1956 fegyverei I. rész: A PPS és az AK47
Az 1956-os forradalom fontos szerepet tölt be a magyar történetelemben. Sok szempontból nehéz még értékelni, értelmezni az események menetét, bár kétségtelen, hogy az elmúlt években kitartó történészek számos tévhitet, számos szándékos ferdítést hámoztak már le a szabadságharc történetéről, mégis lesz még tennivalójuk bőven.
A 60. évfordulót mi nem ünnepelhetjük másképp, mint azzal, hogy kézbe vesszük a forradalmárok legendás tűzfegyvereit, hogy kicsit pontosabb képet láthassunk arról, milyen értéket képviselhettek az utcai harcokban.
A PPS-41
A PPS géppisztoly a második világháború első éveinek szülötte. Georgij Spagin azzal a céllal tervezte, hogy a hadsereg leválthassa a drágább, komplexebb PPD géppisztolyokat. A fegyver első változata 1940-re készült el, melyet a Vörös Hadsereg 1940 decemberében rendszeresített. Az első darabok 1941 során érkeztek a csapatokhoz, és a háború végéig több, mint 5,5 millió darabot gyártottak le belőle.
A fegyver olyan jól sikerült, hogy a Wehrmacht is előszeretettel hasznosította újra a hadizsákmányként hozzájutott szovjet géppisztolyokat. Eredeti kaliberű változatát MP717r néven rendszeresítették, s vagy a 7,63 Mauser pisztolylőszerrel, vagy zsákmányolt 7,62 mm-es TT lőszerrel etették, míg egy részét 9 mm Parabellum űrméretre alakítottak át. E fegyverek MP41r néven kerültek a hadrendbe. Egy ötletes adapter segítségével arra is alkalmassá tették őket, hogy a német MP38/40 géppisztolyok szekrénytárait használják. A dobtár esetében semmilyen átalakításra nem volt szükség.
A fegyver egyszerű, mint a faék. Spagin a legegyszerűbb géppisztoly működési elvet választotta, a szabad tömegzáras rendszert. E fegyvertípusok esetében a lövés során a zár és a csőfar nem alkot egységet, vagyis a zár nincs reteszelt állapotban. A lőszerhüvelyt a töltényűrben a lövés pillanatában a következő erők tartják:
- A kitáguló hüvely és a töltényűr közötti súrlódás
- A helyretoló rugó ereje
- És elsősorban a zár tehetetlensége
A PPS géppisztoly szabad tömegzára előgyújtásos rendszerű, vagyis : az ütőszegnek akkora a kiállása, hogy már akkor süti a töltényt, amikor még a zár előre mozog (kb. 1 mm-t). A hátramozduló hüvely állítja meg a zárat, majd ez után kezd el a zár hátrafelé mozogni.
A PPS géppisztoly a TT pisztoly 7,62×25 lőszerét tüzeli, amely egyrészt igen nagy lövedéksebességre képes, másrészt igen jó átütőerővel bír még ma is. A géppisztolyhoz a katona 2-3 dobtárat kapott eredendően, melyek 71 lőszer befogadására voltak képesek. Megbízhatóan jellemzően csak 65-66 lőszerrel működtek, bár ezt csak harctéri tapasztalatok és nem a szabályzatok erősítik meg. 1943-tól egyre gyakoribbá váltak azonban az ívelt szekrénytárak, melyek 35 lőszerrel voltak tölthetőek.
A PPS legnagyobb előnye olcsósága és egyszerűsége volt. Működtetése könnyen megtanítható volt bármely katonának, gyártására pedig viszonylag gyors volt. A jó öreg davaj gitár igen nagy tűzgyorsaságra volt képes. Elméletileg percenként 900 lövést lehetett vele leadni, vagyis a teljes dobtárat mindössze 4,7 másodperc alatt üríthette ki a katona.
A felkelők fegyverei a katonaság, rendőrség, és gyárőrségek raktáraiból származtak elsősorban, és kétség kívül az egyik legjobb típust jelentették az utcai harcokhoz. A nyitott zárpozícióból tüzelő fegyver kezelése ugyanakkor felvetett biztonsági kérdéseket. Ha a fegyvert véletlenül leejtették és nem volt biztosítva, a nehéz tömegzár könnyen elműködtethette a töltényűrbe a tárból betöltődő lőszert, s okozhatott könnyen balesetet.
