger lőszer valahol ebben a tartományban működött, a kézi töltésű lőszer pedig itt nem állt össze. Ennek sok összetevője lehet, de legfőképpen a használt lőpor típusa számít. Az N160-nal nem, más lőporral lehet, hogy ebben a tartományban is működésre bírható a 8×57 JRS.

Érdemes volt megnéznem a kilőtt hüvelyek fenekét is, ugyanis az 53 graines lőszer további érdekességeket is elárult arról, hogy merre tovább. A csappantyú ugyanis láthatóan kicsit kivasalódott a többi töltet kilőtt hüvelyeihez képest. Ez az árnyalatnyi eltérés még messze nem jelenti azt, hogy a nyomás túlzott volt, de jelzi azt, hogy a fizikában bízhatunk, a hüvelyből olvashatunk.

Mit vizsgáljunk a lövés után?

A sebességszórás értékelésén kívül mást is ad nekünk egy ilyen tesztlövészet. Nézzük meg a kilőtt töltényhüvelyeket, keressünk nagy nyomásra utaló nyomokat: enyhe esetben kivasalódott csappantyú, feketeöves túltöltés esetén kivasalódott csappantyú, beszívódott hüvelyváll, esetleg a zárfej lenyomata a hüvelytalpon, és egyéb nyalánkságok. Tehát ha nincs kivasalódva a csappantyú, akkor elvben nincs gond. Persze az alultöltöttség nyomatit is meg kell vizsgálnunk. Ezt két helyen érhetjük tetten: ha nincs elég nyomás, a hüvely nem fújódik fel eléggé és nem dugaszt. Ilyenkor a hüvelyszájtól indulva a hüvelynyakon, vállon és paláston égésnyomokat láthatunk. A hüvely egyébként alacsony töltet esetén is beszívódhat, mint a túlnyomás esetében, csak kivasalt csappantyú nélkül. Hogy miért? Ha megköveztek sem tudom megmondani.

Az első lövés után nézzünk bele a csőbe, hogy maradt e benne elégetlen lőpor. Ha maradt és egyébként betartottuk a lőszertöltő könyv ajánlott adatait, akkor biztosan gond van a töltési folyamatba. A lőpor akkor nem gyullad be, amikor a hüvelyben nem tudnak kialakulni a megfelelő hőmérséklet és nyomás viszonyok. A füstnélküli lőporok ugyanis finnyásak: nem elég nekik egyetlen szikra, mint a jó öreg feketelőpor esetében, hanem kell nekik a hőmérséklet és nyomás is. Vagyis marad lőpor, akkor ezt a két tényezőt kell masszírozni. Ebben segíthet egy erősebb csappantyú, de erősebb peremezéssel is növelhetjük a kihúzó erőt, és ezen keresztül a nyomást a hüvelyben.

Mi van, ha a nagyon eltérnek a sebességadatok?

Első kérdés, hogy mitől térnek le. Ha eltérés tapasztalható a lőszertöltő könyv sebesség adatai és saját mért adataink között, annak több oka is lehet. A sebesség múlhat a saját csövünk állapotától: kopott töltényűrrel, kopott csővel esni fog a sebesség, mivel a lőporgázok nagyobb arányban fújhatnak ki hasztalanul. Ha a csövünk rövidebb, mint a tesztcső, szintén csökken a sebesség, ahogy a gyorsabb huzagolás is lassítja a skúlót, mivel növekedik a lövedékre ható ellenállás, melyet a cső fejt ki.

Ha a sebességadatok egymástól térnek el jelentősen – nálam ez 20 m/s feletti sebességszórást jelent – akkor valamint nem csináltunk elég precízen. Mehetünk vissza az elejére, és átgondolhatjuk elölről a töltés folyamatát.

A kézi töltésű lőszer ellenőrzéséhez tehát nagy segítség egy lövedéksebesség-mérő, de arról se feledkezzünk meg, hogy a kapott adatokat jegyezzük le, mert tapasztalatból mondhatom, hogy még a legegyértelműbb dolgokat is egy hét alatt elfelejtjük, pedig ez még csak nem is a feleségünk beszámolója az aznapi érdekességekről.

Nos ennyi mára! A következő etapban megnézem, hogy 100 m-en hogyan muzsikál a töltény, írok kicsit arról, hogy hogyan kell rendesen beülni a puska mögé lőtéren, és hogy milyen elveket tartsunk, miközben ellenőrizzük a fegyver szórását, aztán pedig kellene vadászni is egyet a lőszerrel, merthogy a puding próbája az evés: szuper ha pontos a lőszer, de az sem árt ha a célballisztika is rendben van. Aztán ha a 8×57 JRS-t lezártuk, akkor átváltunk a 30-06-ra, mivel sógorom éppen szárnyait bontogatja a lőszertöltés terén, úgyhogy végigkísérjük őt is az első lépések során.

Németh Balázs

3. rész: Az első süldő

2. rész: Az első lőtéri tesztek

1. rész: Az első változat elkészítése

A lőszerek házi szerelését, újratöltését kizárólag sikeres hatósági vizsgát követően kiállított rendőrhatósági engedély birtokában lehet végezni. A cikk és videóanyagok készítői semmiféle felelősséget nem vállalnak az itt leírt vagy elhangzó információkkal kapcsolatban, ideértve a cikk elolvasása és a videó megtekintése során szerzett ismeretek felhasználásával összefüggésben bekövetkező jogsértést, kárt, balesetet és személyi sérülést!

4 hozzászólás érkezett

  1. Pferi

    S.C!
    Hozzászólás(szerű) az újratöltő rovatban (Puska lőszerek újratöltése), mert nem tudtam képet bebütykölni – grrrrr…
    Üdv: F

  2. Yenky

    Távcső egy vadászfegyveren? Ez szentségtörés. :)

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.