19. századi lövész távmérők

Az 1850-es évek azonban rohamos fejlődést hozott a gyalogsági tűzfegyverek terén. A huzagolt cső általános elterjedése olyan fegyvereket eredményezett, melyek akár 3-400 lépés távolságban is képesek voltak eltalálni az ellenséges katonát kúpos lövedékükkel. Olyan kitűnő hadipuskák fémjelzik ezt a kort, mint a Lorenz, az Enfield, A Springfield vagy a svájci Feldstützer.

 

Az ilyen távolságra hajított nehéz ólomlövedékek azonban erősen ívelt röppályát jártak be. A kis kezdősebességeknek, és nagy lövedéktömegeknek köszönhetően különböző magasságú nézőkékre volt szükség, hogy kompenzálni lehessen a lövedék esését. A helyes irányzék magasság kiválasztásához pedig elengedhetetlenül szükséges volt a távolság precíz becslésének képessége.

 

Az ehhez szükséges szerszámokat általában az altisztek vitték magukkal a csatába, s ők határozták meg a vezénylett katonák számára a célzási távolságot, és így az irányzékok beállítását. Ennek az eszköznek a stadiának két változatát láthatják a mellékelt ábrákon. A felső ábrán látható a legegyszerűbb változat: egy rézlemez derékszögű háromszög formájú kivágással. A katona meghatározott távolságban (22,5”-en) tartotta az eszközt szemétől, és átnézett a résen. A célzott ellenséges katona stadián keresztül észlelt magassága alapján határozta meg a távolságot: addig mozgatta a stadiát, míg a a katona talpától a feje búbjáig ki nem töltötte pontosan a bevágást. A bevágás természetesen skálával bírt: ahol a kitöltés tökéletes volt, azt a távot olvashatta le a számsorról. A módszer egyszerű volt, jól használható 4-500 yardig, de e felett már erősen pontatlan volt. Az eszköz egyik oldalán gyalogos katonához, másik oldalán lovas katonához volt található skála.

 

A jobb alsó képen látható stadia már komolyabb darab. Ezt 25”-re kellett eltartani a szemtől. Az ellenséges katona fejét a bevágás tetejéhez kellett rendezni, hüvelykujjal pedig a csúszkát felfelé nyomni addig, amíg az el nem éri a katona talpának vonalát. Ahol a csúszka megállt, ott kellet leolvasni a skáláról a kapott értéket. A bal oldali skála gyalogsághoz, a jobb oldali skála lovaskatonához volt használatos.

 

(Forrás: Hans Busk: An introduction to the system of musketry London, 1860)

 

Érdekelnek hasonló cikkek? Klikkelj az ingyenes Füstölgő eMagazinra:

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.