A fegyver karbantartási igénye minimális, szétszerelése pofonegyszerű. A csőbelső keménykrómozott, vagyis a rozsda sem fogja meg egykönnyen.
Az AK-47 Kalasnyikov
Az AK gépkarabély – ahogy mi azt nevezni szoktuk – az egyik legnagyobb számban jelenlévő hadifegyver ma is a világban. Tervezése a második világháború idejére nyúlik vissza, mikor is az MP44 német rohampuska „Sturmgewehr” formájában egy új típusú lőfegyver jelent meg a harcmezőkön. A német modell az egyik első olyan gyalogsági tűzfegyver volt, mely a köztes lőszert tüzelte, s eredendő célja az volt, hogy a hagyományos gyalogsági puska pontosságát egyesítse a géppisztolyok tűzerejével. Az új fegyver mind harcászati, mind logisztikai szempontból helyén volt, hiszen lehetővé tette elméletben, hogy a hadsereg minden egyes katonáját azonos típusú lőfegyverrel szereljék fel.
Mihail Kalasnyikov 1942-ben kezdett el fegyvertervezéssel foglalkozni, miközben lábadozott harctéri sérüléséből. 1943-ban kapott először a német 7,92×33 Kurz lőszerből azzal a céllal, hogy az ez alapján gyártott szovjet 7,62×39 (43 M) lőszerhez tervezzen egy gyalogsági fegyvert. A Vörös Hadsereg első fegyvere, mely ezt a kalibert tüzelte az SzKSz-45 (Szimonov) öntöltő puska, valamint egy könnyű golyószóró volt. Kalasnyikov sohasem tagadta, hogy a korszak legjobban sikerült fegyverei hatással voltak rá. A német Sturmgewehr ívelt tárja, köztes lőszere, vagy az amerikai M1 Garand gázdugattyús rendszere, valamint forgó zárfejes reteszelése mind inspiráltak a tervezés során.
A hadsereg vezetése 1946-ban írt ki újabb pályázatot egy köztes lőszert tüzelő, sorozatlövésre alkalmas fegyverre, melyet Kalasnyikov meg is nyert. Az első modellek tökéletesítésében részt vett Alexander Zajcev. Áttervezték a tok szerkezetét, a felhúzókart, a tűzváltó és biztosító kapcsolót egyesítették. Az új változatot a hadsereg 1948-ban bocsátotta csapatpróbákra, majd 1949-ben fogadta el általános rendszeresítésre.
A 7,62 mm Avtomat Kalasnyikova gépkarabély gázelvételes, gázdugattyús zárszerkezettel rendelkezik. Az erős lőszer szükségessé tette a csőfar és zár összereteszelését a lövés pillanatában, így a Kalasnyikov csukott zárpozícióból tüzel. A fegyver elméleti tűzgyorsasága 600 lövés/perc, s 3-400 méterig alkalmas arra alapvetően, hogy az átlagosan képzett katona eltalálja egyes lövéssel az ember méretű célt.
A hagyományos, fa tusával rendelkező változata meglepően kényelmes. A nézőke a szemtől kellő távolságban van ahhoz, hogy éles célképet lásson a lövő. A zár a visszarúgást jelentősen csökkenti, így a fegyver sorozatlövés közben is uralható. A tár 30 lőszer befogadására képes. Az eredeti 43 M lőszer egy vasmaggal rendelkező 8 g-os FMJ ólomlövedéket tartalmazott, mely mind átütőerő, mind az alkalmazott harcászat pontossággal kapcsolatos igényei szempontjából is igen jónak mondható.
A Vörös Hadsereg nem adta át a Kalasnyikov terveit a Varsói Szerződés országainak, így az 1956-os forradalom idején csak a szovjet hadsereg rendelkezett ilyen típusú fegyverekkel. A forradalmárok az AK-hoz csak hadizsákmányként juthattak.
A fegyver szétszerelése, karbantartása igen egyszerű. Minden alkatrészéről süt a tartósság, erő, megbízhatóság. Látszik, hogy katona tervezte katonáknak. Kezelése szinte elfelejthetetlen. Édesapán 50 év kihagyás után is azonnal képes volt egy percen belül szét-, illetve összeszerelni.
