1851 Feldstützer – a legkiválóbb elöltöltős hadipuska

„Svájcban Wild úr, kultúrmérnök és lövésztiszt tökéletesítette jelentős mértékben a vontcsövű puskát. Az ő lövedéke a cső űrméretéhez viszonyítva kisebb volt a szokásosnál és úgy készült, hogy csak a tapasz révén vegye át a huzagolást. Egy korong a töltővesszőn megakadályozta, hogy a golyó túl mélyre kerüljön a csőbe és túl szorosan a töltethez nyomódva a lőport szétmorzsolja. A barázdák menetszámát csökkentették és a töltetet növelték. Wi1d puskája 500 yardon felüli távolságon és igen lapos röppályával nagyon jó eredményeket mutatott; ezenkívül több mint százszor lehetett lőni vele anélkül, hogy a cső elpiszkolódott volna. Ezt a fegyvert rendszeresítették Svájcban, Württembergben és Badenben, de ma már természetesen elavult és túlhaladott.

A legmodernebb és legjobb vontcsövű puska, amelyet a lövedék benyomkodásának elve alapján szerkesztettek, az új svájci rendszeresített mesterlövész-puska. Ez a fegyver az igen kis kaliber amerikai elvét vette át; a cső furata nem több, mint 10,5 milliméter, vagyis 0,42 hüvelyk. Csöve csak 28 hüvelyk hosszú és nyolc lapos barázdája van (34 hüvelykre egy fordulat). A töltővessző a WiId által bevezetett koronggal van ellátva. A lövedék hengeres-csúcsíves és igen hosszú; zsírozott tapasz segítségével töltik be. A töltet viszonylag erős és igen durva szemcséjű lőporból á11. Ez a fegyver a legbámulatosabb eredményeket mutatta és lőtávolsága, pontossága és lapos röppályája páratlannak bizonyult a holland kormánynak különböző fegyverekkel nemrég végzett kísérletei során. Valóban, 600 yardos lőtávolságon röppályájának legmagasabb pontja mindössze 8 láb 6 hüvelyk, úgyhogy ennél a távolságnál a lövedék az egész röppályán veszélyes a lovasságra, sőt a röppálya utolsó 100 yardja még a gyalogságra nézve is. Más szóval, ha 600 yard lőtávolságnál 100 yardot tévedünk a távolság megítélésében, a lövedék még eltalálhat egy hat láb magas célpontot. Ez az eredmény messze túlszárnyal minden más vontcsövű fegyvert, melyek közül még a legjobbaknál is a röppálya legmagasabb pontja 600 yardnál 13-20 láb, a veszélyes tér pedig 60-ról 25 yardra csökken. Ez a rendkívül lapos röppálya a fegyver kis űrméretének köszönhető, amely erősen hosszúkás, nyílszerű lövedék és viszonylag erős töltet alkalmazását teszi lehetővé. Kis űrméretnél a puska igen ellenállóképes anélkül, hogy otromba lenne, a lövedék hosszú lehet, anélkül, hogy nehéz lenne, és viszonylag erős töltet alkalmazható túl erős visszalökés nélkül. Annyi bizonyos, hogy a benyomkodásos töltésnek semmi köze nincsen a puska kiváló lőeredményeihez; valójában ez a benyomkodásos töltés e puska egyetlen hátránya, s megakadályozza, hogy általános gyalogsági fegyverként használják. A svájciak ezért csak mesterlövész századaikra korlátozták használatát; ezek kezében kétségtelenül rendkívül jól megfelel majd.” (Friedrich Engels)

 

Ugye milyen furcsa 2012-ben Engels idézetet olvasni? Persze mindez csak annak köszönhető, hogy Engels és Marx munkásságának csak egyik oldalát ismerik a hozzám hasonló, még kisdobos, és úttörő nyakkendőben felnőtt fiatal lövészek. S ha a szívemet a kezemre teszem, magamtól sohasem nyúltam volna a könyvtári polcon porosodó „Engels összes”-hez. Csak, hogy a munkásmozgalom sokat magyarázott fő alakjainak van egy kevésbé ismert oldaluk is. Koruk sokat foglalkoztatott, népszerű katonai elemzőikén rengeteg cikket publikáltak különböző elismert lapokban a 19. század második felének hadtudományi kérdéseiről.

 

A svájci illetőségű Eidgenossische (szövetségi) 1851 M Stützer vagy más néven a Feldstützer, azaz „szövetségi puska” valóban a legfejlettebb hadi használatú elöltöltő fegyvernek tartható. Ennél szofisztikáltabb, modernebb elöltöltő rendszerű fegyvert semelyik hadsereg nem rendszeresített. Az általános rendszersítésű kortárs hadipuskák mind 13 mm feletti kaliberrel, nehéz ólomlövedékkel bírtak, lövedékek kezdősebessége pedig mindössze 300 m/s körül mozogott. Ennek köszönhetően a katonának már 300 m-es távolságon belül is irányzékot kellett módosítania, hogy a lövedék röppályája ne emelkedjen ki az egy embernyi magasságból.

 

A svájci 1851 M Feldstützer 440 m/s sebességgel repülő lövedéke azonban 300 m-ig mellkasnyi magassági szórásban maradt. Nem volt szükség sem irányzékállításra, sem célpontáthelyezésre, hogy a teljes 300 m-en belüli harcmező fedett legyen. A lapos röppálya nagyszerűen megfelet a svájci hadsereg alapvetően védekező jellegű, terepadottságokat maximálisan kihasználó taktikájának, nem beszélve arról, hogy terepszöget (hegyről le, vagy hegyre fel) lőni is egyszerűbb volt egy gyors, könnyű, lapos röppályájú lövedékkel.

 

A fegyver precíziós hosszútávlövész irányzékkal és gyorsítós elsütőszerkezettel rendelkezik. Hiába a legendás svájci precízitás nem a 21. században kialakult fogalom…

Szólj hozzá te is!

A hozzászólás írásához be kell jelentkezni.