Folytatjuk!
Németh Balázs
Köszönet a Műegytemi Lövész Egyesületnek (http://www.loter.hu/) és a Dorog Város Sportlőtérnek (http://www.dorogloter.hu/) a film létrejöttéhez nyújtott segítségért.
“Felmerült, hogy kis műhelyekben is készíthető a PPS, erre írtam, talán a fődarabcserék egyszerűségére gondolva írták.”
Lehet. “gyártására pedig alkalmas volt minden közepesen felszerelt gépműhely”→Könnyen félreérthettem, mert nálam szakmai ártalom, hogy a gyártás szóról az jut eszembe, hogy ott bemennek a hengerelt lapos-, négyzet-, köracélok, húzott rudak, huzalok, agyazásnak való fapallók, ni, itt pedig PPS-41-esek jönnek ki.
“Bocs, ha félreérthető volt:)”
Ugyan, ez a műfaj ezzel jár.
“különböző AK 7. sorozatának Nato kaliberre is”
Ezt nem értem: az 5,56×45 mm NGM és NGV gépkarabélyokra gondolsz?
“Kevesen tudják, de az AK47-hez is létezik csigatár az M43-as lőszerhez (én legalábbis csak ezt láttam)”
Még ha A 7,62 mm-es RPK golyószóró leírása és kezelési utasítása szerzője 91 oldalon át képtelen volt megemlíteni a kalasnyikov csigatár létezését, úgy általában nem nagy titok a létezése.
Felmerült, hogy kis műhelyekben is készíthető a PPS, erre írtam, talán a fődarabcserék egyszerűségére gondolva írták.Azzal akartam szemléltetni, hogy a 70-es sorozatú Kalasnyikovokon láttam műhelykocsiban csőcserét gyakorolni, pedig nálunk még nem volt rendszerben.Igen, az eredetileg 5.45×39 est cserélték 5.56×45 -re és 7.62×39-re
1943M típusú lőszer az=a 7,62×39-es-el.Az utolsó mondatot elírtam, helyesen:láttam ilyet.Máshogy akartam kifejezni, de elcsesztem és értelmezhetetlen lett.Nem is írtam hogy titok, de ha vkivel eddig beszéltem róla, a legtöbben nem hitték.Aki ide olvas, arról persze ezt nem feltételezném, tudom hogy mindenki elolvas minden hozzáférhető dolgot ami hasonló témáról szól.
az átlag emberre gondoltam.
Bocs, ha félreérthető volt:)
Csak annyival egészíteném ki, mint egy volt katona (ezt azért írom, mert ma már a fiatalabbak nem tudják miről beszélek:))) voltam hadgyakorlaton, ahol a fegyvermester sorkatonák Csepel műhelykocsiban gyakorolták az AMD 65 és AK47-esek fődarabjainak cseréjét, pölö a csöveket is, különböző AK 7. sorozatának Nato kaliberre is.
Kevesen tudják, de az AK47-hez is létezik csigatár az M43-as lőszerhez (én legalábbis csak ezt láttam)
Emil barátom javaslatára javítottam, finomítottam a szöveget. A pontot az előgyújtás kapta egyébként.
Nem ertek a gepekhez, “csak” loni szeretek, szinte mindennel amit lopor, foleg fekete lopor”hajt”, de ez a cikk nagyon tanulsagos volt, ezert koszonet a szerzonek, meg Peternek is a kiegeszitesert.
Sokunknak nem nagy kunszt , mert AK-47-el vagy valamilyen klónjával (pl: AMD65) lőhetett (vagyis inkább muszáj volt lőnie) rövid sorozatot, de egy kis “sodrás” eredményeképpen volt lehetőségem a katonaság alatt sorozatlövő PPS41 -el lőni. A majdnem dupla lősebességgel mint az AK-é (ugyanis a gyári adatok szerint 1000-1100 volt az elméleti tűzgyorsaság) meghatározó élmény lőni. Szó szerint az az érzése az embernek, hogy harchelyzetben esélye nincs annak aki a cső eleje felől van, mert kicsit jobban rajtfelejted az ujjad és fröcsög a hüvely. Egyébként tényleg, a tárazáskor sem kellett (mi meg ugye nem álltunk neki vitatkozni, hogy dehát a könyvében 71…… -örültünk, hogy végre megkaparintottuk) belerakni mind a 70 darabot, amik békebelinek tűnő egyszerű kartondobozban voltak. A 70 darab dobozonként elméletben egyébként úgy volt meghatározva, hogy 1 teli dobtár 2 íves tár vagy 10 TT pisztolytár megtöltésére volt 1 doboz elegendő, így nem maradtak felébe-harmadába levő dobozok egy-egy szakasznál. Persze a túl feszes tárrugó, és a hirtelen “kanyar” miatt fullra töltve előfordultak fennakadások, ezért ideálisabb volt a 63db a géppisztolyba és 7db a pisztolyba” töltés, márcsak a tárrugók kímélése érdekében is. Ezek az információk 2 különböző helyről erősítették egymást.(Egyik a határőr tisztes képző századosom, a másik a fegyverkereskedői időmből megismert igazságügyi fegyverszakértő ismerősömmel folytatott több száz órányi beszélgetések alkalmával láttak napvilágot)
Nagy kíváncsisággal fordulok Poreszhez: hol lehet ilyent olvasni, hogy a rögzített ütőszeg miatt előgyújtásos egy fegyver?
Ha élőben nem is látott valaki PPS zárdugattyút, az említett könyv 19.oldalán 3 nézetben is látható, hogy a töltény kitolását 2 párhuzamos ‘tölténytoló’ nyúlvány tolja ki a tárból bőven az ütőszeg előtt, mindaddig amíg a töltény “egyenesbe” nem kerül. A 40. oldalon le van írva: “Ezután a hüvelyvonó átugrik a hüvelyperemen és a mögötte lévő körhoronyba süllyed. Ezzel egyidőben a gyúszeg beüti a csappantyút…..” Álljunk meg egy szóra az “átugrik”-on! Hogy tud csak úgy átugorni? A hüvelyperemen akkor tud átugrani a hüvelyvonó egy elég jó erejű laprugó ellenében, amikor a töltény már “lekoccolt” a töltényűrben, és a nem kis energiával érkező zárdugattyú az ék alakban kiképzett szélű hüvelyvonót rátolja a töltény peremére. Akinek van otthon valami öntöltője- akár egy gázpisztoly- kipróbálhatja ha kb. 2/3-ig toljon be kézzel a csőbe egy töltényt és lassan eressze rá a szánt, a hüvelyvonó tolni fogja maga előtt a töltényt mindaddig amíg felütközik. Na ezért van a kínyúló hüvelytoló az ilyen merev ütőszeges géppisztolyoknál, hogy ne alulról csússzon fel a hüvelyvonó alá a töltényperem,mint mondjuk egy öntöltő pisztolynál, mert ha azt nem is vesszük figyelembe, hogy nagy valószínűséggel működésképtelenné tenné a kiálló ütőszeg az egész rendszert, de bekövetkezhetne a másik eset, hogy idő előtt (mielőtt belesimul a töltényűrbe) elsüti a töltényt.
Sajnos a tehetetlenségi tömegcsökkentő elméleted sem helytálló. Pont az a lényeg, hogy a “lélektani” pillanatban …… nem is a saját szavaimmal mondom, olvassuk inkább a könyvét a 4. oldalon: “…szerkesztési elvét tekintve az önműködő, súlyzáras fegyvertípushoz tartozik. A zár súlya és a helyretoló rugó ereje úgy viszonylik a lövedék súlyához, a cső hosszához és a lőporgázok nyomásához, hogy a lövés pillanatában biztosítva van, külön reteszelő berendezés nélkül a cső furat megbízható reteszelése. ”
Kár is volt ennyit írnom az elején mert ebben a mondatban egy kis logikával az is benne van, mi történne akkor ha “előgyújtást” kapna a rendszer. Bizonyára kicsit továbbgondoltad egy motor előgyújtásának szükségességét, de itt mint láthatod, nem ez a helyzet.
Elnézést, hogy bő lére eresztettem :-), így nem marad már hely, hol használtak szekrénytárat, mi volt a lényege főként harcászati szempontból a “közepesen felszerelt” műhelynek az akkori rendszerben, vagy akármelyik más rendszerben is. De Balázs ezt is biztosan a folytatásba szánja, végül is neki tutira soha nem volt olyan féléve töriből mint nekem: erős egyes, gyenge kettes
Köszönet a sok információért! Izgalmas eszmecsere lesz ez! :)
A tömegzáras fegyvereknél alkalmazott előgyújtásról Klabacsek Gyula: A tömegzáras (súlyzáras) reteszelés – Egy kis rendszertan (10. rész) című cikkében lehet olvasni (Kaliber magazin 2000. március, 23. szám), ami az ábrák azonossága miatt gyaníthatóan (és emlékeim szerint) a Farkas Tivadar-féle Lőfegyverek rendszertana című könyv átdolgozása mérnöki szakirodalomból ismeretterjesztő cikké.
A hivatkozott cikkben az előgyújtásos rendszerre a PPS-41-es van példaként említve (a Farkas-féle könyv is mintha példaként említené, de az nincs itt előttem kinyitva).
Az Ideiglenes 48 M. Géppisztoly anyagismeret és lőutasítás és az 1941 M. 7,62 mm-es géppisztoly anyagismeret és lőutasítás is említi, hogy a gyúszeget a zárban csap rögzíti, az Utasítás az 1941 M. 7,62 mm-es géppisztoly javítására pedig azt írja: “A gyúszeg kiállása a zárperemágyából 1,1,-1,3 mm lehet.” Ez bizony egy merev és kiálló ütőszeg, így előgyújtásos tömegzár: a csappantyú gyúelegyének inicializálása már megtörtént, amikor zárhomlok még nem érte el és támasztja meg a hüvelytalpat.
Amikor a töltény felfekszik a töltényűrben, a hüvelytalp függőleges felülete és a hüvelyvonón található ezzel szöget bezáró felület felemelkedésre kényszeríti a hüvelyvonót a rugója ellenében. Eközben a zár még mindig a csőfar felé halad, és a rögzített gyúszeg ráüt a töltényűrben felfekvő töltény csappantyújára. A csappantyú(csésze) alakváltozást szenved (magyarul behorpad), tehát a zárhomlok felütközhet a hüvelytalpon (a töltény hornya a hüvelyvonó karom alá ér, ami a rugója hatására lesüllyedve belekapaszkodik), létrejön a teljes reteszelés (a gyúszeg kiállásának mértéke úgy van meghatározva, hogy ne lyukassza ki a csappantyút).
Tehát a csappantyú gyúelegyének inicializálása már akkor megtörténik, amikor a zár még a csőfar felé mozog, és nem jött létre a teljes reteszelés. A hüvelyben megkezdődik a lőpor ellobbanása, azaz a gázképződés, a lövedék megindul előre, ám a zár még mindig a csőfar felé mozog. A zár abban a nyomásgörbe alapján kiszámítható pillanatban ütközik fel a csőfarra, amikor a megnövekedett gáznyomás hatására a hüvely eljut a megcsúszás határára. Eddig a pillanatig a lövedék már tekintélyes utat megtett a csőszáj felé, a lövedék mögött növekvő térfogatban a lőporgázok nyomása már csökken. Így a zár kisebb impulzust kap, állítólag akár a zár tehetetlenségi tömege a fele is lehet egy szabad tömegzár tehetetlenségi tömegének: további előny, hogy a zár tömegcsökkenésével egyenesen arányosan csökkennek a fellépő tehetetlenségi erők is, ami az alkatrészek méretezésénél szempont.
Megengeded, hogy – akár kérdéseimmel is – kiegészítsem?
“nagy mennyiséget 9 mm Parabellum űrméretre alakítottak át. E fegyverek MP41r néven kerültek a hadrendbe. […] A dobtár esetében semmilyen átalakításra nem volt szükség.”
Számomra újdonság, hogy a Suomi KP-31 géppisztoly csigatára olyan fokon megihlette a PPD-40 és a PPS-41 tervezőit, hogy a PPS-41 csigatár alkalmas a 9×19 mm Parabellum lőszer megbízható adogatására – de nem meglepő.
Apropó, dobtár-csigatár! A PPS-41 kezelési, lő-, és javítási utasításai is még dobtárnak nevezik, de van több rendszerváltás előtti kiadású könyvem, ami már a mai terminológia szerint csigatárnak nevezi: mikor lehetett ez a terminológiai váltás, és mi lehetett az oka? (Átfutottam az RPK kezelési utasítását, de még csak meg sem említi a csigatár létezését.)
“Spagin a legegyszerűbb géppisztoly működési elvet választotta, a szabad tömegzáras rendszert.”
Mivel részletesen tárgyalod, ezt még azzal egészíteném ki, hogy a rögzített ütőszeg következtében előgyújtásos volt, így kisebb lehetett a zár tehetetlenségi tömege.
“A géppisztolyhoz a katona 2 dobtárat kapott eredendően, melyek 71 lőszer befogadására voltak képesek.”
Ennek hol lehet utánanézni? Azt is olvastam, hogy a géppisztolyhoz egyetlen csigatár járt, a többi szekrénytár volt. A leghitelesebb forrásomban, az 1941 M. 7,62 mm-es géppisztoly anyagismeret és lőutasításban a következőt olvashatjuk: “Minden géppisztolyhoz vagy három darab dobtárat, vagy hat darab íves tárat adnak ki, tártáskákkal együtt.” Számomra az is kérdés, Magyarországon rendszeresítették-e az ívtárat, ugyanis a három elérhető utasításból a javítási utasítás meg sem említi, bővebben és ábrával csak az Ideiglenes 48. M Géppisztoly anyagismeret és lőutasítás tárgyalja, Magyarországon PPS-41 szekrénytárat pedig még nem láttam.
“gyártására pedig alkalmas volt minden közepesen felszerelt gépműhely”
Gépészmérnök-hallgatóként ebben kételkedek: legalábbis nagyon jól felszereltnek számítottak a szovjet gépműhelyek, ha géppisztolyt tudtak gyártani. A cső gyártásához kell mélyfúrógép, a huzagoláshoz huzagolópad(? – nem biztos, hogy magyarul ez a pontos szakkifejezés) vagy üregelőgép – nem hiszem, hogy csőkovácsolással készültek volna -, végül ezekhez az említett különlegesebb szerszámgépekhez különlegesebb szerszámok is kellenek. A keménykrómozásról nem is beszélve. A PPS-41 sajtolt alkatrészeket is tartalmaz, amikhez szerszámot csak sorozatgyártás esetén kifizetődő készíteni (erre azért nem fogadnék: elképzelhető, hogy csak nem ismerem az egyedi gyártás gépeit és szerszámait). A műszaki rajzokra épp’ csak rápillantva a forgácsolt alkatrészek alacsony megmunkálásigényűnek tűnnek, de ez sorozatgyártásban is előny, nem csak kis műhelyben kihasználható. Maradjunk abban, hogy kevés alkatrészből áll és gyártástechnológiája sorozatgyártásra van optimalizálva: nem valószínű, hogy a szovjeteknek szükségük volt arra, hogy bármely alkatrész gyárkapun kívül, kisebb műhelyben készüljön.
“1943-ban kapott először a német 7,92×31 Kurz lőszerből azzal a céllal, hogy az ez alapján gyártott szovjet 7,62×39 (43 M) lőszerhez tervezzen egy gyalogsági fegyvert.”
Megjegyzem, az első változat 7,62×41 mm volt, de hogy a különbség csak névleges-e, annak még nem jártam utána. (Elírás: 7,92×33 Kurz.)
Szia Poresz! Nagyon jó kiegészítések, mint mindig! Köszönöm! Tármennyiség: képek alapján tippeltem. Jellemzően – ha egyáltalán van – egy tártáskát látni a katonákon. A tárak kaliberek közti csereszabatosságára egyébként jó bizonyítékot adnak a mostani 9 mm-es átalakítások. A Műegyetemi Lövész Egyesület lőterén lévő 9 mm-es PPS is ugyan azt a tárat használja vígan.
Na lett egy kis időm, sikerült az írásod alapján találnom szakirodalmat erről az előgyújtásról, mert ismerjük el az 1941 M. 7,62 mm-es géppisztoly anyagismeret és lőutasítás című könyv hiába hiteles, mégiscsak egy “használati utasítás” és kb. úgy írták, hogy egy 4 elemis Eisenberger Benjámin is megértse az ávónál.